Szeged, 1922. március (3. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-25 / 70. szám

IIG01D MARGÓ • Mott már mindenki ki akarja venni a réazét a politikából, még a Elégedi keresztény városi párt is, Amely eddig bizony nem sok vizet zavart a közgyűlésen sem, hát még az országos politikában. Bizonyos azonban, hogy ez az aktivitás fővárosi mintára történik és pedig a Wolff Károly-féle akció mintájára. A szegediek annyira követendőnek találják a politikának ezt a semmiesetre sem fldvös fővárosi mintáját, hogy még epizódrészleteiben is utánozzák. Wolff Károly ugyanis az egységes pártnak akart választókat ufferálni, de a puccsot Hallerék idejekorán kivédték és Wolff kudarcot vallott, sőt bevallotta azt is, uogyjő maga is legitimistának „érzi" magát. Hasonló kudarcok szele fújdogál, mint haltjuk, a szegcdi városi párt körül is, mert Szegeden ts vannak hazaáruló legitimisták, ikik nem támogatják az egységes pártot Háborúsdit fognak tenát játszani egymás ellen az eddig egy hiten levők, akiknek máig sejtelmük sem volt, bogy milyen távol állanak egymástól. Ezt csak most tudták meg, amikor aktivitásba akartak lepni. Minek is akartak, hiszen oly szent béke honolt itt addig, amig bölcsen hallgatni tudtak 1 • * Hja! De nehéz is hallgatni, amikor olyan jól megfizeti az egységes párt a korteseit. Háromszáz korona napidijat kapnak a jó, és kétszázötven koronát a rossz kortesek. Jobban fizetik ökei, mint a képviselőket, de hiszen meg is érdemlik. Csak az az érdekes, hogy az egysége spárt rossz kortesekre is szá mit. Hát ilyen is lehet, ha az egységes pártról van szó? Avagy tényleg lámpával kell keresni majd a kormánypárti szavazókat ? Erre a kérdésre majd megadja a választ gróf Befhien István, aki va s.irnap városunkba érkezik és Pdl/y Dánielnél fog vacsorázni. Az éjszakát is itt tölti a miniszterelnök és azt hisszük, hogy jól fog lakni és jó is fog lakni egy időre a szege diekkel. • Sokkal szebb politikát csinál mindezeknél Beöthy László, aki szerepeltetni akarja a fiatal drámairó tehetségedet a Színpadi Szerzek Egyesületének kritikája alapján. Lám, Szegeden már régen felkarolják ÍZ ismeretlen színpadi szerzőket (sfit színészeket is,) csak nem a tehetségénél és vem a fiatalokat. Avag\, init lehet tudni, talán mindennek a kulisszatologatók az okai, pláne Szegeden, ahol annyi Önkéntes kulisszatologató van ! Sorok a modorról 50.000 koronát nyerhet néhány szóval AZ EST jelmomlatpályuzatdn 171 A pályázati feltételeket közli : Pesti Napló Az Est Magyarország SZEGED, mérdua 24. Régi anekdotta szerint választások után találkozik a miniszter egyik volt klubtársával. — Hogy sikerült a választásod ? — Köszönöm, kegyelmes uram, rosszul. Megbuktam. Hütlenül elhagyott a régi kerületem. — Ez kellemetlen meglepetés lehetett önnek. Mit fog most csinálni ? — Azt, amit eddig. Tudniillik jelölve voltara egy másik kerületben is ott megválasztottak. — Ennek már örülök, lelkesedik a miniszter. Feljösz estére a klubba ? ... Azt hiszem, mostanában sokfelé kérdezgetik a miniszterek volt képviselőtársaiktól: — A Házfelosztás kellemetlen lehetett önnek. Mit fog csinálni ? Mert csak nem lehet megkövetelni, hogy továbbra is tegeződjenek olyan férfiakkal, akik más körülmények között hetek múlva se kerülhetlek volna magas szinük elé! Ez a konfidenciára vezető bizalmas viszony egyébként is speciális magy. r szokás, bár elfajult formában. Eredete az, hogy az egy társasághoz, egy foglalkozási ághofc tartozóak kerestek általa valami közösségi külső jelet. Aztán uj jelszavak kerültek forgalomba, köztük a demokratizmus, amiben — tessék csak a melyére hatolni és tovább nézni a kiskapu látókörén — annyi, de annyi humbug van. Különféle származású, hagyományokon, vagy kegyetlen sorsokon fölnevelkedett embereket össze lehet valahogyan szoktatni, külsőleg, de bensőséggel soha. Enyhe átmeneteket legföljebb a nevelés, vagy a medor tehet, amiként, hrgy a kettőn tóidul ii.eg sok fontos társadalmi kérdés. A nevelés, meg a modor sem jár mindig együtt. Rendőri riporteri praxisomból tudom, hogy nagystílű szélhámosok, akik föun köröket bájoltak el és vezettek az orruknál, alig jártak iskolát s valamerről házmesteri családból származtak. Hol tanulták a modort? Rájuk ragadt, hajlamosak voltak rá, jó körökben forogtak, szerényen viselkedtek s nem tolják magukat tolakodóan előre. Még el tudom képzelni, hogy Andrássy Gyula együtt ankétezik Budaváry Lászlóval, tegeződnek is. Gyönyörűségesen, — aminthogy pokoli lehet az ilyen intimség sokorópátkaival is, de erősen kétlem, hogy meghívja őket vacsoráira; is az Odescalchik, az Esterháziak közé, vagy, hogy a távollétükért busulna. Szóval ott lebeg a demokratizmus állandóan a levegőben, de őszinteséget tekintve, inkább csak mint alulról fölfelé, nem pedig megfordítva irányuló vágy. Azt se tudja senki, hogy a tegeződés tűzön vízen át való baráti epyesíMést, önfeláldozást jélent. iftUi kiváló e;r.bencj beszéltem egyszer egy harmadikról. — Ismeri ? — kérdeztem. — Nagyon jó barátnm, legalább husz év óra ritka bensőségben elünk, hcsszu volna elmondani, mi mindent tettünk meg egymásért. Később hozzátette. — Nem tudom bővebben jellemezni a helyzetet: a legjobb barátom, még csak nem is tegeződünk. Más valaki mesélte egyszer a következőket: — Az apámról sok jó barátom maradt, fiatalabbak nálánál, de idősebbek, mint én. Járatosak voltak a házunkhoz, ismertek pendelyes korom óta s természetes, hogy tegeztek. Később összekerültünk zöld asztalnál, fehérnél, vonzódtak a fiatalsághoz, — mi tisztességnek vettük, hogy nagy életkedvüket a mi bohóságainkhoz kapcsolják. — Kedves bátyám, kérlek... volt a megszólittatásuk még duhajkodás idején is. Neveltek-e bennünket, vagy sem ? — az Isten tudja. De vannak dolgok, amik öukéntelenül ragadnak az emberre, belülről kell sok mindennek érkeznie, vagy nem érkezik meg soha. Már most egy ilyen öreg barátomnak fölcseperedik a fia. Kamasz legény, akit szintén ismerek vagy két évtized óta, annak idején ö maszatolta össze fehér nadrágjaimat, hát csak nem urazhatom. Azonkívül másik két évtized van köztünk korban. Megyek azután az utcán. Zöld kis barátjaival jön velem szemben s nagyot kurjant : — Szerbusz, Lajos 1 Hát mintha pofonvágtak volna. Értsd meg, hogy ez se nem hiúság, se nem nagyképűség. Valami más, ami a lelkek tisztább voltát jelenti; mondjuk az idegek kérdése, a világteremtés chaosaból egyre jobban kifelé törekvő vágy, egy kis önkén telen öntudat Akármit is csináltam eddig, me! lékes, hogy dolgoztam, alkottam-e hosszú életemben, — egy gyerek nem vághat.mellbe a szerbusz Lajossal. Az asztal vége mellől mindig halkabban szokás beszélni. Ám mennyire csodálkozik aztán a fiatalom, mikor legközelebb azt mondom neki; — Tisztéltetem az édes apját, a napokban fontos ügyben felkeresem. Egész bizonyos, hogy gőgös szamár lesz a titulusom egész addig, amig két három hasonló figyelmez tes nem éri. De meglehet, hogy azután sem. Nagyon ide kivánkozik egy régi emlékem is. Lauka Gusztáv, Petőfi kortársa, sohasem volt lényegesebb iró. De volt néhány kedves elbeszélése a gazdatiszti életből, humoros verseivel megkacagtatta az országot, kegyelettel foglalkozik úttörő munkájával az irodalom-történet. Ott volt a Petőfi Társaság megalapítói között, öreg korában aztán kinevezték Toroniáiba levéltárnoknak, tiszteletbeli főjegyzőnek. Bohém maradt mindvégig, azért szeretetreméltó és ur. Mindenki megbecsülte, „koszorús költő" volt a cime, Guszu bácsi, ha megszólították. Szerette a jó ebédeket, a nagybecskereki piarista-rendház állandó vasárnapi és ünnepi vendégnek hivta meg. De elmaradhatatlan volt idegen vendégjárás idején is. Egyszer Platz Bonifác főigazgató érkezik meg iskola-látogatásra. Lauka parádéban siet eléje, mély reverenciával. — Isten hozta nálunk nagyságodat, boldogok vagyunk, hogy szerencséltet bennünket. Platz laposakat pislog a pápaszeme mögött, az orra még jobban nekihegyesedik. — Hogy vau Lauka ur ? — kérdi igen ridegen. De erre már az öreg költőt is elhagyta a hidegvére. — Köszönöm, Platz ar, csak megvagyok. Hit maga? Két és fél évi fogházra ítélték Szász Zoltánt BUDAPEST, március 24. A Magyar Hírlap irja: Nagy Béta fötárgyalási elnök pontban fél 10 órakor nyitotta meg a mai tárgyalást és felhívta Szász Zoltánt véd beszédének folytatására: — Én követtem a törvények rendelkezéseit, nem követtem el törvényellenes cselekedetet, mégis vádolnak engem, azért, mert Bécsben emberek cikkeket irnak, akik nincsenek itt. Én itt vagyok és engem elfogtak. — A vád képviselője tisztában van azzal, hogy képtelen a vádat bebizonyitani és képtelen arra, bogy elitéltessen. Szemembe mondta az ügyész ur, hogy csak politikai üldözési vádról van szó. , * Magyarországnak propagandára van szüksége, de nem azoknak az eszméknek a hirdetésére, amiket itt hallottunk. Az ügyész ur a sötétség, a barbárság eszméjét hirdeti. Én ezzel szemben — folytatja Szász — a kultura, a haladás eszméjét hirdetem. A kormányzósértés vádjára csak röviden akarok válaszolni, mert ez csak közvetett viszonyban van velem. Csak arról lehet ugyanis beszélni az én terhemre, amit elkövettem. Cikkeimben, amelyeket aláirtam, nincs semmi valótlenság és bűntény. Tudom, hogy amikor nem bizonyítottak rám semmit, megállapittatott, hogy nem követtem el bűntényt s hogy nem igaz az, hogy én hazaáruló lennék, akkor bizom, hogy igazamat meg fogom találni. Fél 11 órakor a biróság visszavonul Ítélethozatalt a. Negyed 2 órakor hirdette ki Nagy Béla tanácselnök Szász Zoltán és társai ügyében az Ítéletet. A birósá) bűnösnek mondotta • ki Szás* Zoltánt magyarság és nemzetellenes vétségben és ezért ö kétévi és hathavi fogházra, 3 évi ht vatalvesztésre, továbbá 50 napi fogházbüntetésre átváltoztatható 10.0ŐU korona pénzbüntetésre itéüe. 'Elitélte a biróság Gergely Győzi hírlapírót is egyévi fogházbüntetése és husznapi fogházra átváltoztrthai* 4000 K. pénzbüntetésre. Ugy Szászt* Gergely büntetéséből a biróság kitöltöttnek vette a vizsgálati fogság ban eltöltött 5 hó és 20 napot. Bűnösnek mondta ki a biróság a szökésben lévő Madzsar Józsefet is, de miután szökésben van, vele szemben Ítéletet nem hoztak. Felmentette a biróság az ellent)' emelt vá alól Bánóczy Józsefet és Szerdahelyinét, vallamint az összes vádlottat a kormányzó sértés vádi alól. Az ügyész és az elitéltek az Ítéletet megfellebezték. Sherlock Holmes nyomom annyit máris megállapíthatok, bogy a cipó tut;donoaáo.. t esze »oU; IUjil, takarék' t ember lehelt i, aki cipőjet k>mílte: minderre k«tste<* kitáró móáim abból Utrikeztetek, ho,, , Borson' ntmmisarVut vtsall.