Szeged, 1922. április (3. évfolyam, 75-99. szám)

1922-04-04 / 78. szám

Szeged, 1922. április 4 Ára 3 korona. Kedd, III. évf., 78. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre <*X) kor. I Nígyedévre 22b kor Fél évre 450 » | Egy hóia 75 » Megjelenik naponkint délután. SZEGED, április 3. Melyik legyen, most erősebb: a magyar bánat, amely széttépett illú­ziók fátyoléba borit ja a lelket s akarat-bénán könnyezik a sir elótt, ahová beszáll a kis királlyal együtt az integritás is, — vagy a magyar dac, amely annál ruganyosabb, minél több pöröiycsapás éri acél-izzását? A mi könnyünk nem a nyilvános­ság moziszinészeinek zsircsöpp mar­kirozása, az belső halk égésekre hulló őszi eső. A mi tekintetünk szárazon tekint a szélviharos éjszaka csönd­jében a szürke égboltozatra, csillag­talan utakon keresi az irányt amerre fehéredő fejét véli látni a harmincöt éves királynak, akit fölvezetett iffjan a sors a hegytetőre, megcsiiogtaita elótte a boldogság selymes rétjeit, csobogó patakjait, álmot igérö er­deit, megtelitette a szivét piros örö­mök húsvéti himporával, aztán ka­cagva taszította te a meredek szélé­ről. Mintha csak azt mondla volna: Balga gyermek, látod-e, ez az igazi éle/, a másikban, ami ugy elbűvölt, nincsenek emberek, téged pedig arra itélt a végzet, hogy emberek között élj elsőként ; a magad boldogságát alájarendeld valamennyiének, szom­jas maradj, mikor palástodba kapasz­kodók habzsolva isszák gyönyörű­séget, bölccsé válj tudatlanságuk dzrungeljében; látó légy, holott va­kok mutatják tapogatózásodnak az utat; szenvedések, bánatok zenekara dübörögjön a halál dobpergése kö­zött a füledbe, mikor szférák zené­jéről fecseg mindenki. Neked nem szabad aludnnd, hortyogó kényel­mesek nyugodtságát zavarod vele; te csak csipegetheted az öröm szőlő­fürtjét, a lugasok másokat szolgál­nak ; te nem vagy ember, sokkal több vafy ennél, óh, csak szegény király, akiben minden vágy, remény, vigasztalás, érték, önzés összpontosul, aki fölkenettél, hogy mások boldo­gitására fordítsad az életedet, a ma­gadéra pedig csak annyit használ­hass, amennyit ez a rettenetes sze­retet megenged. ... Tekintetünk szárazon szikrázva keresi a számkivetett-ég útját, mi nem tudunk most láthatóan sirni, amikor könnyeit keresi e'ö mindenki, ak t pillanatra megdöbbent a halál fönséges, titokzatos ereje s aki azt hiszi, hogy ezzel a külsőséggel el­feledetté tehe: soha el nem feledhető mindent, kitagadást, megcsúfolást, megszégyenítést s visszalophatja percre finyét annak a szent koroná­nak, amelyiknél magyar hálátlanság­ból a sokkal szenleObet, a tövisből fonottá szögeztéic ártatlan kopo­nyájára. Nekünk több voit ő annál az elei­nél, akit a húsból és vérből való egyénisége jelentett, a harmincöt­éves fehérhajú mártírnál, nekünk 6 volt a király, a mindeneket egybe­kapcsoló fo^abm, avejzie't háborún, forradalmakon, Trianonon át is a magyar király, nem tizenhárom vár­megye apostoli fejedelme, aki nem választja el hite, lelki meggyőződése szerint alattvalóit, hanem egyforma jogokat ad s akire csak egyetlen egyszer esküdtünk fel, de megmásit­hatlan hittel. Mi nem szűntünk meg öt annak tisztelni, akinek akkor vallottuk, mi­kor az egész ország porából össze­hordott dombon megtette a négy kardvágást, akit elkísértünk kálvá­riáján akkor is, mikor már nem volt hatalma, a tekintetének barátságáért tülekedók elmaradtak, kézszoritása nem jelentett versengő szívdobogást s már nem jelentett társadalmi előnyt az sem, hogy bárót farag-e a jobb könyökűből, vagy grófot, hogy ki­vel ebédel szűkebb környezetben s ki dicsekszik el, hogy a külső szo­bájába juthatott? Mi ugy éreztük mindig, hogy a királyok épp oly eszközei az élet­nek, mint minden ember, akik oda­állittatnak, ahol a fejlődésnek szük­sége van rájuk, s akik elperzselőd­nek a felhasználásban, hiszen a tör­ténelem dobálja őket. Csakhogy a történelem lapjainak szerkesztésébe emberek is beleavatkoznak, azért fontos az ö munkájuk, mert irányító iehet sorsharagokkal, szerencsétlen­ségekkel Z szemben. Mikor az Isten megteremtette az embert, nem biztatta azzal, hogy továbbra is ma­radjon passzivanyag, aki mindent a végzetre biz és attól hagyja magát vezettetni. Az ember kapcsoló* dik össze az Istennel, hogy felhasz­nálja azt a részt, amit belőle ka­pott és akarattal, munkával, fárad­sággal igyekszik tökéletesíteni; az embernek tudnia kell, hogy a lélek védés és szenvedély, hanem erény és szeretet is, amit felsőbb törvény mérsékel. Mennyi jutott ebből az ember­fajtából a boldogtalan király kör­nyezetébe ? — azt csak ezután bogozza ki a történelem, amely sokat folalkozik még vele, sokkal többet halála után, mint életében. Hiszen egész élete, megkinoztatása, elmúlása véres • tragikum, ami itt nemcsak a résztvétet idézi fel, ha­nem magyarázat után is vágyako­zik, kiengesztelődést keres a rossz végű ötödik felvonás után, mikor pedig legördült a függöny s az aktor urak leszedik a kölcsönbe kapott cifra köntöst, mert azt hiszik, hogy az ö szerepük elfogyván, a közönséget ilyen kielégítetlenül is haza lehet bocsátani. Annak a történelemnek kell be­bizonyítania, amelyet egész életünk­kel, idegrendszerünk felzaklatásával, a megnyugovás keresésével vala­mennyien csinálunk, hol hibázódott el az a fiatal élet, van-e része benne annak a végzetnek, amely az apák vétkét ártatlan ifjakon torolják meg, Vagy csak embefeken múlott minden? Ez a történelem mondja majd meg, hogy a legnagyobb, a legégetőbb, az embereket egymástól elvadító problémát vájjon megol­dotta-e a király, mikor elment az útból, szárnyain annak a láznak, amely rövid életét állandóan foj­togatta ? Micsoda távlatok, reménységek, eshetőségek meredeznek elénk, mi­kor derül szelíd öregkor a Ma agyonzaklatott harcosaira ? Puszta kérdés mindez, egyikre sincs azon­nri felelet. De hogy a válasz ki­elégítő legyen, az nem egész a végzeten múlik, hanem rajtunk és még akkor is, ha magyarok — oh, magyarok 1 — vagyunk. Nagy és sürü a tavaszi éjszaka (ötétsége, de becsületes lélekkel meg tudjuk ta­lálni egén az utat mutató csillagot. nem csak ösztön és természet, szen­NMMMMMMM^^ Kedden temetik Károly hirályt. A világ részvéte. — MI lesz a királyi családdal. — A nagy­követek értekezlete és a király halála. FUNCHAL, ápr. 3. (M. T. I. Havas.) Az elhunyt király holttestét bebalzsamozás után a halottas szobában ravatalozzák fel. A beszentelés hétfőn lesz a Mária szeplőtelen fogantatásá­sáról elnevezett kápolnában. A temetés pedig kedden megy végbe a caponontei temetőben. Nemzetközi részvét. Károly király halálhírét nagy meg­döbbenéssel fogadta az egész or­szág, bár a multhét csütörtökjén ki­rözzent Hiób-hir azt a reményt éb­resztette sok hü alattvalójában, hátha most sem bizonyul valónak. Más oldalról viszont kétségek merültek föl, hogy csak szombaton halt-e meg a király. Erősen tartotta magát az a fölfogás, hogy már csütörtökön brfeje-'te trsgikus életét. Ma ujabb időpont esik ziVörólag az esemé­nyekbe az dláb':i távirattal: LONDON, ápril. 3. (MTI.) Fun­chalból jelentik: Károly király halála április 1-én délelőtt 11 óra 30 perckor következett be. Ez a távirat tehát a déli órákra helyezi a halál időpontját az első híradással szemben. Párisba London­ból táviratozták meg a hirt, amely a francia főváros közönségét is mé­lyen megindította. * A Liberte felpanaszolja, hogy nem tettek semmi intézkedést a királyi család siralmas helyzetének orvos­lására. Mily égbekiáltó ellentét ez Vilmos császár kényelmes életévei SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey utca 6. V Telefon 13-33. szemben. A francia sajtó kieneli Károly szeretetreméltó egyéniségét, de elhatározásában gyengeségét. Az Echo de Paris rámutat arra, hogy a Hohenzollernek kibújnak a büntetés alól és kényelmesen elnek Hollan­diában. Kiemeli, hogy Károly király visszatérése háborút jelentett volna Jugoszláviával, Csehországgal és ta­lán Romániával is. Kikerülhetetlen lett volna Magyarország megszállása és esetleg felosztása is. A király ebben a kérdésben ha­bozás nélkül feláldozta magát a békéért. Egyébként a párisi magyar követ­ségen kitett gyásziven igen sok poli­tikai és közéleti férfiú jegyezte föl a nevét. Őszinte az osztrák sajtó részvéte, a N. Fr. P. megemlíti, hogy Károly király helyében egy isten­áldotta lángész sem lett volna képes az eseményeknek más irányt szabni és a monarchiát az összeomlástól megóvni. Bécsi értesülés sz>rint Zita királyné állapotában rosz­szabbodás állt be, a kiáltott izgalmak következtében idegsok­kot kapott. Oldala mellett most gróf Károlyi József az egyetlen férfi tanácsadó. Miksa főherceg, az elhunyt király fivére most indult el Párison át Funchalba, hogy a temetés előké­szítésében segédkezzék Bécsi legitimista körökben főleg a végrendeletről és ezzel kapcsolat­ban a király holttestének elszállítá­sáról beszélnek. Dr. Schager osztály­főnök a Sonn und Montagszeitung­ban kijelentette, hogy egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a király gyermekeinek gyámjául Miksa főherceget jelölte ki. Ez az intézkedés különben a Habs­burgok érvényben levó családi tör­vényeiből következik. A végrendelet egyéb tartalmáról a találgatásoknak alig van jelentőségük. A király 1921 október 15 én Svájcból Magyar­országban történt repülőgép utja előtt végrendeletet készített államjogi és magánjogi tartalommal. Lehetséges, hogy a végrendeleten Funchalban változások történtek. A stockholmi lapok hosszabb cik­kekben ismertetik az elnunyt király béketörekvései:. A cseh és szerb la­pok a MTI. jelentése szerint szemé­lyes részvétet tanúsítanak, de meg­jegyzik, hogy az a veszedelem, ame­lyet az élő király jelenteit az uj középeurópai államokra, az a király halála után sem szüm meg. Ugy a szerbek, mint a csehek tovább foly­tatják Habsburg-ellenes politikájukat. A nagyköveti értekezlet Ottóról. PÁRIS, ápril. 3. MTI. (Havas) Az Eclair jelentése szerint valószínű, hogy Kátoly király halála alkalmá­ból a nagyköveti értekezlet határo­zatot fog hozni Ottó főherceg tekin­tetében.

Next

/
Thumbnails
Contents