Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-04 / 150. szám

Szeged, 1922 julius 4. SZBIQBD >8 Az orgoványi rablógyilkosságok bünpöre. Hétfőn kezdte meg a tárgyalást a hadbíróság. BUD*PEST, julius 3. A Margit­körüli katomi törvényszéken ma kezdték m,'g annak a bünpörnek a tárgyalását, amely egvik részié e az úgynevezett Duna—Tiszaközölti atrocitásoknak s amelyet izfáki vagy orgoványi rablógyilkosságok néven tárgy tltak már az újságok. A vád­lottak Zbona János csendórőrmester, Danics Mihály csendőitiszthelyeltes. Juhász Ntván pótcsendör, Cs. Tóth Gyula kecskeméti gazdálkodó, végül Tóth András és Tóth Imre orgo­ványi pótcsendörök. Schmitz ezredes­ügyész vádirata három rendbeli gyilkossággal és rablás bűntettével vádolja a terhelteket, akik 1919 november 17. és 18 közötti éjjelt n elf gíák Iskásaikon Beck Sándor Cs Pánczél Zoltán odavaló kereskedő­ket és a s'intén izsáki Schmiát Árpád srabot Miután mind a három sér­itli i megkínozták és kirabállak, megkötözve k» csín Orgoványra S2ál hio'iák őket, ahol mind a hármat töl.ik-ssztolták Z^ ina. aki a román megszállás alatt tornán tolmácsként működött, egyik oláh főhadnagytól — állítása szeiint a2t hallotta, hogy a megne­vezett három izsáki zsidóember más­fél millió koronát ajánlott föl a kecs­keméti román parancsnokságnak, ha a megszállást húrom hétig meghosz­szabbiiják. Zbona ezt közölte pa­rancsnokával, Héjjas Iván főhad­naggyal, aki azt az utasiást adta, hogy a három izsáki lakost el keli fogni és ki kell végezni. A mii tárgyaláson nagy volt az éideklídő közönség. Jelen voltak a meggyilkolok özvegyei is. A tár­gyalás kezdetén Zbona védője, dr. Grohmann Zsigmond, zárt tárgyalás elrendelését kéri. Ehhez Danics vé­dője, dr. Cziáky Ferenc is hozzá­érni, úgyszintén dr. Szakáll Antal, mint Cs. Tóth Gyula védője, vala­min' dr. Uhlmann Lijos, Juhász István és a két Tóth testvér védője is .4 hadbíróság nem rendeli el a zárt tárgyalást. E u'án Zbona kivételével az ö>szes vádlottakat kivezetik. Kihallgatják Zbona Jánost. Zbona elmondja vallomásában, hog) a vádiratban elmitett dolgok hárem évvel ezelőtt történtek és azokta nem emlékt-zik pon'osan és léstldcsen. Kijelenti, ő csak paran­csot hajlott végre amelyet 1919 októberében Danics Mihály jelenlété­ben Héjjas Jván főhadnagytól kapott. 1919 októberében azt hallotta, hogv az Iz^ak környékbeli zsidók másfel millió koronát ajánlottak föl a ro­mánoknak. hogy két-három hétlel hosszabbítsák meg a megszállást. Megtudta az' is és ez a vádiratban nit.es fölemlítve, hogy ezek a zsidók részesek voltak abban a románok által kiadott körözésben, amely Francia Kiss Mihályra és Danid Mihályra vonatkozott. Erről az érte­süléséiő! jelentést tett parancsnoká­nfck, Héjjas Ivánnak, aki elrendelte, hogy ezeket a zsidókat, akik közül csak háromnak kilétét tudták meg­állapítani, el kell fogni és ki kell végezni. A paiancs tulajdonképen Danics Mihálynak szólott és 6 csak azéri vállalta, mert Danics telj;sen részeg volt és különben is nagyon meg volt ijedve. Zbona a táigyalásvczeiő röviden elmondja, hogy került a csendőrség szol­majd folytét ja vallomását, ügyek elintézése céljából Kecskemétre és onr.an Orgonányn mentek és elhatárolták hogy a há­rom zsidó kivégzésére vonatkozó Hiijas Ivántól ka/Kit parancsot végre­haj'jók. Györffy László tárgyalásvezető kérdésére elmondja Zbona, hogy a románok akkor még bent voltak a Duna—Tisza kö:»n és ők magyf.r és román nyelvű csendörigazolvái?"­nyal rendelkeztek. Ö különben is jól b?szélt románul és olyan alkal­makkor, amikor elfogták a románok őket, ezzel sikerüli bék ^sen elintézni szabadonbocsátásukat a román ka­tonai hatóságokkal. Vallomásának további során el­mondja, hogy este 8—10-ig aMotó­féle vendéglőben tartózkodtak és összesen nyolc liter bort fogyasztot­tak el. ó setrmire pontosan nem eméVszik. Izsái.on éjféltájban rem tudja, melyik zsidó házába mentek be először. Ittas volt. Ezután kérdésére miképen gálataba, Különféle — Ne zsidózzori iil unos-untalan — mondja a lárgyalásvezető. — Ezt nem türhetjük. — Arra einleksiem, — folytatta Z'ior.a — hogy amikor valamelyik házt-a bementünk, ott egy erős em­ber nekem tánndl. Akkor használ­tam a fegyveremet. N igyon régen volt ez, kérem. Azt tudom, hogy a zsidók ki lettek végezve és elásva tárgyalásvezető: De hogyan haj­tatták végre a kivégzést ? — Sem tudom kérem. A részle­lekre nem emlékszem. Tárgyalásvezető: Danics kinek a lak.isán voll? Atra cnlékszik-e? Zbona: Tudtommal mindenütt ott voli, mett ő volt a parancsnok A tárgyalásvezető: Dinics meg azt mondj i, hogy maga volt a pa­rancsnok. Zbona: 0 volt a parancsnok, hi­szen ő tiszthelyettes, én meg csak őrmester voltam Tárgyalásvezető. Most mondja meg, azulán mi t:>rlént tovább? Zbona sokáig hallgat, nem felel. Dr. Cziáky védő inléz e után kérdéseket hozzá, amire elmondja a vádlott, hogy az ő föladatuk tulaj­donképen az volt, hogy a magyarság renomméját és a keresztény életet visszaállítsák, kinyomozzák a kom­munistákat, nehogy azok újból föl­támadjanak. Arikor Héjjas főhad­nagy urnák jelentetlem, hogy ezek az úsákiak kiket szeietnek és ho.y őket i» na yon szeretik a románok, akkoi k. phm Héjjas fótiaJna^y úr­tól a p ancsot. Dr. l.iiáky: Tudja azt, hogy Héj­jas fthac.iagy ur miért adta azt a parancso. ? A tárgyalásvezető: Mit akar ez­zel a védő ur? Dr. Cziáky: A bűncselekmény hátterében lévő inditóokokhoz tarto­zik hozzá ezen kérdésem. A tárgyalásvezető: A dolog hát­terére nem tér ink ki, mi ténykér­déseket állapítunk meg. Zbona azt mondja, hogy parancsot kapott Héj­jastól. Ok nem voltak illetékes ható­ság arra, hogy Ítéletet hozzanak egyeni akció keretében, ók paran­csot kaptak. Tovább itt nincs mit fejtegetnünk. Dr. Cziáky: Ilyen körülmények között nem óhajtok több kérdést föllenni erre vonatkozólag. Dr. Szakáll védő kérdésére, hogy fegyver kinél volt, kijelenti Zbona, nem emlékszik, kinél volt fegyver. Azt tudja, hogy az orgoványiak majd­nem mindnyájan fegyvert hordtak. A tárgyalásvezető: Magánál mi volt? — Frommer-pisztoly, — mondja Zbona. A tárgyalásvezető: Melyik áldo­zattal szemben használta? Zbona: Nem tudom kérem, olyan régen volt, azt tudom, hogy hasz­náltam. Nem ismerem a neveket. Csak másoktól hallom mindig. A tárgyalásvezető: Az lehetetlen­ség, hogy arra ne emlékezzék az ember, akit eltalál. Maga nem volt ittas, mert maga célzott. Zbona: Akkor céloztam, amikor megtámadott az Illető. Dr. Schmitz Rudolf ezredes-had­bíró ügyész kérdezi ezután Zbonát. — Maga tehát teljesen ittas álla­potban volt és nem emlékszik sem­mire — mondja Zbonához. — Én azonban kétségbe vonom, hogy maga ittas volt. Arra emlékszik-e, hogy bementek egy helyre? Mondja meg őszintén, hova mentek azután? Zbona: Sorba mentünk, csak nem tudom a neveket. Dr. Schmitz ezredes-ügyész: Arra emlékszik tehát, hogy más helyekre is mentek. — Nagyon régen volt ez, kérem aldsan, ezredes ur, — mondja Zbona. Dr. Schmitz ezredes-ügyész: Én is tudom, hogy bizony nagyon ré­gen volt, Beckéknél ugyebár eldör­dült egy lövés, ugyebár azért, mert magát megtámadták ? É8 nézze, az a szerencsétlen Beck ugy támadta meg magát, hogv az utcán esett össze, Hol Itt a támadás ? Zbona: Erről nincs tudomásom. Dr. Schmitz etredes-ügyész : 'Pró­bálja meg csak, talán vissza tud maga mindezekre emlékezni. Asután megfogták és véresre verték. Nem emlékszik ? Hát persze nagyon ré­gen volt már mindez, — jegyezte meg gúnyosan a katonai ügyész. Ezzel be is fejeződött Zbona ki­hallgatása. Danics Mihály vallomása. A szürke nyáriruhás és rózsaszin­inges Danics Mihályt állilja ezután a csendőr a bírói emelvény elé. Da­nics katonásan megáll az emelvény elölt. — 1919 novemberében Zbona egy romin fők.dnaggyal beszélge­tett — kezdie vallomását —, valami pénzről volt szó. Megkérdeztem, miről tárgyaltak, meg is mondta, hogy néhányan a románokkal pak­tálnak. Z^ona ezt Héjjas főhadnagy urnák jelentette, aki kiadta a pa­rancsot, hogy el kell fogni őket és Orgoványon végezni kell velük. Ki is mentünk Orgoványra, ott egy korcsmában ittunk egy kicsikét. A tárgyalásvezető: Arra is kaptak parancsot, hogy az értéktárgyakat is elvegyék ? Danics és Zbona egyszerre mond­jak: Nem. — Nem voltunk teljesen ittasok — folylatji D<nics a vallomását. Azután elindultunk, de nem emlék­szem, hogy mit csináltunk, nem bi­rok visszaemlékezni. Azt tudom, hogy nekem föltétlenül részt kelleti vennem, mert hiszen kellett, hogy végeizünk velük. Azt még tudom, hogy fölraktuk őket a kocsira. Azt se tudom, hova helyeztük el a tárgyakat, de azok­nak ott keltett lenni a kocsin. Én különben ;em is emlékszem semmi­féle ho'mira, csak azt tudom, h )gy a Tóth tanyán Zbona adott nekem egy aranyórát, aranyláncot és egy jegygyűrűt, meg pénzt. A tárgyalásvezető: Hova kocsi­káztak ? Danics : Orgováiiyra. A tárgyalásvezető: Onnan azután hová? Danics: Az erdőbe. A tárgyalásvezető: Na és azután? Danics: Azután el lettek földelve. Ismét iagas árakat fizetek brilliáns tárgyakért, arany, ezüst ékszerekért FISCHER K.f ékszerész Kérész-utca 14. szóm. (Korzó-kávéház mellett.) Telefonszám 15-38. A tárgyalásvezető : Di az ellölde­lés előtt ? Danics: Arra megint nem emlék­szem. Nem tudom, hogy hogyan huztuk föl őket, meg minden, de azt tudom, hogy elfödeltük őket. A tárgyalásvezető: Ki földelt éi ki akasztott ? Danics : Egyáltalán nem emlék­szem, kérem, őrnagy ur. Én annyira ideges ember vagyok. Tárgyalásvezető: Levetkőztették őket ? Meztelenül temették el vagy ruhában? Danics: Nem emlékszem. Tárgyalásvezető: Honnan vették a köteleket ? Danics: A két Tóth adta a tanyá­ról, a szerszámokat is ők adták. A tárgyalásvezető kérdéseire, ame­lyek az osztozkodásra vonatkoznak, Danics semmire sem akar emlékezni. Azt tudja, hogy azután lefeküdtek és a következő napon ripsz-ropsz Ko­máromba kellett menniók. A csendőr­ség eltette a tárgyakat, amelyek ö nála voltak. Betették az Izsáki nép­bankba. Onnan azután ő kivette és át akarta adni Héjjas Aurélnak, Francia Kiss Mihály parancsára. A tárgyalásvezető: Ne találjon itt ki meséket. Héjjas Aurél főhadnagy urnák maga nem adott át semmit. Danics: Parancsot kaptam Héjjas Auréltól, hogy nem kell átadnom, használjam föl a magam céljaira. Héjjas főhadnagy ur azt mondotta, tartsam csak magamnál, hiszen nin­csen pénzem és amikor megyek­gyűvök, használjam csak föl. A to­vábbiakban elmondja, hogy revolver voll nála. Schmitz ezredes-ügyész: Tehát Héjjts főhadnagytól kapta a paran­cso', hogy használja föl ezeket a maga céljaira. Több Héjjas van. Melyik Héjjas volt? Danics: Héjjas Auréltól. Ai ügyész kérdésére azután kijelenti, hpgy nem tud visszaemlékezni, mit honnan vit­tek el. A;t tudja, hogy a kocsin nagyon sok holmi volt. Schmitz ügyész: Schmidtnévei maga bement a kalönszobába és ott elvett tőle 10.000 koronát, a férje

Next

/
Thumbnails
Contents