Szeged, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-03 / 2. szám
Szeged, 1922 január 3. Ara 3 korona. Kedd, Hl, évf., 2. »7 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: itr é»r« 9)0 kor. I Negyedévrt 225 kor _ ttf irr* <30 tt \ Egy hóra 75 „ | Megjelenik naponkint délután. A tápéi földek eladása. SZEGED, január 2. A tegnapi lapok újból foglalkoznak ezzel a városunkra jelenleg kétségtelenül legfontosabb kérdéssel. Az elhangzott nyilatkozatok arra késztetnek, hogy reflektáljak rájuk, már azért is, hogy a kérdést nost, mikor eldöntése e.'őit állunk, a közvélemény elölt alaposan tisztázzuk. Legelőbb a polgármester ur legutóbbi nyilatkozatával foglalkozom s bocsánatot kérek tőle, ha álláspontját és magatartását a szőnyegen forgó kérdés fontosságával össze nem egyeztethető taktikázásnak minősítem. Indítványommal szemben a polgármester ur és a többi néhány ellenző érdemben felhozható érvei kifogylak. Világosan kimond Mtam az indítványomban, hogy a tápéi föld c«ak ugyanazok az alapelvek szerint adható e\ amelyek szerint évtizedek óta bérbeadtuk: csak 10, legfeljebb 20 holdas parcellákban és pedig elsősorban a jelenlegi bérlőknek és azután varosunk többi kisgazdáinak s ezen a módon a földhirácsolás veszedelme sem fenyeget. Kimondottam azt is hogy a földekért befolyó összrgeket csakis befektetésekre, vagy a városi vagyon szaporítására használtatják fel. Mint minden olyan kérdésben, amely akár maradi előítélet midit, akár azért, mert nem az ö, illetve a tanács eszméjéről, hanem egy nem is kurzusbeli ontsideréröl van szó, a polgármes er urnák nincs ínyére, következik itt is a taktikázás, amely • célra a polgármester ur nagy naivan a földreformot akarja felhasználni. Aki a földbirlokreform törvény tartalmával és célzatával Cíak némileg tisztában van, tudja, hogy az Országos Földbiríokrendezö Bíróság csak akkor lép akcióba, ha igény ők vannak. Ez esetben kiküldi szakközepét, hogy egyrészt a bejelentett igényeket, másrészt az illető földbirtok viszonyait tanulmányozza. Ez a szakközeg a szóbar,forgó kérdésben ne.ii dönt, mint a polgármesteri nyilatkozat emliii, hanem csak jelentés lesz, amely je'entes alapján azu ári az igénylök kérelmét teljesitik, vagy eluiasitjáiv. Ebből világosan következik az, hogy az O. F. B. szakközegének e hó 5-ére bejelentett ideerkezf-e a szób^nforgó tápéi földek eladásának kerdésével nemcsak, hogy netn ellentétes, l anem hogy ti az egész eljárás, amelyet a polgármester ur, nem is valami nagyon ügyesen, indítványom eliaktikázá-ára kiván felhasználni, evidensen csak támogatása az én indiiványotnnak. Bizony tj«, — amit én indítványom beterjesztése idején nem is tudLm, — hogy a tápéi földek bérlői már igénylik is a szubanforgó földek egy részét s hogy az. ntkik a törvény értelircbc:i a m^i txcsárb:n örökáro.i atad|ák. S/eged város tehát indítványom elfogadásával csak azt bizonyítaná be. hoíy minden egyéb szerrponttol eltekume, a földreform helyei intencióit magáévá lette é; nem várja be, mig földjeit a jogosan igénylők javára elveszik, hanem az egész országnak példát adva, örökáron önkéntesen átengedi. A földbirtokreform kérdése indítványom szempomjából igy fest és ily semmire redukálódik a polgármester ur ujabb taktikázása a földtladási indítvánnyal szemben. Nem is volna szükséges, hogy a tegnapi újságokban egyes, általam mélyen tisztelt városatyák által hangoztatott ellenvetésekre is ref.ektáljak, nett Faur Kornél tanácsos ur el.tnvetése azért nem,indokolt, mivel a város összes földjei Közölt nincs olyan terület, amely a lápéi földeknél alkalmasabb volna az eladásra, már a városi közigazgatáson kívül eső fekvésük miatt is. Dr. Szeles ur nagyon is homályos nyilatkozata ellentét ben áll minden a mai viszonyok között megalapozható felfogással, mert abban igazán nem kételkedhetik senki sem, hogy a soha nem álmodott 30.000 koronás árat csak ma és addig kaphatjuk meg, amíg pénzünk ennyire devalválódott, mig evidens, hogy mihelyt „a magyar valuta reáiis lesz", csak jóval kisebb, talán harmadára vagy negyedére leszorított összeget kaphatunk, mint .a földek valódi értékét". Dr. Kovács ur érvei egyrészt nagy általánosságokban mozognak. „Csak egyszer lehet valamit eladni", „Később talán jobb árban értékesíthetnénk a földet", „A földeladásoknak mindig ellensége voltam, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél nagyobb ingatlana van egy városnak, annál elönyösebb annak helyzete és a közternek viselése könnyebb", továbbá: „Szegtdnek aránylag nem is sok -ez adóssága". Ezek az általánosságok mind ellöipíílnek a világéletben eddig még soha nem tapasztalt rendkívüli viszonyok között, amelyeket az 5 éves háború és annak következményei idéztek elö és amelyek pénzünk értékét annak százhuszadrészére leszorították. S az képezi indítványom egesz jogosultságát, hogy a devalvált kotonaérlék kötelezi a város minden gondolkodó tényezőjét ana, hogy a város jó pénzben felvett, bár dr. Kovács ur szerint „csekély" 60 millió adósságát ebből a devalvált pénzből kifizesse, továbbá hogy a város mostani szükségletét, ahelyett, hogy rossz pénzben most kölcsönt vegyünk, melyet később jó pénzben kell, hogy visszafizessünk, most ebből az olcsó pénzből fedezze és véfcre, hogy ezt az olcsó pénzt a mindannyiunk által kivétel nélkül oly szükségesnek elismert építkezésre felhasználja. Ezek az építkezések megszűnnek drágák lenni abban a pillanatban, amikor egy hold földért, amely 1914-ben maximum 500 koronát ért, ma 30.000 koronát kapunk, meri a földekért bevett öszszeg teljesen arányban áll az építkezés drágaságával. S ezenkívül kielégül még a város erkölcsi obiigója is abban, hogy ily rendkívüli időkben a munkanélküliségen és a lakásínségen segít. Bátor lesnek a főispán urat a legközelebbi napokban megkérdezni, hogy az utolsó közgyűlés határozatanak megfelelően összehivja-e még ezen a héten a rendkívüli közgyűlést, mert ha nem, akkor egy óra alatt aláir 40 köztörvényhatósági tag egy kérvényt, ámennek alapján a főispán urnák kötelessége a közgyűlést összehivni. Ezen a közgyűlésen, remélem, hogy Szeged város összes kereskedő és iparos törvényhatósági bizottsági tagjai ott tesznek, de ott iesznek azok is, akikről tudom, | hogy indítványommal egyetértenek, hisz ezt sokszor kifejezté* előttem 6 akkor a szóbanforgó indítványt nagy többséggel elfogadjuk. Az indítványt a közgyűlésen azzal fogjuk kiegészíteni, hogy a munkanélküliség és la' ásinségen segítendő, járjon közbea a főispán ur a kormánynál, hogy a határozatot a lehető leg övidebb idő alatt hagyj3 jóvá. Wlnttner Fülöp. luu^muvrtirnrivi * Az újév külföldön. BERLIN, jan 2. (M. T. I.) A birodalmi elnök tegnap az újév alkalmával fogadta a berlini külföldi képviselők vezetőit. Monsigriore Paccelli nunctus, mint a diplomáciái kar legidősebb tagja, üdvöz lőbeszédet mondott, melyben löbbek közt a következő kijelentéseket tétre: — A világháború óti elsői/ben jelenik meg a berlini diplomáciai Kar az újév alkalmával a német köztársaság legmagasabb hivatalnoka előtt. Jeiképe ez annak, hogy az emberiség újra visszatér a népek közti testvériség és béke eszményéhez. A birodalmi elnök válaszában ezeket mondotta: — A német nép nem kíván önmagának mást, minthogy a többi nemze:ek oldalan oék.'S munkwel építhesse fel újból a u-iaga nemzeti léiét. Abban reménykedik, hogy az újévben még inkább felismerik a világ szükségleteit és ennek a felismerésnek a hatása alatt valamennyi nemzet azon fog iparkodni, hogy a többi népekkel való gyümölcsöző együttmunkálkodásban az emberiség igazát és őszinte békéjét szuigálja. A fogadásnál Wirth kancellár is jelen volt. PÁRIS, jan. 2. (Havas.) Az.elnöki palotában január l-én a szokásos szertartásokkal folyt le az utévi fogadtatás. A tisztviselők tisztelgése után Briand miniszterelnök és a kormány tagjai, valamint a szenátus és a kamara elnöksége jelent mtg a köztársasági elnöknél, aki a miniszterelnökkel es a kormány tarjaival együtt viszonozta s szenátusi és a képviselőházi elnök látogatását. A fogadtatások u'án az elnök a > kormány tagjait vendegűi látta vil- ' lásreggelire. A délutAn folyamán a dip jmaciai kar tagju üdvözöltél az elnököt. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-ot<-a 6. m Telefon 13-83. Átvettük Sopront. BUDAPEST, jan. 2. (M. T. 1.) Újév napján történt meg Sopron városának és az egész nyugatmagyarországi népszavazási területnek visszakebelezése az anyaterülethez. A város zászlódiszt öltölt és a házak ablakait fenyőgallyakkal, nemzetiszínű papír- * szalagokkal díszítették amelyeken magyar—német felírások voltak olvashatók: „Istennek hála, magyarok maradtunk rendületlenül". A napilapok ünnepi számot adtak ki és az egyik németnyelvű napilap nemzetiszínű keretben jelent meg. Reggel 8 órakor a város valamennyi templomában megszólaltak a harangok, hogy hálaadó istentiszteletre hívják a lakosságot. Tizenegy órakor a Várkertben és a Széchenyi-téren a katonaság felvonulása. Először a népsiavazás idejére Sopronba rendeli olasz katonaság, utana a francia alpesi vadászok, majd az angol gyalogság következett. A sokezer főre menő közönség harsány üdvrivalgása, kendőlobogtatása mellett lépdeli, végül a magyar nemzeti hadseregnek négy százada, amel/ szombaton érkezttt a városba Birtner ezredes vezetésével. A csapatszemle után a katonaság elvonult a laktanyába,, a tábornokok pedig a II. Ráktczi Ferenc utcai katonai tiszti leányneve,ő intézetbe mentek, ahol hivatalos helyiségük var. elhelyezve. Kevéssel két óra előtt mesjelent a magyar kormány teljhatalmú képviselője, Guilleaume Árpád tábornok, ölain Antal attasé kíséretében. A kapuban szolgálatot teljesítő olasz őrség fegyverbe lépett. Az előszobában Manusardi olasz főhadnagy, Ferrario tábornok segédtisztje teljes diszben fogódia a m?gyar kormány megbízottait, bevezelle őket a szövetséges tábornokok vezérkarának szobájába, shol Gotii olasz ezredes, a szövetséges tábornoki bizottság vezérkari főnöke üdvözölte őket, felkérve, hogy menjenek be a belső szobába, ahol a tábornokok várakoznak. A kölcsönös Udvöz'ések után az asztal kötül helyet foglaló Ferrario, Goríon angol, Hamelin francia és Guilleaume magyar tábornok, valamint Gotti ezrede^ és Ulain attasé. Hamelin tábornok felolvasta az átadási jegyzőkönyv szövegét. Egyúttal bemulatta azt a jegyzőkönyvei, amelyet az osztrákok vettek fel a mult év december 5-én. Ebben az osztrákok elismerik a Nyugatmagyarország nekik jutó részének átvé.elét. A jegyzőköny felolvasása után Hamelin tábornok megkérdezte, hogy Magyarország megbízottjának van-e megjegyzése ? Miután megjegyzés nem történt, Ferrario elnök megállapította, hogy a jegyzőkönyv helyesnek találtatott, ennélfogva felszólította a jelenlevő tábornokokat a jegyzőkönyv aláírására. A jegyzőkönyv aláírása után Ferrario tácornok francia nyelven mondott beszédében kijelentette, hogy a szövetséges tábornokok megindulva gondolnak vissza arra a napra, amikor a mat var, tábornok könnyei