Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)
1922-06-20 / 139. szám
Stéged, 1922. junius 20. Ara 4 k Kedd, 111. évf.. 139 sz A nemzetgyűlés megalakult és már Összeillésekor megmutatkozott légkörének villamos feszültsége. Felhők gyűltek föl homályos látóhatárán és mint fenyegető villódzások, ugy jelezték a zivataros időt Apponyi korelnök szavai. Bejelentette, hogy nem vesz részt a nemzetgyüles ünnepi megnyitásán, mert annak módja felöl alkotmányjogi aggodalmai vannak. A kormánypárton azonsai kész az Ítélet: gáncskeresés volt Apponyi célja. Bejelentése keztyüdobás, hadüzenet. A kormánypártról, ugy mondják, békét hirdetnek, egységei, összetartást ; a viszály és békétlenség szelleme az ellenzék oldalán lakozik. Pedig mennyi hipokrizis ötlik szembe ebból az Ítélkezésből! Az e lenzéket ledorongolták, minden eszközzel meggyötörték és most a győztes jajong c kiált rendőrért, amikor a közvéleményre apellál és panaszkodik hangosan, hogy békétlenkedő, akit minden módon megvekszált. Ha a kormányt valóban a békesség szelleme vezérelné, akkor rajta állana, hogy ezt a kezdés cselekvesével is bizonyítsa. A kormány pedig ismerte a legitimista ellenzék közjogi kifogásait és az a hiedelem éledezett mar, hogy kevés előzékenységgel elejét veszi az összeütközésnek. Arról volt szó, hogy a kormányzó üdvözli csak az összeülő nemzetgyűlést, nem pedig megnyitja. Ez a homouszion-homoiuuszion vitájának tetszhetik, de a kormány tette a kérdést a? elvek sulymérlegére és Apponyiéknak nem engedett. Pedig valóban nem gyöngeségről tett volna bizonyságot, ha a választás előzményéi után enyhébb arcával fordul egy ellenzéki kivánság felé. A kormány ugy óhajtaná az egységet, minden pártok egyesülését a közös nagy célra, az országnak szánalmas helyzetéből való kimentésére, hogy az ellenzék csak a szelid kétkedő, vagy rosszabbik esetben a szelid tagadó szerepét vállalja. Azt kivánná, hogy az ellenzék erős, sőt fokozottan erós ütéseket is nyájasan elviselve álljon annak a munkának s: olgálatába, amellyel kormány vélekedés szerint lehet jót és üdvöset alkotni. De az ellenzéket az a meggyőződés vezeti, hogy a kormány utjai egészen reménytelenek, teljesen kilátástalanok. Mert ámbár mindig haladást hirdet, alkalmazkodást egy rettenetesen megváltozott helyzethez, egy most alakuló és ismeretlen távlatod felé ragadó uj korhoz, minden tettével dohos multak felé hátráltatja az országot. .Újjászületés, reneszánsz", — ezt halljuk váltig. De a magyarság, a keresztény magyarság, amelynek a kormány és a kormánypárt hiva'ott apostolaiként tündököltetik magukat, hasztalan néz körül sóvárogva, leghalványabb hajnalpirját sem látja a legtávolabbról idemosolygó újjászületés korának. Jól tudja ez a nemzedék, hogy nem éri meg a teljesen kiderült béke idejét, hogy nem diympúsi istenek, akik ezt a szerencsétlen kis országot kormányozzák. Napról-napra emlegetik, erősitik neki az ujságbetük rengetegei, de még jobban hangsúlyozza és igazolja maga az élet. Nem vár tündérkedést a kormánytól. De ezt jól tudja, hogy amit elvárhatna, legalább a békében élés külső szinét, azt sem kaphatja meg. Az ellenzék szilárd ellenállást hirdet a kormány ellen, tudatába! annak, hogy nehéz munkára vállalkozott. A kormány mindjárt a nemzetgyűlés bemutatkozóján bizonyította, hogy szép szavak ellenére nagyon harcias hajlandóságú s az ellenzéket SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KOlcscy-utca 6. V Telefon 13-33. meghajoltatni vagy megtörni akarja. Az ellenzék azonban sokkal keményebb, semhogy meghajolna és bizonyos, hogy megtörni sem fog. A harc bizonyos. Ettől azonban csak a szenteskedés, ^agy a korlátolt rémlátás várhat rosszat. Az ellenzék oldalán a több világosságért harcolnak. iinminml111 n"irm"' *"" Összeült a második nemzetgyűlés. Az ünnepies megnyitás kedden délben lesz. — Az alakuló Qlést kedden délután tartják. BUDAPEST, junius 19. A második nemzetgyűlés az első nemzetgyűlés föloszlatása után négy hónappal ma összeült. Vájjon, ha majd átalakul két kamarás országgyűléssé, együtt marad-e öt évig, amennyire élettartama megszabva van, bizony azt bajosan lehetne megjósolni. Hogy tömérdek a tennivalója, az bizonyos. Tagjainak hazafiságától mindenki elvárja, hogy lelkiismeretesen teljesítsék kötelességüket. A polgárság — ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni — békét, rendet, munkát, kenyeret akar. Ezért kell dolgoznia a nemzetgyűlésnek. Béke, rend és jó munka pedig csak akkor lehetséges, ha a törvényt és szabadságot mindenki tiszteli. Ennek a két mindennél fontosabb tényezőnek tiszteletében elöl kell járniok a nemzet képviselőinek. A megalakulás. Tiz óra. A terem csupa zsongás. A karzatok roskadásig telve közönséggel. A diplomaták karzalán a legelőkelőbb hölgyek egész serege, nyári toalettben. A képviselők hozzátartozóinak föntartott karzat is teljesen zsúfolt. A háznagyi hivatal azt mondja, hogy emberemlékezet óta nem adtak ki annyi jegyet a karzatokra, mint ma. A tisztviselők részére föntartott karzatok is zsúfoltak. Természetes is, hiszen az uj miniszterek most mutatkoznak be. Az újságírók karzata szintén teljesen megtelt. Tiz óra után néhány perccel a képviselők lassan beözönlenek és elfoglalják helyeiket. A jobboldal két mezője, továbbá a két középmező egységespártiakkal van tele * igy csak a balközép szélén jut kis hely a Huszár—Ernszt-csoportrak. Az ellenzéknek a két baloldali mező jutott. Föltűnést kelt, hogy Üí 6wa után 01 ^ " Andrássy pártból még nagyon kevesen jelentek meg. Csak Huszár Elemér és Sigray láthatók. A szociáldemokraták közül még egy se jött el. A demokraták a szélső baJbiező jobboldali részén ülnek. A még Üres helyek a szociáldemokraták helyei. Negyed tizenegy órakor megtalálnák a Ház csengői. A csengők sokáig szólnak. A termen zsibongás vonul át, a miniszterek negyedtizsnegykor már a helyükön ülnek. Az egységes párt előtt ül legelöl nagyatádi Szabó István azon a helyen, ahol azelőtt Mayer János ült. Mellette Rakovszky Iván, az uj belügyminiszter, ahol azelőtt Kállay Tibor pénzügyminiszter ült. Utána Bethlen István gróf, aki régi helyét fölcserélte ujjal és most arra a helyre ült, ahol azelőtt Tomcsányi Vilmos Pál szokott ülni. A miniszterelnök után Daruváry Géza igazságügyminiszter ül Hegyeshalmy volt helyén. Mellette Klebelsberg kultuszminiszter, aki régi helyét tartotta meg. Klebelsberg mellett Kállay pénzügyminiszter foglal helyet. Kállay után következik Bánffy Miklós gróf külügyminiszter, aki a miniszterelnök régi helyét foglalta el. Ugylátszik, ő ragaszkodik a miniszterelnök régi helyéhez. Mellette Valkó Lajos, az uj kereskedelmi miniszter foglal helyet, gróf Bánffy Miklós régi helyén. Utána ül Vass József népjóléti miniszter, aki megtartotta régi helyét. Mellette Belitska honvédelmi miniszter ül, civil ruhában, Bernolák régi helyén. A miniszterek ringjét Térfy közélelmezési miniszter zárja be, aki szintén régi helyét tartotta meg. A csengők hosszasan szólnak. A kinn lévő képviselők sietnek a terembe. Hosszú, ünnepies csönd szállja meg a termet. A karzatok közönsége figyelve néz le a telt Házra. Az újságírók sietve hegyezik ceruzájukat. Lukovich Aladár, a volt nemzetgyűlés volt háznagya fölsiet sz elnöki emelvényre ésv hosszan rázza a csengőt. Lukovich Aladár, a volt nemzetgyűlés háznagya 10 óra 18 perckor jelenik mpg az elnöki emelvényen. Mögötte Pauler, elnöki főtanácsos és Balogh elnöki titkár helyezkedik el. Lukovich Aladár a következőkép k:zdi beszédét : — Méltóztassanak elfoglalni helyeiket I Tisztelt Nemzetgyűlés 1 Mint a volt nemzetgyűlés elnöke a kormányzó ur őfőméltósága által mai napra összehívott nemzetgyűlést a legszívesebben üdvözlöm. A házszabályok értelmében fölkérem a korra legidősebb nemzetgyűlési képviselőt, tudomásom szerint gróf Apponyi Albertet (élénk éljenzés balfelől), szíveskedjék a koreinöki széket elfoglalni és a nemzetgyűlés megalakítására vonatkozó intézkedéseket megtenni. Ezzel Lukovich Aladár nyomban elhagyja az elnöki széket, lemegy az elnöki emelvényről és az elnöki főtanácsos részére, a jobboldali bejáratnál fOntartott helyre ül. Apponyi elfoglalja az elnöki széket Amint gróf Apponyi Albert az elnöki emelvényre indul, a baloldalt ülő képviselők fölállnak s viharos éljenzéssel és tapssal köszöntik. Ebben a pillanatban a szélső balaldoli ajtón Peidl Gyulával az élükön megjelennek a szociáldemokrata képviselők. Egyszerű vasárnapi ünneplő ruhában vannak, de mindegyiküknek gomblyukában ott van a piros szekfü. Gróf Apponyi Albert megrázza a csengőt és az éljenzés elültével a következőket mondja: — A korelnöki tisztség elfogadása annak, akit a kor erre megjelöl, a mandátum elvállalásából folyó alkotmányos kötelesség, mely alól csak vismajor adhat fölmentést. Minthogy ebből a szempontból foglalom el a korelnöki széket, ebból a tényei semmi következtetés sem vonható arra az álláspontra, amelyet a jelenítgf4 Oönzetgyülés előzményeire nézve elfoglalok. — Politikai nyilatkozatok tételének a Ház megalakulása előtt egyáltalában nem látom helyét (Helyeslés az egységespárti padsorokban), de ez nem zárja ki a*.t, hogy ne adjak kifejezést azon imaszerű Óhajomnak, hogy az Isten kegyelme világosítsa meg e gyűlés minden tagját és közéletünk minden tényezőjét, hogy minden cselekvésében azt tegye, ami a hazára nézve hasznos... (Élénk helyeslés és taps.) A kormány tagjai közül gróf Kiebeliber^ Kunó és Kállay Tibor miniszter is föláll és tapsol. Gróf Apponyi Albert ... és a haza szent erdekét minden egyéb szempont fölé helyezze. — Talán magától értetődik, hogy a mai zavaros időkben nem felesleges kimondani, hogy mindaddig ameddig nem a Ház bizalmából, hanem a koi kiváltságánál fogva ezt a helyet efioglalsm, minden bár-