Szeged, 1922. augusztus (3. évfolyam, 175-180. szám)

1922-08-03 / 177. szám

Sx«gcd, 1922. augusztus 3 Ára 8 korona. ELŐFIZETÉSI E*y Évre 2160 kor. rél évre 1080 » ÁRAK: Negyedévre 540 kor. hóra 180 • ERY Fütyülünk Európára! Ez a nagyon lakonikus de c eppet sem görögösen szellemes közbekiáltás rövid két héten l'ellil már másodszor hangzott cl a nemzetgyűlésen az egységt s párt oldsláról. Első izben, mikor egy ellenzéki képviselő azt a kérdést vetetti föl, hogy mit szól Európ?, ha a kormány nem foj'ja el erős kézzel azokat az egyéni akciókat, amelyek szüntelenül megismétlődné*, másodszor pedig, mikor a pénzügyminiszter a>t fejtegette, hogy milyen nehézségekkel kell megküzuenie, ha a magyar valutát akarja megjavítani az európai pénzpiacokon. Minthcgy a közbekiáltás mindkét esetben az egységes párt oldaláról hangzott el, föl kell tételeznünk, hogy kormányt támogató célzat rejtőzött mögöite. Kiváló honatyáink valamelyike bizonyára eboen a tömören kifejező formában akarta luJtára adni és figyelmébe ajánlani a kormánynak, hogy ne törődjék Európa véleményével, hanem haladjon egyenesen a maga utján, vagy ha már le akar térni róla, akkor ez a letérés a Budaváriék és Wolff Károlyék iránya felé történjék. Ha ezek meg vannak elégedve vele, nyugodtan tulteheti magát Európa véleményén. Parlamenti kö?bekiál ásóknak a legtöbb esetben fölöle.es nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amekkorát tényleg megérdemelnek. Ma már az molsó újságolvasó is tul van rajta, hogy íz államférfiúi bölcsesség mély megnyilatkozását lássa akármel, ik képviselőnek parlagi szinvonaiu be z:d b.-n, vagy a szellemesség szipo;káit keresse egy-egy olyan mondásban, aminőket vidéki kupaktanácsokban is lehet hallani. Ennek a kettős közbekiáltásnak se voina önmagában jelentősége, ha nem egy hangulatnak volna a kifejezője, amelyet két esztendő óta tu datosan, vagy inkább tuda'larul igyekeznek bizonyos körök a magyar közönségbe belevinni. Az Euróoára való fű yülés csak szimptomatikus megnyilatkozása egy nagyon s jnálatos áramlatnak, amely a politikai nemtörődömségből, gazdasági tudatlanságoól, r.em/eti könynyelmüségből és egyéni müveletienségből fakad. Azt mondják ennek az irányzatnak a képviselői, hogy Európa galádul bánt el velünk a békeszerződésnek nevezett nemzetcsonkitás alkalmával. N>.m törődött azzil, hogy a magyarság egy évezreden ál vér- ! zett crette, védie a kullurájit és anysgi javait. Kiszolgáltatott bennünket a b3rbár szomszédok- 1 jtak és mecnyo noritott bennün- í ket a gszdc-sági béklyóit kegyeilen , rendszerevei. Feleljünk erre a keleti ' vér fa lángolásával. Ha Európa nem i törődött velünk, most mi se törőd- j jünk vele. Fütyüljünk Európíral Hát bizony mindez igaz. Ugy még népet nem nyomorítottak meg, ahogy Európa megnyomorított bennünket. De vájjon, ha minden okot fölsorounk, amely ezt a szörnyűséges nemMcgjclcnik naponkint reggel. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-utca 6. V Telefon 13-33. zeti katasztrófít c!ói 'ézts, egy picinyke hibában nem talál.stunk-e mi is vétkeseknek? A háború előtti esztendődben, nikor balkáni szomszédaink a legnagyobb s^j'ópropag ndáv l do'go- ak ellenünk, nem mi voltunk-e átok, aHk teljefen elhanyagoltuk a külföld rer.dsz:res infoimá ását ? Megelégedtünk vele, ha nagy ebédet, Vdgy vacsorát adtunk egy e^y idetévedt idegen tiszteletére, jóleső elégtétellel vettük tudomásul, hi nehá iy udvarias szót mondott 3 lovagias magyar nemzet tiszteletére, e*yeb:kb.n pedig pa'ópálos nyugalommal néztü^ hogy omladozik felöltünk a repedeznek a faUk és ingadoznak az alapok. Sajnos, éppen mol nem vagyunk aboan a kellemes helyzeiben, hogy ennek a ipzdasáfci és po nikai ffltyűrészésnek a szórakozását megengedhessük magmának. Aki gazdasági összeomlás előtt áll, arra nem lehet közömbös, hogy tui e megértést teremteni a b*jai ir .nt és esetleg segítőt találni azok orvoslásához. Ds meg inkáoo, aki p >lhtkni újjáéledést akar, annak nem lehet eélfc, hogy eikiNz nvessé tegye magát azok előtt, akik felig a ke'ükben tartják sorsának az intézését Nekünk még az a kedve ö helyzetűn* tincs, mint az orosz szovjentk, melynek egy bár lezuliö.t, de m-gis rengeteg kiterjedésű ország áll a rendelkezésére, kiapadhatatlan ter«.é»a.ii kincsekkel es rendet g erőforrásokkal. Mi itt vagyunk, fi ánk ellenségek torkában, akikkel szemben a magúik erején kivül teresr.ünk kell másoknak a barátságát, vagy lega ábo jóindulatu semlegessegél. A fütyülésnél mindenesetre haihdlósabo módia a külpolit kának a m<g^yö/és minden eszközének k Inszn'!a»a, a korcsmai hetvenk d s hangtanai pedig a magyar műveltségnek a dokumentálása. Ne ftttyüjünk mi Európára. Elég baiunk az is, hogy n he;.en tudjuk Európát m^g akkor is megközelíteni, ha akarjuk. Val ozallan távolsági viszonyok mellttt ezer meg ezer kilo-ncte re is tolód unk el tőle és évtizedeknek egész sorával maradtunk el mögötte. Az a nemzetgyűlési képvise.ő, aki kft izben rmgere>zteite ezt a kö beszólávt, tilán sejt valamit Zűriedről és a magyar korona katasztr< fajaró1, ca< hetyke módon ne.n tö ődik vele. H < igt, van, ajánl juk, érdeklődjék a sze I mi foglalkozások képviselőinél, h>gy mit jelent a ktínysz rü eliávoló ^unk Európától. Ha.lj-i men az orw.soktól, hogy a legfontosabb felfedezésekről a napilapok rövid híreiből kénytelenek értesülni, a kémikueok'ól éá technikusoktól, hogy a t lalmányok egész lígiója, amelyeket Eu^pa tiz év óta pr«<dukált, el v*n zárvi előlük és hallji meg azoktól, aitik a magyarság ügyé e« akarnak rzoigálatot tenni odikint, ho*y süket lülekre tatáin >k, meri id haz< mindig akadnak, ank kellemet en •» rí>í ó módon fütyűinek, a^ely t, hr^y megkongatnák a vé zha; angoi. Az indemnitást részleteiben ismegszave^ták Nagy vita a románok bejöveteléről Óriási botrány Pékár Gyula beszéde alatt. BUDAPEST, augusztus 2. A nemzetgyűlés mai ülésén befejezték az indemnitás részletes vitáját is. Utána Bethlen István miniszterelnök válaszolt Sándor Pálnak egy régebbi j interpellációjára, amely azt a kér- ; dést akarja tisztázni, hogy kik hívták be a rominakat. Ehhez a kérdé hez fölszólaltak Pékár Oyula, Friedrick István és Csilléri András. Pékár Oyula beszéde alatt órásl botrány keletkezett és kevés hija, hogy Gömbös Gyula és Prónay György vezetésével több kormánypárti képviselő össze nem ment a szociáldemokratákkal, amiben főleg a miniszterelnök akadályozta meg őket. Az indemnitási vita részleges tárgyalása során egész a 28. szakaszig fogadják el - egyes szakaszoknál némi módosítással — a javaslatot A 28. szakasznál nagyobb vita kerekedik a lóversenyről. Farkas István szociáldemokrata szól először a szakaszhoz és azt mondja, hogy a lóversenyekből az államnak nincs sok haszna és hogy ez az intézmény csak a játékszenvedélyt segíti elő. A lóverseny, úgymond, csak az urak játéksportja és nem érdeke az államnak, hogy azt elösegitse. Indítványozza a szakasz törlését. Sándor Pál csatlakozik az inditvá yhoz és azt mondja, hogy a lóverseny az oka, hogy Budapesten a szobalánytól kezdve a legmagasabb állásban levő tisztviselőig, mindenkit a játékszenvedély szállt meg és igaz az, hogy lóversenyre elsősorban a sikkasztok járnak, hogy visszanyerjék az elsikkasztott összaÍ

'et. Erkölcstelenség volna törvénybeoglalni ezt a szakaszt és több volna mint btln, azt megszavazni. Prónay György hosszú beszédben kel védelmére a szakasznak. A félvértenyérztée érdeke megkívánja, hogy a lóversenyeket föntartsák. Nagy derültséget keltett, amikor kijelentette, hegy ha nincs telivér, nincs félvér, éppen ugy, mintha nincs Ós** vér — nincs szamár. Egy egy étes csikó előállítási költsége 350.000 korona. (Derültség.) Több hozzászólás után a szakaszt elfogadták. Ivády Béla előadó két uj stakásxt ajánl, hogy tekintettel a közelgő Itt nyomorára, a népjóléti miniszternek külön összeget bocsássanak rendelkezésére. Di. Hébelt Ede kifogásolja, hogy incídetalítrr uj szakaszokat állítsanak be s e közben közötte és Huszár Károly között összeszólalkozés támad. Vtos József népjóléti miniszter fölszólalás* után a két uj szakaszt nem fogirMák el. Gaál (jászlon elnök most kijelenti ezután, hogy az Indamnltáal Javaslatot részleteiben Is letárgyaltok. Ezu'án elfogadták a katonai bünte'.ő jofi szabályok megállapított értékhalárra vonatkozó javaslatot. Szünet után a miniszterelnök válaszol Sándor Pálnak a román bevonulásra vonatkozó régebbi interpellációjára. Válaszok Sándor Pál interpellációjára a románok bejöveteléről. Gróf Bethlen István miniszterelnök elmondotta, hogy Sándor Pál minapi interpellációjában két kérdést iméz a kormányhoz. Az egyn, hogy hajla, dó e a mini zterelrök viz-gála ot Indítani ann^k megállapítására, hogy kik stg tették elő a románok bejövetelét. Másodszor hogyan történhetett az, hogy a románok mintegy hrminOtmilliírd értéket vittek ei a Mív, vagyonból, holott megvolt állapítva írásban, miként lehet ezt a vagyont megmeríteni. A magam részéről — úgymond — csak a más dik kérdésre kívánok válaszolni. Azt mondja tovább, hogy Sándor Pal in.erpellációjának kiindulási pontja ar. orgováityi pör volt, ahol elhangzott, ho^y az áldozatok álliló a* a románok ittmaradása érdekében tevékenykedtek. E szerint Sándor Páln tk is tulí jdonképen azt kellett volna kérdeznie az interpellációban, hogy a románok ittmaradása érdekében .ik tevékenykedtek. Mégis az int-, rpelláló konkrét kérdésére akar válaszolni. Még föltételezni sem bírja, hogy voltak hazaárulók. Egyébként ha Sindor Pál tudja, kik voltak a behívók, akkor helyesebben tenné, ha megmondaná nevüket. De vizsgálat tárgyává tenni ezt a dolgot nem leheti Sándor Pál azt mondotta a beszéde vé»én, hogy kilenc ur van, akinek tudniok kell a dologról. Ez a szám gyanús és azt hiszi, hogy a szegedi vagy Friedrichkormányra vonatkozik. Tagadja, bogy a szegedi kormánynak része lenne a dologban és erről bizonyitékokat olvas töt. A Friedrich-kormány ténykedésére vonatkozóan nyilatkozhatnak Friedrich, Csilléri, Pékár. Válasza Sándornak az, hogy senki sem hívta be a románokat, azok bejöttek maguktól, hogy megr zállják az országot