Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-27 / 171. szám

Szeged, 1922. julius 27 Ara 6 korona. Csütörtök. Ili, évfs 171. it ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 1440 kor. Fél évre 720 Negyedévre 360 kor. E?v hón 120 » Megjelenik naponkint reggel. SZERKESZTŐSÉG ÉS Kftlcs«y-"tc« 8. V KIADÓHIVATAL. Telefon 13-33. A drágaság sodrában. Bizonyára nem tartozik a meg­lepő jelenség.* közé, ha a drágaság Ogye kezdi elnyomni a sajtóban és a közönségnek az érdeUődéséb n az összes többi kérdéseket. Elvégre már a s7entirás is megállapította, hogy nemcsak igébftl él az ember, a modern fiziológiai fudo.Tány pe­d g ezt a megállapítást kiegészítette mindazt knak a kémiai anyagoknak a fölsorolásával, mely kre az ember­nek léiföntartásához feltétlenül szük­sége van. Ha ugy tetszik, ennek az utóhbi fölsoro'ásmk megvan még a kn?gaZd-sági függeléke is, hogy a nélkülözhetetlenül szükséges élelfön­tariási any?gok elö'ereiT,léséhez pe­dig mindenkinek bizonyos mennyi­ségit általánosan elismert csereesz­közre, hé köznapi nyelven szólva, pénzre van szüksége. Az úgynevezett drágáig ükkor szokott te'rövetkezni, ha a szükség­Mi cikkek és a pénz értél-aránya megvál ozik és ha az előbbieknek ÍZ Á'A eresebb ütemben emelkedik, mint az embrrek nagy többségének pénzben kifizetett jövedelme. Néha ez az eltolódás lassan, szinte észre­vétlenül megy végbe, néha azonban agrásszerüleg történik és kataszlró­fálisan sújtja a tán adatomnak esyes rétegeit. Bizonyos, hogy nem mind­egyiket. A drágaságnak haszna is van, iHetCleg mindig v..nnak, akik a drágasáenak a hasznát a maguk jr.­vára lefö ö;ik. E-.nek az eltolódás­nak, vesz'e égnek és haszonnak kér­dését pedig nem lehet az egvszeü kártyás módjára egy bJlcs szenten­ciával e'inté/ni: — Amennyit te vesz­tenél, annyit nyertem én; nincs dif­ferencia. N?gy kö/gazdasági tudomány nem kell ahhoz a me^állapitásho', hogy végeredményben minden ckknek és m'nden szolgálta ásnak az ára a le^fonti S3bb a szükségleti cikknek, a krnyém gvaknak tz árához iga­zodik. Ahol nyolcvan kotona egy kifoL'ram kenyér, o'c*ó ipari terme­léstől beszélni és alacsony munka­bérekkel dolgo/ni nem khet. Éppen azért eeészen érthető é; tervés/ct s a mun ásznak ?z a törekvése, hogy béreit ihi.ez a kulcshoz ido­mítsa. a szecedi munkaadók munkások krzötii tárgyalásokon ennek az elvnek az elisme­rése mind » rő ebben nyomul az elő­tétbe ís több szakmában n'ár meg­áliap-dás jou h.re, ho y a rru ! a­bér a búzának mindenkori árához igvodik. A hódmezővásárhelyi la­pokb.n vtsiont olvassuk, hos>y az ottani iparosok kezd.méíiyezőleg fölléPni. h,«y az ipart^r­rnékek ára U mindig a buzavaiua szerint á'lapitdssék meg. A drágaság éi buza.'aluta kérdé­sének azonban lemzetközi vonatko­zásai is vannak A m gyaro szá i búzaár julius 12-én, mikor a N^p> leo.i annv 4975 ko-onával, a huza pedig 5150 koronával jegyeiteiett, meghaladta az aranyparitást és azóta állandóan fölül van az arany érté- i kelésének a színvonalán. Ez azt je­lenti, hogy ma kevesebb búzát lehet kr-pni egy mfghí tárolod mennyiségű aranyért, mint a bíke utolsó eszter­deiében. önmagában ez má«- nagyon saj­nálatos jelenség volna a fogyasz'ó szempontjából, de a buza e tűi­ért ke1 ésének, amely kétégtelenül a Futura vásárló akciójának a nyomán keletkezeit, más következései is van­nak. Poniossn ki lehet mutatni az j összefüggést a buza árának emel­kedése és a koronának zürbhi jegy­zése között. Julius 14 én, mikor a buza átmenetileg 5050 koronára ol­csóbbodott, Zdr'chben a korona i 0-42-re javult. Minden tovlbbi ár- j emelkedésre Zürich a korona alacso­nyabb értékelésével reagált. Kétség­telen ilyenformán, hogy a koronának az utolsó két hét folyamán tOriént nagy külföldi zuhtnása a bura drá­gulásának a következése. A Helyzet megváltozott. Azelőtt idebent mindig nagyobb vásárlóereje volt a koroná­nak, mint a külföldön és a korona vásárlóképefsége utólag igazodott a zürichi jegyzéshez, most ellenben a külföld azt nézi, hogy idebent mennyi búzát adnak a koronáért és annál kevesebbre értékeli, mentől kisebb annak belföldi visárló ereje. A buza , leit a magyar koronának a külföldi i barométere. Azok a közgazdasági I bölcsek, akik azt hirdették, hogy I mindegy, mit cíinál Zürich, most bo djguk Ichetf ek. Mo>t má' Züric1! nem diktál, hanem alkalmazkodik j hozzánk. Igaz, bogy r.em i o< köszönet ! van tenne. Többet a külbld se í hajlandó adni a mag; ar koronaért,mint amennyire Magyarországon besülik. t Héjjas szabadlábrahelyezé­sét követelte egy kecskeméti küldöttség. A deputáció tagjai súlyosan inzultálták Miklós Andort. Ami idáig történt, a legsötétebb ki'áiáüok lehe őségét vetíti eőte. A jövedelmek nem tudnax lépést tar­tani a drágulással s a Kaxd^sági tgyensuiy veszedelmesen a fö bnru ás feié hajladozik. A n unkabérck, a külföldi nyersanyagbehoz.ital és az ipari termelés köliségei emelkednek. A közöns^" nagyrészének vásárló­képessége egyre szűkebb korlátok közé szóiul. A luxustól és a kultu­rális kiadásokról a legtöbben már lemondtak, most az életszükségletek következnek. Ujabb pénzmennyisé­geknek, helyesebben papirostflm-gek­n.k a feszivattyuzása a gazdasági életbe pedig nem segít, mert az megint csak a pénz és átu közötti értékarányt tolja el és a drágaságot súlyos bi: ja. Hogy mire vezet a bankó­présnek nyaklónélküli járatása, azt legjobban szomszédos Ausztriának a példája bizonyltja. Ma, mikor . :nne vagyunk a drágtság sodrában, nem lehet elég­szer ismételni ezeket a közkeletű igazságokat, melyeknek megértéséhez igazán nincs szükség nagy finánc­politikai bölcsességre. De nem le set elégszer hangsúlyozni azt sem, hogy a sötét felhő gyanánt tornyotu'ó gazdasági veszedelmekkel szemben orvosságnak a nemzetgyűlés által kiküldött bizottságnak a .tárgyalásai" nem eegendík. Puszta tárgyalások­kal még soiasem oldoltak meg gaz­dasági kérdéseket. E;ek mrgo'dásá­hoz akarás kell és komoly termelő politika. Már pedig ez az a pont, amelyet fölülről S2ün'elenül emleget­nek, de a valóeágaan annál kevésbé gyakorolnak. BUDAPEST, julius 26. Szerda délben 12 óra tájban körülbelül 150 főből álló küldött ég jelent meg a parlament épületében Kecskemét környékéről, de sok^n vol ak buda­pestiek is. A küldöttséget dr. Kiss Menyhért képviselő vezeite és sora­koztatta a kupolacsarnokban. Meg­jelenésük után a hírlapok parlamenti tudósítói kijöttek a kupolacsarnokba, amihez törvényadta joguk volt. Kér­dezősködtek a küldöttség néhány tagjától, hogy mi a kívánságuk és ki a küldöttség vezetője. Fele'et he­lyett odalépett az újságírók eié egy zubbony-zerü kabátot viselő ember és azt kérdezte tőlük fenyegető han­gon, hogy milyen lapnak imák és zsidók e ? Az újságírók azt fe­lelték, hogy ők kötelességüket és hivatásukét teljesilik és nem tartoz­nak a küldőit f g tagjainak sem lap­jukról, sein felekezeti viszonyaikról beszámolni. A küldöttség tagjai eközben az újságírókat körülfogták és fenyegető magatartást tanúsítottak velük szemben. E^y hang megszó­lalt az újságírók-t körülfogd gyűrűből: — Zsidók, ki inneni Eey másik a következőket kiáltotta: — Zsidók, menjetek azonnal el innen, mert ha nem, mi majd „el­küldünk" benneteket! Ezt a je'enetet Kiss Menyhétt nemzetgyűlési képviselő hallotta és látta, anélkül atonban, hogy közbe­lépett volna. K*;t újságíró ezután a terror kényszere alatt eltávozod és pa naszra ment Karoffiát háznagyhoz, aki Kijelentette, hogy a szükséges intézkedéseket megtette és hogy a küldött ^nec a Házban való meg­jelenésére Pékár Gyula kért tőle engedélyt Az .zgalom a kupola csarnokban e közben egyre fokozó­dott. A küldöttség tagjai mindenkiben zsidót láttak. A Undúan ezt kiabálták: — A zsidók pusztuljanak innen. Zúdóvért akarunk inniI A küldöttség legtöbb tagjánál bot | és bikacsök volt. Hisonló közbekiál. I tásoK oő.-tí.l töpüit' k ÓZ ujságiiók • fi*, arai tlien « jelen volt Miklós Andor szerkesztő erélyesen kikelt. | Ekkor valaki a küldöttség tag jal közül bikacsökkel hasba­verte Miklós Andort. Az iz< alom igen feszült vo't. Miniós Andort kitus'koltáv, nehogy r. é.r sul>o a b következménye le­gyen e-nck a doognik. Felkenő tájban érkezett gróf Beth­len István miniszterelnök Daruváry i'wáijügyminÍFzier kíséretében a kupübc.-arnokbi, ahol a Vüldöitxtig fogediamHynt k nevében dr. Zana Ferenc kecskeméti ügyvéd intézett beszed, i a rvinisz'erelnö'ihöz: — Mi megaiaeóna1* érezűk, mon­dxlü, hoj.y a veiírünk, Hé,jas Iván, fogságban tinyUdik. A niSüyar ál­larnnat: érdeke, hogy ö rögtön sza­badiábra kerüljöi (Közbekiállások: Nem megyünk addig innen tll) E után Zsitvay Tibor in erpellá­ciójlval f glátkozott Zana és kifej­te, te, hogy a miniszterelnök válaszá­ban azt mondotta, hogy haladékta­lanul intézkedni fog szabadonbocsá­tása ügyébe". Az a bűntény, amely­lyel öt vádoljo!:.., (Közbei 'állások: Nem bün, hazafiság voltl) Több garancia vagyunk mi, mintha húsz­millió koronát tes£ le e^y alföldi magyar. Vagy kibocsátják Héjjast.. vagv itt maradunk mindnyájan, ö fogja megóvni a mi szabadság­harcunkat. Tartóztassanak le minket helyette, de ötet bocsás­sák szabadon. Ezután Borbély József kisgazda beszélt a kecsk«.mthi g^zdaközönség nevében. „A Uaszák és a kapák, mondotta, már mind kézben vannak. Olyan nagy az keseredés.^iogy Héjjas r.sbadlábra helyezését már mm is kérjük, hanem kö­veteljük. — Ha Héjjas nélkül megyünk vissza, Kecskeméten minket agyon­vernek. Odilent az Alföldön azt f ondják, bt urak itt szónokolnak, de eljárnak a z idó kaszinókba. Njm szabad a keresztény kor ;>ánytak szimpatizálni a zsidókkal, c;aka ke­resztény magyarokkal. A miniszterelnök válasza. Bethlen miniszterelnök láthatóan idegesen és nyugtalanul hallgaíia végig a szónoklatokat és a követ­kezőket válaszolta: — Önök kéréssel jöttek hozzám és nem követeléssel, bár az utolsó szónokuk ezt követe­lés formájában adla elő. — Önök arra hivatkoztak, hogy a forradalmakkal szemben helyi ál­lottak és helyt állanak. Nem lehelnek tehát hivatottak arra, hogy forradalmi hangon beszéljenek. Mert forradalmi hang az, ha valaki idejön a

Next

/
Thumbnails
Contents