Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-24 / 118. szám

Szeged, 1322. május 24. Ára 4 korona. Szerda. 111. évf., 118. sz ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy ívre 1200 kor. I Negyedévre 300 kor. fél évre 600 > | Egy hóra 100 » Megjelenik naponkint reggel. Zárszámadás. Furcsa esel ugyan a parlamenta­rizmus történetében, de ugy van, hogy Magyarországon a választási agitáció egy héttel a választások napja előtt elnémult. A némaság mesterséges és az agi'ációnak ez a mesterséges elnémitása tulajdon­képen nem egyéb, mint a hivatalos erőhatalom pártcélokra való fölhasz­nálásának egy agészen uj és külön­leges formája. Elhisszük, hogy a kormányt na­gyon komoly okok vezethették arra az elhatározásra, hogy szájkosarat tegyen a jelöltek szájára. Választá­soknál a hang rendesen az utolsó héten szokott kiélesedni és rendesen az ellenzék jelöltjei azok, akiknek több az olyan mondanivalójuk, amely az utolsó pillanatban is eltolhatja a választási diktátorok által kicirkal­mazott esélyeket. A józan létföntartás ösztöne, amely egyformán él leg­kisebbekben és legnagyobbakban, parancsolja tehát a kormánynak, hogy eltávolítsa magától ennek az eshetőségnek a lidércét. Ezúttal ugyan nem az ellenzék jelöltjei voltak azok, akik az éles hangnemet használták. A szokatlan hangok és kisüstön főtt politikai megnyilatkozások a másik oldalról, söt r.em litkán hivatalos helyekről jöttek. Az ellenzéknek ezekre nem voll szüksége. Ha egyebet nem csi­nált, hanem csak szigorúan prag­matikus rendben fölsorakoztatta, amit a kormány csinált es még inkább nem csinált és rámutatott úrra a tá­tongó űrre, amely a kormány elnö­kének kijelentéseit a kormánynak a cselekedeteitől elválasztja, akkor olyan agitációs tőkeerőt mozgatott meg maga mellett, amelynek föltétlenül érdemes volt a kényszerű némaság­nak a sorompóját állítani az útjába. Egyszóval hallgatunk. A kényszerű hallgatás azonban egyre jó lehet. A párigyülésekiől, szónoklatoktól ment napokon azok, akik néhány nap múlva hivatva lesznek, hogy az ur­nák előtt gyakorolhatják állampolgári logukat, megcsinálhatják a politikai zárszámadást. Egyéni és országos szempontok szeiint . fölálliihatjak a mérleget, hogy egyik oldalon melyek a inai kormányzati lendszemek az érdemei, másik oldalon pedig milyen tdieriételek nehezednek rája. • Poli,inában pozitiv számckkal ope­rálni nem lehet. A mérlegelés itt egé­szen más szempontok szerint törié­inK es emDerek szerint változik. Bái minő legy«.n is ionian a mér­ték, amit alkalmaznak, az aktivák és passzívák véghfi összeállításában nagy az az erkölcsi d-.f cit, amely a kormánynak a terhére mutatkozik. Jott a jogrend jelszavával és néni tudta megteremteni a konszolij*ció». Hrdelte az osztályok és leltktz. lek közötti egyetértést és a tátongó ü> nagyobb, mint valaha. ígérte a gaz­djsagi élet szabadságát és fönntar­ioita a keieskedsimet és ipart bék­lyóba kötő intézmínyékei. Progiam jaul tűzte Ki, hogy megalapozza u uj Magyarországot s e programnak | Ez az, amit a választást megelőző bevezetése gyanánt visszaállította , utolsó héten elmondani nem szabad, a nyilt szavazást és polgárok száz- | Nigyon erős emléket t^Mini n.igyni ezreit rekesztette ki a váiasztói jog­nak a gyakorlásából. Bele kellene nyugodnunk, ha a viszonyok okoz­ták volna a számadásnak ezeket a hibáit. De a valóság nem ez. Az igazi ok az, ho^y n kormány mást hirdetett, mint amit cselekedett. azoknak a fülében, akik meghallják. Inkább pihentessék egy hétig az agyukat. Nem baj. Amit eddig nal­lottak, eléggé visszícserg az emlé­kezetükben. Remél;ük, hogy annak emléke alapján jól fogjuk összeilli­tani az igazi zárszámadást. A választói névjegyzékből kimaradt polgárok is leszavazhatnak, ha 1918-ban már szavazati joguk volt. Sok száz szegedi választópolgár kapta vissza a belügy­miniszter uj rendelete szerint jogtalanul elvett választójogát í' A Szeged szokszor tette magáévá a városi polgárok százainak pana­szát, amely szerint a válaszlói név­jegyzékből önhibájukon kivül, az összeíró bizottságok felületes mun­kája miatt kimaradtak. Sokszor szóvá teltük ezt a kormány jogfosztó ren­deletén keresztül történt dupla jog­fosztást, amely ősrégi választókat ütött el a szavazás lehetőségétől. Fölemelt szavaink természetesen nem találtak, csak süket hatósági füleket, annál nagyobb elégtételül szolgál most nekünk az, hogy a miniszter­elnök maga is belátta az ilyen jog­csonkitások abszurd voltát és ren­deletet adott ki, amely szerint min­den választópolgár, akinek már 1918-ban szavazati joga volt, ha ezt igazolja, ismét gyakorolhatja szavazati jogot, még akkor is, ha a jelenlegi listából kimaradt. A kor­mányrendelet. amely a Budapesti Közlöny mai számában jelent meg, a következő: A magyar királyi minisztérium­nak 1922. évi 4475.—M. E. számú rendelete a „régi jogon" vdlasztójogosult­sdggal birókra vonatkozólag a szavazati jog gyakorlásának megkönnyítése tárgyában. A: 1922. év!:en összeülő nemzet­gyűlés tagjainak választásáról szóló 2200—1922. M. E. számú rendelet I §-ának harmadik bekezdéte meg­állapítja, hogy .régi jogon" nemzet­gyűlést képvisdőválaoü'.ó mindenki, aki az 1918. évre érvényes ország­gyűlési képviselőválasztói névjegy­zékbe föl van véve, mé^ ha az előző bekezdésben megszabott ke lékeknek nem is felel meg, . ha ugyanabban a községben lakik, amelynek név­jegyzékébe az 1918. évre fölvétetett. Minthogy megállapítást nyert, hogy az 1922—1923. évekre trvé­nyes és most elkészült végleges név­I kyzékből a „régi jogón" választó­jogosult ulggal birok közül többen önhibájukon kivül aobó! az okból mondtak ki, mert az 1918. évre érvényes országgyűlési képviselő­választói névjegyzéknek a községnél (városnál) elhelyezve volt példánya a proletárdiktatúra, illetőleg az ide­gen megszál'ás alatt elpusztult és igy nem állott a névjegyzék tervezet elkészítése alkalmával az összeiró küldöttségek rendelkezésére, indo­koltnak mutatkozik, hogy azok a személyek, akik az 1918. évre érvé­nyes országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékbe föl voltak véve és ezt a körülményt az emiitett névjegyzék­nek az illetékes közjegyzők örizeté­ben levő példányból igazolni tudják, abból az okból, mert az 1922—1923. évre érvényes választói névjegyzék­ből kihagyattak, választói jogosult­ságuk gyakorlásában ne akadá­lyoztassanak. Ehhez képest a 2200/1922. M. E. számú rendelet 6. §-ának második bekezdése a következő rendelkezés­sel egészit'etik ki: „Azt a választót azonban, aki a szavazatszedö küldöttség előtt a királyi közjegyző tanúsítvá­nyával igazolja, hogy az 1918. évre érvényes országgyűlési kép­viselöválasztói névjegyzékben föl van véve, ha ugyanabban a köz­ségben lakik, amelynek név­jegyzékébe az 1918." évre föl­vétetett és helybenlakása hely­hatósági bizonyítvánnyal, vagy a szavazáshoz kirendelt azonos­sági tanukkal igazoltatik — amennyiben nála a 2200/1922. számú rendelet 4. §-ában fog­lalt kivétel, vagy az 5. §-ban foglalt kizáró ok nem forog fönn —, szavazásra kell bocsá­tani akkor is, ha 1922/1923. évre érvényes választói név­jegyzékben fölvéve nincsen." Budapest, 1922. évi május hó 21-én. Gióf Bethlen István F. Ír. m. kir. miniszterelnök. A rendelet eszerint rendkívül sok szavazónak adta vissza Szegeden is a választójogát s most már kívána­tos, hogy a választói névjegyzékből kimaradt választók az 1918. évi választói jogosultságukat közjegyzői­leg igazoltassák. Ennek az ejárás­nak mct-klnnyitése végeit SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kötcsey-utca 6. V Telefon 13-33. a Bárczy-párt külön bizott­ságot szervezett, hogy a pol­gárságot a közjegyzői igazol­ványhoz és igy szavazati jog­hoz juttassa és ezért tartsa kötelességének minden liberális és demokrata polgár, aki a fönti rendelet föltételeinek megfelel, hoiy szavazati jogának megszerzése végett lövidesen jelentkezzék a Tisza­szálló 12. számú szobájában levő párt irodában. Zita királyné Madridban. MADRID, május 23. Zita királyné 38 tagu kísérettel Madridba érkezett, ahol ünnepélyesen fogadták. A Pr.dó­palotában fog lakni. Gömbös becslése a válasz­tások eredményéről. BUDAPEST, május 23. Gömbös Gyula ismét'nyilatkozik arról, hogy milyen eredményt vár a választástól. Szerinte a kormányt támogató pár­tok összes mandátuma 200 lesz, az ellenzéknek a budapesti 30 kerület­tel együtt marad 48 kerülete. A vi­déki mandátumok közül a szociál­demokratáké lesz szerinte 3, a Hal­ler-párté 5, a Rassay-párté 4, a 48-as kisgazdapárté 2, a nemzeti munkapárté 1, az Andrássy-párté 4, egyéb párté 5, a Kossuth-párté 1. Ezekhez járulnak a fővárosi ellen­zéki mandátumok, amelyekkel együtt a szociáldemokratáknak és a na­gyobb két ellenzéki pártnak (Anda­házi, Rassay) 8—12 mandátumuk lesz Gömbös szerint. Legerősebb ellenzéki párt Gömbös becslése sze­rint a szociáldemokratáké. Verekedés egy népgylllésen. Budapesti tudósítónk jelenti tele­fonon: A Rassay-párt hivatalos je­löl tje, Zsigmond József vasárnap rrondotta e; Ke^thelyen piogram­beszédit. A'is; kezdték me^ a gyű­lést, megjelentek ott a giídasági fő­iskola hallgatói, akik mintegy két­százan nég>es sorokban vonultak föl és az egybegyűlt tömeti mögött sorakoztak ki'. Aait.or Zigmond ncszédíben támadni kezdte a kor­mányi, botjaikkal hadonászv.*, é'cte­Ien lármát csaptak. — Hazaáruló bitang! Z>idó bé­renc! kiabálták Zsigmond felé és egyre közelebb nyomultak a tömeg­hez. A nép az inzultusok következ­tében elvesztette nyugalmát, meg­rohanta a főiskolai hallgatókat és valóságos közelharc fejlődött ki. A csendőrök szuronyt szegezve rohanlak a verekedők közé és csak nagy erőfeszítés árán sikerült szét­választani őket. A re^d helyreállí­tása véreit a keszthelyi huszárszázad is közbelépett. A harc egy negyed­óráig tartott és számos főiskolai hallgató és kisgizda sebesült meg.

Next

/
Thumbnails
Contents