Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-04 / 150. szám

Ara 6 korona. Kedd, 111. évf., 150. tz A kormány tudja kötelességét. „A magyar kormány tudatában van annak, hogy milyen rettenetes mértéke* ö'tö't a d^giság s tudja a kötelességét." Igy, ilyen férfias ön érzettel válaszolt a minisz'erelnök a nemze'gvűiésen egy fölszólalásra, amely sürgős intézkedést kért a rohamos áremelkedések ellen. Aki hisz és bízik', fz most már nyugodjon meg. A kormány tudja, hogy drágasag van s ez minden kétségét kizáróan bizonyítja, hogy éber szemekkel vizsgálja a gazdaság jelenségeit. De még ezenföül í-ötelességeket is Osmer a va'éb.tn sajnálatos jelenséggel szemben, amtröi pedig igazán nem <ehe*. Nem lehet eléggé elítélni azokat, akiri a miniszterelnök szavai után sem tudnak megnyugodni, akik még mindig nem tisztelik kellően a tekintélyt s nem akarnak fegyelmet ismerni. Ezek a tekintély ellen lázadók azt az ellenveiést merik megkockáztatni, hogy a kormány a látszat szerint nem ismeri kő'eiességeil a drág^sággai és drágítással szemben, mert nemcsak ho^y mitsem tesz eüere, hanem inkább, mint már sokszor bizonyították, maga is a drágnók sorában tevékenykedik. Éppen most olv3shttó »z a hir, hogy csütörtökön megtelenik az uj lakásrendelet, amelynek köztudomásra jutott résrietei n éc a iegfepyelmezeitbo, a született kormánypárti lelkekben sem erő.-i hetik meg a kormány kötelességtudátába vetett szent bizodalmat. Egyéb ka;egóriák mellőzésével csak arra hivatkozunk, hogy a kislakások bérét az 1917. évi bérnek négyszeresére, a kisüzletek bérét az 1917. évinek tizenötszörösere akarjak fölemelni. Ez még a tekintély iegfe :ye!mezett;bb, iegönmegtagadóob lijzttlői előtt ser lehet más, mint tukó fokú állami árdrágítás. Kétségtelen, hogy a drágas.íg éppen moit t3rtei a csucfok fülé. Lehst, hogy ezért keil a sf-irgős kormányintézkedés, amely hóna ?lá nyul a — drága-ágnak. De jön már nemsokára a többi is. A pénzügyminiszter beígérte. Ú is, a miniszterelnök i- a legnagyobb áldozatkészséget igér.yhk egy tu.aokló ország érdekében. Igényelhetik teljes joggal, ebben viskón: maga a tekintelvpis.-'.káfó d^jlrukció sem hételkedhctik. De a kormánytól még a tujbókoló alázatosság is megkövetelheti, hogy az állampolgárok áldozatkészségének útjába ne épiisen műgátakat. Már pedig ezt cselekszi. A csizmások parlamenlje állítólag megszűnt. Bizonyos, hegy a legtöbb csizmát gazdástul együtt kidobta ir.agáhól a választáson a kormánypárt. De a csizmásszel.'cm él s r.em is akarják agyonütni. Fönrmaradt a szűkkeblű,egyoldalú „kisgazJairány", an?e»y az állam minoen terhét a többi krreső osztályra akarja átháritarii. Teltekben, intézményekben él a csizma, amry h? áldozatkészségről van szó. tiándig há'al kullog a Cipó alán. Él • IA'U és a város között még mindig gondosan tenyésztett ellentét, amelynek szép virágául említi az egyik lap, hogy egy hold földnek ma is 40 K még a legnagyobb adó,a, ami szemit Itetőbben és nagyobb értékben, például csereszn>é bv>n kifejezve, éppen egy félliter cseresznyének felel mi me>, ugyanakkor, amikor a buza mázsiját négyezer koronáért adják. Igaz, a földadó reformját is igérik, de hol van az a hivő kormánjpárii istenfélelem, atrelyik elhiszi, hogy a csizma dédelgetett tulhaialma ellenében a pénzügyminiszter csakugyan ará- I nvossá tudja tenni a föld adóját más kereseti ágak adójához omelyek a gazdákéval szemben olyan .fölényes m vezetnek." Pedig a kormány nem akar osztályuralmat, pedig a kormára tudja kötelességé: a drágaság ell :n I De hiába tudja, nem lehet az országnak haszna belőle, amig kobreokat akasztanak a városi polgárság nyakába, amig a város -óvására könnyítik a falu terhét, ímig az állam drágít, ahelyett, hogy egyenlően mérne, amikor az áldozatkészséget veszi igénybe. A drágaság ügye a nemzetgyűlésen. Rakovszky napirendelótti fölszólalást. — A miniszterelnök válasza. — Nagy Emil és Peyer Károly fölszólalást az indemnitási vitábsn. BUDAPEST, julius 3. A nemzetgyűlés mai üiésen Rakovszky István napirend előtti fölszól ilásra kért és kapott engedélyt. Rakovszky a drágaságot tette szóvá. — Olyan jelenségek mutatkoznak ujabban, monoja a szónok, amelyekre föl ke l hívnom a kormány és a nemzetgyü és figyelmét. A drágaság óriási, a lakosság zúgolódik és a kormány nem tesz semmiféle intézkedést. Beszél a cukor, a sör, a zsír rohamos áremelkedéséről. A sör is fontos pótléka a tápláléknak, de most a közönség, igen helyesen, bojkottalt A kormány kötelessége odahatni, hogy ilyen indokolatlan uzsorát ne kövessenek el. A legtöbb cikk egyes ksrtelek kezében van, amelyek a közönség kiosztására d Igoznak. Fu csa dolgokat beszélnek, mert a ko.mány csendesen Iflri a közönség kifosztását. Bethlen miniszterelnök azonnal válaszolt. — Nem tudom, — úgymond — hogy odakünn mit beszelnek, mindenesetre kiváncst volnék hallani, mit mondanak, hiszen rágalmazókka' szemben a magyar kormány tudni fagja kötelességét. (Élénk helyes is.) A kormány tudutában van annak, milyen rettenetes a drágaság. Az a bú hogy a drágaság elsősorban a valuta leromlásával van kapcsolatban és ezért a drágasággal szemben tehetetlenek vagyunk. Ez nem jelenti azonban, hogy egyes ese ekben, amikor a kormány a maga részéről meggyőződik arról, hogy egyes élelmiszerek árát feleslegesen és ok nélkül drágítják, közbelépni hajlandó nem volna. Mi a magunk részéréi ennek a kérdésnek a kezelését a .'ctzéklraezö miniszterre és a közéielmező tanácsra bízzuk. Minden e- es olyan eseten, amikor valamely ertk erős driguláss indokolatlannak mutatkozik, fölhívjuk a közélelmező minisztert, hogy a küzéklmezó tanács révén gondoskodjék az orvoslásról. » Egy hang a szocialistáknál: Nem ! fogadják meg a tanácsot! | Gróf Bethlen: Itt vannak az ár; vizsgáló bizottságok, amelyeknek nemcsak föladatuk, hanem kötelességük, hogy minden esetben eljárjanak. A kereskedők igen gyakran élnek panasszal az árvizsgáló bizott, sággal szemben. Mi nem vagyunk hajtandók ebben a kérdésben az árvizsgáló bizottság kezét megkötni, hogy miképen járjon el. A kormány teljesiti a maga kötelességét, amennyiben a valutakérdés keretein belül lehetséges a dolgot rendezni. Egy hang a szocialistáknál: Itt kell alkalmazni a kivételes törvényt I Nagy Emil az indemnitás Javaslatához szólalt föl rost a napirend során. Félve szólal föl, mert az az érzése van, hogy e téren erkölcsi atmoszférája mást a, mint a pártgytiiolet fölszitására nem alkalmas. Ez a nemzetgyűlés a turáni átok központilag fűtőit melegágya. Az indemnitási javaslat során az infláció kérdésével foglalkozik és „a főtanár úrral", a miniszterelnökkel szemben az a véleménye, hogy produktív munkára, befektetésekre, közutak, csatornák építésére igenis igény bevehetjűk a bankóprést. Fejleszteni kell az ipart. Minden egyes uj ipartelep fölállítását nemzeti ünnepként üdvözölné Az indemnitási javaslatot elfogadja. Szünet után Peyer Károly szociáldemokrata szólal föl. A kormány adópolitikáját veszedelmesnek tartja, mert a fogyasztási adókon épül, ami főleg a munkásságot és a tisztviselőket sújtja. A jogrend szükségességéről beszél. Követeli, hogy az összes rendeleteket, amelyek a liberalizmussal és a szabadsággal ellenkeznek, szüntessék meg. A külföldön még most is az a fölfogás, hogy itt olyan állapotok vannak, mint Albániában. {Itt óriási vihar tört kL Zsitvay Tibor túlkiabálja a zajt; RAgahnazó! — Farkas István szociáldemokrata visszakiáltja: A Somogyi-gyilkosság meg van torolva ? — Klárik Ferenc: Hát Orgovány ? _ Meskó Zoltán: A parlament pincéje fölött beszélnek igy I) Peyer végre folytatja beszédét: A sajnálatos esetek alátámasztják azokat a híreket, amelyeket a külföldön Magyarországról táplálnak. Hegedűs Oyörgy: Majd a nyugoti zsidókhoz megyünk kulturáért! Peyer Károly az internálótábor megszüntetését követeli, majd a Dohány-utcai merényletről beszél. Majd kijelenti, hogy a magyar szocialista munkásság kérni fogja a világ munkásságát, lépjen föl a magyar jóvátétel elengedése ügyében. Kijelenti ezután, hogy amennyiben olyan akadályokat gördít a szocia lista képviselők munkája elé, atr lyek működésűket fölöslegessé szik, akkor egyedül hagyják a séget. Ha ez a nemzetgyüL munkdsgyülölónek bizonyul, ak. szívesen átengedik helyüket másoknak. Az ülés délután 3 órakor végződött. Érdekes adat a dorozsmai választás történetéhez. A dorozsmai választás története ismét szaporodott egy olyan adattal, ami kicsiben is visszatükrözi a kormány egész választási hadjáratát. Az egységei pár: i hivat ilos Eckhardt Tibor nem hivatalos egységes párti , ellenjelöltje dr. SzéU Oyula en! gedélyt kért s fószolgabiróságj tói' ;arra,. hogy a Dudás-kápolnánál vasárnap délelölt 11 órától 1 óráig gyűlést tarthasson. Eckhardt Tibor kortesei szintén kértek engedélyt, még pedig 1 órától kezdődőleg. A szolgtbiróság dr. Széli kérelmét csak annyiban teljesítette, hogy a gyűlését' c$ak 12 óráig engedélyezte, ellenben a hivatalos jelölt gyűlését már 12 órától kezdödöleg — holott Eckhardt hivei csak I órától kezdödöleg kérték. A föizolgabíróság eljárásának pedig az az egyszerű magyarázata, hogy a templomi mise aak 12 órakor ér véget, tehát ha a választók 12 órakor jönnek ki a templomból, az ellenjelölt programbeszédét már nem hallgathatják meg, mert a főszolgabiróság jóvoltából 12 óra után már csak a hivatalos jelölt kortesei beszélhetnek. A bekövetkezett események azonban azt mutatták, hogy ennek az indokolatlan intézkedésnek nem volt meg a ke lő eredménye. A misét hallgató választók ugyanis nem várták meg a déli harangszót, hanem elmentek dr. Széli Gyula népi yülésére. A hangulat különben olyan, hogy Ecithardt Tibornak lehet a legkisebb reménye arra, hogy elnyeri a dorozsmai kertiét mandátumát. i