Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-26 / 210. szám

Szeded, 1922 november 26. SZBQBD A mozi jövője. Immár húszegynéhány esztendőre kell visszamennem az emlékeimben, ha arra gondolok, hogy mikor láttam az első mozg« fényk^pM Magyarországon. Csak „betét" voil Pékár Gyulának Spanyolország cimü Uránia-darabjában. A kép a sevillai bikaviadalt ábrázolta. A Mm kezdetleges volt, a színe piszkosbarna, kelcmeUenül vibrált, bántotta a szemet, a mozdulatok nem voltak folytatólagosak és egyenletese•., hanem zöxkenésszerüek, mintha iiinden pillanatban attól kellett volna tartani, hogy megakad a kép és rohanásközbc.i három lábbal a levegőben megáll a bika. Utána néhány esztendővel az 1900. évi párisi világkiállításon láttam az első igazi felvételeket, melyek megérdemelték a mozgófénykép nevet, majd ismét néhány esztendővel ké őbb Ncwyorkban éllem át azt az időt, mikor Ö moving pictures láza valósággal magával ragadta Amerikát. Mozgófér.ykép2ket mutatott be minden szinház, varieté és áruház, mozgó reklámokat vetítettek este a falakra s a texasi és arhonai preriknek vágtató lovasai otthonosak le tek Newyorkban és a többi nagyvárosokban. A mozi-láz Amerikából átterjedi Európába és az egész világra. A mozgófényképek technikája állandóan tökéletesbedett, a mozi a kulturvárosokból bevonult a nagyvárosok legelőkelőbb negyedébe, nagy tőkéket fektettek bele a mozikba cs filmgyárakba egyaránt és a mozgófénykép rövid két évtized alatt szerves része leit a kezdődő huszadik század kultúrájának. Még az rem ártott meg neki, hogy egy magyar belügyminiszteri rendelet, melyen valamikor mosolyogni fognak az emberek, eltiltotta a mozgófénykép szinház elnevezés használatát. Kitalálták helyette a mozi kifejezést, amely hihetetlen rövid idö alatt elterjedt s röviden és pregnánsan a fejezi ki a fogalmat, melyet fedni akar. Lehet, hogy tanárok és fiiologusok borzalmasnak találják ezt a szót, de a tudománnyal nem foglalkozók megnyugodhatnak benne, hogy mikor nincs rajtuk a katedrai koturnus, ők maguk is használják. A mozinak példátlanul gyors karriérje a nagyközönség tömegeit arra kényszeritette, hogy állást foglaljanak mellette, vagy ellene. Hogy a színigazgatók nem fogadták valami nagy lelkesedéssel, érthető és természetes. Akik jobban szeretik látni az eleven trikót, mint a falra feszitett vásznat, azok is huzódoztair a mozi létjogosultságának az elismerésétől. Mindezekkel azonban a mozi nem törődött, hanem terjedt és mind nagyobb publikumot nevelt magának. Tagadni nem lehet, hogy a mozi ma sokak számára újságot, söt irodalmat pótol s egyformán eszköze az üzleti reklámnak és politikai propagandának. Vannak kinövései, az kétségtelen. Még a Sherlok Holmes és Nick Carter-sorozatok után sem lehet állítani, hogy a kalandor és detektiv filmek bemutatása valami üdvös pedagógiai hatással volna az ifjúságra. Akármi is legyen azonban valakinek az álláspontja a mozival szemben, nem lehet róla tudomást nem venni, hanem mindenesetre számolni kell vele. Még a mozi legnagyobb ellenségei is kénytelenek elismerni, hogy a technikának ez az uj vívmánya máris óriási értékeket produkált. Kiterjesztette az ismeretek körét és valószerűség mezében mutatott be idegen világokat, melyeknek nyomtatott ismertetései csak az elmosódottság ködében rajzolódtak le és foszlottak szét. Be tudta mutatni a technikai és ipari eljárások különbözö módozatait és meg tudta rögriteni a természet műhelyének féltve Srzött titkait, a vadőr, állatainak életétől a rózsa bimbójának kifesléséig. Esíköze lett a tudománynak s amerikai egyetemeken ma a legfinomabb sebészeti műtéteket, melyeknél nem lehet jelen a hallgatók tömege, ugy mutálják be, hogy az operációt felülról teiveszi a gép s a felvételt tükrök segítségével nyomban az előadó-terembe vetítik, ahol az asszisztens magyarázza a professzor munkáját. A rnozi behatóit még a színházba is. Igen jelentős kísérletek történlek abban a tekintetben, hogy a mai kulissza-rendszer helyett vetítsék a díszleteket, melyek plaszticitás tekintetében semmi kívánni valót sem hagynak fenn és mindenesetre tökéletesebbek a mai papírmasé bútoroknál és kasírozott lovagváraknál. Mindezek meglevő dolgok, melyeket bárki Hv^lsmerhet. Sajátossága azonban a tömeglé'21 hogy hajlandó a legtermészetesebb adottSÍ L.,: ;ánt elfogadni, arai megvan, de makacsul megbicsaklik, ha kissé meg kell erőltetni a faniáziáiát, ha valamit el kell képzelni, ami lehet. A vis inertiae a legnagyobb földi hatalmak rgyike. Pedig a mozinak az igazi jelentősége a lehetőségeiben mutatkozik. A mozi fejlődésének legközelebbi állomása a p'asztikus és szines képeknek a vásronra vitele s a mozdulatoknak k pcsolatba hozatala a beszéd reprodukálásával. Sajitságos, hogy a történt kisérle'ekre való Jiivatkozasssl még az úgynevezett mozi-szakértők sem bíznak a beszelő filmek sikerében. Igaz, hogy a háborúban jó ideig a katonai szakértők tagadták a legjobban a tankok használhatóságát. Pedig kis fantáziával el Uhei képzelni, ho^y ezek á? uj lehetőségek egész forradalmat idéznek elő a — színművészét terén. H.' a mozi nemcsan a mozgást adja vissza, hanem a p'asztikát, szint és hangol is, számtalan színpad feleslegessé válik, mert a nagy tökével dolgozó filinvállalalok képesek lesznek, hogy a legjobb színészeket sz^tzödlessék, a legtökéletesebb díszleteket alkalmazzák, mig a vslósigos színpadokon a jó színészekkel együtt a közöm ég kénytelen a rosszakat is elfogadni s a rendezés és diszletezés hiányosságait is elszenvedni. Azt szokták erre mondani, hogy a mozi sohasem pó'.oihPtja az eleven embert. Én feltételezem és hiszem, hogy igen. Hiszem, hogy idővel a mozi oly tökéletes lesz, hogy ugyanugy fogja adni a színész mozdulatait, hangját, mintha magam előtt látnám a színpadon. Ugyanazt a valósági érzésl, ugyanazt a lelki folyamatot fogja kiváltani, mint a szinhlz, azzal a különbséggel, hogy a korlátolt színpadi lehetőségek helyett még a miliőben is a valót nyújthatja. Sokan ezt nem tudják maguk elé varázsolni, mert beléjük idegezödtek a mozi képszerű emberalakjai és képszerű keretei. Ahhoz a távolabbi lehetőséghez azonban, amit a jövőbe vetítünk, csak a szeműnknek megszokott formák képzeletbeli összetörésén át lehet eljutni, Természetes, hogy ez esetben maradna m'g egy nagy nehézség, a nyelv kérdése és a szöveggel együtt felveit élő beszéd idegen nyelvre való leforditásárak a lehetetlensége. Mindez, amit elmondok, nem tartozik a lehetetlenségek közé. Nekem hitem az, hogy az embeiiség még csak a legKezdetén áll társ dalmi, technikai és szellemi fejlődésének. A százezer csztei.dókkel szemben, mióta az ember megjelent a földön, hat-nyolc-tize*er esztendőre lehet tenni a kultura és civilizáció kezdeteit. Nem túlzás a?ért, ha azt hisszük, hogy mindaz, ami a kíkorszaktól kezdve történt, törpe jelentéktelenség ahhoz képest, aminek az emberiség még előtte áll. Nekem nem elképzelhetetlen, hogy mellényzsebben hordható telefonkészülékkel vezeték nélkül beszélni tudjunk akárhová és nem elképzelhetetlen, hogy elektromos üzeneteket röpítsünk idegen égitestekre. A mai ember előtt ez a gondolat csak abban a viszonylatban lehet képtelen, amelyben képtelenség let! volna a római előtt az olyan hadigép, amely száz kilométerre röpiti lövedékeit, vagy percek alatt Hispániába továbbítja az imperátor parancsait. Valószínűleg a századrészét ssm érem meg a saját egyéni életemben, amit elképzelni tudok, de ha mar nem é>em meg, rem akarok szegényebb lenni azzal, hogy lemondjak bárminő lehetőségnek az elképzeléséről. Ez az esetem a mozival szemben is. A kérdés a?, lehet-e fényképezőgép és gramofon helyett képtáviróval és telefonnal egyesitett olyan szerkezetet megalkotni, amely pontosan ugy varázsolja elém a távolban lévő alakot környezetével együtt, mintha előttem volna és velem beszélne. Talán még felelhetek is neki. Én azt hiszem, hogy mindez lehe*. Bizonyítani nem tudom, mert ha tudnám, meg is csinálnám. Talán akiknek van egy kis fantáziájuk, segítenek elhinni és elképzelni mindezeket. Ha sokan és eresen hisszük, talán a megvalósulását is hamarább megérjük. Tonelli Sándor. Sugár Gyula megválik a szintársulattól. (A Szeged tudósítójától.) Még alig mult el a rendőri ügyeleti dijak és egyéb anyagi bajok miatt támadt színházi bonyodalom, már ismét viharok készülnek Thália templomában. Ezúttal belső válságok fenyegetik a színházat. A társulat egyes tagjai anyagi követelésekkel léptek elö, különösen azok, akiknek reprezentálniok kell a színpadon. Igy Sugár Gyula énekesbonvivant és Étczkövy László táncoskomikus, tudomásunk szerint már néhány héttel ezeló't levelet intéztek Palágyi Lajos színigazgatóhoz, amelyben fizetésük felemelését kérték. Kérelmük nem járt eredménnyel s ma az a helyzet állott elö, hogy december 1-én bonvivant nélkül marad a szinház, mert Sugár Gyula elhatározta, hogy november végével megválik a szintársulattól. Sugár Gyula mintegy három héttel ezelőtt határozta el, hogy felbontja szerződését és ezt a szándékát be is jelentette az igazgatónak. Palágyi Lajos nem is válaszolt Sugár levelére, mire Sugár ujabb levelei irt. Ebben kérte az igazgatót, hogy legalább annyi fizetést «.dj2n;k neki, mint a szinház egy másik magánénekesének van. Sugár második levelére Palágyi Lajos erélyes har.gu levélben válaszolt és többek közt a kővetkezőket irta: — Nem szoktam tagjaimmal levelezni, mert amit mondani akarok, azt a szemükbe szeretem mondsni. Eljárásáról lesuitó a véleményem és érvei egyáltalán nem helytállók. Senkinek a gázsija nem emelkedett a társulatnál olyan mértékben, mint önnek. Ma mindenki küzd és nélkülöz, aki színháznál keresi a kenyerét. Ha szerződését önkényüleg megszegi, biztosítom, hogy ez lenne az utolsó szerződésszegése, amit a magyar színészetnél elkövet. Fizetését egyáltalán nem emelhetem, de ha jobb érzése felülkerekedik, hogy fokozzam munkakedvét, havi 18 fellépésen felül adok Önnek minden fellépésért 500 koronát. Megkérdeztük Sugár Gyulát, hogy mit szól a színigazgató váiaszához és a következő választ kap uk: — Ragaszkodom a tízezer korona javításhoz és ha ezt meg nem kapom, ugy november 30-án, szombaton itthagyom a társulatot. Havi 24.000 j koronából nem tudok megélni családommal, miután olyan szerepkört töllök be, ahol ruha és ruha és folytonosan ruha kell. A szegedi színpadon nem lehet egy bonvivantnak kopottan megjelenni, ezt az igazgató ur épp ugy tudhatja, mint bárki más. Hogy milyen és mennyi munkát végzek, kitűnik abból, hogy három hónap alatt ötvennyolcszor léptem fel. Én nem akarok mást, mint vagy becsületes megélhetést, vagy békésen elmenni Szegedről. Az ötszáz korona fellépési díj nem segit rajtam, mert az legfeljebb 2000 koronát jelent havonkint. Ebben az ügyben Palágyi Lajos színigazgató a következőket mondotta: — Nekem az az álláspontom, hogy Su?ár Gyula a többi fizetésekhez arányítva igen jól van fizetve és ebből az álláspontomból nem engedek. Sugár Gyula májusban szerződött le ' ozzám 8000 koronával, azóta a fizetése 24000 koronára emelkedett. Méltányosságból megteszem, hogy 18 fellépésen felül 500 koronát adok neki fellépésenként s igy a fizetése 28— 30000 koronára is felmehet havonként. Tudom, ho y fáj a társulat tagjainak az, hogy az operaszemélyzet alig kap munkát, mégis nagyobb fizetést élvez, de erről, sajnos, nem lehetek, mert a kanzemélyzet még nem elég erős az operákhoz. — Nagyobb gázsit nem adhatok Sugárnak, mert ez impulzus lenne a többi tagoknak. Sugár Gyulának már nem ez az első szerződésszegése, de bizonyosan ez lesz a: utolsó. EB még színészt nem bántottam, de kijelenthetem, hogy erre az ügyre ráfekszem és ha a szerződést megszegi, akkor számoljon le végleg a szinészettec, mert magyar szinészkenyeret ő többé nem eszik. ~ Su&ár visszaél a helyzettel, amelybe három hónap alatt bedolgozta magát Megmondom őszintén, hogy Sugár nélkül nem lehet a heh műsort összeállítani és ezt használta fel ultimátumszerűén. Tudom, hogy Sugárt még közepes bonvivanttal sem lehetne hirtelenében pótolni, de én inkább bezárom a színházat minthogy álláspontomból engedjek, mert ez általános gázsiemelést követne, ami csődbe juttatná a színházat.