Szeged, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-08 / 6. szám

Szeged, 1922 január 8. Ara 3 korona. Vasárnap, W. ávt., 6 tz ELŐFIZETÉSI ARAK: t«/ i»r. 9J0 kor. | Negyadévr*225kor EgyMra 75 „ y érn 450 Megjelenik naponkint délután. KarIista-tüntetést akartak rendeztetni az egyetemi ifjúsággal. BUDAPEST, jan. 7. A Virradat irja: A joghallgatók segitőegyesületének az egyetem aulájában tegnap délután megtartott viharos gyűlésén szó volt arról, hogy azt az ifjúságot, amelynek nagyrésze volt a legutóbbi királypuccs letörésében, karlista-tüntetésre akarták rábírni, egy, az est folyamán tartatni szándékolt bál alkalmával. A gyűlésből kifolyólag a bálát bizonytalan időre elhalasztották. Ostenburg fogva marad. BUDAPEST, jan. 7. A Magyar Hírlap irja: Ostenburg őrnagy szabadlábrahelyezés iránti kérvényét Nagy Pál tábornok, hadseregfőparancsnok elutasitotia. Az elutasítás dlen Ostenburg védői a hadsereg főügyészségéhez felebbezéssel éltek. Bethlen nem lovagiaskodik . a Fehér Könyv miatt. BUDAPEST, jan. 7. A Magyar Hírlap irja: Hir szerint Rakovszky István és Sigray Antal a Fehér Könyv egyes kitételei miatt Bethlen miniszterelnököt provokálni szándékozik. Beavatott körökben erről semmitsem tudnak s az ott szerzett információnk szerint a szóbanforgó kérdés nem is képezheti lovagias eljárás tárgyát annál kevésbé, mert az azzal kapcsolatos ügyek birói eljárás alatt állanak. A legfelsőbb tanács elé kerül az olaaz—jugoszláv viszály. RÓMA, jan. T. (M. T I.) Félhivatalos jugoszláv helyről jelentik, hogy a jugoszláv kormány az Olaszországgal lévő feszült helyzet ügyében a legfelsőbb tanácshoz fordul és remélik, hogy a legfelsőbb tanács Jugoszláviának teljes elégtételt ad. Előkészületek az Ausztriával való tárgyalásokra.. BUDAPEST, jan. 7. (M. T. I.) Pénteken deielött gróf Bethlen litván miniszterelnök elnöklete alalt a miniszterelnökségen értekezlet volt, melynek tárgya az Ausztriával legköicKbb felveendő tárgyalások anyagának előkészíti se. volt. A tárgyaltokon a velencei egve/méiyböl folyó pénzügyi, gazdasági, su>. kérdés k kerültek szóba. Nagyszebenben ismét elitéltek négy magyar martirt. BUKAREST, jan. 7. (Saj. tud.) A nagyszebeni rómán hadbíróság lomon Mihályt és Jenéi Lászlót 6—6 évi, Pataki Jánost és Nóvák Györgyöt 7—7 évi fegyházbüntetésre ítélte. Mind a négy magyar fiatalember az Arad-Csanádi Vasút főtisztviselője, akik ellen az volt a vád, hogy helyzetjelentéseket adtak le a magyar hatóságoknak a román politikai, katonai és gazdasági állapotokró'. A földbirtokrendező bíróság eladatja a város tápéi birtokát. Kárba veszett a város é» a szegedi kisgazda-kormány minden erőlködése. - A tápéi nincstelenek örömünnepe. — Andaházy Kasnya Béla választői körében. — Nyolcórás vita után kudarcot vallott a város politikája. — Elesik a Wimmer-féle indítvány is. — Nagy pénzügyi akadályok a földreform keresztülvitele előft. - A tápéi képviselő interpellál emiatt a Házban. SZEGED, január 7. (Saját tudósítónktól.) Wimmer Fülöp földeladási indítványa hajótörést szenvedett a minap a mezőgazdasági bizottság ülésén, de ezzel ez az óriási jelentőségű probléma nem dőlt el végérvényesen. Amit tudniillik Wimmer a város pénztárának előnyére sürgős és igenlő határozattal meg akart előzni, az a tegnapi nóp folyamán Tápé községházában bekövetkezett: a földbirtokrendező bíróság kimondotta a város összes tápéi ingatlanainak megváltását a földbirtokreform kategórikus elosztása szerint, a földet igénylő nyolcszáz tápéi nincstelen 'javára. A tápéi nincstelenekről szólván, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy aligha találni ma Magyarországon olyan szomorú gazdasági állapotok között tengődő községet, mint a város közvetlen szomszédságában fekvő Tápé. A hét és félezer lakosú falunak alig van háromezer holdbiri toka. A falu leggazdagabb embere egy negyvenholdas gazda és ö az egyetlen „vagyonos" polgára a falunak. Lerongyolódott földmunkások, ötlv'Jas bérlők képezik a lakosság löuui részét, amely mindig hires volt munkaszeretetéről. Ma pedig 'nincs munka. Qrgróf Pallavicini és a város óriást birtokai ölelik körül a községet és elzárják a lakosságot a munka lehetőségétől. A gyékényfonás sem hajt már hasznot ma, ugy hogy Tápé lakosságának zöme a legborzalmasabb nyomorral küzködik. El kellett ezt mondanunk azért, hogy a város ellen az utóbbi időben megindult mozgalomnak szenvedélyességét megmagyarázhassuk. Tápé lakosságának az a heves és széleskörű törekvése, hogy a lápéi rétet a maguk számára megszerezzék a várostól, egyedül a nyomor szervező erejének, a kényszerűség és elkes^redettseg tulfokozotlságának tulajdonitható. Ez az elkeseredettség inditotta útba azt a küldöttséget is, amely a földmivelésügyi miniszternél tisztelgett hetekkel ezelőtt és kérte, hogy vagy a városi, vagy a Pallavicini-birtok osztassék ki számukra a földbirtokaform alapján. A miniszter erre a célra a város 4500 holdas birtokát jelölte ki és tegnüp reggeltől estig ebben az ügyben folytatta le Tápén a földbirtokrendezö bizottság döntő tárgyalását, amely már a negyvenkettedik ilyen tárgyalás az orszagban. A résztvevők. Reggel kilenc óra elótt sürü csoportok ólálkodtak már a tápéi községháza előtt A döntő nap a létérdekek Örök bajvivásában szenvedőket kicsalta a törvény házikója elé. Bent, a községháza t3nácstermében megkezdődött már a tárgyalás. A bizottság elnöke dr. Grecsek Ede szentesi biró volt, a földhözjuttatók gazdasági szakértője Nickel János, a város gazdasági szakértője Várkonyi Jenő voltak. A bizottság többi tagjai: Zboray Bertalan gazdasági főfelügyelő és dr. Dózsa István dorozsmai főszolgabíró. Tápé község képviseletében jelenvolt Kozma Mihály biró, Legény István gazdasági felügyelő és a Magyar Földhitelintézetek részéről Davidovics György gazdasági főfelügyelő. A város érdekeit dr. Somogyi Szilveszter polgármester és dr. Turóczy Mihály tiszti főügyész védte, de jelenvo<tak a földet igénylők megválasztott képviselői és Andaházy Kasnya Béla nemzetgyűlési képviselő is, aki választói érdekében utazott le a tárgyalásra. Nem egyezkedünk 1 A bizottság tárgyalás alá vette a földhöijuttathatók kérelme alapján az Országos Földbirtokrendezö Bíróság által elrendelt és Szeged város tulajdonát képező tápéi ingatlanokra vonatkozó kérdését. Elnök: Kötelességem mindenekelöit megkérdezni a felektől, miután ez a punclum saliense az egésznek, van-e kilátás egyezségi eljárasra. Somogyi polgármester: Ezt a földet 1247 óta és királyi adományozási jogon bírja a város és ehhez az ősi röghöz továbbra is ragaszkodni kiván. Tekintettel arra, hogy ezt a birtokát ötholdas parcellákban már évtizedek óla akként hasznosítja a város, hogy azokat hosszú lejáratú haszonbérletbe adja, a földhözjuttathatók ezekből az ingatlanokból állandóan haszonbérelnek, igy tehát a város tökéeíesen eleget tesz a törvény kívánalmainak. De fCleg az a körülmény, hogy a kérdéses parcellákat elsősorban is tápéiakna k adják bérbe, lehetőleg olcsón és túlnyomórészben, már ez is kizárja a tápéi földek eladásának szükségességét. A váios minden erejével ragaszkodik ősi birtokához, de a tápéiaknak nem is lehet érdekük, hogy ez az olcsón bérelhető föld eladásra kerüljön. Mert mit csinálnak majd akkor, ha a súlyos kölcsönökkel terhelt földdel nem tudnak boldogulni? Kénytelenek lesznek eladni idegeneknek és akkor se föld, se olcsó bérlet. A város látja ezt a veszedelmet és ezért éppen a tápérak érdekében nem hajlandó a földek megváltásába beleegyezni. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALi KOIcaay-ntca 6. • T«l«foo "MS. Szabadna nekünk is r Molnár István, az egyik legavatottabb tápéi kisgazda válaszolt a polgármesternek. Szabadna nekünk Is, kérem ? Nem egészen ugy van az, ahogy a polgármester ur mondja, mért ötholdas parcellák helyett 50—60 holdas parcellákhoz is jutnak némelyek. Nagyon szeretnénk mi az alapszabályokat látni, mert itt sok minden történik, ami nem helyénvaló. Nem a tápéiaknak jut itt a föld, hanem idegeneknek, akik 2—3 parcellát is megvesznek egymásután ! Felszólaltunk a gazdász urnái, de azt mondta, hogy ehhez semmi közünk. Aki többet ad, azé a föld. Megtörtént, hogy egy Cukor János nevű megvett hatvan holdat, az'itán 400,000 koronáért tovább adta. Az is megörtént, hogy egy Galiczer Márton nevű kivette a földet, hogy megszabadulhasson a katonaságtól, aztán kiadta olcsón albérletbe vagy hevertette a földet és nem nőtt azon egyéb csak bujtorjány. Igy semmizik ki a szegény embert. Elnök: Szóval a spekulánsok miatt nem tudtak a földhöz jutni. Hivatásos licitáló a fiákkeren. Nagy Mihály, rokkant: Négy napig kisértem az árverést. Fődet akartam venni. De egy városi ur, aki a gazdász ur mellett ült a fiákkeren, mindenkire rálicitált 2—300 koronával. Emiatt sokan elestek a régi bérletüktől is, mert nem birja ki ezt a szegeny ember. Elnök: Tehát mesterséges felhajtókat vittek ki? Többen: Igen, az a tisztviselő igért, aki a gazdász ur mellett volt. Elnök: És kié lett ez a föld ? Nagy: Nem tudtuk azt mink, csak egyszer láttuk, hogy kik dolgoznak benne. Galiczer, meg a többi. Mink meg kiesünk a földbül és elmehetünk cséplő- meg aratómunkásnak más vidékekre. Azért ragaszkodnánk ehhez a földhöz, mert itt van a határban közel. A hatóság nem tud semmit. Bejelentette ezután a polgármester, hogy a város tanácsának nincs tudomása arról, hogy bármilyen irányban visszaélések történtek volna, mert ha a bérlő titokban atadta a földet valakijének, arról a hatóság nem tehet és az a bérlő büne. Már csak azért sem lehetett visszaélés, mert panaszra sohase jöttek hozzánk, pedig bizonyosan orvosoltuk volna a bajt. Az a ráigérés sem lehetett veszedelmes, mert a legmagasabb bérösszeg 345 korona. Kasnya Béla: 1020 koronás is van. Somogyi: A városnak az volt a becsületes intenciója, hogy a tápéiak földhöz jussanak. Molnár István: Mikor küldöttséget küldtü.ik a polgármester úrhoz, elküldött bennünket azzal, hogy azé lesz a föld, aki többe! ad érte. Ez volt a város intenciója. Kasnya Béla: Nem vonom kél-