Szeged, 1922. október (3. évfolyam, 181-188. szám)

1922-10-22 / 181. szám

Egyes szám ára 10 korona Sierkeszlőiég és kiadóhiTaI«1: Kölcscj-utca 6. (P.-ófélaszálló, I. emelel 6.) Telefon 43—33. A .Szeged" megjelenik hétíó kivételére! minden ssp. Egyes szám ára 10 korona. Előfizetési árok: Egy hónapra Szegeden 240, Budapesten és vidéken 260 kor. •V j V.\ 5C Hirdetési árak: Félhesóbon 1 mm. 4, egy hasábon 7, másfél hasábon ÍQ'SO, kél hasábon 14 korona. Apróhirdetés 4 K. kŐTér be tűkkel 8 K. SzövegkSztl kBzIcménjrck soronként 40 K. Nj-ílífér, csajf/ládi és orvosi hir 60 K. TöhbszSri feladásnál árengedmény. III. évfolyam. Szeged, 1922 október 22, VASARNAP. 181-ik szám/ Első személyben . .. Első személyben szólunk ma kivételesen, pedig első személyben újság nem igen szól olvasóihoz, de most, hogy két hónapi kényszerű szünet után újból megindul a Szeged, hogy a kezéből erőszakosan kiütött lobogót ismét magasra emeije, első személyben kell olvasóinkhoz szólanunk. Egyescsek nyílván azt remélték, hogy ez a kéthónapos némaság meg fogja változtatni irányunkat, megtanít arra, hogy keressük a hatalom kegyét és meghajtja derekunkat, de éppen az ellenkezőt érték el vele, mindez csak megerősíti hangunkat, megacélozza hitünket. A Szeged nem ismert eddig sem más parancsot, más uta>, más irányt, mint amit meggyőződése irt elébe és csak erre fogunk hallgatni a jövőben is. Az események eddig is mindenben igazoltak minket és ha a gyűlölködés, a gyanú és a rágalom izzó atmoszféráját felváltja majd a hideg objektivitásé, ugy ki fog majd tűnni, hogy a Szeged minden mondata, minden szava csak a magyar jövő nagy érdekeit szolgálja, minden megalkuvás és mellékszempont nélkül. Mi sohasem kerestük a biztosabb mellékutakat, pedig utunk sokszor volt göröngyös és veszélyes és nem keressük ezeket a mellékutakat a jövőben sem, pedig -.helyzetünk ma talán még nehezebb, mint volt ez a múltban, mert egyedül, egészen magányosan, vesszük j föl az elejtett zászlót, mert most egyetlen fegyvertárs sem kisér el minket a nehéz küzdelembe. Politikánkat nem kötjük le egyetlen párt mellé sem: előttünk csak a nagy cél lebeg: az integer, liberális és demokrata Magyarország megteremtése és ettől a célunktól semmi sem fog eltántorítani minket. Városi politikánkban tollúnkat mindig csak a szeretet fogja vezetni, azon dolgozunk minden erőnkkel, hogy Szeged olyan stílusban és olyan tempóban fejlődjék továbbra is, mint az utolsó negyven évben, hiszen nagy feladatok várnak a jövőben erre a városra, mert Délmagyarországnak ugyan ez a természetes gócpontja, de ezt a vezető pozícióját munka — még pedig alapos munka — nélkül nem tarthatja meg. Olvasóinknak jó és komoly újságot akarunk adni, komolyan megirt cikkeket, komoly emberek tollából, olyan újságot, amilyenek a rígi szegedi lapok voltak, melyeknek hírük volt szerte az országban. A múltban Szeged volt az az őstelevény, melyből Mikszáth Kálmán, Sebők Zsigmond, Lipcssy Ádim, Kemecsey Jenő, Gárdonyi Géza, majd később Tömörkény István, Móra Ferenc és Juhász Gyula tehetsége virágfca nyillott és mi azt akarjuk, hogy Szeged megint azt jelentse a magyar irodalomban, amit régen jelentett, mi az újságírásban is Szeged renaissanceát várjuk . .'. Lövik Károly. Kinek irjuk a lapot? Ezt a kérdési Mkszáth Kálmánná^ adták föl husz esztendővel ezelőtt, mikor annak a nagy pesti újságnak, amely sző nevét hordozta a címerén, a megindulása ingerelte a fantáziákat. Kik irják? Milyen szándékkal? Ki van a háta mögött? Kit szolgál? Kinek írják? Százfelé százféleképen találgatták az országban, amely már akkor is tudott izgulni a sajtó miatt. Pedig még akkor nem volt divat az árvízzel való locsolkodás és a tűzvésszel való melegítés. A szerkesztőség nevében Mikszáíh ad!a meg a feleletet az uj lap hasábjain ilyenféleképen : — Ezt az újságot öreg Pálfy Ferencnek irluk, a szegedi polgármesternek. Józan itéiettí, világos, tisztes gondolkozású magyar koponya. Mindig őt látjuk magunk előtt, mikor a tollat megfogjuk s mindig Keressük azt a leghelyesebb fölfogást, amire ő rábólint a fehér fejével: „nono, ezt magam is igy gondoltam". Amikor ez a lep hónapok kényszerű hallgatása után uj lap gyanánt hallatja megint a szavát, jogosult a kérdés fölvetése: kikhez akar szólni ? Mi az:al felelünk rá, hogy megmondjuk, kinek nem irjuk ezt az újságot. Nem irjuk azoknak, akik hátrafelé akarják igazítani az idők óramutatóját, de nem irjuk azoknak se, akik oktalan gyerek módjára száz esztendőt ckarnak lejáratni egy nap alatt. Nem irjuk azoknak, akik fejszével akarják tető alá hozni a romokat és zöldjeben akarják learatni a jövendő vetését. Nem irjuk azoknak, akik nem akarják elhagyni a gyűlölet sós pusztáit és mérgei hintenek a maradék városok apadt kuijaiba. Nem irjuk azoknak, akik a magyar sors elkerülhetetlen nyomorúságát egy leiui polgárbábsru irgalmatlanságával tetőzik. Nrm írjuk azoknak, akik égési sebeket tűzze! akarn -k gyógyítani és azt hiszik, hogy amit földrengések elpusztítottak, azt (üí- és iszapvulkánok kirobbanása fölépítheti. Nem irjuk azoknak, akik karajt akarnak szegni, mikor kenyerünk sincs, de nem irjuk azoknak sem, a*ik verejtékes munka helyett ördögöt idéznek a keresztúton. Hát kinek írjuk ? Kimondjuk világosan: nem politikai pár embereknek, hanem a reiteniő förgetegek után szivárványt, békét, rendet kivánó, dolgozó embereknek, akik minden embert emberi érteke és munkája szerint becsülnek és tudatosan, vagy ösztönszerűleg egy politikai programot kövének, amelyikrek ez a foglalata: távoltartení a magyarságtól minden elkerülhető szenvedést és egymás támogatásává! elviselhetőbbé tenni azt a maríiliumot, ami balvégzetből, ellenségek gonoszságából és a magunk t oltásából ránk méretett; összefogni e föld minden fiának minden erejét, hogy vezekelvén a bűnökért, amelyektől senkise mentes a ma élő nemzedékben, minden áldozat meghozásával megmentsük a magyar rögekbői, ami még megmaradt belőlük és ébren tartsuk bennük *zt a gravitációs erőt, amely a természet törvényével fogja visszaf.ényszerítení a világkatasztrófa orkánjában elszakadt részeket. Ez a mi liberalizmusunk, nem mint politikai pártprogram, hanem mint nemzrtí élelpríncípíum, mint a maradék Magyarország egyetlen életlehetősége. Lesznek, akiknek ez sok és lesznek, akiknek ez kevés, — azoknak ez az újság nem Ltoyd George öröke . . . készül. Ez annak a szegcdi polgárságnak készül és ahhoz szól — nem a hang erejével, hanem a szó súlyával, nem a szenvedélyek legyezgetésére, hanem nyugodt és józan tájékoztatásra, — amely szobrot emelt Széchenyi Istvánnak, Kossuth Lajosnak,- Deák Ferencnek és a Tiszák egyikének. Négy nemzedék negy reprezentáns államférfia, négy külön világ érc- és márványmonumen'umai, de valamennyinek egy sarkcsillaga van, az a líberálízmus, amelyet mi mint eszmét szolgálni Hvánunk, nem agresszív harci fegyverekkel, hanem érvek és ellenérvek tárgyilagos fölsorakoztatásával, amit nemcsak az okosság, de belső meggyőződésünk is diktál. Még se lehet olyan világmérge az a líberálízmus, amelynek angliai győzelméről Bethlen István miniszterelnök a kínpadra vont magyarság szenvedéseinek enyhülését és helyzetének méltányosabb megítélését várja. Még se lehet a nemzet ellen való bün az a liberalizmus, amely MezőSzegedből európai metropolist csínált s még se lehet, hogy az az eszme, amelyet a város szivében ércbe öntött és kőbe faragott nemzeti bálványok képviselnek, a szívekben kihalt volna, ugyanazokban a szivekben, amelyek emelték ezeket a szobrokat és hitvallást tettek előttük. Mi, amikor ezt az újságot ir;uk, senki másnak a diktandójára nem hallgatunk, mint azéra a négy szellemére, akiket utolsó százada (örténelméoől géniuszainak tett meg a város s azt hisszük, sokan lesznek ebben a városban, akik azt mondják erre: „ezt magunk is igy gondoljuk". Aki nem ért egyet velünk, azzal szívesen bocsátkozunk eszmei párviadalra, amelyben jóhiszeműség áll ki jóhiszeműséggel é3 elvek vitáznak e.vekkel. Aki felreért, — mert félre akar érteni bennünket — annak ezt mondjuk: bennünket, az eszme gyönge munkásait, akiknek tollúnknál nincs egyebünk, félreállíthattok, elnémíthattok, megbéniíhatiok, de míg le nem döntitek azt a négy szobíot, az ércbe és kőbe örökített eszmét, addig nem győzhettek! Franciaország és Anglia megegyezése a közelkeíeti kérdésben és Lloyd Gecrge bukása váratlanul gyorsan hoz'a meg gyümölcsei*, mert ha nyilvánvaló is volt, hogy a Quaí d' Orsay török politikájában csak azért tanúsított engedékenysége*, mert ezért Angliától jelenfős engedményeket kapott cserébe a német jóvátételi kérdésben, aminek egyébként biztos előjele volt a német márka folytonos áresése is. Kéiségteien volt az is, hogy Lloyd George bukása — amit a franciák valóságos örömmámorral fogadtek —, csak siettetni fogja az ellenszámla benyújtását, de hogy ez ilyen hamar következzék be, még sem volt várható. Valószínű, hogy Poircaré minél h?marátb akarja perfektuálni az egyezséget, már csak azért is, mert azt reméli, hogy a kormányválság okozta zavait kihasználva, könnyen keresztül forszirozhaja az uj konzervatív angol kormánynál Lloyd George terhes örökének végrehajtását. Angliában egyébként már most is óriási a föizutíulás a lehetetlen frarcia föltételek miatt, melyek magukkal hozzák természetesen .a márka további zuhanását is. A francia memorandum, amit Barihou ma délután nyújtott át a jóvátételi bizottságban, a következőket mondja: — Bradbury javaslatával szemben a francia küldöttség semmi előnyét nem látja annak, hogy elébe vágjanak Németország moratóriumkérésének az 1923/24. esztendőkre és azt fölidézzék. A moratóriumot megfelelő zálog biztosíték nélkül különben sem lehet engedéyezni. A francia emlékirat hangsúlyoz meglepő el.entéteket, amely a birodalom pénzügyi összeomlása és az ipari fölvirágzás között mutatkozik. Az ipari nyereséget külföldön helyezik el és azáltal csak növelik az állam elszegényedését és működési kíterjeszkedésében kihasználják a márka árfolyam zuhanását. A fizetési haladékkal való kísérletezés negatív eredménnyel végződött, hacsak azt a fanulságot nem vonják íe belőle, hogy lehetetlenség Németország jóakaratára támaszkodni és végrehajtani az elengedhetetlen szanalást. A francia' küldöttség ezért a köyetkezőket javasolja : 1. A garancia-bizottság szigorú intézkedések végrehajtáséra fcölelezheti a német kormányt. 2. A garancia-bizottságot Berlinbe heiyezzék át, ahol azonnal megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak a működés hatékonyságának biztosítására. 3. A bevételek és kiadások ellenőrzésére való tőke menekülésének megakadályozására vonatkozó intézkedéseket teljes mértékben és haladéktalanul a kdmazni kell. 4. Az ellenőrző szervezetnek kötelessége és joga lesz, hogy belekinísen a nemet birodalom pénzügyi rendszerének rendezésébe. Joga lesz, hogy megtiltsa a céltalan kiadásokat, ha a német kormány az ellenőrző szervezet parancsaii nem teljesítené. 5. Ncmetország kölcsöneit az ellenőrző szervezetnek jóvá kell hagyni. A kincstári jegyeknek a birodalmi bankba való elhelyezése szigorúan tilos. Németország pénzügyi helyzetének javulása és a jóvátételi kérdés megoldása ti hát inkább mint valsha, a német kormány lojalitásától és szilárd akaratától fűgg. A francia küldöttség ezért a következőket indítványozza: 1. A német állam pénzügyeit haladéktalanul Németország hitelezőinek ellen-