Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-03 / 100. szám

Sz^ttt, 1^2. thá|us Ára 4 köÉ*ona. Sze/da, 111. évi., lQQ. st ELŐFIZETÉSI ARAK: Ejy évre 12ÖO kor. I Negyedévre 300 kor félévre 600 » | Egv hóra 100 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Levél szegedi híveimhez. Irta BÁRCZY ISTVÁN nyug. igazságügyminiszter, a szegedi I. választókerület liberális képviselőjelöltje. Valamikor egy finomlelkü, kedves jó emberemtől kaptam egy könyvet, amelybe e pár sor ajunlás volt beírva : „Hálám, szeretetem és tiszteletem jeléül vegye szívesen e leghívebb tanácsadót." Ez a könyv azóta mindig velem van: a biblia. Jó és rossz napokban sokszor olvasgattam. Mindenkor hűséges tanácsadóm volt. Különösen szokásommá lett, hogy amikor valami rendkívüli esemény fordult elő, fölnyitottam valahol a kedves könyvet és olvastam éppen ott, ahol a szemem megakadt. Amikor a mult hóban egy hétfői napon Szegedről hazajöttem Budapestre és itt az Erzsébetvárosi Körből az ismert merénylet után éjszaka aggódó családomhoz hazatértem, lefekvés előtt kábult fejjel mégegyszer végiggondoltam a - esti rettenetes eseményt s mindazt, amit azután láttam. Amint a gondolatok k: resztül-kasul jár'ák agyvelőmet és elálmélkodtam az emberi elvadulás, elvetemedetiség ez őrületén, — végül azon is töprengtem, vájjon nekünk, akik a mi megzavarodott közéletünkben az embíri szabadságokért, a jogrendért, az ernberszeretetért és a békességért ha.colunk, érdemes-e ezt a küzdelmet folytatnunk? Eközben ráesett tekintetem az asztalomon fékvő bibliára, fölnyitottam es a következőket olvastam: „A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne ; de a sokaság fölkeresé őt cs hozzámenének és tartóztaták öt, hogy ne menjen el tőlük. Ő pedig mondá nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem." Most már világosan előttem áll a rám váró kötelesség. Ha a gondviselés különös kegyelme mégkimélte életemet, — be kell töltenem a rám váró hivatást. Be is fogom és hirdetni fogom más városoknak is az Isten országát: az emberi szabadságot, az emberi jogot, a nagy emberi igazságot, az emberszeretetet és a békesség országát, amelyért küzdeni minden magyar honpolgárnak hazája iránt való legelső dolga. Ebben a nemes küzdésben nagy hivatás vár Szegedre, mint a főváros után legnagyobb városra, annak szinmagyar, derék polgárságára. Közéleti multamban kezdettől fogva fölismertem és hirdettem a magyar városoknak abbeli feladatát, hogv egymással összefogva iparkodjanak az ország közéletében a fejlettebb értelmiségüknek és gazdasági jelentőségüknek megfelelő helyet biztosítani. Törekednünk kell a dolgozó városi lakosság szerves szolidaritását megvalósítani, egyfelől polgárainak életérdekeit kellő erővel és sulylyal szolgálni és ezzel a magyar műveltség és közgazdaság erősítését és az egész nemzet haladását biztosítani. Ezért kell mindenekelőtt helyreállítanunk a jogrend föltétlen ural- \ mát és sértetlenségét, az emberi j szabadságjogok általános tiszteletben tartását és azt a békességet, amely nélkül a nemze'.i újjáépítés munkáját megkezdeni és sikeresen folytatni nem lehet. Ezt hirdeti a régi nagy Telefon 13-33. egyoldalú osztályuralmat^ párthatalmi önzést, korrupciót, zsarnokságot, hanem csak egyet ismer : az egész nép egyetemének nagy érdekét. Egyedül ez a politika biztosithatja a dolgos népmilliók etaberséges élétét ft boldogulását s ti által a magyar nertizet taipraállását k ujjiszüleEnnek a nemzetmentő és föntartó politikának bátor harcosait, Szeged város <Jerék szabadelvű polgárságát és zászlótartóját, a Széged-eXköszöntőm elszánt akarattal, meleg szivvel, érős hittel, törhetetlen bizalom mai. A világbéke-egyezményről Párisban tárgyai Llöytd George és Póiticaré. — Csicserin levele Barthouhoz. — nemzeti hagyományokat tiszteletben tartó szabadelvű magyar politika, amelynek zászlaját a magyar városok és ezek között elsősorban Szeged városa, fogják minden akadályokon keresztül győzelemre vinni. Ennek a politikának célja olyant állami rend és kormányzati rendszer megvalósítása, amely a szigorú tör-, vényesség alapján egyfelől az állami jogrendet mindenkivel szemben föltétlenül mégvédi és érvényre juttatja, másfelől a nép akaratának szabad megnyilvánulását lehetővé teszi. Ez u demokratikus szabadelvű politika nem tür még semmiféle önkényt, Génuából jelenük, hogy sz a válaszjegyzék, amelyet az oroszoknak fognak átnyújtani, már elkészült és hétfőn éjjel titkosjegyü táviratokban küldték meg a végleges szövegét Páriiba és Brüsszelbe, hogy a kormányok hozzájáruljanak. A válaszjegyzékből csak annyi köztudomásúvá, hogy a hatpűh(& tiltakoznak minden bobevisaTpropaganda ellen. Az a hir tévedt el, hogy az orosz bizot;ság a válaszjegyzék átvétele után elhagyja Génuát. Ujabb zavaró incidens, hogy Csicserin vasárnap este levelet intézett Barthouhoz, amelyből kiderül, hogy Oroszországnak nem a külföld által való elismertetés, hanem a külföldi hitel a fő. A levélben Csicserin amelíélt érvel, hogy ugy Franciaország, mint Oroszország szempariljából szükséges a két állam közötti szerződés. Oroszország politikája, — irja Csicserin — nem váltatott Még Franciaország iránt, noha az utóbbi ellenséges magatartást tanúsít már négy év óta. Barthou váasza rövid és rideg. Franciaország, ueymond, sohasem vol: ellensége az orosz népnek, de kifogása van a kormány ellen, amely a bresztliíovszki békét aláirla. Ami a világbéke-egyezmény kérdését ilieii, ebben Barthou és Lloyd George tanácskoztak ts mindketten Párisba ulaznak, hogy Poincaréval is tárgyaljanak. Csevegés. Tudós professzor Csengeri János igen lelkes és kitartó harcoí folytat mostanában a helyes magyarság érdekében, a jó ügyhöz méltó buzgalommal pyom'álva különböző nyelvi kinövéseket, amelyek germanizmus, latinizmus avagy gallicizmus alakjában éktelcnitik az ékes magyar nyelvet napilapok, folyóiratok, köny vek itasábjain, valamint a mai politika' elet meg'ehetősen hangos fórumán. Nescimus Hungorice loqui — mondotta tudós professzor Révai Mikíós a régi világban, de 6 rragj is latinul mondotta e;t i* ugyanakkor Csokonai meíj Berzsenyi minden szó nélkül olyan csodálatos magyar verőket irta:, amelyek bizony valüTiivd mégis csak kölönb ! nyeivi bizcnyiíéasi lettek ez öröl.kevaló és örökké fejlődő magyar fzeile.i nek, mint ama hi:es Hslot i Be^éd, amelynek eiső alapos m ígyalá^.tót ugysnesak a n^y Révai Miklós nyújtott-. Mag-rn amondó vag-yok, hogy az olvan bogarászás, atpilyeti! ÍÜ" önben is minden időkig müveitek a hivat^os és hivatásom nyelvészek a helyes magyar-ág : lerén, meglüíieiősen síjcddő f r.'.d»*g 1 és egymagában nem sok értelme van. Emlék,zeoi, ho^y r.éhai való jó Tóth Béia (aki -íem csupán bogarászni, de irni is igen csak elsőrendűen tudóit magyarul) mennyit vesződött és hiába, hogv a napi sajtóból és egyebünnen kiküszöbölje azt a sermanhmusf, hogy .az igazsig útban van, mert hiszen jó magyarul ugy kell azt irni és mondani, r.ogy az' igazság uton van. Akkor a Dreyfus-pör kapcsán, Zola lnlhat?.tlsn francia szavai alapján járía ez a kifejezés szájról-szájra, azaz hogy szerkesztőségről rzerkeszíősé.-re és a szegény Tóth Béla pgészen bele betegedet Í a nagy buzgóságba, .-.mellyel ezt a bogáncsot mi.ioen áron ki akarta irtani a magyar nyelv virágon kerijébői. Hat persze, ho«y igaza volt re'. i grammatice, de" ami a dolog lé:iye?t:t illeti, en ,?iégls ugy véíem (niváít hosszú és gonosz évek tapasztalásai és tanuiságai u'.án), hogv mégis c-.ak van abban valami igazság, hogy az igaz -ág igenis útban van, k<vá t azoiuiak van útjában áliandó-ri, ai\i.< j nem szeretik és nem akarják a. igazságot. D_- tréfán kívül- — ahogy megint csak Tóth Béla szokta mondani — a baj nem is ott van, hogy germanizmusoy, latinizmusok és galiicizmusok vannak a nyelvben. Ezek csak tünetek bizony és éppen a tudós professzorok tudják azt legjobban, hogy a tüneti kezelés, ha nem is árt mindig, de viszontag nem is igen használ. Azután meg azt se feledjük el, hogy ennnk a helytelen magyarságnak majdnem ezer éves hagyománya van már, hiszen első nyelvemlékeink tele vsnnak latinizmussal és ezzel van teie a vizsolyi biblia is, amely nem kisebb magyarnak és költőnek volt nsveiő anyja, mint mngánan a Toldi költőjének. Ami pedig a germanizmuít és egyéb idegenszerűséget illeii, Jókai Mór müveiben olyan fölös számmal van, hogy ha én minden egyeséit egy aranyat kapnék, hát akkor én lennél: a leggazdagabb milliomos széles e szűk hazában. (Irodálomból másképen u^yse lehet már itt meggazdagodni.) A drága emlékű Cholnoky Viktor magit Arany Jánost vádolta azzal, hogy Shakspere fordításai (kivált a prózai részben) magyartalanok, i Hát hiszer\ lehel, hogy a lá igeszü j és nemes szaloniai paraszt nem • tudott ugy magyarul, ahogy később Cholnoky óhajtotta, de hogy aranyul azután remekül tudott, ahogy senki más e tájon, az egyszer megint uak bizonyos. (Majdnem azt írtam, hogy tény, de nem, ennyire már én is megtanultam csengeriüL) Azonba i más hiba van itt a kréta körül, emberek, magyarok, tudósok és tudatlanok és pedig az, hogy magyarán szólva egy ütet taplót se ér az a helyes magyarság az irónál, ba nincsen neki mondanivalója. HiáBa beszél nekem a „költő", a tüzetes magyar nyelvtan öss*es törvényeit szem előtt (sőt kéznél) tartva, ha n;m adatolt meg neki az érzés és a képzelet ereje és eredetisége és az iró is hiába forgatja éjjel és nappal a Magyar Nyelvtörténeti Szótárt, á Tájszótárt és a Magyar Nyeivőrt, meg a Szinnyeit és Simonyit, ha hiányzik belőle az a valami, amit röviden és velősen tehetségnek, esetleg lángésznek lehet nevezni. Én elhiszem a Magyar Nyelv cimü derekas akadémiai folyóirat buzgó c'oígoiótársának, hogy Szomory Dezső nem lud jól (vagy nem jól tad) mágyarul (vagy magyarán), de zért mégis, bocsássa meg, meri.TI A lli«ani, szomoryul geniá;is*n lud,