Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-28 / 172. szám

SZBQBD SZÍNHÁZ Egy szerződés körül. A Szeged julius 25 iki számában hirt adtunk arról, hogy Halmos Qyula baritonista megválik a színház ól, mert fizetésbeli, meglehetős jeientík­telen differencia miatt, nem tudott szerződésben megállapodni az igaz­gatóval. Azt irtuk : „tízezer koronán múlott, hogy a jövő szezonban a színháznak nem lesz megfelelő bari­tonistája, mert Halmos egyelőre pó tolhatailannak látszik." Ho»záfdziük ehhez, hogy „Halmos távozásai min­denütt őszintén sajnálják. Ambició­zus, fáradhatatlan tagja volt hosszú éveken á a színháznak." Pont. Ez­zel a rövid, de szerintünk teljesen megérdemelt „méltatással", tudo­másul vet(ü'< H lmos távozását. Be kell azonban látnunk, hogy téved­tünk, amikor azt hittok, hogy elme­netelét „mindenütt őszintén sajnál­ják." Olymok is vannak, leh t. liogy frzámos.n, akik őszintén örülnrk a b iritonist-» nvgválá-ának a szegedi Stinh 'Ztól. Erről tanúskodik a követ­kező frdekes levél, areiyet egész terjedelmiben közlünk: „Nen vagyun< ahhO' R-okv*, h gy a Szeged és a Szegedi Napló a f >i­me ül kérdéseke' valami n így egyön­Müséggel tárgyalják, annál inkább főtJnt az, ho y a Szeged „Viltozá­sok a szint ír ula ban", vahmint a Szegedi Napló „A szeg di opera­együttes kerderénez" című cikkekoen az utolsó napokban mindketten oly nagy lendülettel f< g alkozn «k Halmos volt színtársulat! tag szerződtetésével, mind-etten a szegedi ízinház lét vacy nemiéi kérdésének odaállítva azt, tiogy az igazgató Hjlmost szer­ződ e'i. Cs k a német „Man merkt die AKsicht und wírd verstimmt" köz mondás ju' e zünkbe, amikor az ilyen barátságból vagy pajtáskodás­ból eredő, kü önben ketsegt lenül jó­szivU ki.^erle'et olvd»0u< é< kény­telenéi v gyünk mi — a»ik talán sz rény elen ég nélkül mondhaju*, y hogy a S'inházba. jarö n ;gvnö/önség véleményé lega ábn ts oly jól ismer­jük, mint a kít cikk iióia — nehogy az igazgató ez i yen módon „elő­készített közvéle nenyre" hivatkoz­has-ék — leszeg zni a*t, hogy IUJ­tunkkal a s/eg-di színházba járó krzönség már ívek óta egs *zep, csengő bm'onhang hiányai érzi es h >f y a közönségn k á ia u k k p vi-el nagy é ze föltétlenül eiőn,t ad annak, hogy a szinháztian «gy-z p, csengő barit' nhang -zólaljon meg, annnl, hrgy egy !;ét-égte mü! ü^yes, gyakorlott színész nagy g:sztu aiyal állj >n szemben " Eddig a levél, amel>ben, őszintén szólva, mi a ránk von okozó m*h­liciá', azt a kissé megédesített gya­núsítást ta'tiu* érdekesnek, hogy b3­rat ágból, v^g/ pajtássátfhól valami „kétség elenül jószívű kisérlete»** tet­tunk volna a „Sicgedi Nipló"-val együ I H lmos érdeké )en. Akár­mi yen szép ereny is a jószívűség, tiltakoznunk kell az ellen, ho*y mi ilyen értelemben volnánk jószivüek. Ezenkívül nem tartunk fön i se nyílt, 6e titkon színikritikusi szindi<átust s nem paj áskodutik közérdekek elen. Ha azt á' io tuk, h .gy Halmos egy­előre pótolhatatlannak látszik, tA most is föntarljuk, ismerve a vi­déki színházi viszonyokat. Abból sincs semmi visszavonni valónk, hogy Halmos «müció'us, faradba tatlan tagja volt hos«zu éveken át a szinházr.ak. Ennyi eiis ne.-c.sel igazán tartozunk neki, amikor innen búcsú­zik s ebben a fölfogásunkban köny­nyen találk07hattunk a Szegedi Napló­éval. S az elismerésnek ebből a sze­rintünk éppen nem ditirambikus hangjából teljesen hiányzott az . len­dület, mintha mi Halmos szerződte­tésében a szinház létének vaey nem létének kérdését látnánk. Ami Hai­S.reged, 1922 Jaltai 28. mos énekesi kvalitásait illeti, arról fokozott és még fokozottabb igények különböző véleménnyel lehetnek. Ám abban mindannyian'mfgegyezhetünk, hogy jöjjön most már az a „szép, csengő bariton hang" — évi 1200C0 koronáért 1 —i—i i^iwtaxamuijmriiwin Augusztus 14-én tárgyalja a törvényszék Terescsényi György hírlapíró ügyét. Vallás elleni vétséggel vádolja az ügyészség. Terescsényi György hírlapíró tollá­ból ez év ápriüs 14-én Nagypéntek cim aiatt köitöi elmél^edes jelent meg a Szegedi Napló hasábjain. A közleményben sokan Isten gyalázást Iftltakrs ezért minden rendelkezésükre álló eszközzel arra törekedtek, hogy a cikk iróián keresztül a l^pot lehe­tetlenné tegyék. A polgármester be­ti'totta a lap utcai terjesztését. A betiltás c ak pár napig érin e te a lapot, mert gazdát cserélve, vissza­kapta a ko'p iriázs jogot. • Tete-csAnyi György ügyével külön­böző lársadaimi egyesületeknek egyes tulhuigó tagj i sokat f g aUozuk, majd a szegedi királyi ügyészségen is fő jelent st teltek Tce-c-ényi ell n. Az ügyészség a n pokoan kés-ült el a vádirattal, amelynek alapián a f'Márpy-tlás kiutzését indítványozza a törvényszék tanácselnöknek. A vád­irat s ö'Cge a kö/cikezö: — Sztbadl bon levő Terescsényi Gyö gv, 32 éves, róm. kat. vaüásu, szegedi születésű lakos, bintetlen előeietü hírlapíró, terheltet a btkv. 190 § ába ütköző, annak első télele szerint minősülő nyomtatvány utján elLövfetett vallás elleni vétség miatl mint szerzőt azzal vádclom, hogy a Sz geden megjelenő S'egedi Nap'ó cimü időszaki 1-p 1922. evi április 14 ik nanjm megjjknt36 száminak Újdonságok ruvatáb n „Nagypének" cím alatt cikket irt, amelyben a következő kif^te'et vannak: „ .. . ű zövén testű és csapott hajú futai zs d\ neve h te, rokonsága, va»yona, fgalkozási ismete'Ien. Ténfergő é? szakadt szandám koldus, a világ szemétje és a világ üldözöttje, akihez hasonló szaz meg száz ténfergett a forró Palesztinában, a széles provinciák mindegyikében, a kikötőkben, a halászianyáiion, a széles épiteit utak mentén, a suburrákban és a tuscu­lánumok körül . .." Mijd a következődet irjt: „Az idegen nagvur összevonta bíborszegélyes tógáját és finom és kulturált inye valami émelyítő ízt érezhetett, amikor odamutatott az emb -rre .. V gül ezeket irja Terescsényi: „A Jézusok... ugy s< diódnak, kavarogn k, váltakozn k és imbolyog­nak a rohanó idő szédü'etében, mint va'ami té^olyodo't kaleidoszkóp " Eíek által az Isten ellen intézett gyalázó kifejezések ál al — mondja a vádirat — Terescsényi György közbotrányt okozott. Az indoxolás szerint az idézell kitételek ugy összegükben, mint külön­külön az Isten ellen nagymérvű durva és fölháboritó gyalázkodást foglalnak magukban és a közlemény S?.eged város keresztény, valamint jabbézé<>U nemkeresztény vallású lakosságában a legnagvobbfoku meg­botránkozást váltotta ki. A vá urat alipján a törvényszék Pjkay -tancsa a főtárgyalás napját augaszlus 14 re tlizte ki, amelyen T reményi György védelmét dr. Fekete Béla ügyvéd látj' el. A fí­targyaiás elé élénk érdeklődéssel tekintenek. baratja, szüi'h lye és ről n zték a halvány, megfogyatko­zott föl-rásokat — Nem tudták egészen levakarni — mo dta az egyik környékbeli ipa os. — Alaposan odapingálták. Pedig itt az ideje, hogy letakarítsák már, mert hát ide még sem való iyesmi. Az isten háza nem erre való. Egy f.)liratmaradvány igy fo^t: SD A Z DOT Az emberek neveive kombinálták a betűket, apró gyerekek t-nye'ükbe köpködve pró ált k tovább folyta ni az ismeretlen kez- k által megkezdett munkát, ame y végre tisz aságot pa­rancsolt a hit basiyáira. De az idők változását még nem láthattam meg a véres jelszavak hal­ványodásában. Mert egy nagyob­bacska gyermek kézenfog >tt: — Jöjjön, bácsi, mutatok val mit — s elvezetett a szerb templom felőli oldalra s p.ijko an, diadalmas örömmel dicsekedett: — Én már újra fölírtam ám a krétával: ÜZSD A ZSIDÓT — Hanyadikba jársz te — kér­deztem a gyereket. — Negyedikbe — felelte. — Síégyeld magad, még helyes­írást sem tudsz 1 — pirítottam rá s magamban tovább elmélkedtem az I iskolai nevelés ujabb szempontjai­i ról.. . Vakarják a falakat . . . Betüfoltok — betű minták. Akik nap n p után megfordu'nak a Temp'om téren, azokn k már föl se ti tűnik. Három év alatt ugy meg­s'okták, mint a hazamenést. Reggel, délben, este világitoltak az emberek­nek a nagy be ük a nagy jelsza­vak, amelyeken mos a nemzet élete nyugs/ik és — nyugszik. Eleinte még csak csodálkoztak rajta, még meg is bo ránkozlak néhányan, de a/táu lassankint hétköznapivá vátt az ige, st nkisem v tatta sem az igazát, sem az otromba ágát. Pedig, hogy az orgoványi imádság miért éppen ott, azon a helyen ragyogott a legkitartóbban, tipografizálásban, a betűk kirívó világosságában és nagyságában minden más hasonló fölírást fölülmúlva, az egy kissé bántó probléma. Jobb nem beszélni róla J^bb volt hallgatni három evig és vám' szép csendnen, míg önma­gá'ól megcsonkul a „világmegváltó ige", vagy elkopik, leolvad az idők kohójában. Három év azonban ke­vés volt, az a föíirás nem kopott el. A napokban az án meglepetés érte a Templom-tér körüli lakókat. A nagy, fehérlő betűk elhomályosod­tak, nénielv ik már nem is Iá szőtt, a másik pedig még erősebben duz zadt a vörös téglákon. Három év után ez a hirtelen váituzás érdeklő­dést keltett. Embercsoportok vonul­tak a csonka falak mellé és közel­GÖRBBjaKÖR Geológiai levél. Tisztelt Milton tanár ur, fagyos nyugalommal olvasom az ön jós­atát, hogy néhány hónap múlva Budapest környékén hatvan hetven vulkán fog kitörni és olyan földrengés lesz tőlük, hogy erról fog koldulni egész Déleurópa, Délazsia és Atrika. Nekem mondja, a tanárnak, tisztelt Milton tanár ur, ugy is mint a filadelfiai geológiai obszervatórium vezérkari fónöke ? Tanár ur kérem, én mondom kegyednek, hogy ön elkésett, hogy magának fogalma sincs róla, mennyire nem lep meg ben­nünket, Duna—Tiszaközi és nemzetközi magyarokat a hatvan-hetven vulkán és a földrengés, miegymás I Mi igen jól tudjuk, hogy az istennyila is itt tartózkodik, direkt a mi körünkben és mi arról is ponlosan tájékozva vagyunk, hogy milyen pártban és milyen frakcióban és milyen csopoitban és milyen különít­ményben miféle mennykövek és vulkánok füstölögnek. Tudiuk mi azt, hogy a hires­neves kecskeméti földrengés csak alszik, de nem halt meg és néha most is ébred és hogy ezt a rongyos világot meg fogja még rendíteni, csupán azt a bizonyos pa­rancsot várja. Tréma Bizanciól Reszkess sötétben bujkáló jogrend és konszolidáció, liberalizmus és szociáldemokrácia, huma­nizmus és pacifizmus, szabadkereskede­lem és kolportázsjog, szabadsajtó és evo­lucionizmus, mert a kasza-kapa Damokles­kardja villog fölötted és Kuna P .András­nak ragyogó napja U nem menend' — mondotta már Berzsenyi Dániel dunántuli kisgazda, aki Horác mellett egészen jól megállotta a sarat, csak kár, hogy még nem ismerte Patacsi és Budavári óda­költészetét. „A vulkánok kifáradnak, de nem az én tüzeim": — ezt viszont egy másik dunántuli kisgazda mondotta, Kis­faludy Sándor, ám ö nem ismerte az ln« tranzigens és fáradhatatlan Francia Kiss Mihályt és a többi Franciákat, akik nem fáradnak ki egyéniségű* akciókészségé­ben (amit rossz magyarsággal egyéni akciónak neveznek mostanában) és lángo­lás meg cselekvés tekintetében méltán versenyeznek a Fuzijámával, a Krakatoá­val, a Popokatepetllel, hogy a Vezuvról és Etnáról, e vén ruékról ne is beszél­jünk többé I Igaz, hogy legutóbb egy meglehetősen erélyes kormánynyilatkozattal — hog" ugy mondjuk — e háborgó vulkánoknak a te­tejére ültek, de a vulkánnak mcjliltani nem lehet, amint jeles költőnk, Rakovszky Iván olyan szépen és helyesen kifejezte. Mi tehát fagyos nyugalommal várjuk to­vábbi működésűket, azt a bizonyos lavi­nát, amelyet ön Filadelfiából beígér, csak az a baj, tisztelt Milton mester, hogy köz­ben egyéb vulkánok is igen erőteljesen dolgoznak, például a drágaság Csimbo­rasszója, a zürichi jegyzés Strombolija, hogy ezekbe csapna mar bele az a sokat igért ropogós istennyila, ugy is, mint konszolidáció és kibontakozási Oyalu. Korzó-Mozi Telefon: Igazgatóság 455. Pénztár 1185. Pénteken, szombaton és vasárnap A Magyar-Osztrák Film'oari R.-T. remekel Az Ítélet napja Amerikai filmdráma 6 felvonásban. Főszereplő: W 1 1 1 R 0 g 6 T I. Ezenkívül: Bűnügyi történet a felhőkarcolók városából 5 felvonásban. Főszereplők: William Dawldsohn, P. Neiblh CIA, u. hétköznap 6 és 9 órakor, Eloadások vasárnapF5( 7 és 9 órakor. — Aranyat és eiQatöt a legmagasabb árban vesz Iritz órás, Dugonics-tér ll.'Oia z A horgászat kézikönyve hasz­nos tudnivalókat ad, nélkülözhetet­len útmutatásokat tartalmaz. Kapható az összes könyvkereskedésekben és a kiadó Délmagyarország Hit lap- ét Nyomdavállalatnál.

Next

/
Thumbnails
Contents