Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-13 / 159. szám

Snycd. 1922. julius 13. ára 6 korom. Csütörtök, 111. évf», 159 sz. Közbeszólók. Minden turáni átok melleit (pe dig mo»t iga án nem is egy, tnne-a száz ilyen átok is nehezedik erre a csonka országra és szegény nemzetére) val*»ogy mégis csak ugy áll a dolog, hogy egyben azért egyetértenének itt a kormány is. meg az ellenzék is és pedig éppen a legfontosabb, a legsürgősebb, a leginkább főbenjáró dologban, abbin, hogy rend és alkotó ntunka legyen végre ezen a tájon, hogy meginduljon az ujjáépiKs nagy müve, hogy a háború és forradalmak szerencsétlen vesztese megint csak talpraállhasson újra. Egyszóval, hogy legyen végre konszolidáció, ne csupán szép szóval, de okos valósággal i» eboen az országban. Hát igen, ebben egyetért kormány és ellenzék és ha a részletekben másképen gondolja is az egyik, mint a másik, lényegében hell, hogy egyet gondoljanak, akik Magyarország végső romlását a tizenkettedik órában el akarják kerülni. Bizonyos, hogy sok és nagy akadálya van annak, hogy itt egyhamar valódi jólét, közős boldogság, általános megelégedés viruljon ki, hirtelen nem is tudjuk, melyik akadály a súlyosabb, de annyi mégis világos, hogy egyéni akadályoknak e tekintetben nem szabadna szerepelni. Mert itt csakugyan egy országnak és egy népnek sorsa forog kockán és nem iehet tűrni, hogy egyesek áthassanak egyéni szenvedélyeikkel vagy érdekeikkel, a közös nagy cél, a valódi konszolidáció uijábi Elég bajunk van úgyis, e?ég nehézségei kell megküzdenünk e nélkül i--, szociális és gazdasági nyomorúságokkal és szenvedéseksel és ha mir den erő, ész, jóakarat ezek eltávoztatására irányulna is, még akkor is valósággal gigászi küzdelmet kellene folytatni a * magyarság boldogulására. Az egységes pártot tudvalevőleg ennek a célnak érdekében próbálták összekalapálni, legalább igy hirdették a válaszlók tömegei előtt. Bethlen Utván, legalább a látszat szerint, likvidálni óhajtotta a kurzus tévedéseit, bűneit és kilengéseit, hiszen lá:ó szemekkel és értő lélekkel látnia keileti, hogy ez igy, ahogy eddig ment, nem mehet tovább, hegy az egyéni akciók, a felelőtlen elemek, at erőszakos és egyoldalú kurzuspjütika „rendkívüli" intézkedései crak egyre jooban súlyosabbá teszik az ország amúgy is rendkívül súlyos helyzetét, amely végső eredményiben a vesztett háborúból támadi, de amelyet a kétbalkezes kurzusvezérek dema-ógiája és bo?.zánemértése cs^k még jobban elmérgesitett. Éppen azért csodálkoznunk kf.il, VaSárly8f;' 1g>"eKy o'yan közbf. szólás haila'szik a nemzeteyüíé* TI amely a felelőtlen elemek reci r'árenár elmultPrk tetsző ha ne ián emlékeztet. Hallatszik pedig az ihcn kÖAütczolás éppen arról az oldalról ahol a nemzet egységét emlegetik és kalapálják, arról az oldalról, ahol a mai békét és munkát hirdető kormányt támogatják, arról az oldalról, •hol'a jobb telátásnak, a irérsékletnek, a hangok megválogatásának kellene immár végre is helyei foglalna. Különös, hogy a keresztény ellenzéki Andrássy és a szccialdemotrata Farkas István kénytelen hangoztatni azt a bizonyos mérsékletet, bikülékenységet és akkor közben űvit hir'elen, vá atan, mint valami eltévedt mérgezett nyíl a kormánytámogató Varsányi Gábor öblös és magas hangja, amely beígéri, hogy lesz még itt sokkal különb Orgovány is, mint amilyen a közelmúltban volt. Az ilyen és ehhez hasonló közbeszólók nagyon rossz szolgálatot tesznek a magyar becsület, a magyar hitel, a magyar föltámadás egyének, de igen rossz szolgálaot testnek élés magónak az egvsíges pártnak, amelynek sorában ékeskednek és mintegy ajt dokumentálják, hogy beszélhet Bethlen és ígérhet, amit akar (nem is nagyon igér), nekik tr.egvan a msguk saját küiön programja és ebben, legalább a Varsányi Gáborék programjában, még a pogrom is elfér a sok egyéb mellett. Már pedig akkor hiába szaval akármily szépen az egységes párt vezére, mig igy közbeszóinak a saját táborából. Lehet, hogy ezek és hatonlók csak kisérietek, amelyek a közelmúltból följárnak és lehet, hogy csak színpadi kísérleteit. Annál hangosabban és határozottabban kellene visszautasítani és visszaküldeni őket a kriptába — a kormányzat és pártja részéről. De ott, ugy látszik, vannak, skik titokban még élesztgetik őket. És ezért késik még mindig és ezért Ígéret még csupán a lelkek és a dolső.'-orban a konszolidáció ügyének I gok konszolidációjaI iüMMMMMMM1 ^WVeVWWWWWWWWWWAWWArtAAAAAW A kereskedelmi miniszter fölszólalása. Interpellációk napja a nemzetgyűlésen. BUDAPEST, julius 12. A nemzetgyűlés mai ülésén Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter mondott nagy beszédei. Az indemnitás vitája során Zsitvay Tibor kormánypárti volt az első szónok. A pirtok összefogására van — úgymond — szüksége az országnak. A felelőtlen izgatásoknak vé^et kell vetni. Pikler Emil tbzociáldemoKrata: De tettekkel és nem szavakkal! Esztergályos János szoc.: Kecskemét és környéke! Zsitvay Tibor: Önöktől várom a tetteket. Meg kell szűnnie annak a ' mentalitásnak, amely gyilkosságot, osztály elleni izgatást és bombákat vitt a politikába. Klárik Ferenc szoc.: Sörház-utca 3. Zsitvay ezután ellenzéki választási visszaélésekről beszél. Klárik, Szeder Ferenc, Pikler Emii többször közbekialianak: Hazugság! Ostoba mese! Zsitvay: Kéri a nemzetgyűlés minden tagját: tiltakozzanak az ellen, hogy a nemzetgyűlésen akad kepviselö, aki az emigránsok törekvését támogassa. Az elnök figyelmezteti a szociaiittí képviselőket: ne nevessenek gúnyosan, amikor egy képviselő hazafias nyilatkozatot tesz. Peidl Gyula: Ne állalános.ison i Tessék megmondani, kire cé.021 Az elnök rendn utasítja P.idlt. Majd egy közbeszólására a rtndrejtasitást megismétli s figyelmezteti, hocy ifmétlődés esetén a mentelmi bizottság elé utasítja. Zsitvcy tz indemnitást elfogadja. A kereskedelmi miniszter fötszólatáM. { Wtí'kó Lajos kereskedelemügyi miniszter: Legfontosabbnak tartom először a külfölddel való gazdasági kapcsolat kérdését és a termelés fokozását, valamint a kereskedelmi forgalom helyreállítását. Ami a külfölddel való kapcsolat kérdését iileti, elsősorban az a terület érdekel, amely régebben közös vámterület volt. Azt hiszem, hogy amikor erről a kérdési ől beszelünk, nem srról van szó, hogy Magyarország előnyöket élvezzen, hanem arióí, hogy olyan lerü eíe.j kapcsolódjanak, amelyek mindegyike előnyöket szerezhet. Olyan területekről van szó, ámeneknek valutája gyönge. Ezeknek kipcsoiáía előnyös. Nem kereskedelmi szerződé:ékről van szó, a lén>eg az, hogy minél hamarább gazdasági megállapodások jöjjenek létre. Reméljük, hogy rövid időn belül meglesz a lehetőség ilyen megállapodásra. Ezután a termelés fokozásának kérdéséről beszél. Nekünk most két eshetőségünk van. Egyrészt, hogy kifejlesztessék az üzem a már meglevő vállalatoknál, másré zt pedig, hogy uj iparvállalatok létesíttessenek, amelyek eddig még nem voltak az országban. Az állami támogatás tekintetében azonban egyidejűleg kell elbírálnunk azt, hogy mit nyújthat az állam. A legfontosabb segítség, amelyet a mai körülmények között az állam nyuj hat, a vámvédelem. De nem szabad ezt a vámvédelmet ugy fölfogni, mint egyedül üdvözítő eszközt. Nagy óvatossággal kell elbánni a vámvédelemmel éppen ma, amikor a valutáris eltolódások olyan nagyok, 'tudunk segítséget nyújtani a vasúti farifával is, de ismétlem, egyedileg keíl elintézni mindent és egyedileg kell az államnak segítséget nyújtani az egyes iparvállalatok részére. Ami a koronát illeti, a mi köte8ZERKE8ZTÖ8ÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Ktilcsey-utca 6. V Telefon 13-33. lességünk, hogy a korona vásárlóerejének csökkenését ellensúlyozzuk és erre az egyedüli lehetőség a termelés fokozása. Természetesen lassú folyamat az, amig a pénz belső vásárló ereje eléri a külföldit. Pillanatnyilag olyan szituációban vagyunk, hogy rajtunk kivül álló okokból a korona nagy zuhanása állott be. De nekünk az a föladatunk, hogy ne veszítsük el hitünket a korona erejében, éppen azért, mert a termelés fokozásának meg van a lehetősége. A termelés fokozásának módja a takarékosság is. Arra kell törekednünk, hogy tényleg olyan árucikkek hozassanak be az országba, amelyekre igazán szükség van. (Altalános helyeslés az egész Házban.) A kereskedelem teljes szabaddátételéről csak akkor lehet szó, ha minden vonatkozásban szabaddá lehet tenni a kereskedelmet, tehát külföldi vonatkozásban is. De ez nemcsak tőlünk függ, hanem függ a külföldtől is. Igyekeznünk kell, hogy magunk tegyük meg az első lépést a szakadék széléről. Kérem a tisztelt nemzetgyűlés támogatását és kérem, hogy ezt ne csak a parlamentben adják meg, hanem a parlamenten kívül is, mert meg vagyok győződve arról, hogy az elvegzendő teendőknek aránylag kicsi része lesz az, amelyei törvényhozási uton el lehet intézni. A nagyobb rész künn az életben intéződik el. Ha mi összefogunk e ké-déseknen s jó irínyb»n megyünk előre, akkor azt hisze n, hogy aránylag rövid időn belül jelentkezni fog az eredmény ugy pénzügyi, mint kereskedelmi téren. Az elnök az ülér.t tiz percre fölfüggeszti. Miért mosolyogtak a szocialisták? Szünet után az ülést Gaál Gaszton újból megnyitja. Esztergályos János az első fölszólaló, aki a házszabályhoz szól. Kijelenti, hogy szerdán délelőtt egy kellemetlen incidens következtében olyan helyzetbe került, amely súlyosan érinti a párt minden egyes tagját, akik Zsitvay beszéde alatt mosolyogtak. Zsitvay nem fizikai munkás és nem érti ezt a dolgot, minthogy azt mondta, hogy a magyar néplélek olyan, mintha márványból lenne gyúrva. A kijelentésen tehát mosolyogni kezdtünk, minthogy n indent lehet gyúrni, csak márványt nem. Távol áll tőlünk, hogy a magyar nemzetgyűlés bármely tagjának hazafias nyilatkozatán mosolyogjunk. Pártunk minden egyes fölszólalója a békét és együttműködést hirdeti és mindenkit jrra kér, hogy megértést tanúsítson. Elnök ezután a holnapi napirendi indítványt terjeszti elő. A nemzetgyűlés csütörtökön folytatja az indemnitási vitát. Ezután következtek az intsrpelláciék. Az til&ő interpelláló Csiky József.