Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-22 / 141. szám

Sitted, 1922 |unlu» 22. A főispán ezután fölfüggesztette a tisztújító közgyűlést és folytatását szombat délután négy órára tűzte ki. A városatyák lassan kivonultak a nehéz levegőjű teremből, miközben üdvözölték az ujonnan megválasztot­takat, azok pedig, akik szombatra maradtak, ijedt szemmel tekintettek a szavazólapokkal borított terembe. Végre is elröppent az örömkiáltás, hogy a főispán elrendelte a terem érintetlenül hagyását, tehát a szavazó­lapoknak szombatig nem lesz bántó­dásuk. Künn az utcán folyt tovább a korteskedés; minden városatyához szegődött néhány hü kísérő és kérték, kapacitálták, ameddig csak lehetett. A városháza előtt még sokáig kis csoportok tárgyalták a történteket. Nagyon sokat be­széltek dr. Schdffer Lajosról, aki kibukott teljesen a választáson, sőt föltűnően kevés szavazatot kapott, ugy hogy nemcsak az áhított árva­széki elnöki állást nem nyerte el, hanem még az ülnöki állást sem, amelyet már jó ideje töltött be be­Ismét a színház eladá­sáról beszélnek. KQrthy—Beöthy kombináció. — A színigazgató és a kulturtanácsnok cáfoló nyilatkozata. A szegedi színház ssrsa — ugy­látszik — állandó körben mozog, mert minden évben visszatér arra a pontra, ahonnan az előbbi eszten­dőben kiindult. Ez a körmozgás okozza valószínűleg azt is, hogy különösen nívó és művészi érték dolgában nem igen mutat a színház előrehaladást. A szegedi színház az idén is el­jutott abba a stádiumba, hogy szin­házi körökben ismét a szinház el­adásáról beszélnek és ismét KQrthy H Beöthy nevét hozták kombinációba. Már azt is hallottuk, hogy Palágyi Lajos színigazgató ötmilliót kért a szinház átengedéséért és az érdek­lődök nem találják tul magasnak ezt a leiépéti dijat. Ez a sugdosva továbbadott hír annyival meglepőbb volt, mert Pa­lágyi már úgyszólván teljesen meg­szervezte a jövő évre a társulatát és máris beszerezte, annak a fűtőanyag­nak nagy részét, ami szükséges a szinház fűtéséhez^ Szükségesnek tar­tottuk a valódi helyzet megismerése érdekében, hogy információt kérjünk a színigazgatótól, aki kérdésünkre határozottan kijelentette, hogy mind­ezideig a színház eladásáról senki­vel sem tárgyalt, senkitől sem ka­pott és senkinek sem tett errfc vonat­kozólag ajánlatot. Dr. Qaál Endre kulturtanácsnok­nál is érdeklődtank, aki azonban már enyhébben kezelte a kérdést. Kijelentette ugyanit, hogy a szinház eladása, illetve Palágyi távozása mindig aktuális, mert Palágyi nem produkálthat annyit, mint amennyi szükséges a deficit eltűntetésére. A Beöthy-féle vállalkozás nagy tökével dolgozna ét etzközeivel tokkal többel érhetne el, mint Palágyi. Elmondotta a kulturtanácsnok még, hogy ő maga beszéli rá állandóan a színigazgatót a szinház eladására, arról azonban lemmit tem tud, hogy ebben az ügy­ben történt-e már valami komoly lépé.. Szóval a szinház eladásáról el­terjedt hirek ebben a pillanatban valótlanoknak látszanak, azonban véleményünk szerint nem lehetetlen, hogy a körpályán tovább haladva^egy­szerre csak itmét a mult évi herce­hurcába kerül Szeged tokát hányat­tatott színháza. SZBQB'D A pénzügyminiszter tárgyalása az ellenzék­kel az indemnitásról. BUDAPEST, junius 21. Tudósí­tónk telefonálja : Kállay Tibor pénz­ügyminiszter szerdán délután 6 óra­kor a nemzetgyűlés épületében meg­beszélésre híva össze sz ellenzéki páitok vezetőit, hogy megvitassa ve­lük, milyen módon volna lehetséges az indemnitási törvényjavaslatnak és az adóreformnak niég a nyári szü­net előtt való keresztülvitele. Az ér­tekezleten Kállay és Valkó Lijos mi­nisztereken kivül Sándor Pál, Ugrón Gábor, Rsssay Károly, Vázsonyi Vil­mos, gróf Apponyi Albert, Rakovszky István, Friedrich István, őrgróf Pal­lavicini György, Farkas István és Peyer Károly vettek részt. Kállay pénzügyminiszter fölkérte gróf Apponyi Albertet, hogy vál­lalja el a tárgyalás vezetését, amely kérelemnek Apponyi eleget tett. Kállay azután előadta, hogy gaz­dasági munkaprogramját akarja is­mertetni. A nemzetgyűlésnek gon­doskodni kell az államháztartás to­vábbi viteléről és az erre szükséges eszközökről. A román megszállás óta a korona állandóan lefelé menő tendenciát mutat, kivéve azt a perió­dust, amikor Hegedűs pénzügy­minisztersége alatt emelkedett a korona. Ezt a leromlást meg kell állítani és pénzünket, ha alacsony is, stabilizálni kell. Hogy ezt elér­hessük, föltétlenül szükséges az ál­lamháztartás normális rendjének helyreállítása. Meg kell szüntetni a födözetlen papírpénz kibocsátását. Ezt eleinte a kötött gazdálkodás rendszerével vélték megoldhatónak, ma azonban nyilvánvaló, hogy a gazdálkodásnak ez a módja nem tartható fönn. Az államháztartási egyensúly helyreállításának helyes utja a kiadások csökkentése és a bevételek fokozása. A kiadások csök­kenésének terén három vezérlő motívum van. Először az ellátatla­nok kategóriájának uj megállapítása, másodszor a tisztviselők létszámának leszállítása, haimadtzor a háború alatt elvállalt terheknek a községekre való visszaháritása. Ennek ellen­értékeképen a kereseti adót át kel­lene engedi a községeknek, viszont az állami adókat össze kell vonni és egyszerűsíteni, ugy, hogy az ál­lamot megillető általános jövedelmi adókon kívül csak a föld-, a ház-, kereseti és társulati adók maradná nak meg, mint ', főadónemek. Kö­rülbelül ebbe a három pontba lehet összefoglalni a tervezet adóreform­jának lényegét. Azt kéri tehát, hogy az indemnitási törvényjavaslatot és ezt az adóreformot, tekintettel a ja­vatlatok sürgősségére, nagyobb vita nélkül engedjék át, mert a kormány még a nyári szünet előtt tárgyalás alá tzerelné venni a főrendiház re­formját, mint a jogfolytonotság kö­vetelményét. Rassay Károly reflektált elsőnek a pénzügyminiszter által előadot­takra. Amit a pénzügyminiszter kíván, az lényegében nem más, mint a parlament legközelebbi munkarend­jében való megállapodás. Ilyen meg­állapodás létesülhet normális viszo­nyok között, azonban kérdés, hogy a pénzügyminiszter feleletet adhat-e azokra a kérdésekre, amelyek a programtervezettel szemben el fog­nak hangzani. Ami az adóreformot és az inindemnitást illeti, sem ő, sem pártja nincsenek abban a hely­zetben, hogy ezeknek a megszavazá­sát garantálják addig, amig pénz­ügyi kötök a bevételek és kiadások fölhasználása tekintetében teljesen őszinte képet nem nyújtanak a nemzetgyűlésnek. Az állam ulajdonkép évek óta pénzügyi ex-lexben van, most is olyan költségvetésre kérnek fölha­talmazás*, amelyet Hjgedüs az 1920. évre nyuj'oit be és amely nem adja megközelítő kípét sem azoknak a kereteknek, amelyek között-ma az államháztartást tényleg viszik. Ilyen adóreformot csak akkor lehet lelki­ismeretesen megszavazni, ha tudo­másunk volna arról, hogy mnyen célokra fordítják azt. A pénzügyi aggályokon kivül sú­lyos politikai aggályok szólnak a megszavazás ellen. Jön a választó­jog kérdéje. Az indemnitás meg­szavazásának alapföltétele, hogy a kormány garantálja a választójog törvényes rendezését, hogy a főrendi­házi reform tárgyalását a kormány teljesen mellőzze. Farkas István szocialista képvi­selő a legutóbbihoz hasonló költség­vetést nem szavaz meg, mert abban a karhatalmi kiadások több, mint egymilliárdot teltek ki. Vázsonyi Vilmos a jogrendbizlosi­tását és a konszolidáció megterem­tését sürgeti mindenek előtt. Köve­teli a választási visszaélések meg­torlását. Peyer Károly kifogásolja a kor­mányegész adópolitikáját, Friedrich, Rakovszky, Ugrón, Pallavicini és Sándor Pál csatlakozik a fölszólalók véleményéhez. Ezután Valkó minisz­ter a kormány álláspontját ismerteti a kereskedelmi érintkezés, az import és export kérdésében, végül Apponyi összefoglalva az elhangzottakat, meg­állapi ja, hogy egy nyugodt tárgya­látnak megvannak az alapföltételei. Az ülés ezután véget ért. DIANA SÓSBORSZESZ Külsőleg bedörzsölésre vagy belsőleg cukorra cseppentve a legjobb fájdalomcsillapító. Mindenütt kaphatói 919 Amerika hajlandó belépni a népszövetségbe. PARIS, juiius 21. A népszövetség vezértitkátságához közelálló körökhöz Amerikából hiteles magánértesitések érkeztek, hogy az Egyesült Államok hajlandók a népszövetségbe belépni. Pári6ban azonban ugy vélik, hogy ebben az esetben Amerika ragasz­kodni fog a népszövetség egyezség­levelének revideálásához. Ez nagy­jelentőségű lépés lenne és maga után vonná a békeszerződések reví­zióját is. Ismét magas árakat fizetek brilliáns tárgyakért, arany, ezüst ékszerekért FISCHER K., ékszerész ° Kárász-utca 1*. szám. (Korzó-kávéház mellett.) Telefonszám 15-38. Nem késleltetik a cement­gyárak a kislakások építését. Válasz Müller Miksa nyilatkozatára. A Szeged junius 15-iki számában .Nincs mész, nincs cemenl, lassan épülnek a kislakások" címmel cikk jelent meg a kislakásépitések jelen­legi stádiumáról éfc ebben a c:kk­ben Müller Miksa építész azt állí­totta, hogy az építkezés hátramara­dottságának az a főoka, hogy a kar­telbe tö.nörült cementgyárak nem szállítják a kikötött határidőre a megrendelt cemente'. Erre az állí­tásra vonatkozólag kérdést intéztünk Vértes Miksához, a Magyar Általá­nos Köszénbánya r.-t. cementgyárá­nak szegedi képviselőjéhez, aki a következőket állapította meg: — A szegedi kislakások részére társulatom mindössze hat vagon tatai, a nyergesujfalusi gyár pedig 12 és fél vagon nyergesi cementre vett át rendelés*. Müller ré3zére junius 16 ig, tehát a megtámadtatás nap­jáig már az összes megrendelt ce­ment uton volt, a többi rendelők ré-zére p'dig a kislakások céljaira megrendelt cementből mindöss/e másfél vagon tatai, illetve e<>y va­gon nyergesi cementtel voltunk hátra­lékban, amely mennyiségek azóta szintén exp?diáltattak. Hogy a föl­adott cement 1—2 nap alatt nem érkezhet Szegedre, ahhoz külön kom­mentár nem szükséges és nem vi­tatható el, hogy gyáraink a cemen­tet a lehető legsürgősebben föladták. A mészre vonatkozólag a két nagyobb vállalkozónak 16 áig 2—2 vagon már uton volt és a még hátralékos mennyiségek jelenleg szállítás alatt állanak és e hó végéig lebonyolí­tásra kerülnek. — A cikk további része reánk nem tartozik, de meg kell állapita­nom, hogy gyáraink a lakásépítke­zéshez szükséges anyagokat a mi­niszté iummal történt megállapodá­sok keretében pontosan és minden más rendelést megelőzően szállítják. Egyébkéntarról, hogy a szállításoknak pontosan megf.'leltünk, az országos lakásépítési miniszteri biztosságnak tudomása van és igy Müllernek és társainak kirohanása bennünket nem érint. Megkérdeztük még Vértes Miksát arra nézve is hogy a Müller által említMt c:m;ntkarte!nek kik a tag­jai. Erre a kérdésünkre azt a vá­laszt kaptuk, hogy cementkartel egy­általában nincsen, minden egyes gyár külön-külön a saját számlájára bonyolítja le az üzleteit. A lassú menetű szállítások oka pedig abban rejlik, hogy gyáruk munkáshiány miatt termelőképességüknek alig 40 százalékáig tarthatók üzemben. A íővárosl kereskedők tün­tetése a boltbérek szabaddá té­tele ellen. Kőzö tük, hogy a budapesti kereskedők és iparosok c ülörtökön nagygyűlésen fognak ti tikozni az ellen, hogy az üzlethelyiségek bérét és bérletét teljesen szabaddá tegyék. A kéidésben a Háztulajdonosok Szövetsége megszakított minden tárgyalást a kereskedő- és iparos­egyesületekkel. A nagygyűlés tartama alatt, d ílelőtt 10 órától 1 óráig az összes fővárosi üzleteket zárva tart­ják. A gyűlés után Barczen Gábor­nak, a Baross-szövetség elnökének vezetése alatt háromtagú küldöttség keresi föl a parlamentben a minisz­terelnököt és a kerek skedelmi mi­nisztert, akiknek memorandumot nyúj­tanak át.

Next

/
Thumbnails
Contents