Szeged, 1922. április (3. évfolyam, 75-99. szám)

1922-04-30 / 99. szám

1912 SZBOBD SZÍNHÁZ HETI MŰSOR: Szombat: Hazudüc a muzsikaszó, operett A) 96. Vasárnap délután: Bob herceg, operett uü£maP. este : Hazudik a muzsikaszó. : hazudik a muzsikaszó, operett. Sárga keztyű, dráma. A) 80 16 fin' r«4tók Bemutató fÖÍ10^ AJÓ"a B)60(utoUóf: ¥9M WUÜÜt' aP"r°tt B)55' Szombat: Tamás Alfréddel : Rigoletto, opera. Vasárnap délután: Lili, operett. Vasá.nap este: Hazudik a muzsikaszó. Sorok a színházról. SZEGED, április 29. Pár hét még és a Palágyi-xtzim második esztendeje befejezést nyer. Nem kívánunk ezúttal ennek a rezsimnek művészi teljesítményével foglalkozni, hiszen eleget foglalkoztatnak a nap-nap után való előadások, de azt konstatáljuk, hogy javulás semmi néven nevezendő téren nem mulatkozik. A színvonal állán • dóan megy lefelé, csak a helyárak emelkednek folyton, a pályázati feltételek és a várossal kötőit szerződés ellenére. Ebben a szerződésben, ha nem tévedünk, az is foglaltatik, hogy a színházi idénynek tiz hónapig kell tartani. És most az a hir járja, hogy az igazgató már junius elején befejezni kivánja a szezont és vagy szélnek ereszti a társulatot, vagy három részre osztja a testületet és megkezdeti a tagokkal a vándor apostoloskodást. A városnak az a kikötése, hogy az idénynek tiz hónapig kell tartani, azt célozta, hogy a színtársulata tagjait megóvja a vándorlás kellemetlenségeitől és az anyagiakban való károsodástól. Polgárrá kívánta tenni a vándorkomédiást és ezzel a nemes elhatározásával még a mindenkori igazgatókon is segíteni törekedett, mert tudvalevő, hogy a színészet tagjai készségesebben szerződnek uda, ahol a színészet állandósítva van. A szinház vezetés kimerültségét bizonyítja, hogy az igazgató a szerződés ellenére már zárni akar. Nem volt és nincs is munkatervezete, minden, ahogy történt, csak arra volt jó, hogy a bérletszámok lepereghessenek — a művészet, a kuliura szent nevében és hangoztatása mellett. Az igazgató, a hirek szerint, a legutóbbi szinügyi bizottsági ülésen azt kérelmezte, hogy jövőre ne kelljen opera-együtiest szerződtetnie. Ez a kérelem is azt igazolja, hogy a szerződés világos rendelkezéseiből egyre csak nyesegetni kiván és egyre csak visszafelé óhajtja terelni a mindig várt és remélt fejlődés eshetőségeit. Második esztendeje a befejezés küszöbe előtt áii és még a hivatalos faktorok sem tudják, hogy milyen is lesz a szinház jövő évi szervezete. Az elnézésnek is, amiből az igazgató ugyancsak kivette a részét, vannak határai és hihető, hogy az igazgató nem szándékozik harmadszor is fait accompli elé állítani a közönséget és a sz<gedi színházat nem tekinti menedékhelynek, ahol értéket képvise'ő rekonpenzáció nélkül anyagi előnyökre és biztos megélhetésre lehet szert tenni. Ha az utolsó 10—12 év színházi eseményeit vizsgáljuk, arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy az illetékes faktorok mindig az igazgatók érdekeit istápolták és miisem tettek abban az irányban, hogy a közönség jogos igényét kielégülés nyerjenek, hogy a város által hozott áldozatok az igazi kultura igazi érErzsébet királyasszony ligetében. — Pipaszó a hársak alól. — SZEGED, április 29. (Sajói tudósítónktól) Nekünk, akik itt robotolunk a szűk utcák és rideg falak kőzött a városban és várjuk a meleg és biztató májusi napsütést, eszünkbe sem jut, hogy az utcavégeken tul, ahol elfogy a láb alól a járda, már tavaszi pompába borultak a fák és a hajnali harmatoktól csillogó pázsitok mélyén, kis galagonya bokrok között, kedves és bohó madarak trilláznak. Bent még minden kopár, a szögleteken levéltelenül bóbiskolnak a fák, a korzó öreg platánjai még félve eresztik rügyeiket a nyár elé, de Újszegeden már beborultak az őszi ritkások, az orgona meg a májusfa virágok balzsamos illatot lehelve kínálják magukat. Igy vagyunk mi, szegény városiak, a lépésünk mellett van az újjászületett élet és nem tudjuk elérni, mert csak a vasárnap a miénk, pedig mennyi szépség, a természetnek mennyi keresetlen bája rejtőzködik a figyelmesen kutató szemei előtt. Még alig néhány évtizeddel ezelőtt Újszeged a Maros ártere volt, az apáink lankaszterei durrogtak a hajnali órákban, vadászva a töméntelen vízi szárnyasra, sőt az árterekben rekedt mázsás harcsákat is golyóval „fogták". Most az illatos és enyhe melegtől itatott alkonyba boruló délutánokon sok merengő sétál, rendszerint párosával a tekervényes sétány utain, épdesve a kihajló útszéli bokrok eveleit. A nagy tisztáson pedig a ótorku pöttöm legénykék döngetik >öszen a fák oldalát hangos „passz* és „henc" kiáltásokkal kisérve acsarkodó játékukat. Lejjebb az erdő szélén az öreg csősz battyog, gondosan figyelve arra, vájjon a szőregi szerb leányok, akik, mint béke idején, most is elszegődtek a városhoz, dolgoznak-e ? Amint kiérek a tánckörönd elé, ahol a jó időben a fényesre lakkozott és subickolt bakák kipirult fehércselédekkel ropták a csárdást a citerazenekar észtvesztő ritmusa mellett, látok egy csapat gyerkőcöt, amint nagy diadallal cipel egy vörös rongydarabot szorongató sápadt legénykét. — Hát ti mit csináltok? — Kommunistát játszunk I — És ti mik vagytok? — Mi vagyunk a magyar bakák. Megnyugszom és megyek tovább. Az én időmben rablót és zsandárt játszottunk, most egy kis tituluscsere történt Lejjebb a villasor között egy másik csomó gyerek guggol a földön a komolyság kínjával a szemükben. Glikkereznek, az egyiknél egy csomó kő éppen dobásra készen: — Páros vagy páratlan? — Páros! Beledobja a lyukba és már össze is gabalyodnak. — Csalói Nem volt páros! — De igen, páros volt! És újból egyezkednek és játszanak tovább. Odamegyek és megkérdezem tőlük: mennyit adtok egy koronárt ? — Kü gille ez, csak kettőt. És kíváncsian figyelik arcomon a szándékot s amikor látják, hogy nem vagyok hajlandó fizetni, felém se néznek többé. A kapukban az öregek ácsorognak és pipaszó mellett latolgatják a Bárczyt, meg Telekit. Nagy-nagy probléma ez nekik. Odamegyek as egyik tudákosnak látszó magyarhoz és megkérdezem: — Hát Teleki-e öreg? — Hm, — hallom a sörcentéssel együtt járó választ — én mán csak mindig liberális pógár vótam, nem kő énneköm geróf egy sé. Próbálom meggyőzni az öreget, nagy tudás, elméletbeli antiszemitizmus stb. érvekkel, de a szemszögletből gúnyosan végig néz: — Politika ez kérőm, raffinéria köll ehhöz. Igazat adok neki, aztán lassan visszabandukolok. Úgy érzem, itt kellene maradnom örökre, a hüs hársak alatt és szerető kezekkel elbabrálgatni a rózsák és tulipánok között. Bent kürtölnek a gyárkémények és a villamosok tompa moraja fülembe csapódik, megyek, mint akire rázárják a börtönajtót. Ahogy a hidra érek, a nap ráhanyatlik a horizontra és hátam mögött vérpiros színekben ég az erdő. 322 magas árban vásárol Kun Jenő ékszerész Szeged, Széchenyi-tér 2. Ezüst dísztárgyakórt fazont is fizetek. : dekeit szolgálják. A közönség jogos elégedetlensége süket fülekre talált, de az igazgatók önző panaszai, örökös siránkozásai meghallgatásra és ebből eredt, hogy minden más művészeti ág egyre növekedő fejlődése és kialakulása mellett, a színházi művészetben visszaesés mutatkozik. Az idők folyamán nemhogy előbbre jutottunk volna, de mindig visszafelé haladunk és ma, noha 1922-t > unk, sokkal hátrább vagvunk mint az arviz esztendejében, amikor tudvalevőleg 1879-et irtak. Sajnos, ma meg inkább, mint valaha, aktuális Mikszáth Kálmánnak az a megállapítása, hogy a szegedi szinház az a hely, ahol esténkint unatkoznunk lehet . . . * Hazudik a muzsikaszó. Katona József városából, a „hiröi" Kecskemétről indult vidéki útjára az uj nregyar operett, amely két színházi embernek: Erdélyi Mihálynak és Neumann Ferencnek első opusa. Ez meg is látszik a zenés darabon, amelyet elnyújtott és teletömött mindennel a librettista. Olyan a szövegfrönyv, mint«a megtelt koldus tarisznya, amelybe ez is kerül, az is kerül, hogy szinte nem is akar kiürülni. Vele jár ez a kezdéssel, mint a sétabot a matúrával. Erdélyi Mihálynak azonban nincs restelni valója, mert külömb történetet adott, mint a „beerkezeti" osztrák operettgyárosok adnak az újsütetű librettolukban Egy kicsit nyújtja még a történetet, szélesiti, felcifrázza minden jóval: pántlikával, szép bicskával, ;ulipiros keszkenővel, hajfésüvel, szemnek, szájnak tetszetőssel, mint faluhelyen a májusfát szokás. De amit és ahogyan a közönség elibe tár a szerelmi história keretében, az elszórakoztatja a nézőt egy pár órán keresztül. Ehhez az el szórakoztatáshoz a zeneszerző Neumann Ferenc is hozzájárul, aki színházi karmester lévén, sok zenés darabot ismerhet és igy történhet, ha komponálás közben a tolla alá kerül egyet-más a szomszédból is. A partitúra egy csomó száma, az eredetiek közül valók, ügyesek, hangulatosak, különösen azok, amelyeket magyar motívumokon épített fel a szerző. Af újdonságot a zsúfolásig megtelt nézőtér közönsége barátságosan fogadta, minden táncszámát nemcsak tapsolta, de ujráztatta is és a jelenvolt szerzőket többször a kárpit elé szóHtotta a vezető szereplőkkel: Timár liával, Véghelyi fzival, Fenyő Irmával, Faludival, Latabárral, Takáccsal, Máthéval és Molnárral együtt. Az újdonság, már a sikerült cime miatt is, megtalálja a maga publikumát... * A jé Na. Liptai Imre pompás vígjátékát amely a vidéki élet kitűnően meglátott alakjait viszi a színpadra, szerdán mutatják be. Jókedv, ragyogó ötletek, fordulatok jellemzik a darabot amelynek hálás főszerepeit Kónya Giza, Kálmán Sári, Bardócz Rózsi, Liszt, Gáspár, Poór, Soós, Hajdú játszák. - Hipp ni Vlakte klaszszikus melót iái pénteken csendülnek fel. A címszerepet Halmos énekli, Litbethet Nagy Katinka. Katrina Fenyó Irma, Dérnek Rátkay, Nick Soós, Hudson kapitány Molfflr lesz. A gyermekszereplők Reks Manci és Palágyi Pityu. - Taaáa Alfréd, a nagyváradi szinház operettbari tonistáji szombaton a Rigolettoban szerepel szer zódtetési céllal. — Kedden a nagysikert „Sárga keztyil" van műsoron a Palágyi párral. • * A bérlőket kéri a színházi iroda a helyáremelési különbözet hátralékainak megfizetésére Korzó-Mozi Telefon: Igazgatóság 455. Pénztár 1185. Hétfőn és kedden Dosztojevszky regénye filmen! A liltlDlllL 6 felvonásban. A főszerepben: fllta NIelStn. Azonkivül: Egyleti szabadság. Burleszk 2 felvonásban. Előadások fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Ha egy próbát tesz meggyőződhetik, hogy cipő szükségletét legjobb mlaffaégben As legolcsóbb áron csak a ripésziparosok Termelő Szövetkezetében Csongrádl-sugárut 9. az. alatt szerezheti be. w Egyetemi hallgatóknak árkedvezméay