Szeged, 1921. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1921-12-25 / 297. szám

Szeged, 1921 december 25. SZEGED Karácsony a templomokban. SZEGED, december 24. {Saját tudósítónktól.) A római katolikusoknál. Karácsony első napján az alsóvárosi templomban reggel 6 órakor pásztorok miséje, 7 órakor csendes mise, kilenc órakor nagy mise, tizenegy' órakor nagy mise, déiuián 3 órakor ünnep ilyes ve­c ernye. A nagy mise alatt P. Bona­ventura házfőnök mond szentbeszé­det Belvárosi templomban reggel 6 órakor pásztorok miséje, 7, 8 és 9 órakor csendes szent mi re, 10 óra­kor ünnepélyes szent m.se fényes segédlettel, celebrálja Várhelyi József prelátus. Fél 12 órakor csendes mise. Délután 3 órakor ünnepélyes ve­csernye. Rókusi templomban reggel 6 órakor pásztorok miséje, 10 óra­kor ünnepélyes szent mise, celeb­rálja Breisach Béla esperes-plébános. Fél 12 órakor csendes mi?e 5 óra­kor litánia. Felsővárosi templomban ri'ggel 7 órakor pásztorok miséje, celebrálja Tatarek Béla házfőnök, 9, 10 órakor nagy mise, 11 órakor csendes mise; fél 12 órakor csendes mise, délután 3 órakor ünnepélyes respersns. Karácsony másnapján az alsóvárosi templomban reggel 6 és 8 órakor csendes szeg* mise, 11 órakor nagy. mi-e, délután 3 órakor litánia. Belvárosi templomban 7 óra­kor szent mise; A többi mise sor­rendje mint az első nap. Délután 4 Órakor litánia szent beszéddel. Ró­kusi templomban 7 órakor szent mise, 10 órakor ünnepélyes szent mise Sopron visszaszerzésének örö­mére, celebrálja Várhelyi József pá­pai prelátus fényes papi segédlettel. A szentbeszédet Tarcsafaivy Anaklét tábori lelkész tartja. Fél 12 órakor csendes mise, délután 5 órakor litánia. Felsővárosi templomban mint az első nap. A görög katolikusoknál. Az alakulóban lévő görög kato­likus egyház első miséje karácsony má­sodnapján délelőtt féltizenegy órakor lesz a jezsuiták Kálvária-utcai székházának toázikápolnájában (bejárat a Gyöngy-utcá­ról) Az iinnepei/es misét dr. Thoma Gvula makói esperes-lelkész celebrálja. A mise után lesz az uj egyházközség alakuló­gyűlése. A reformátusoknál. Karácsony ünnepének első nap­ján reggel 8 órakor katonai isten­tiszteleten prédikál és urvacsorát oszt Antalffy László alezredes-lelkész. Reggel 8 órakor a börtön imaházá­ban prédikál és urvacsorát oszt Bereczk Sándor vallásoktató lelkész. Délelőtt 10 órakor a városi templom­ban prédikál és urvacsorát oszt Bányay Lajos hódmezővásárhelyi vallástanár, lelkész. Délelőtt 11 óra­kor a katonai foglyoknak prédikál és urvacsorát oszt Antalffy László lelkész-alezredes. Délután 3 órakor hálaadáson szolgál Bányay Lajos. Karácsony második napján délelőtt 10 órakor a városi templomban pré­dikál Antaljfy László alezredes-lel­kész. A helyettes lelkész betegsége miatt a szórványközségekben ez évben nem tartható istentisztelet. A cannesi értekezlet. ££ LONDON, dec. 24. (Reuter.) A legfelsőbb tanácsnak a cannesi értekezletre való egybehivásának időpontját még nem állapították meg végérvényesen. Ebben a pillanatban az a terv, hogy Lloyd George és titkárai már a legközelebbi hétfőn elhagyják Londont és Délfrancia­országba utaznak. Egy napig a rendőrség fogságában. Egy cellában a Dugonics-szállóbeli merénylővel és Moncsula Sztojkovics alban katonával. — Előadás a fogházban a szabad sajtóról. — Végig­mentem a Hódos-korcsmai razzia áldozatainak sorfala kőzett. — A mi cselédünk se különb, mint a többi. SZEGED, december 24. Mondhatom roppant rosszul érez­tem magamat azon a reggelen, amikor kíváncsi szerkesztőim aziránt érdek­lődtek, hogy „milyen ripivel szállok be" a Szeged karácsonyi számába. Őszintén szólva, igazán nem tudtam hamarjában mit válaszoljak a hoz­zám intézett kérdésekre és talán egyátalán nem is válaszoltam volna, ha a véletlen szerencse közre nem játszik. A véletlen szerencse a kér­déses reggelen a rendőri kézbesítő személyében jelentkezett szerkesztő­ségünkben. Egyenesen engem kere­sett. Alig jelentkeztem felszólítására, máris a kezembe nyomott egy sárga cédulát, amelyen 1921. kth. 3472. szám alatt arról értesít az állam­rendőrség kihágási bírósága, hogy egy nyári éjszakai csendháborítás miatt a közcsendi szabályrendelet harmadik paragrafusa alapján tiz korona pénzbüntetésre, nemfizetés esetén egynapi elzárásra ítéltettem. Alig olvastam el a büntető paran­csot és alig irtam alá az átvételi elismervényt, odaállottam szerkesz­tőim elé és diadalleljesen bejelen­tettem nekik, hogy hetvenkét órán belül leszállítom a karácsonyi ri­portot. * Most már úgyis nyilvánosságra kell hoznom: abban a pillanatban, mikor átvettem a kihágási biró vég­zését, elhatároztam, hogy le fogom ülni a rám mért egy napot és fog­ságom élményeit dolgozom fel kará­csonyi riportnak. Tervemről nem szóltam senkinek, hanem szónélkül elmentem az egyik büffébe és otí ötért (koronaérlék I) vettem szép kol­bászt, a sarki péknél vásároltam hozzá egy negyedkiló barnakenyeret, a Mars-téri zsibpiacon pedig besze­reztem a legújabb pesti dalosköny­vet. Ezzel a kis himi-humival be­állítottam azután Lehel Pál polgár­mester, rendőri büntető biró hivatalos helyiségébe. Mikor elhatározásom keresztülvitelében idáig értem, na­gyon izgatott lettem, ennek tulajdo­nitható, hogy elfelejtettem köszönni a polgármester urnák, miért is im itt a nagy nyilvánosság előtt most kérek bocsánatot tőle. Köszönés helyett kabátom belső zsebéből elő­szedtem a reggel kézbesitett sárga cédulát: — Ülni akarok, polgármester ur I — szólottam remegő hangon,f — Ugyan kérem, ne vicceljen cedves szerkesztő ur, — válaszolt óságos hangon a rendőrbiró, — liszen csak tiz koronáról van szó. Én azonban hajthatatlan maradtam, ugy hogy a polgármester végre is kenytelen volt engedni kívánságom­nak. Intett egyik emberének, aki felvette rólam a fogolylapot. Bedik­táltam vezeték-, bérma- és kereszt­nevem, azután megmondtam, hogy hol és milyen körülmények |között születtem, melyik lábommal léptem ki az ágyból, arra a kérdésre is fe­leltem, hogy van-e feleségem, van­nak-e gyermekeim és van-e egyéb vagyonom, egészséges vagyok-e, vagy ha nem, mi bajom van, nincs-e valami látható ismertetőjelem, ál- és csufnevem, épek-e a végtagjaim. Mi­kor ezeket mind elmondottam, át­adtak egy rendőrnek, aki nem fogott ugyan galléron, de azért igen barát­ságosan mutogatta a városháza rej­télyes folyosó labirintusában a for­dulatokat, amelyeken keresztül a szuterén-helyiségbe értünk. Itt Vlasics ellenőr üdvözölt, nem is annyira engem, mint a személyes biztonságomra kirendelt rendőrt, aki­től egyúttal hamarosan azt is meg­tudakolta, hogy miféle pasas vagyok. A rendőr természetesen sietett a fel­világosítással, mire Vlasics ellenőr hivatalos komolysággal csak ennyit mondott: — Mehet, keltősi Én természetesen nem értettem meg rögtön e két titokzatos szó je­lentőségét, hanem csak akkor, ami­kor hü kísérőm, a rendőr, betessé­kelt a fogda második számú cellá­jába. Nem titkolom, egészen másnak képzeltem el egy ilyen fogda cellát. Nem is olyan különös helyiség ez, négy fehérre meszelt fal, egy kö­zönséges deszkapriccs, furcsa illat, dohos levegő, rácsos ablakú nehéz vasajtó és semmi más. Azaz, hogy mégis valami. Tudniillik ebben a cellában a már felsorakoztatott fel­szerelési tárgyak mellett még ott ta­láltam Moncsula Sztojkovics albán katonát és Bársony István facér ci­pész segédet, aki — mint később maga is megmondotta nekem, — nem csinált semmi mást, minthogy egy kicsit rálőtt a szeretőjére, aki különben a Dugonics szállóban szoba­asszony. Mikor azután kellőképpen tájékozódtam a helyzet felől, leül­tem a deszkapriccs szélére. Egy da­rabtg szótlanul ültem és szótlanul bámultak rám cellatársaim is, majd megtörve a síri csendet, megkérdez­tem két társamat azok felül a kö­rülmények felől, amelyeket ilyen ha­marjában nem észlelhet az ember. Kérdezősködésemre Bársony adte meg a választ (csak ekkor jöttem rá, hogy a sorsom másik osztályon egy árva szót se tud, nem is tudhat szegény magyarul) mondván, hogy mióta a nagy takarítás megvolt, más élőlény nem igen található az egész fogdában a rendőrökön és a fog­lyokon kivül. Ezzel is többet tud­tam. Ezután egészen közömbös dol­gokra terelődött a szó. Bársony egy tudós értelmességével beszélt a nő­kérdésről, én a sajtószabadságról. Hol én hallgattam őt, hol ő engem, Moncsula Sztojkovics pedig minda­kettőnket. Igy beszélgettünk déli tizenkét óráig, amikor egyszerre csak kinyilik cellánk ajtaja és ebédre sora­koztatnak bennünket a fogda nyirkos folyosóján. Csak ekkor bontakozott ki előttem a helyzet képe. A sorban, ahova en­gem is beállítottak, ott láttam mind­azokat, akikkel gyors és meggondo­latlan elhatározásom révén egy fe­dél alá kerültem. Torzonborz kül­sejű férfiak, kiéllszemü nők társa­sága volt ez, kezükben csajkával és egyéb evőalkalmatossággal. Aztán mozogni kezdett a sor, pár perc multán én is ott állottam a kondé­rok előtt, amelyekből egy asszony hatalmas kanállal osztotta ki a pá­rolgó köménymagoslevest és a ká­posztafözeléket. Nem volt csajkám, tgy cs3k elvonultam a kondérok előtt. A kenyeret azonban, amely fehérebb volt mint amilyent a sarki péknél vásároltam, átvettem. Ebéd után visszatoloncoltak mindenkit a cellákba. Fogolytársaim a jóllakott ember megelégedettségével dűltek le a deszkapriccsre, jó magam pedig unottan öltem le ugyanarra a helyre, ahol ebéd előtt ültem. Ebéd után már gyorsan mult az idő. Rövidesen sötét lett, majd pe­dig mikor a folyosón meggyújtották a villanylámpákat, a cellaajtó rácsos figyelőién beszűrődött lampafény Iadott kísérteties világítást zárkám­nak. Társaim aludtak. A cella ha­lotti csendjét csak néha zavarta Bársony cipész tüdövészes köhögése é6 az utcáról behalló kocsizörgés. E furcsa környezetben csak azt éreztem, hogy mindinkább álmos leszek. Egyideig ugy akartam el­hessegetni az álmot magamtól, hogy számoltam a fogda folyosóján őrt­álló rendőr lépteit. Az áom mégis erőt vett rajtam, elaludtam ... Arra ébredtem fel, hogy a fogda folvosóján sírást, különös zsibongást hallottam. Egy rekedt nöi hang a Swartzné nagyságos asszonyt szidta, mig egy másik lus István közhuszár szép bajuszát emlegette. Nem is figyeltem azután erre a bábeli hang­zavarra addig mig egy ismerősnek tttnö nöi hangot nem hallottam: — Jaj Istenem, csak a fiatal ur meg ne tudja, — siránkozott az is­merős hang, melynek eredetén, hiába törtem a fejem, sehogysem tudtam eltalálni. Gondolataimban egy rendőr zavart meg, aki benyitott a cellámba és rám mutatva igy szólt: — Maga gyüjjön! Mit tehettem, felcihelődtem, hogy kövessem a rendőrt. Arra sem volt időm, hogy elbúcsúzzak társaimtól, akik akkor még aludtak. Kint a folyosón megdöbbenve láttam, meny­nyire megsokasodott az éjjel, mig aludtam, ÉT fogház lakóinak száma. Kuszálthaju cselédlányok, álmos szemű fiatalemberek sokasága vára­kozott itt lázas bizonytalanságban. A rendőr utat csinál a tömegben és én szégyenkezve vonulok el közöt­tük. Már majdnem kint voltam a rendőrrel a folyosón, amikor a ko­rábbi ismerős hang felkiáltott: |M — Jézus Mária, a fatal url Oda nézek a hang irányába. Fel­j fedeztem a sokadalom között Marit, a cselédünket, kinek tisztességére eddig esküdni mertem volna én és mindenki, akivel Marinak nexusa volt. Nem értem rá, hogy megkér­dezzem Marit, miért van itt és igy csak a fogda irodájában tudtam meg, ahol most már ismét „szer­kesztő ur" voltam, hogy őt is és a többi uj vendéget is az éjszakai razzián fogták el a Módos-féle tánc­lokáiban. * Ez volt utolsó momentuma egy napos rendőrségi fogságomnak. Sietve búcsúztam el a fogda inté­zőitől és hagytam el a városháza épüietét, ahonnan egyenesen a szer­kesztőségbe mentem. Szerkesztőim érdeklődésére számot adtam egy napi hollétemről és tapasztalataim­ról, amelyek alapján megírhattam ezt a karácsonyi riportot. Balogh József. MMrtMAMMVMMVMAAAAMMWWV — Ai. ünnepekre Tinóm likőröket, tea-rumot, finom gyümölcspálinkát, első­rendű borokat legjutányosabban Schorr Ottó Kossuth tajos-sugárut 4 szám alatti üz­letében szerezhet be. Gyártmányai arany érmekkel és díszoklevelekkel kitüntetve. Előrehaladt Idény miatt SSeie szőrmeáruk jutányosán mxxMl be R9SMANN SZŐRMEÁRUHÁZBAN, Káráax utón 5. »xáro. m.

Next

/
Thumbnails
Contents