Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-19 / 164. szám

SZEGED tufi, 1922 laBnt 19. A dorozsmai választási Ausztria gazdasági válsága. 3 Dr. óhegyi benyújtotta ajánlási Iveit. Kedden délött 10 órakor járt le JZ a határidő, ameddig dr. Óhegyi Lajos, a 48-as fü?getlenségt párt jelöltje a megsemmisített 3 ánlások pótlásai; benyújthatta. Min értesü­lünk, óhegyinek sikerült is a pót­lásokat megszerezni s pártja kedden délután be is nyújtotta Dorozsni.n az ajánlási iveket. Még nem tudni azonban, hogy az ujabb ajánlásokból hányat sem­misítenek meg. A választás eddigi előzményei után ugyanis joggal föl­tételezhet mindenki, hogy a hivata los jelölt egyhangú megválasztása érdekében ezúttal sem riadnak vissza a taktikai fogások alkalmazásától s minden Ihető e zközzel igyekeznek Óhegyi ajánlóit a kellő létszám alá csökkenteni. Ha ez még sem uke­rülne a hivatalos apparátusnak, ugy erős küzdelmet ig^r a dorozsmai helyzet, rrert az okkal elkeseredett Széli párti választók a szociálde­mokratákkal együtt minden erejüket megfeszítve dolgoznak azon, hogy a választás eredményével szerezzenek elégtételt maguknak az agitációs bosszúságokért és a választási atro­citásokért. Mint értesülünk, a kormánypárt a leghatásosabb eszközöket választotta ellenfeleinek letöréséhez. Már építik a tanyai postát, telefont és távirda­huzalokat, Kisteleken renoválják az iskolát és fölszerelték a fotbal.csa­patot, Dorozsmáról elhelyezték az államrendőrséget (ez is egy fölté­tele voll valakinek), végül a dorozs­mai villamos kiépítéséhez szükséges ötvenmi lió koronás igéret is káp­ráztatóan biztatja a választókat a jobbrah jlás felé. Ezzel szemben ér­dekes a dorozsmai kerületben az a körülmény hogy az eddig egysé­gespárti Széli-választók most már véglegesen kiábrándultak az egysé­ge párti <ól s igy ha, többet nem is, de annyit meg khet köszönni a fél­hivatalos appíiátus kortesszolgáia­tainak. Zbonát ujabb egy hó­napi fogházra ítélték. Budapestről jelentik: A mult hét hétfőjén hirdették csak ki Zbona János előtt a hadbíróság Ítéletét, amely szerint a bíróság az orgo­ványi rab ógyilkosságban való rész­vétel miatt Zbonát rablás bűntet­téért hét évi súlyos börtönre itélte. Kedden újra vádlottként került Zbona a bíróság elé és ezúttal pol­gári bíróság hozott ellene ítéletet. A mult év novemberében egy de­lek ív kereste fö! Zb;>nál a Nádor­laktanyában — ahol Zbonának kan­ünja var —, liogy kihallgassa ez­ügyben. Zbona fenyegetőleg lépett fö a deteklivvel szemben, revolvert ránto t és a-.t mo.idla, hogy ha va­lali a polgári hatóság részéről még egyszer zaklatni merészeli, azt ke­resztül lövi. a detektiv a fenyegető magatartás elől kénytelen volt Köte­lessége teljesitése nélkül eliávozni. .Hatósági közeg elleni erőszak miatt indult meg az eljárás Zbona ellen és ügyét kedden táruvalta a budapesti büntetőtörvényszék A bi róság a pörbeszédek mecha liTatása után bűnösnek mondtaki Zbonát hatósági közeg elleni erőszakv^sé gében és ezért egy hónapi fogházra 1000 korona pénzbüntetésre és két évi hivatalvesztésre ítélte. BÉCS, julius 18. Osztrák parla­menti közgazdasági körökben h?tá rozottan tr.rtja magát HZ ez igen pesszimisztikus fölfogás, hogy az oszlták valuti kaiasziióf ilis juhan'sa következtében * kormány pénzügyi programja nem segit a válságos gazdasági helyzeten. A pínzílgyi program ucvai is ?bpul vette ac eh koronának 218, a svájci franknak 2200 .^s Os a dollárnak 11.000-es kurzusát, ma p dig a cseh ko­rona 860, a svájci frank 7100, a dollár 37.000-en ál. Ha le­hát mig is fzavazza a iörvény­hojás a kormány péi.'.ügyi pro- i Kik hivták be a románokat? Tanú a román megszállás előzményeiről. gramját, ez nem segit, mert az ujabb deficit oly hatalmas, hogy azt a kormányprogram végrehajtása ese­tén se tüntethetik el. Az a véleiníny, hogy külföldi segítség nélkül nem állhat talpra Ausztria. A nemzet­közi pénzügyi ellenőrző bizottság létesítését annak ellenére, hogy cz osztrák kormány cáfolja, gazdasági körökben befejezett ténynek ismerik el és azt álliiják, ho^y a francia és olasz ellenőr szegélyében már me* is történt a döntés és a tübbi ér dek:lt külföldi állam is elküldi szak­megbizottait Bíc be. Há' csak tisztázódjanak a nagy problémák, ha egyéb bajunk ugy sinc-! Tisztázzuk, hogy például ki hívta be a románokat Budapestre, akiknek pedg a párisi legfelsőbb t nács határozottan megtiltotta, hogy bejöjjenek. A kérdési már nagyon régóla hszegelik. Lefcu'óbb a főváros közgyűlésén, majd erre a nemzet­gyűlésen tették s ó.'á. Azt a hirt terjesztették sokáig futtyomban s végül egyre hangosabban, hogy a zsidók voltak a lománvezctők, t kik 80000 alái'ásr.al ellátott kérvényben instanciáztok Mardarescu román tá­bornoknak, ho*ycs>k jöjjön. Kurzus­lapok többször meg is tnekeüék ezt már. Sánaor Pál nemzetgyűlési kép­viselő éppen ezért interpellál a nemzetgyűlésen, hogy tisztázza véfire a kérdést a kormány, mert felelőtlen vádaskodók épp elég ideje vád ÍS­kodnak már. Sáno,- Pál rámu atott rrre i«, hogyan lehet megtudni az igr.zsígot a do'ogban. Hivat ozott dr. Ágoston Péter volt népbiz os védőjére, dr. Ujloky Gé­zára, akinek dr. Ágoston érdfkébrn mondott védúbe-izédél ennek c^a­; ládja könyvben kiaota. A védő­; beszédből A o fonnál való nrgegye­' zes a'apjin hiányzott a románveze­tés kérdé-e, noha Oorton Reginald ! angol tábornok, a budapesti ántánt­j missziók vezetője köiölte annak j idején dr. Agotlou Péteréi azoknak reveit, akix Ceglédről Budapestie hívtak a románodat, noha a? ántánt megtiílotta Mirdarc cu tábornok tc­regéneV, hogy a cealéd—abonyi vo­nalat elh?gyj4. Kéfőbb Ujiaky a könyve elé előfzót irt és ebben mér címondja, amit a tománo* behívásá­ról tudott. Erről most igy nyilatko­zik ar. Ujiaky Géza: — Oorton tábornok kijelentései sze­rint, amelyet Ágoston előtt tett, a Peidl koimányon teljesen kivül álló kilenctagú magyar bizottság ment Budapestről Mardarescu tábornokhoz megegyezés létesítése végett. Tény, hogy ezután a románok nem állót tak meg Ceglédnél, hanem augusz­tus 4-én délután bevonultak Buda pestre. Gorton tábornok pontosan, Ágoston Péter pedig valószínűleg tudja, hogy kik voltak tagjai annak a kilences küldöttségnek. Hogy kik lehellek a küldöttség tagjai, erre a ki érő körülményekből lehet követ­keztetni. Haubrich Józ».tffel, cki később a Peidl-kormányban hadügyminiszter volt és Dovcsák Antallal, aki ugyan­ennek a kabinetnek miniszterelnök­helyet ese vol', szintén beszéltem a lemondás körülményeiről, ők csak annyit mondtak, hogy két ezred ro­mán katonaság vette körül a mi­niszterelnökséget, amikor följött hoz­zájuk Schnetzer tábornok. A román katonaság assziszten­ciája melleit kényszeritették aztán őket Schnetzerék lemondásra és a lemondó okmány aláírását éppen a román haderő jelenlétére való hivat­kozásra erőszakolták ki. — Hogy behivták a románokat és ők nem a saját iniciativájukböl cst.ul^tek a párisi parancs ellen, az abból is látszik, hogy olasz re­pülők nyugtatták meg Budapest kö­zönségét, hogy nem kell a meg­szállástól tartani Három nappal ké­sőbb azonban a románok mégis be­vonultak Budapestre. — Ennyit tudok erről a kérdés­ről és ezt, ha alkalmat és módot adnak rá, eskü alatt is megismétel­hetem, Sándor Pállal nem beszél­tem erről a kérdésről, de azt hi­szem, hogy amikor interpellációjá­ban reám hivatkozott, a kérdésnek ezt a részét érlelte. Pakár éa Friedrich nyilatkozni fognak. BUDAPEST, julius 18. Ma híre jürt, hogy holnap napirend elölt Pékár Gyu'.i, Friedrich István és mások is fölszólalnak Sindor Pál ama interpellációja nyomán, amely­ben a románoknak Budapestre való bevonulását let'e szóvá Pckár Gyula erre vonatkozóan a következőket mondotta: — Airíl nincs szó, hogy holnap bárki közülünk is fölszila', azonban tekintettel aira, hogy it: az első keresztény nemzeti kormány becsüle­téről van szó, elhatároztuk, hogy alkalims időben az első Friediich­kormány tagjai együttesen fuí>n,=k nyilatkozni tbben a kétdésben. * A román vezetés kérdésével egy szeráfi finomságú cikke foglalkozik a budapesti Uj Nemzedék nek Most már nem az a kérdés kurzus rész­ről, hogy kik hivták be a románo­kat, mert a behivó kilences bizott­ság alighanem uri kurzus-férfiakból állott. Most az idézett lap szerint iz a kérdés, hogy kik tartották itt a románokat. Ezt persze az .egész magyar keresztény társadalom ne­vében kérdezi az U. N ha máT előtérbe került a rcmánvezetés kér­dése, bár „nem a Kun Bélát ki­szöktető Peidl miniszterelnök elv­társ hozakodik elö a dologgal, ha­nem a liberálisokat tolja előtérbe, sunyi nevetéssel". „Nekünk nem ke­nyerünk a gyanúsítás", mondja to­vább a lap. (Ugyan, már hogy is volna I) „Mi históriai tényekre hivat­kozunk. Diamandi volt bécsi román követ egy nyilatkozatára, amely akkor nagy port vert föl s amely bizonyos szé­les néprétegekről beszélt, amelyek­nek vendégszeretete és bőkezűsége édes bilincs volt a románoknak. Nem hisszük, hogy a keresztény magyar néprétegekre gondolt volna a román követ. („Mert dehogy is kenyerünk a gyanúsítás" I) S ha ez igy áll, akkor most mi követeljük, legyen világosság ebben a kérdés­ben. A vád már megvan: „lássuk a vádlottakat /" Igen, a vád már megvan. Nagyon gyorsan van meg. Mindig kéznél van, ha csak egy kis uszítás kell. Ez az egy igaz, őszinte, akaratlanul őszinte mondat van a cikkben és éppen — poénnek szánva. 0< Ismét magas árakat fizetek brilliáns tárgyakért, arany, ezüst ékszerekért FISCHER K., ékszerész Kárász-utca 14. szám. (Korzó-kávéház mell.ítt.) Telefonszám 15-38 <K» A cukorinség Szegeden. Megállapítják a belföldi cukor mennyiségét. — Rendelet az 'm­portcukor árusításáról. Közölte a Szeged, hogy Térfy Béla közélelmezési miniszter rendelkezé­sére a rendőrség a budapesti üzle­tekben ünif'M fog tartani, ame­lyeknek föladata lesz megállapítani, hogy a kis- és nagykereskedők mennyi cukrot kaptak, mennyit ad­tak el s mennyi készletüknek kell még raktáron lenni. Ugyanilyen vizs­gálatot tartanak a cukorgyárakban is. A vizsgálatot bizonyá.a a vi­dékre is kiterjesztik, mert az egész ország fogyasztóinak ínségén kell segíteni. A vizsgálat Szegeden is nagyon elkelne, épp ugy, mint az ország minden vidéki városában. Itt is so­kan a cukorárak további emelkedé­sére spekulálnak és készleteket rej­tenek el. Egyébként egyes szegedi kiskereskedők ma már 240—250 koronáért adják a cukor kilogramját. Különös, hogy az államkormány­zat előbb a cukorgyárosokkal egyez­ményt köt s maga drágítja meg az árut, azután pedt% a kereskedők ellen fordul, akikben maga ébresz­tette föl a nagyobb és még nagyobb hasznok utáni törekvést; de az áru­. elrejtés ellen csakugyan kell intéz­! kedni, meri a helyzei ma az, hogy van cukor, de mintha nem is volna, : vagy csak nagyon szűkösen volna. ! A mniszter intézkedése szerint előbb a vizsgálatok ulján megálla­pítandó belföldi cukormennyiséget kell forgalomba hozni és csak az­után árusíthatják az importált drága cseh cukrot. Hogy azonban az importcukoréi­árusítása . Ikalmával az amúgy is ezer bajban szenvedő logyasz ó kö­zönséget nagyobb káros, xlái ne ér­hesse, a minisztérium rendeletet bo­csátott ki, amely szerint minden ke­reskedő, aki üzletében importcukrot árusít, köteles kirakatában — vagy ' ha kirakata nem volna, az üzlet be­! járatánál már az utcáról könnyen észrevehetően — szembetűnő mó­don elhelyezett táblán föltüntetni azt, hogy: a) az üzletben importcukor keiül elárusitásra, b) mely nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents