Szeged, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

Szeged. 1922 január 16. SZEQED Apró történetek. - Régi idők emlékei. SZEQED, január 14. Al alapszabályok nélkül működő Sze^jj uók és Hírlapírók Körének TömörIstván volt az elnöke, aW na«y tekinuwnek örvendett a szegedi bohémek körött A gárda a kis Kas»ban tartotta itallal Mgrerezett üléseit, amelveken nem hiányzott a gondtalan jókedv, a tréfás móka és •i eln-aradhatallan vesézés. Ebből mindenkinek kijutott, csaK az elnök személye volt srenl és sérthetetlen. Pgvjk ülésen tetőfokára hágott a jókedv, .mít csak növelt az itali szempontok iránvitáM Kisteleki Ede. a költő, egyremáxri mondta a toasztokat, amelyek után ,, einflk a két-három legfiatalabb „kócos"„,w kiadta sz uUsitást. hogv a költőt minder elfogadható oldaláról üdvözölni kell. A költ®, hogy élvezte a siker illatos fürdőiét ujabb beszédbe kezdett Az elnököt magasztalta, nagy tehetségét, ragyogó humorát, n?evszerü emberi megnyilatkozásit teli marokkal szórta a megilletődött elnök lábai elé az elismerés pom0420 virágait. Hatalmas éljen zúgott fel a be<7*d után és mindenki ölelte, csókolta (z elnökö', aki a nagy szeretet megnyilvánulás miatt nem tudta kézhez kapni a poharát. Hosszú várakozás után az elnök fo fölbörpintette pohara tartalmát. Az akdó után állva maradt az elnök. Minden szem rátekintett, minden figyelem feléje terelődött és mindenki várta a válasz beszédet, a gvönyörüt, a humorlól duzzadót, ami nevetésre késztette a legmorozusabb és legbesavanyosodott embert is. És megszólalt az elnök. A csönd ünnepi és áhítatos volt. Halkan kezdte és ugy találtuk, mintha a megilletődés fályola vonta volna be a hangját. Dicsérte a költő szónoki hevét, szavainak elokvenciáiát, színes képeit és hasonlatait. Majd Bikefi Antal ét e sorok írója felé fordult és megkérdezte tőlünk, hogy igaz-e a hir, hogy a közeli napokban Siciliába indulunk? Igenlő válasz után még a következőket mondta: — Ez esetben elnöki hatalmamnál fogva utasítalak benneteket, hogy ott, a citromok és narancsok hazájában, Muselino pátriájában, keressétek meg a költő beszédeiből hiányzó áliitmányokat . . . Óriási hahota támadt az utasítás nyomán és a költő nem tartott több beszédet a bohém baráti összejöveteleken. • Szegedi szinigazgatása idején Somogyi Károly iv.egletiebb ember volt és ha néhanéha szerepelt az előadásokban, rendszerint fiatal amorozókat játszott. Egyik bírálója emiatt többször „kikezdte* az igazgatót, aki maga volt a megtestesült flegma és aki állta a kritikát, mint tehén a fejést Hogy szinházi dolgai közben egy kissé megpihenjen és hogy a szórakozásból valami kicsi neki is jusson, ebédutáni időben egy órára fellátogatott a Kaszinóba, ahol nagyon kis alapon kalábriászt játszott. Partnerei Koczor János, dr. Cserö Ede, néha Fáry István és a fentebb emlitett jómuju kritikus voltak Persze ugratással folyt a játék, de Somogyi Károlyt semmi sem tudta kihozni a sodrából. Különösen Koczor ugratta, ha nem kontrázta I kiiükust — Még iM is félsz ettől a tintanyalótól? — évődött vele János ur. Somogyi azonban nem válaszolt, csak szívta a szivarját és eregette a bodorozó Üstöt. Nagy partié következett. Koczor vette föl, Somogyi kontrázott, Koczor rekontrázott és a Kritikus subkontrázott A kis szoba emberei az asztalhoz tömegeltek ét figyelve nézték a nagy csatát. Az igazS

tó nagyszerűen indított és vezette a játot. Koczor elvesztette a játszmát. Mindenki gratulát a direktornak, legmelegebben az érdekelt kriükus. _ Na, csakhogy egyszer meg van velem elégedve. Én azonban magával sose lehelek megelégedve. Ez aztán játék volt Mi? Ka maga igv tudna kritikát írni - kezdte a vesézést a csöndes Somogyi. — Majd megpróbálom — válaszolt mosolyogva a bajusz alatt a kritikus. — Mát tudok-e játszani? — adta föl a kérdést az igazgató a kritikus aak. — Itt igen, néha, de a színpadon sohasem , . . HRoijal-kávéházban szombaton katonazenekar hangversenyez I Mihály bácsi panasza. SZEQED, január 14, (Saidt tudósítónktól^ A törvényszék épülete hetivásáros napokon a legforgalmasabb. Vásárhely, Makó és a környékbeli más városokból, falvakból, de főleg a szeged vidéki tanyákról csapatostul jönnek be az emberek, asszonyok ügyes-bajos dolgaikat, pörősködéseiket elintézni. Amint ott állok a törvényszék kapujában és el-elnézegetem a jövő-menó pörös atyafiakat, elém kerül egy subás gazda. Jobbkeze mutatóujjával először megérinti a sapkáját, mormog is hozzá valamit a dércsípte bajusza alatt, azután azt mondja: — Instállom, miféle épület ez? — A törvény háza, — mondom én. — Ugy? No akkor itt bizton möghallgatják a magamfajta szögény etabőrnek a panaszát. Azzal feleletet sem várva fűzi tovább a szót: — Mert hát teccik ludni, én a fijam ügyiben gyüttem. Teccik üt ismerni, a Jóska gyerök. Most gyütt haza Oroszországbul. — Hogyne ismerném, — feleltem az idegen atyafinak, — alacsony, sovány gyerök a Jóska. — Azt mán né tessék mondani a tekintető* ifijurnak, vagy hogy is tisztöljem. Szép szál legény az, mög nem is sovány. — Persze, persze, azuta mög nőit és a kend kosztján hust is szödött magára, — békitgettem Mihály bá't, mint ahogy megnevezte magát. — Hát mi is a kend panasza? — Mán teccik tudni a gyerök, már mint a Jó ka, tegnap este átgytüt velem egy kis borkóstolóra a sógorékhoz. A sógor annak röndjemódja szerint kínálgatta saját szüretelésit. Nem kímélte tőlünk. Ittunk, kinek mönnyi köllött. Részög lőtt a Jóska gyerök, mög a sógor, mög hát én sé voltam a legjózanabb, igy hát politizálni kezdtünk. Egyször csak azt mondja a sógor, hogy hát izé, itt Szögedébe olyan világ van, hogy hát teccik tudni verbuválják a legényüket katonának. E- Hát ez igaz bátyám, vetém zbe. — A sógor is igy mondta, oszt el i> hitiem néki első szóra. De a sógor aszondia, hogy hát csak az lösz katona, aki akar. Mert hát hogy a köztársasági királyságba csak az öhet katona, akinek ippeg kedve tartta. Lgy beszélt a só^or, hogy ez küön tisztesség a fiataljának. Egyször csak ait mondja Jóska: — No ha nem muszáj többé katonának lönni, édös apám, akkor mán csak röndös világ lösz. Holnap reggel be fog kend édös apám a kocsijába oszt mögyünk Szögedébe. — Minek te? — kérdözöm tüle. . ak azé> mert hát én is beállok katonának. — Ne csak né, hát elvötte egészen az eszödet a bor, te gyerök. Hisz még csak most kerülköztél haza, oszt mán is möhetnéköd van? — Sose bánja édös apám. Jó helyön löszök én ott is. Oszt legalább csupa tisztösségös, bócsületös magyar embör között. Mert hát aki önként jelentközik katonának, az nem is lőhet más. — Igy mondta a gyerök, teccik érteni. Röggel aztán be is gyütlünk. Elmöntünk a sorozásra. A gyerök bemönt a nagyterömbe, oszt mikor kigyütt azt mondta, no apám idős, tógiich vagyok. Errül aztán rögtön mögértelmeztem, hogy katona lött a Jóska. — Jól tette bátyám. Magyar embör a fia. — Hát nem mondom, hogy nem. Hisz én is a vagyok, vagy mi a fene. — Mi a panasza akkor Mihály bácsi? — kérdezem tovább. — Mögmondom azt is. A gyeröknek el köll vönni a sógor lányát, mert hát hogy ez igy lött elakkurátositva. Hát énr.efcöm az a panaszom, hogy a gyerök nem akarja elvönni a lányt, mert hát azt mondja, most ü katona, fürer ur, oszt nincs ideje házasodni. — Egyszerű a dolog bátyám, — vigasztaltam az öreget. Hazamennek és mielőtt a fiu berukkolna, lesz idő a há?asságra. Maguknak az anyakönyvvezető hamarabb is megcsinálja, csak az irások legyenek röndbe. — Azt hiszi? — kételkedik az öreg. — Nem hogy hiszem, de tudom, — nyugtatom meg újra. — No akkor köszönöm a szivélyességét. Hazamögyünk, oszt mögbeszéljük a sógorral. Isten áldja mög I Újból megérinti a kalapját. Ránt egyet a subáján és döngő lépésekkel tovább halad a városháza felé. SZÍNHÁZ HETI MŰSOR: Szombat: Legtnykiris, vígjáték. A) 34 Vasárnap délután : A vén bakancsos. Este: Szerencsetdnc. Hétfő : Csdrddskirdlyné. (Révész Ilonkával.) Kedd: Bíboros, szinmtL Szerda: Szinház, három egyfelvonásos. Csütörtök: Kik mazur, operett. Bemutató. A) 35. Péntek: Kik mazur, operett. B) 35. Szombat: Kik mazur, operett. Vasárnap d. u.: Suhanc. Este : Kik mazur. Legénykérés. — Bemutató előadás. — SZEGED, január 14. Kevés posztóból még két szabó sem tud megfelelő ruhát készítem. A Legénykérés cselekménye is nagyon kevés, amiből Villányi Andor és Forró Pál nem készíthetett érdekes és figyelmet lekötő vigjátékot. Novella téma ez a darab, amelyben szó szót ér és a cselekménye annyira átlátszó. a végfejleménye annyira kézenfekvő, hogy nem kell élénk elképzelő képesség ahhoz, hogy a néző a darab elején ne tudja már, hogy mi lesz a végén. | Az eltörött kocsitengely indítja meg a vigjátékot Ez a kocsitengelytörés ok arra, hogy Cséty Pista Kovács János név alatt beóvakodjék Margit asszony, a szép özvegy, hajlékába. És amikor benn van, adja az isteni gondviselést és a birtok, amely már csúszni kezdett a szép asszony lába alól, virágzásnak indul. A váratlan vendégbe szerelmes lesz a cseléd, egy vénülő kisasszony, sőt a ház úrnője is, aki hogy a darab címének megfelelhessen, legénykérőbe megy a Csíty-portára, az ellenséges Cséty-familia kúriájába. Persze a modern Capuleték és Montagneék megbékélnek és megtörténik a mindkét részről sóvárgott nász. . Ennyi az egész. Ez azonban kevés egy vígjátékhoz, felvonulnak tehát az epizod-alakok: a szerelemre szomjas aggszűz, az anyagi javak után futkosó öregedő legény, a cselekményt bogozgató huszár, a szerelmes cselédleány és mindazok, akik hivatva vannak nyújtani a vékonyfonalu történetet. A szerzők magyaros levegőt hoztak a színre és jó portréját adták egy vénülő, szerelemre éhes leánynak, akinek a figuráját, ha kissé élezetten is, de mulatságosan mutatta meg Liszt Ferike. Az előadás tónusa túlerős volt és a szereplők a hiányosabb színeket alkalmazták az ábrázolásban, különösen Pór Miklós, akinek nem válik előnyére a pattogós beszédmód, sem a szavaknak folytonos aláhuzottsága. Soós, mint Nádas személyesitője, élezte a figurát és kár, hogy szinte megszokássá válik nála a szájrángatás. Egyszerűen, de egy kissé egykedvűen szólaltatta meg Margit szerepét Kálmán Sári, akinek azonban a beszéde közvetlen és nem teátrális. Uty, Bihari és Klenovits vettek még részt a bemutató előadásban, amelyet a félig megtelt nézőtér közönsége elég barátságosan fogadott és a szsreplőket felvonások után egy párszor a kárpit elé szólította. * Előadás előtt Bihari László toborzóbeszédet mondott, Halmos Gyula a Cigánybáró-ból a toborzó-dalt énekelte, majd toborzó-tánc következett, amelyeket a közönség lelkesülten megtapsolt. * Lehár premier Ünnepi eseménye lesz a hétnek Lehár Kék mazurja, amely egyesíti a világhírű szerző minden kvalitását, bűbájos melódiáit, páratlan hangszerelését A színház pazar kiállítással, a szereplök ritka ambícióval készítik elő a sikert. Rátkai a rendező, az uj táncok mestere Latabár. Koronkay Rózsi, Fenyő Irma, Faludi, Barna, Soós, Molnár hálás szerephez jutottak a Kék mazurban, amely hétfőig öt egymásutáni estére van kitűzve. A hét többi napját a bevált müsordarabok töltik ki. Hétfőn a Csárdáskirálynéban vendégszerepe! Révész Ilonka, kedden Palágyí játaza legjobb szerepét, a Bíborost. SPORT Pörőaködő aportemberek. Az elmúlt év decemberében történt, hogy Geisler Jenő, az ismert futballbiró és többrendbeli sportkroki szerzője, humoros izü e'kket irt a Sportújság cimü orgánumba, melynek élét dr. Kormányos Benő ügyvéd magára nézve sértőnek találta. Mi sem természetesebb, minthogy Kormányos sajtópört indított a cikket író Geisler ellen, mely sajiópört ma tárgyalta a Pókay-íanAcs. A tárgyalásra mintegy 8—10 ismert sportembert idézett meg a biróság tanúkihallgatásra, melyek folyamán nem egy derűs momentum késztette nevetésre a hallgatóságot. Közben az ellenfelek között béketárgyalásokat is közvetítettek, de eredménytelenül. Kormányos Benő ugyanis azt kívánta Geislertől, hogy a cikkért kérjen bocsánatot, Geisler viszont csak arra volt kapható, hogy sajnálkozásának adjon kifejezést azért, hogy Kormányos a cikket magára nézve sértőnek találta. Lapunk zártakor még tartanak a kihallgatások és igy az érdeklődéssel várt ítéletről sem számolhatunk még be. ewvwwwwwwwwwAflAwe Avarescu is lopott, Bratianu is lopott. BUDAPEST, jan. 14. A Viiraáat irja: Bratianu volt miniszterelnök lapjában megtámadta Avarescut, hogy Magyarországból egész villát lopott t azt a Duna mellett Romániában ui| ból felépíttette. Erre Avarescu is ktI rukkolt Bratianu ellen. Közzéteszi, hogy Bratianu a magyar hadizsákmányból változtatta át floridai birtokát, ebből szerelte fel nagyszámú aratógéppel, gazdasági eszközökkel, ' motorral, mümalmokkal, innen töltötte meg istálóit a magyar mágná' soktól elhozott fajlovakkal, innen ! vannak mesés lószerszámai is. Talán ! ez magyarázza meg a liberális pártI nak gyűlöletét a magyarok ellen.