Szeged, 1922. augusztus (3. évfolyam, 175-180. szám)

1922-08-05 / 179. szám

SZBQBD mér, föntartják vallomásaikat. Sef­csiket megesketik. Dr. Török védő, a véde'em ne­vében, Minnich és Kenyeres egve­temi tanárok kihallgatását kéri, mert L ndau Elemér és a többi tanú val­lomásából a sorok között azt lehe­tett kivenni, hogy nem azt a holt­testet boncolták »öl. amelyet a ke­lenföldi laktanyából hurcoltak el. Ennek megállapítása végett kéri a tanuk rögtöni kihallgatását. Az ügyész arra va'ó tekintettel, hogy ez a két tanú már ugy is beidézte­tett, rö töni kihallgatásukat mellőzni kéri. Mire a védó eláll indítvá­nyától. Báró Horváth Ferenc menekült fö'dbirtokos, majd dr. Gvőző Dezső ügyvéd házmesterét: Hirschblock Kírolynét, uiána pfd g GanszlMiksát, Dobé Nándor egykori alkaimazuttját hallgatták ki. Győző ügyvéd vallomása. Dr. Győző Dezső ügyvéd, a Landau­család k>pviseiöje a kö emező tanu. — Valótlan az, — mondotta — amit Dobé állit, hogy én Turnovszky­tól követeltem volna a döntést és befolyásoltam vo'na, hogy milyen döntést hozzon, ö információt szer­za't Dobéról. Polányi főügyész be­jelentette, hogy öt egész ügyészi pályafutásán végig kisérte Dobé, aki világcsufságára megcsinálta azt, hogy köpenicki kapitányt játszott: fölszedte a Rottenbitler utca faburkolatát és eladta. — Méray Andor főügyész-helyettes azt a véleményt adta Dobéról, hogy Rózsa Sándor ehhez képest előkelő gavallér. Az Osztrák-Mogyar Barik annyi bankjegyet nem tudna nyomni, amennyiért ezt az embert kiengedné a fogságból. — Elkövetkezett március, Landau és Dóbé megegyeztek, kvázi csődöt csiná lak. Szeptember el?ején Landau Ado f elbeszélte, hogy Dóbé agyon­üiéstel fenyegette. Azt mondta, hogy tegyünk bűnügyi fö jelentést. Poiányi ügyész elrendelte Dóbé letartóztatá­sa, de valami technikai hi^a történt, Ti ennegycdikén éjjel 2 órakor dr. Bin liona gazdasszonya értesiette, hogy meneküljek, mivel Harsányi Miksát elfogták. Meg is szöktem hazH'ról. 7izenötödi*én mondta Lan­ddu Adolf, hogy nála is voltak és kerestek. Polányi erre lefogatta Dó­bét és én, hogy ne legyek egyedül ebben az ügyben, még egy keresz­tény embert kértem társul. Rupert képviselő haj andő volt Har­sányi és az én érdekeimnek meg­védésére, de kijelentene, hogy a bünügyi pinasz képviseletét nem vállalja, mert ö most politikával fog­lalkozik. Amikor találkoztam az öreg Landauval, figyelmeztetem, hogy ne járkáljon és ne lógjon az uicákon, mert ezt és ezt hallottam Ruzicstól. Közben Sréter miniszternél is meg­fordultunk, aki jóakaratulag ipar­kodott megérteni, de a miniszter azt mondta, hogy szívesei segítségünkre van, de higyjük el neki, hogy az ő élete is veszélyben forog. A i öreg L'ind&u haLla után Sjmogyi azt mondta nekem, hogy volt a G) osztálynál, ahol 300 000 koronát kérnek és né^y óráig kell választ ?dni. Landau erre azt mondia hogy járjon el a dologban Somogyi vete­ménye az volt, hogy legjobb pénzt adni neki. Elnök az ülést felfüggesztette és rolytatá.-át szombaton reggel kilenc órára tűzte (ti. — úrájál javíttassa Babosnál.Oroszlán-u. 6 Akik a numerus clausus betartása fölött őrködnek. A „Turul" Szövetség és a szegedi egyetem. — Hadparancs az „Attia" tek. Vezéraégének. Mialatt az országot a lét ezernyi nyomasztó gondja őrli, mikor min­dfn komoly erőnek az összeforrasz­tásán fáradozik a pénzügyminiszter, mikor a komoly mun<a megteremté­sének pillanata a nemzet élete árán késhet csak tovább, aza'att a mi d> rék egye'emi hallgatóink félretéve a hazafiúi bánatot, mit sem törődve az/a', hngv az .istennyila" valóban belevágódott g^zdisági életünkbe, — fölvették ismét az elej'elt fonalat s fűzik tovább a destruktív szálat az immár háromesztendős orsóra. Szigorú levelet hoz itt a posta Sze­gedre, s?ieoru?n hiva'alos átiratot. Az átirat Budapesten kelt, julius hó 27 én, 142 „T"—1922. szám alatt és a Magyar Egyetemek és Főisko­lák Orsz gos Nemzeti „Turul" Szö­vetsége küid'e azt a Szegedi „Attila" tek. Vezérségének. A leirat a követ­kezőképen hangzik: -- Értesüléseink kapcsán nyo­matékos in fölhívjuk a tek. Vezér­ség figyelmét azon körülményre, hogy a kötelékébe tartozó bajtársi egyesületek között é* az illetékes egyetemi hatóságok előtt a nume­rus clausus legszigorúbb betartása fölött őrködni é* a bajtársakat emelletti propagandára fölhívni szíveskedjék. — Nevezetesen tudomásunkra jutott, hoey a megszállott terüle­teken lakó zsidó hallgatókat, mint külföldieket óhajtja a tanári kar a jövő tanév folyamán fölvenni. Az ügy állásáról mielőbb pontos jelentést kérve, bajtársi szeretettel: Lendvay Béla: h. vezérelnök; ol­vashatatlan aláírás: senátor. Kö­zépen a szövetség gummibélyeg­zője. Az átirat lényege tehát az, hogy ellenőrzés alá kell helyezni az egye­tem tanári karát, nehogy tanulni en­gedjék a megszállott területek zsi­dóit azon a cimen, hogv külföldiek. Ez a diákuralmi törekvés két S7em­pon ból bírálandó el: az egyik az integritás és az irredentizmus, a má­sik a tanári kar szempontjából. Vilá­gos, hogy a megszállt területek ma­gyar zsidósága, a zsidó ifjak nem kérnek ebből a politikából, az irre­dentizmus tehát már is hátrányt szenved a numerus clausus hatékony ellenőrzéséből. Az ellenőrzés viszont destrukció, alárendelése a tanári kar­nak, tekintélyrombolás, megaiá'.ás. A kulturember, aki érzi a kultura különállását a szennyes napi politi­kától, ér ékelni tudja a numerus clausus fölépitőinek és védőcsapatai­nak igazságérzetét, humanitását és sokat hangoztatott kulturfölényét is. A szegedi egyetem tanári kara ellen már a mult esztendőben megindult az országos hajsza a numerus clau­sus be nem tartása miatt. Akkor iga­zoltak a tanári kart, a tanári kar megbízhatósága azonban még min­dig ké'séges azoknak, akik fiatalsá­guk virágát a konjunkiuiapolitikáiiak áldozd — a 'ankönyv k helyett. A legelnézőbb kritika sem igazol­hatja őket, meri mozgalmuk r.em más, mint kulturális gyengeségük •jlátámaszlása nem szorgalmuk, ha­nem a konkurrencia erős ako's ki­szorít isa utján. Hogy ez a konkur­rencia valóban konkurrencia lehet-e egy nemzet testén bslü<„ az más kérdés. Szerintünk nem. D> ebben a kérdésben hat.iro'?on a „tudomá­nyos fajelmélet." Mi, a*, ismertetett áiiratol olvasva, csak arra voltunk kíváncsiak, amire maga az átirat is kivánc i: „az ügy pontos állására." Beszélgettünk trrol a Kérdé.-röl az egyik köztiszteletben álló szegedi egyetemi tanárral, aki mosolyogva fogadta az egyetemi polgároknak „az illetékes egyetemi hatóságok fölölti őrködésére" vonat­kozó utasítását. Ami pedig az „(Így pontos állását" illei, kijelentette, hogy a tanári kar szigorúan végre­hajtja a numerus clausust, efelöl tenat a „Turul" nyugodt lehet. Ter­mészetes azokban, hogy a numerus clausus külföldiekre nem vonatkozik s igy a kü földieket, még a meg­szállott területről va'ókat is, vallá­sukra való tekintet nélkül fölveszik a szegedi egyetemre. Ekként áll az ügy. A közjótékonysági bizottság. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő url A vá­ros tekintetes tanácsa megvakította a közjótékonysági bizottságot. Nem baji — gondohatná az ember. Egy bizottsággal több, vagy kevesebb, ez igazán nem számit. Van közöttük olyan, amelyik elismerésre méltóan dolgozik, d: van olyan is, amelyik éppen hogy csak van. „Közjótékony­sági bizottság" — igen szépen hang­zik, sőt olyan elnevezés amely ígé­retekkel kecsegtet. Közjótékonyságra ugyanis talán még eddig sohasem volt annyira szüksége a már nem is jajgató nyomornak., mint most van s különösen mint majd a télen lesz, ahogy erről igen illetékes jóslatból, a miniszterelnök ur avatott próféciá­jából értesültünk. A közjótékonysági bizottságnak tehát, sajnos, nem kell majd föltétlenül a címzetesek közé tartoznia, mert bőven akadiat dolga. S éppen ezért bát ;rkodom szóvá tenni, tisztelt Szerkesztő ur, a bi zottság összeállításának furcsa mód­ját. Különösnek tariom ugyanis 3 ebben a véleményemben éppe í nem állok egyedül, hogy a közjótékony­sági bizottsigbó! a város tanácsa kihagyta a kereskedők képviselőjét. Szeged, 1922'attgmztoa 6. Hogy mi oka volt rá, azt nem lehet ugyan tudni, de ma, amikor a kulcs­lyukon keresztül is mindenüvé ugy bebújik a politika, mint a levegő, nagyon sokan hajlandók arra, hogy ebben is politikai célzatot lássanak. Lehet, hogy talán helytelenül. De a kereskedő-osztály megbecsülése nem tartozik a ma uralkodó irányzathoz és hivatalos helyeken nagyon szok­tak mostanában ügyelni arra, hogy az „irányzat" illik — és nemillikjé­hez alkalmazkodjanak. Pedig, tisztelt Szerkesztő ur, lehet hogy ma nem ajánlatos olyan elő­kelő bizottságba, amilyennek a közjótékonyságit talán föltételezik, keresktdőt is behívni, lehel, hogy ez talán leszállítaná a bizottság nívóját, de ezen szerény véleményem szerint mégis tul kellene magát teunie a tekintetes tanácsnak. Akkor tudni­illik, ha a bizottságot a komolyak, a komolyan tevékenykedők közé akarja számítani. Mert mindenki tudja, hogy amikor a közjóiékony­ságrúl van szó, akkor legelsősorban — a kereskedőkhöz szoktak for­dulni. Hozzájuk ugyanis nem for­dulnak hiába. Tanyai népünk min­den kiváló lelki tulajdonsága mellett is, amelyeket el nem ismerni bün volna, az áldozatkészséget, különö­sen az úgynevezett közjótékonyság formájában, nem számítja a bibliai erények sorába és külön, fölfoko­zottan lelkes prédikációkra van szük­ség, ha az erénynek ezt a nemét a szive legmélyéről megnyilatkozásra aknják bírni. A tisztvise őosztályt nem is illik a közjótékonysági ak­ciókkal terhelni. Ugy látszik a ke­reskedő és az iparos az, akinek tizenegyedik parancsolata is van, amely igy szól: Légy adakozó! Hogy ezzel milyen tömérdek visz­szaélós történt és történik, különö­sen, amióta a kurzus boldog kor­szakát éljük, azzal most előhozakod­nom talán szószaporítás volna, bár ugy hiszem, tisztelt Szerkesztő ur, a dolog még mindig megérdemelne egy bőven részletező cikkeL Szóval a közjótékonyságot nálunk főleg a kereskedőnek s mellette az iparosnak kell gyakorolnia, a ke­reskedő a közjó lékonyság szenvedő tárgya. De ha megszenvedtetik is, ha vajmi sokszor csak jótékonynak csúfolt céllal kopsgtiltak is nála, még pedig nem mindig udvarias kopogtatással, hanem gyakran ter­rorrjl. — a kereskedő fölöslegéből ma is szívesen adakozik Igazi jóté­konycélra, főleg a nyomor enyhíté­sére. Hanem ha jó a közjótékony­ság gyakorlására, akkor jó lehet annak vezetésére is. Hisrcn a köz­jótékonyságot másból, . unt a tár­s.dalmi adakozásból, esősorban a kereskedők adakozásából, nem igen lehet „intésni". S az intézésre van­nak ök olyan hivatottak, mint más osztálybeliek. A közjótékonysági bi­zottságnak, ha valóban cselekedni akir, igazán nem ártott volna, ha eg/ik tagságával a kereskedők kép­viseletét is megtisztelték volna. S ép­pen ezért az a véleményem, hogy a ,Jntercontinentale" szállítmányozási és közlekedési r.-t. Ezelőtt Hoffmann S. és V. 281 R.,Har.ACt V 7Alfán ntríl IS Telefon: 65-94, 65-95. 65-96.32-54,157-42. Interurbán B. 15. PUUdpcM, VM ^UlldlrUltfl Távirati cim: Intercont, berlini, londoni és sophiai telepünké: Lercantale. >• •• • ' • a J. n •« n l# « interkontinentális, valamint a tengerentúli forgalom összes viszonylataiban. Nemzetközi arUSZailltmanyOK Rendszeres áruforgalom a Dunán, kombinált vasut-hajózásl forgalom legolcsóbb versenytétalek mellett. Duna—tiszai uszályforgalom Szegeddel, rendszeres gyüjtiforgaloa az ftsszes európai államokkal, külön gyümölcs és élelmiszerszállitó osztály. iZESSí Saját telepek Európa összes jelentősebb helyein. Speciális forgalom a kelettel, Lengyelországgá, és a balti tartományokkal. Szegedi kirendeltség: Bocskayutca 9. sz. Telefon 945.

Next

/
Thumbnails
Contents