Szeged, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

2! 8ZEQBO MARGÓ Szeged, 2 január I Ennek a most végződő esztendőnek a margójára nem sok jót lehet irni, de némi vigasztalót talán mégis szabad. Nincsen olyan sivatag, bogy egy kis oázis ne lenne rajta,- ha másutt nem, hát a végé i valahol. Ezt a költő szebben a mondja versé ben, de igy prózában is igaz. Először is senki sincs, aki ezt az évet elejétől végig csupán komor gyászban töltötte volna. Mindenkinek volt legalább egy jó napja, egy jó óráji, vagy, nem bánom, egy jó negyedórája. Hiszen a szenvedés enyhüléie is öröm a szenvedőnek. Igaz, ha az emberiséget vesszük, ez az esztendő is még mindig nagy válságok éve a történelemben. Ha Európát tekintjük, nagy nyomorúság és bizonytalanság esztendeje volt 1921. Hiába irnak hiva'alosan békét, a bellum omnium contra omnes járja az egész kontinensen. Ha Középurópát nézzük, csupa seb és csupa kin az egész földarabolt és fölvérzett teste. És ha Magyarország jut eszünkbe —pedig ez minden második gondolatunk és minden első is, öntudatlanul? — akkor keservesen nagy okunk volna elátkozni az 1921-ik esztendőt, amely ma végre sírjába roskad. És mégis. Sopron a mienk maradt, a népszavazás az első hajnaisugár a fekete éjszakában, amely Magyarország mai sorsát jelenti és ez a hajnali fény mégis csak a szebb és jobb jövendő pirkadását jelenti. És ezzel az évvel is valahogy közelebb jutottunk a gyógyuláshoz, a megigazuláshoz, a talp.aálláshoz, a föltámadáshoz. Sok a vétkünk, sok a mulasztásunk, de már mégis csak kezdünk magunkra eszmélni, az önismeret világánál kezdjük meglátni bűneinket és tévedéseinket. A nagy Széchenyi leikébő! egy szikra kigyulltd lassacskán minden magyarban és akkor mégis elmondhatjuk vele, hogy Magyarország nem volt, hanem — lesz! A szilveszteri este fordulóján, az uj esztendőbe átsuhanó éjfél órájában, ha csak egy pillanatra is, gondoljunk arra a csodálatos és küldetéses gyermekre, aki egy hijján száz esztendeje éppen akkor született, az apostolra és váleszre, gondoljunk Petőfire. Ez az esztendő, amelyik most jön, mintegy az adventje lesz az ó eljövetele évfordulójának. Nem art már most erősen és sokat gondolni reá, aki mindig a magyarságra és a jövendőre gondolt, a magyar jövendőre, ö a mi szegénységünk legnagyobb kincse, ezt nem Tehet eleget hangoztatnunk. Ö több, mint a hegyek és a völgyek, a folyók és a tavak, mert vele ezeket is vissza lehet szerezni, az ő szelleme nélkül, az ö le\ke nélkül, az ö igéi nélkül pedig leiutiiytelen és halott lenne az egész magyar világ. Éppen ezért minden pohárcsengés és zenexengés hangján tul és szomorúság és minden nyomorúság sirámain keresztül is gondoljunk reá hittel és reménységgel. al(i el nera csü^" gedett és halálos perében is a hazára és jövőjére gondolt. A szilveszterről újévre virradó éjuaka zajában a csillagokig érjen az ö kiáltása, amely egy rab nemzetet 'alpra állított, bilincseit eltörte egy Map alatt és a világ népei előtt tiszteltet és becsületet szerzett a magyarnak Portrék, melyeket a feleségek festettek. Látogatás Aignerné, Jankyné, Kószóné és Somogyjné úrasszonyoknál. SZEGED, december 3t. (Saját tudósítónktól.) A főispán, a'polgármester, a főkapitány, a nemzetgyűlési képviselő, a körletparancsnok, ez meg az a tanácsnok . . . folyton ezt kénytelen olvasni a közönség és noha ezek az urak többnyire figyelmet érdemlő és érdekes .dolgokat mondanak, mégis ugy tudom, hogy a közönség unja már, ha olvassa, hogy a tanácsnok előterjesztése a polgármesterhez került, aki az aktát a főispánhoz tette át azzal, hogy kérje meg a képviselő urat — pláne ha államtitkár is; — hogy járjon közbe a kormánynál Ezt két szóba tömörítve városi közigazgatásnak hívják és természetes, hogy ezt már mindenki űnja és bocsánat, de én is borzasztóan unom. Éppen ezért valamivel érdekesebb és főként kedvesebb csemegével akarok ez alkatommal a szíves olvasó elé lépni A napokban Ai?ner főispánné, Janky altábornagyné, Kószó államtitkárné és Somogyi polgármesternő úrasszonyok szalonja ajtaján kopogtattam, mert valami nagyon fontosat és nagyon érdekeset voltam bátor tőlük megkérdezni: Mi a véleményük férjeikről? A kérdés a nevezett úrasszonyokat kissé frappirszta, azonban kivétel né'kül lekötelező szivélyességgel fogadtak. A kérdésre kapott feleleteket lehetőleg hűen tolmácsolom. Dr. Aigner Károlyné: A főispánné őméltósága eleinte egyáltalán nem akart hallani arról, hogy e kérdésemre választ is adjon. — Nagyon jó véleményem volt az uramról már ügyvédjelölt korában is — mondotta a méltóságos asszony, a válasszal azonban egyelőre adósom maradt és azt mondta: majd holnap és Írásban. így is történt, a válasz a következő: Véleményem szerint a családi tűzhely nem a nyilvánosság szenzáció éhségének kielégítésére berendezett közös konyha. Az uram működésére vonatkozó véleményem sem a nyilvánosság számára alakult ki, hanem egyedül csak az ő számára. Bulcsi Janky Kocsárdné: A kegyelmes asszony, aki férje katonai állásánál fogva valóban meglehetősen távol állónak érezheti magát a sajtótól, lekötelező szivélyességgel fogadott. Először is családi vonatkozású dolgokról beszélt: — Ezelőtt 26—28 évvel az apósom ugyanebben az áfásban szolgált Szegeden, mint most a férjem. Dragonyos tiszt volt és az öreg Kun Kocsárd felszólítására lépett be a honvédségbe, melynek később ő lett Szegeden a kerületi parancsnoka. Családunk nagyrésze — noha hunyad megyeiek vagyunk — Szegeden van és már csak ezért is szívesen vagyunk Szegeden. A féljem háborús szereplése közismert. Végig küzdötte a háborút az olasz, galíciai és erdélyi harctereken és mióta házasok vagyunk legalább 18—20 különböző állomáshelyen voltunk, melyek között ausztriai és galíciai városok is szerepeltek. A férjem maga is chajtott itt lenni, Szegeden, hisz' olyanok voltunk mint a vándormadarak. Intencióival azon ban merőben ellenkezne, hogy útjairól é.< cselekedeteiről én nyilatkozzam, ugy hogy ezze! adósa is maradok. Dr. Kószó Istvánné: Az államtitkárné őméltósága a magyar asszonyok legnemesebbjei közül való. Csupa őszinte egyszerűség, szeretet és munka. Mikor bekopogtattam, leányai, fiai és a kis unokák hangulatos társaságában fogadott, a régi, mesterkéletlen barátsággal beszélgetett, a kérdésre azonban nem igen akart válaszolni. — A, ez nagyon nehéz dolog ... A mostani helyzetében csak sajnálni tudom az uramat, mert mindig szabad pályán volt és moit egyszerre hivatalnok lett. Ezt igazán csak a hazájáért tette. Többet nem i?en akart erről a témáról beszélni a méltóságos aszsszony és lévén ő maga is diplomata az asszonyok között, hamarosan a kis unokákra terelte a szót. A család tagjai azonban az én pártomon voltak, segítettek is a bajomon és igy sikerült még az alábbiakat suttyomban feljegyeznem: — Annak örülnék, ha azt, amit az urántól várnak, be tudná váltani. Ezt még a mindennapi imádságomban ís elmondom. Remélem, hogy használni fog az uram a magyarságnak. Dr. Somogyi Szilveszterné : Már beszélgetésünk első perceiben is meggyőződtem arról, hogy a város első polgárának felesége, mint asszony, ugyancsak az elsők közé sorozandó. — Nagyon nehéz ám ez a kérdés — mondotta a polgármesternő, — a nagy nyilvánosság részére egy feleségtől. Az uram, mint családapa és férj igazán a legjobb, csupán az baj, hogy soha sincsen itthon, mert örökösen a város dolgaival van elfoglalva. A házi dolgokba nem is szól. bele, aminek egyrészt örülök, másrészt viszont sokszor itthon is jó lenne az ő tanácsa. Mást nem mondhatok az uramról... Majd néhány másodpercnyi gondondolkodás után: — Feleség jobb, ha nem szól semmit. Hogy is lehet ilyent kérdezni ? • A riport kész és én ezek után jó orvosnak tartom magam, mert a kérdés fog-»s volt és mind a négy úrasszonytól azt a választ kaptam, hogy a foghúzás nem is fájt. Janoár elején szavazni fognak a kereskedők a vasárnapi munkaszünet kerdésében. SZEGED, december 31. (Saját tudósítónktól.) A vasárnapi munkaszünetői szóló rendelet előírja, hogy a teljes, illetőleg a részleges vasárnapi munkaszünetről maguk az érdekelt kereskedők szakmákszerinti szavazás utján döntsenek. A rendelet intenciójának megfelelőleg, a szegedi közigazgatási rendészeti hivatal a mai napon átiratban utasította a Kereskedők Szövetségét, hogy a rendeletben előirt szavazást minél előbb tartsa meg. Értesülésünk szerint a Kereskedők Szövetsége január első hetében tartandó közgyűlésén ejti meg a szavazást, amikor is szakmák szerint, külön-külön leszavtttatják a tagokat, hogy üzleteiket vasárnap mikor akarják bezárni, délelőtt tiz órakor-e, vagy pedig ki sem nyitnak. A szavazás eldöntéséhez kétharmad többség szükséges. A kereskedők hangulatából ítélve, a fűszer-, rőfíis- és rövidáru-kereskedők kivételével, a> többiek a teljes vasárnapi munkaszünet melleit fognak dönteni. Érdekes a rendeletnek az a része, amely arról szól, hogy a piaci árusok vasárnapi munkaszünete szintén a kereskedők szavazatától függ. Ugyanis arok a piaci árusok, akik olyan árukat árulnak, mint azok a kereskedők, akik üzleteikben feijes ; munkaszünetet tartanak vasárnap, nem árulhatnak a piccn. Ha minden előad&son egi| élomalacoínijerhel fl BELVÁROSI MOZIBAN! CSÜTÖRTÖKÖN Kacagó-Est * a Tiszában. SNINN V-V ERSCN V. Jegyek PETŐNÉL. A CIPÓ CSIPEI csak akkor JÓ és OLCSÓ, ha -nél vásárolja Iskola-utca 16. szám alatt. Teleion 15—31 Kölcsönt kapnak a görögök Angliától. ATHÉN. dec. 31. (Athéni sajtóiroda.) A pénzügyminiszter a következő közleményt adta ki: A britt kormány megengedte, hogy a görög kormány Angliában 15 millió font sterlingnyi kölcsönt vegyen fel azzal a feltétellel, hogy a kölcsön legnagyobb részét angol árucikkek vásárlására használja; ezzel szemben a görög kormány lemondott arról az igényéről, hogy a britt kormány folyósítsa részére azt az 5*5 millió font sterlingnyi összeget, amely a megállapodásban biztosított kölcsönből még fenmarad. Pénzügyi válság Olaszországban is. RÓ^A, dec. 31. (M. T. I.) A szenátus tegnapi ülésén elfogadta a költségvetési felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot. A mai ülés elején a kereskedelmi miniszter fontos kijelentéseket tett a pénzügyi válságról és kilátásba helyezte, hogy a kormány legközelebb a válság megoldására nézve megfelelő intézkedéseket fog életbelépietni. Eltávolítják a jugof'ávok az olasz hajékat. RÓMA, dec. 31 (M. T. I.) Megerősítik annak a nirét, hogy a Spalatóban és Zágrábban heves agitáció folyik az olatf hajóknak jugoszláv kikötőkből faló eltávolítása iránt. CCSUICICI bzcricu a iiiagyaiiioik. Ü vűiiuvi mii—- ——* Hotel Kass-szélló Szeged. A vidék legelőkelőbb szállodája, kávéháza és étterme. Kis „KASS" polgári étterem fényűzési fluxusadé) mentes, MINDEN ESTe KÁROLYI ÁRPÁD ZENEKARA HANGVERSENYEZ. -