Szeged, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-03 / 2. szám

Szeged, 1922 január 3. Ara 3 korona. Kedd, Hl, évf., 2. »7 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: itr é»r« 9)0 kor. I Negyedévrt 225 kor _ ttf irr* <30 tt \ Egy hóra 75 „ | Megjelenik naponkint délután. A tápéi földek eladása. SZEGED, január 2. A tegnapi lapok újból foglalkoz­nak ezzel a városunkra jelenleg két­ségtelenül legfontosabb kérdéssel. Az elhangzott nyilatkozatok arra késztetnek, hogy reflektáljak rájuk, már azért is, hogy a kérdést nost, mikor eldöntése e.'őit állunk, a köz­vélemény elölt alaposan tisztázzuk. Legelőbb a polgármester ur legutóbbi nyilatkozatával foglalkozom s bocsá­natot kérek tőle, ha álláspontját és magatartását a szőnyegen forgó kér­dés fontosságával össze nem egyez­tethető taktikázásnak minősítem. Indítványommal szemben a pol­gármester ur és a többi néhány el­lenző érdemben felhozható érvei kifogylak. Világosan kimond Mtam az indít­ványomban, hogy a tápéi föld c«ak ugyanazok az alapelvek szerint ad­ható e\ amelyek szerint évtizedek óta bérbeadtuk: csak 10, legfeljebb 20 holdas parcellákban és pedig elsősorban a jelenlegi bérlőknek és azután varosunk többi kisgazdáinak s ezen a módon a földhirácsolás veszedelme sem fenyeget. Kimondot­tam azt is hogy a földekért befolyó összrgeket csakis befektetésekre, vagy a városi vagyon szaporítására hasz­náltatják fel. Mint minden olyan kérdésben, amely akár maradi előítélet midit, akár azért, mert nem az ö, illetve a tanács eszméjéről, hanem egy nem is kurzusbeli ontsideréröl van szó, a polgármes er urnák nincs ínyére, következik itt is a taktikázás, amely • célra a polgármester ur nagy naivan a földreformot akarja felhasználni. Aki a földbirlokreform törvény tartalmával és célzatával Cíak némi­leg tisztában van, tudja, hogy az Országos Földbiríokrendezö Bíróság csak akkor lép akcióba, ha igény ők vannak. Ez esetben kiküldi szak­közepét, hogy egyrészt a bejelentett igényeket, másrészt az illető föld­birtok viszonyait tanulmányozza. Ez a szakközeg a szóbar,forgó kérdésben ne.ii dönt, mint a polgármesteri nyilatkozat emliii, hanem csak jelen­tés lesz, amely je'entes alapján azu ári az igénylök kérelmét teljesitik, vagy eluiasitjáiv. Ebből világosan következik az, hogy az O. F. B. szakközegének e hó 5-ére bejelentett ideerkezf-e a szób^nforgó tápéi földek eladásának kerdésével nemcsak, hogy netn el­lentétes, l anem hogy ti az egész eljárás, amelyet a polgármester ur, nem is valami nagyon ügyesen, indítványom eliaktikázá-ára kiván felhasználni, evidensen csak támo­gatása az én indiiványotnnak. Bi­zony tj«, — amit én indítványom beterjesztése idején nem is tudLm, — hogy a tápéi földek bérlői már igénylik is a szubanforgó földek egy részét s hogy az. ntkik a törvény értelircbc:i a m^i txcsárb:n örök­áro.i atad|ák. S/eged város tehát indítványom elfogadásával csak azt bizonyítaná be. hoíy minden egyéb szerrponttol eltekume, a földreform helyei intencióit magáévá lette é; nem várja be, mig földjeit a jogo­san igénylők javára elveszik, hanem az egész országnak példát adva, örökáron önkéntesen átengedi. A földbirtokreform kérdése indítványom szempomjából igy fest és ily sem­mire redukálódik a polgármester ur ujabb taktikázása a földtladási in­dítvánnyal szemben. Nem is volna szükséges, hogy a tegnapi újságokban egyes, általam mélyen tisztelt városatyák által han­goztatott ellenvetésekre is ref.ektál­jak, nett Faur Kornél tanácsos ur el.tnvetése azért nem,indokolt, mi­vel a város összes földjei Közölt nincs olyan terület, amely a lápéi földeknél alkalmasabb volna az el­adásra, már a városi közigazgatáson kívül eső fekvésük miatt is. Dr. Szeles ur nagyon is homályos nyi­latkozata ellentét ben áll minden a mai viszonyok között megalapozható felfogással, mert abban igazán nem kételkedhetik senki sem, hogy a soha nem álmodott 30.000 koronás árat csak ma és addig kaphatjuk meg, amíg pénzünk ennyire devalválódott, mig evidens, hogy mihelyt „a ma­gyar valuta reáiis lesz", csak jóval kisebb, talán harmadára vagy negye­dére leszorított összeget kaphatunk, mint .a földek valódi értékét". Dr. Kovács ur érvei egyrészt nagy álta­lánosságokban mozognak. „Csak egyszer lehet valamit eladni", „Ké­sőbb talán jobb árban értékesíthet­nénk a földet", „A földeladásoknak mindig ellensége voltam, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy mi­nél nagyobb ingatlana van egy vá­rosnak, annál elönyösebb annak helyzete és a közternek viselése könnyebb", továbbá: „Szegtdnek aránylag nem is sok -ez adóssága". Ezek az általánosságok mind el­löipíílnek a világéletben eddig még soha nem tapasztalt rendkívüli vi­szonyok között, amelyeket az 5 éves háború és annak következményei idéztek elö és amelyek pénzünk értékét annak százhuszadrészére le­szorították. S az képezi indítványom egesz jogosultságát, hogy a devalvált kotonaérlék kötelezi a város minden gondolkodó tényezőjét ana, hogy a város jó pénzben felvett, bár dr. Kovács ur szerint „csekély" 60 millió adósságát ebből a devalvált pénzből kifizesse, továbbá hogy a város mostani szükségletét, ahelyett, hogy rossz pénzben most kölcsönt vegyünk, melyet később jó pénzben kell, hogy visszafizessünk, most ebből az olcsó pénzből fedezze és véfcre, hogy ezt az olcsó pénzt a mindannyiunk által kivétel nélkül oly szükségesnek elismert építkezésre felhasználja. Ezek az építkezések megszűnnek drágák lenni abban a pillanatban, amikor egy hold földért, amely 1914-ben maximum 500 ko­ronát ért, ma 30.000 koronát ka­punk, meri a földekért bevett ösz­szeg teljesen arányban áll az épít­kezés drágaságával. S ezenkívül kielégül még a város erkölcsi obii­gója is abban, hogy ily rendkívüli időkben a munkanélküliségen és a lakásínségen segít. Bátor lesnek a főispán urat a legközelebbi napokban megkérdezni, hogy az utolsó közgyűlés határoza­tanak megfelelően összehivja-e még ezen a héten a rendkívüli közgyű­lést, mert ha nem, akkor egy óra alatt aláir 40 köztörvényhatósági tag egy kérvényt, ámennek alapján a főispán urnák kötelessége a köz­gyűlést összehivni. Ezen a közgyű­lésen, remélem, hogy Szeged város összes kereskedő és iparos törvény­hatósági bizottsági tagjai ott tesznek, de ott iesznek azok is, akikről tudom, | hogy indítványommal egyetértenek, hisz ezt sokszor kifejezté* előttem 6 akkor a szóbanforgó indítványt nagy többséggel elfogadjuk. Az indítványt a közgyűlésen azzal fogjuk kiegé­szíteni, hogy a munkanélküliség és la' ásinségen segítendő, járjon köz­bea a főispán ur a kormánynál, hogy a határozatot a lehető leg ö­videbb idő alatt hagyj3 jóvá. Wlnttner Fülöp. luu^muvrtirnrivi * Az újév külföldön. BERLIN, jan 2. (M. T. I.) A bi­rodalmi elnök tegnap az újév alkal­mával fogadta a berlini külföldi képviselők vezetőit. Monsigriore Pac­celli nunctus, mint a diplomáciái kar legidősebb tagja, üdvöz lőbeszé­det mondott, melyben löbbek közt a következő kijelentéseket tétre: — A világháború óti elsői/ben jelenik meg a berlini diplomáciai Kar az újév alkalmával a német köz­társaság legmagasabb hivatalnoka előtt. Jeiképe ez annak, hogy az emberiség újra visszatér a népek közti testvériség és béke eszményéhez. A birodalmi elnök válaszában eze­ket mondotta: — A német nép nem kíván ön­magának mást, minthogy a többi nemze:ek oldalan oék.'S munkwel építhesse fel újból a u-iaga nemzeti léiét. Abban reménykedik, hogy az újévben még inkább felismerik a vi­lág szükségleteit és ennek a felis­merésnek a hatása alatt valamennyi nemzet azon fog iparkodni, hogy a többi népekkel való gyümölcsöző együttmunkálkodásban az emberiség igazát és őszinte békéjét szuigálja. A fogadásnál Wirth kancellár is jelen volt. PÁRIS, jan. 2. (Havas.) Az.elnöki palotában január l-én a szokásos szertartásokkal folyt le az utévi fo­gadtatás. A tisztviselők tisztelgése után Briand miniszterelnök és a kormány tagjai, valamint a szenátus és a kamara elnöksége jelent mtg a köztársasági elnöknél, aki a miniszterelnökkel es a kormány tarjaival együtt viszo­nozta s szenátusi és a képviselő­házi elnök látogatását. A fogadtatások u'án az elnök a > kormány tagjait vendegűi látta vil- ' lásreggelire. A délutAn folyamán a dip jmaciai kar tagju üdvözöltél az elnököt. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-ot<-a 6. m Telefon 13-83. Átvettük Sopront. BUDAPEST, jan. 2. (M. T. 1.) Újév napján történt meg Sopron városának és az egész nyugatmagyar­országi népszavazási területnek vissza­kebelezése az anyaterülethez. A város zászlódiszt öltölt és a házak ablakait fenyőgallyakkal, nemzetiszínű papír- * szalagokkal díszítették amelyeken magyar—német felírások voltak ol­vashatók: „Istennek hála, magyarok maradtunk rendületlenül". A napi­lapok ünnepi számot adtak ki és az egyik németnyelvű napilap nemzeti­színű keretben jelent meg. Reggel 8 órakor a város valamennyi templo­mában megszólaltak a harangok, hogy hálaadó istentiszteletre hívják a lakosságot. Tizenegy órakor a Várkertben és a Széchenyi-téren a katonaság fel­vonulása. Először a népsiavazás idejére Sopronba rendeli olasz kato­naság, utana a francia alpesi vadá­szok, majd az angol gyalogság kö­vetkezett. A sokezer főre menő kö­zönség harsány üdvrivalgása, kendő­lobogtatása mellett lépdeli, végül a magyar nemzeti hadseregnek négy százada, amel/ szombaton érkezttt a városba Birtner ezredes vezetésével. A csapatszemle után a katonaság elvonult a laktanyába,, a tábornokok pedig a II. Ráktczi Ferenc utcai katonai tiszti leányneve,ő intézetbe mentek, ahol hivatalos helyiségük var. elhelyezve. Kevéssel két óra előtt mesjelent a magyar kormány teljhatalmú kép­viselője, Guilleaume Árpád tábornok, ölain Antal attasé kíséretében. A kapuban szolgálatot teljesítő olasz őrség fegyverbe lépett. Az előszobá­ban Manusardi olasz főhadnagy, Ferrario tábornok segédtisztje teljes diszben fogódia a m?gyar kormány megbízottait, bevezelle őket a szövet­séges tábornokok vezérkarának szo­bájába, shol Gotii olasz ezredes, a szövetséges tábornoki bizottság vezér­kari főnöke üdvözölte őket, felkérve, hogy menjenek be a belső szobába, ahol a tábornokok várakoznak. A kölcsönös Udvöz'ések után az asztal kötül helyet foglaló Ferrario, Goríon angol, Hamelin francia és Guilleaume magyar tábornok, vala­mint Gotti ezrede^ és Ulain attasé. Hamelin tábornok felolvasta az átadási jegyzőkönyv szövegét. Egy­úttal bemulatta azt a jegyzőkönyvei, amelyet az osztrákok vettek fel a mult év december 5-én. Ebben az osztrákok elismerik a Nyugatmagyar­ország nekik jutó részének átvé.elét. A jegyzőköny felolvasása után Hamelin tábornok megkérdezte, hogy Magyarország megbízottjának van-e megjegyzése ? Miután megjegyzés nem történt, Ferrario elnök megállapította, hogy a jegyzőkönyv helyesnek találtatott, ennélfogva felszólította a jelenlevő tábornokokat a jegyzőkönyv aláírására. A jegyzőkönyv aláírása után Fer­rario tácornok francia nyelven mon­dott beszédében kijelentette, hogy a szövetséges tábornokok megindulva gondolnak vissza arra a napra, ami­kor a mat var, tábornok könnyei

Next

/
Thumbnails
Contents