Szeged, 1922. március (3. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-05 / 53. szám

Szeged, 8 Z £ 0 fi 0 Szegedi Kis Tükör. KÖLTÓK ÉS CSIZMADIÁK. t olt néhány költőnk a megboldogult nemzetgyűlésen, ciak hogy a roSazabb köl­tik közül valók voltak szegények, kivéve természetesen Hegedűs Lórántot. Vannak v 'un íztópolgárok. akik ennek ellenére is megbecsülik még a költőket, sőt a nem­zet ügyeinek további irányításában i« kívánják aktív részvételQket. Ilyen válasz­tói vannak például a battonyai i ke­rületnek is, amely mintegy két héttel ezelőtt küldöttséget menesztett az egyik szegedi költőhöz, aki ebben a minőségé­ben az ország osztatlan szeretetét bírja. A küldöttség váratlanul lepte meg a poctát. aki éppen a jövő drámáin gon­dolkozott A küldöttség biztosította őt a baltonyai kafület teljes bizalmáról és fel­ajánlotta neki a jelöltséget. Költő ur. aki e politikát az eszmék szemérmetlen adás­vételi irodájának tekinti, habozva és da­dogva válaszolt: — Uraim, én . . . én . . . én . • • Hát tudják önök. hogy tulajdonképen ki is vagyok én ? Talán tévedni méltóztattak, fin a kurzusnak legszélsőségesebb — — Nagyon jó I Helyes I Éljen I — . . . öhöm — öhöm . . . ellensége »figvok. — Épen azért I A mi emberünk I I^ededede . • . kkkérem ... én • . • ize vagyok, költő — -Éljen a költő I — . . azaz.mit mondtam, kérem ? Kóltő ? Nem* Én szociálde . . . — Hurrá I — . . . dedededehogyis demokrata va­gyok. Nem is vagyok az. Heiiehe I Én semmi sem vagyok, kérem hát nem le­het. ónök rossz helyen járnak. Majd meg­gondolom. A küldő! seget azonban akárhogyan is flfcnrta. nem tudta elidegeníteni a költő. Egy hét mulve ismét megjelentek nála a jelólöpolgárok és költő ur még soha Jgy nrm érezte magát, mint a helyzet eme komolyra fordulásában. Felé mosolygott a politikai pálya és ő citerázva állott elf.tte: — Nem értek én a politikához, nincs h< xa „érzékem '. — Addig járunk n nyakara, Mester, — .a!e*zolta a/ egyik polgár, amig el nem Ktszik vállalni. Krre dühösen fakadt ki a szelid poéta : — Nincs nekem, kérem, egy büdös va *h<ti se. mit akarnak hát tőlem ? A bnttonyuiuknak azonban a pénz sem fontos es kijelentették hogy a jövő héten megint eljönnek. Ilyen bolondosak I össze­tévesztik a költőt a csizmadiával! Ez a Kolto pedig senkinek a kedvéért sem fog Kiinkurenciát csinálni a jó magyar csiz­máknak ! Szonetteket fog inkább tal­- «'n. továbbra is honunk nag> csizmá­saihoz ! APRÓ TÖRTÉNETEK — RÉGI IDŐK EMLÉKEI. _ Ha egy próbát tesz meggy Szedhetik, hogy cipőszükségletét c legjobb minőségben és lego csóbb Áron csak a ipész iparosok Termelő Szövetkezetében Csongrádi sngárnt 9. 66 szám alatt szerezheti be. Egyetemi tiallgatóftnah árhedyezmény. SZEGED, március 4­Egy szép napon, télvíz idején, rám szólt a szerkesztőségben Kuli­nyi Zsigmond, a néhai VHOSz nagytekintélyű és általánosan tisz­telt elnöke: — Fiam, hát mi lesz az idei színházi estélyűnkkel ? — Palócz László a titkár, majd ö megcsinálja — válaszoltam meg­gondolatlan merészséggel. — Tudom, hogy Palócz a titkár, de azért az estélyt meg kell csinálni, fiam, — szólt atyai hangon a sze­retett „kis" elnök. További disputának nem volt helye, mert a .kis" elnök csak alakra volt kicsi, a tekintélye azon­ban nemcsak a- Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének volt nagy, de a szögedi városban is, ahol az ö nagy esze, széleskörű tapasztalata és a közügyek iránt kifejlett érzéke szerint igazodtak az emberek, még a .torony alatt" is, ahol a „kis vö­rösnek" utmutató volt minden szava, minden nyomtatásban megjelent be­tűje. Egy negyed századon keresz­tül vezető, irányító embere volt a városnak, főszerkesztője a Napló­nak, alapító titkára a Szegedi Ke­reskedelmi és Iparkamarának, akit Kossuth] Ferenc a kereskedelem­ügyi minisztériumba miniszteri ta­nácsosnak akart kineveztetni, majd biztos mandátumot kínált neki, de nem fogadott el semmit, itt maradt a szögedi városban, itt dolgozott és a város érdekében, mig a becsü­letes szive meg nem szűnt dobogni és egy emberi élet szakadatlan munkájával nem szerzett egyebet, mint azt a síremléket, amely a nyugvóhelyét jelzi. Ha a .májbajos" emberek száz évig élnének, még akkor sem fe­lejteném el, ahogy azt. a három szót mondta: meg ke'l csinálni! Parancs is volt az, egyben kérés is, ami elől nem lehetett kitérni. Levelet Ír­tam Jászai Marinak és a Nagyasz­szonyt.figyelmeztettem szíves Ígére­tére, hogy megfelelő időben rendel­kezésére áll a V. H. 0. Sz.-nek. Kis vártatva megérkezett a válasz, hogy az igéretét nem feledte el, készséggel megtartja, rendelkezzünk vele. A kezdő leveleket követte egy csomó, amelyek egyikében azt itta a Nagyasszony, akinek a Nemzeti Színház március 12-én tartja meg színésznői ötven esztendős jubileu­mát, hogy nem darabban lep fel, hinem estély kerekben a szinház­üan, ahol többek között a Szózat-ot szeretné elmondani. De miután tudja, hogy ő maga nem töltheti be egy nagyszabású estély műsorát, mitgával hozza Lindh Marcellát, a liirneres „mexikói csalogányt*, per­sze tiszteletdíjra való igény nélkül, aminthogy ő sem kivánt egyebet, inint a vasúti, meg kocsiköltsége­ket, amik nem tettek ki 50 koro­nát se. x Az estélvre vaió megérkezésük előtt valt utolsó levelében utasítá­sokat adott a Nagyasszony. Meg­írta, hogy Lindh Marcella a déli gyorssal érkezik, várjuk az állomá­son és öt piros rózsát adjunk at neki. Ö, már mint Jászai Mari, csak a délután hat órai gyorssal étkezik -is meg ne bántsuk virággal, vagy más ajándékkal. „Nekem elég virág nyílik Szegeden, nem kell a pénzen vett. Ez nem póz a részemről, min­denütt kikérem magamnak a fölös­leges költcke7ést, különösen amikor jótékony célról van szó", ilyen és ehhez hasonló utasítások foglaltattak a levélben, amely többedmagával rövidesen a Városi Muzeumba kerül. Maga az elnök, Kulinyi Zsigmond és Paiócz László titkár ment ki az állomásra Lindh Marcella elé, a vá­ros fogatán Csekélységem mással í í«SfM0gI?,va' nem csatlakozhattam a küldöttséghez. A gyors beérkezett és se az elnök, se a titkár nem I t0" a„k'8,záUó uta80k között mü­ét 68 Lindh Marcella nél­kül jöttek be a város fogatán a vá­rosba. Palócz tűvé tette a várost, hogy rám akadjon. Végre rám talált és ijedten újságolta, hogy a művész ő nem étkezett meg. — Tudakozódtatok már a Tiszá­ban? — Minek, hiszen künn voltunk az állomáson és Lindh nem érke­zett meg. — Gyerünk csak a Tiszába. — Es megindultunk és a portásig meg se álltunk. — Megjött-e Lindh Marctlia, a művésznő ? —• Meg, de már utazik is vissza a délután egynegyed négykor in­duló gyorssal. Nagyon haragszik, hogy nem várták a vasútnál és meg­parancsolta, hogy senkit, de külö­nösen újságírót be ne jelentsünk nála, mert nem fogadja. Palócz elsietett az elnökhöz, hogy jelentést tegyen. Alig telt el pár perc, már visszaérkezett Kulinyival, az elnökkel, aki kijelentette, hogy beküldi névjegyét Ltndhhez és meg­kéri, hogy fogadja. — Nem lesz jó — kockáztattam meg a tanácsot. — Hát elő fiam azzal a kis ész­szel, lássuk, mire megy vele — szólt mosolyogva Kulinyi. Elsiettem Czecz Katához, vásárol­tam öt szál piros rózsát és egy csomó gyöngyvirágot és amikor visszaérkeztem a szállóba, megkér­tem a portást, jelentse be Lindh nek, hogy egy fiatalember Jászai Mari üzenetét akarja átadni. Lindh fogadott és elmondtam neki min­dent töviről-hegyire, hogy mi ii okozta, hogy egyedül kellett a vá­rosba bekocsiznia. A virágokat át adtam és elmondtam azt is, hogy engem a laptól elcsapnak, az egye­sületből kitessékelnek, merthogy az állomáson nem vártam a művésznő érkezését. A „mexikói csalogány" vigasztalni próbált, hogy nem lesz semmi baj, majd ó elintézi a dol­got az etnflkkel, akit mielőbb sze­retne 'ogadni. A folyósón várakozó elnököt informáltam, aki nyomban megjelent Lindh Marcellánál. Persze szent lett a béke, engem nem küld: tek el a laptól, az egyesületből sem tessékeltek ki és este a színházban megtartottuk a fényes és nagysi­kerű estélyt. a közönség lelkesen ünnepelte Lindhet és Jászait, aki zokogón és a közönség zokogásától kisérve mondta el a legfenségesebb imádságot: a Szózatot. Az estély utan Jászai is, Lindh is kijelentette, hogy a szálló szobájában kiván va­csorázni. Jászai kiterítette a sza tyorból a magával hozott sonkát, tojást és kenyeret és megkezdtük a falatozást.yA Nagyasszony igy akarta az egyesületet megkímélni a bankét költségeitől.) Vacsora után még eldiskuráltunk hármasban, majd az állomásra ki­kisértem Jászait, akinek a Bizánc próbája miatt másnap reggel Bu­dapesten kellett lennie. Am a'Nagy­asszony nem utazhatott haza, n;ert akkor éjjel tört ki a vasutassztrájk. Reggel felkerestem Jászait, akivel benéztünk Lindh szobájába, n reg­gelijét fogyasztotta és indulni ké­szült haza, a tiz órai gyorssal. Já­szai közölte vele a sztrájkot, ami nagyon kellemetlenül érintette Lindh­et, majd elnevette magát és ékes német nyelven mondta: * — Érdekes, nagyon érdekes. Ami­kor ide megérkeztem, nem várt senki se és most, amikor otthon várnak, nem mehetek haza. És lekuporodott a szoba szőnyegére és dalolt szépen, édesen, kedvesen a mexikói csalogány. Hárorr napig, mig autót nem küldtek Budapestről értük, mindig dalolt, de ugy, mint egy'magyar csalogány . . . KORZÓ-MOZI Telefon igazgatóság 4-3S. Péntár 11-85. Szombaton és jvasárnap 9 világ legszebb filmje! ATLAMT1S II. része A sivatag királynője Hat fejezetben. Azonkivúl : Óh azok a telefonos kisasszonyok. Az Atlantis főszereplői: Antinea — — Stacia N. ípierkowska Morhange — Jean Angelo Saint Avit — Georges Melchior Segheir ben Seigh Abdel Káderben Ali Előadások fél 5. fél 7 és fél 9 órakor. IRODALOM 1 fehér és fekete mágiának, a spiritizmusnak, a hipnotizmusr<ak jelenségei eddig főként a borzalmas, beteg kíváncsiságtól hűtőiteknek voltak fontosak. A modern okkul tizmus tudománya bebizonyította, hogy a hipnotízmus meglepő pro­dukciói : gondolatból anyagi test előállítása, távolbalátás és hálás, tárgyak érintés nélküli felemelése és egyesek nemcsak arra jók, hogy az avatatlanokban ámulatot keltse­nek, hanem arra is, hogy az embert rávezessék a világ titkainak igazi megismerésére, a valódi önmegis­merésre,annak megállapítására, hogy az ember lényege nem a test. ha­nem a lélek — s igy magasabb erkölcs elérésére serkentik az em bert. E megl epő hipnotikus jelen­ségekről s e jelenségek vizsgálásábó' kifejlő magnak megismeréséről szó Madary Károly: Okkult gondolat és megismerés (-U okkultizmus köny­vei. l.)cimü müve, az okkultizmus első magyar teljes ismertetése. A Kultúra kiadása. Ára díszes, mű­vészi kemér.ykötésben 80 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents