Szeged, 1921. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1921-10-02 / 226. szám

Szeged, 1921 október 2 SZEOED A TEGNAPI KÖZGYŰLÉSBŐL. SZEGED. október I. (Saját tudósítónktól.) A közgyűlés harmadik napján az 53-ik pontnál folytatták a tanácsi előterjesztések ismertetését. Többnyire eg> szeríl és jelentéktelen ügyeket daráltak le az előadók, melyek közül csupán Buócz mérnök jogos felebbezése érdemel említést. Meg is szavazta a közgyűlés a pótlékot és Kormányos Benfl megjegyezte: — Hála Istennek, cssknogy a mérnökség kissé röndbe hoztuk. Ezután Wimmer Fü!öp idegesen diktálja Balogh tanácsnoknak a tempót : gyerünk gyorsabban, szabályszerű, helyes, foglaljuk össze óket... de Bán Ferenc nyugdíjazásához Vajas Józs.f hozzá szól: — Amennyiben, hogy alsóvárosi embör ez az iskolaszolga, kicsit üsmeröm. Ne nyugdíjazzák. Balogh tanácsnok kifejti ugyan szépen, hogy Bán Ferenc nyugdíjazandó, de leszavazták. Ezután az 1920. Jvi zárszámadás tárgyában kérdi meg Balogh, kívánják-e, hogy ismertesse. * — Nem, nem. — hangzik többfelöl is. Ezután a fiatal Rack jegyző szónokolt gyönyörűen a szabadságon j lévő Rack Lipót helyett. Igy jutunk el dr. Gróf Árpád interpellációjához, aki nem jelent meg a közgyűlésen. Kormányos Benő magáévá akarja tenni az ügyet, de nem adnak neki rá engedélyt. A Wimmer féle ttpéi földek eladására vonatkozó indítványt először dr. Ördögh Lajos tb. tanácsnok is merteste. Javaslat: adassék ki tárgyalás végeit a mezőgazdasági bizottságnak. Wimmer: Nehéz a helyzet a tai nács .vaskalaposságával szemben ... ' Bokor Pál h. polgármester: Nem lehet így, kérem alásan . . . Wimmer:.Idáig elmehetek ez parlamentáris kifejezés. Bokor: Ezt én vagyok hivatva elbírálni. Wimmer:\ Én pedig fentartom. Taschler főjegyző: Nem lehet disputálni; megvonjuk a szót. Wimmer ezután a kisgazdákhoz fordul és nekik beszél. A pénzt amit kapunk visszaadjuk a földnek, mert felépítjük a tanyai vasutat. Ennyi pénzt sohasem haphatunk a földért. Hogy mért kell a tanácsnak ezt a kérdést elodázni, azt nem értem. Azt a bizonyos bizottságot csak esetleg fogják és majd megválasztani. Miért ne lehetne itt nyíltan állást foglalni? Végül kérte, hogy indítványát egyhangúlag fogadják el. Magyar József: Az európai gazdasági és politikai helyzetről beszélt, majd Hegedűs Lorántra terelte a ! szót. . Mihdloviis: Földrül beszéljünk. Weiner Miksa: Halljuk a javaslatot. • ' Magyar: A koronánk még értéktelenebb lesz. Majd méltóztatnak emlékezni a szavaimra Többen: Menjen el fináncminiszí írnek. - ' Balogh Károly: Az ujságbul olvasta ki. Vajas: A háború előtt könyve jelent meg valami Domonkos nevű újságírónak. Nohát, ha mi ezekre a bölcsekre hallgatunk, akkor jól nézünk ki. A tápai földekhez régi emlékek fűznek bennünket. Uraim I Egy önér*etös szögedi embör oOha sem möhet abba bele, hogy apáink földjét eladjuk. A tanács javaslatát fogadja el. Dr. Krausz beszél még az eladás mellett, dr. Eördög pedig kéri, hogy most még ne határozzanak. Wimmer pedig az elhangzottakra reflektál. Vajasnak, Ördöghnek és Magyarnak is megadja- a válaszát. Magyar ur a magyar korona értékéről beszélt. Volt idő, mikor ilyen beszédet hazafiatlannak mondtak volna. Én nem akarok jósolni, de tnnyit mondhatok, hogy ha Nyugatmagyarország sorsa el lesz intézve, a magyar korona is másként fog kinézni. Ilyen igazságos ügy még nem volt a közgyűlés elölt. Bokor névszerinti szavazást rendel el, ami a jelenlevők idegeit élénken foglalkoztatja. Kormányos Benő néha közbe szól: egál I Végül is leszavazták a Wimmer indítványát. A városi tisztviselők szavazata döntötte el a tápéi földek sorsát, mert 31-en szavaztak a tanács és 23-an a Wimmer indítványa mellett. Wimmert csak az vigasztalja, hogy ez ügy még ez évben a közgyűlés elé kerül. Dr. Széli Gyulával a telekértékadóra vonatkozó indítványa is sok vitára adott okot. Ki is fejtette indítványát és kérte a telekértékadó elfftrUcAt Di Tonelli, dr. SŐreghy fejtették « BEEVAROSI MOZIBA Megjött a hajó. — Egy reggel a MFTR szegedi állomásán. — Nagy a személy- és áruforgalom a Tiszán. ki mondanivalóikat. Kormányos közbeszól Sőreghyhez: Matyikám, te háztulajdonos vagy. Balegh Károly csak rövid beszédet helyez kilátásba. Beszél a régt időkről (árviz, hullámsír) és cáfolja dr. Széli Gyulát. Mihálovits: Tárgyhoz 1 Balagh: Nem akarjuk agyonütni az indítványozó ur javaslatát, csak meg akarjuk rágni. A szavazás serán Széli Gyula győzőit: eltörölték a telekérlékadót. Vége a komédiának. De annyit mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy ha a városatyák olyan ambícióval és lelkesedéssel veitek volna részt ezen a közgyűlésen. mint aminővel a választásoknál tülekednek, akkor nem fordulna elő, hogy okos ás megfontolandó javaslatok ilyen (észvétlenség mellett kerüljenek napirendre s bukjanak meg azon, hogy a lisztviselőszavazatok dönihetik el a sorsukat. Október hó 1-161 az előadások fél 5, fél 7 és fél 9-kor kezdődnek SZEGED, október 1. (Saját tudósítónktól.) Tegnapi számunkban hirt adtunk arról, hogy Szegeden már a MFTR is zátonyra jutott. Sokan csodálkoznak a hir hallatára, mert nem bírnak tudomással arról a nagyjelentőségű személy- és teherforgalomról, amely a Tiszán bonyolódik le és amely forgalomnak Szeged az egyik gócpontja. Jó magam is kíváncsi voltam, miképpen kapcsolódik bele Szegfd a hajóforgalomba és éppen a forgalom beszüntetése előtti napon elindultam, hogy fölfedezzem és beszámoljak róla: Nyolc óra után pár perccel érkeztem ki a Tisza parijára és ott egy úgynevezett „bagóleső" útbaigazítása mellett eljutottam a hajókikötőbe. A kongó hídon áthaladva a kikötőállomás korlátjának támaszkodó matrózsipkás embörök fogadtak. — Jó napot bácsikám, — szólok az egyikhez, a legbarátságosabb képühöz. Szemhunyorítás és a pipának valami utánozhatatlan módon való le és fel mozgatása volt a fogadj Isten. — Ugyan kérem, — mondom — a hajóállomást keresem s nem tudom jó helyen járok-e? — Hát mán hogy járna jó helyön, mikó nem jó helyön jár — böki ki a szót az atyafi; de ujabb kérdés nélkül, a Herkó-páternak sem mondaná meg, hogy hol keressem. (Bizton Alsóváros szülötte, mert igen rövidre szabta a szavajárását) — Hátha már nem itt van a hajóállomás és ha tényleg van, hol találhatnám meg azt a havatílt, — kérdem a kedves bácsikát. Ugy tett a jó öreg, mintha nem is hallotta volna kérésemet, inert miközben nagyot sörcentett a hűs habok közé, a pipáját kivette bajusza alól s egy szalma szállal piszkálgatni kezdte annak parazsát. — Bácsi kérem, ha . . . — Jó van, no, — vágj a ketté szólásszándékomat az öreg folyamász, — ne tessen már annyira sietni, magának úgyse indítunk eksztrabursot. A hajó csak délután indul. — Ne értsük félre egymást öregem, de én nem utazni akarok, hanem az állomásfőnök úrral szeretnék beszélni. — A mán anderesz, hát akkor lépködgyik föl a partra, oszt a sarkon van az iroda. Végeredményben nem az öreg tiszai embör barátságából igazodtam be a folyamhajózás irodájába, illetve állomására, hanem más világosított fel. Az irodába lépve az állomás főnökének bemutatkoztam és elmondtam jövetelem célját: riportot szeretnék írni. György Endre az állomás főnöke szívélyesen fogad, leültet, cigarettát kínál, és csevegve várjuk az időt a Jiajó jelzéséig. Egyszerre távoli „tu-tu" hallatszik be a nyitott ablakon, majd jön egy fiatalember és jelenti, hogy jön a hajó. Kimegyünk a pari.a, ahol akkorra már egy sereg ember és asszony gyűlt egybe és szokatlan élénkség uralkodott az egész parton. A hajó beérkezett. A kapitány üdvözli a partonlevőket. Egy vékony fütty. Vezényszavak. A hajó kerekének lassuló mozgása, szűnő vizcsobogás. Kikötött a hajó. Tekintetünk ekkor a hajó utasaira esett, akik mind a kijáratnál tolonglak, hering módjára összezsúfolva. Hanem az a tarka összevisszaság, amely a hajón uralkodott, nem mindennapi látvány volt. Kofaasszony, kalapos naccsága, cseléd, diák, tisztviselő, muzsikus cigány és a jó Isten tudná megmondani, hogy miféle emberek voltak még a hajón tarka Összevisszaságban. Megkezdődött a partraszállás. Mielőtt azonban az utasokat a partra engedték volna, a kijáratokat elfoglalták a vámőrök, én pedig a várakozó közönség soraiból a következő szótöredékeket lestem el. Megjött, — nem jött, — ott, ott van, — látom, — nem ő az, — látod? — Nem látom ... Megfordultam és megnéztem az izgatott szőke hang tulajdonosát, aki egy ennivalóan édes kis lány volt. Gondoltam, hogy az édes mamáját várja oly türelmetlenül. Eközben megindult a partra szállás: kofaasszonyokat hatalmas kosarakkal, tisztviselőket nagy kofferekkel és hátizsákokkal, úriasszonyokat megtömött szatyrokkal önt ki magából a hajó. Legiöbb utasnak szilvával van megtömve a podgyásza. Annyi szilvát hoznak be a hajón, hogy, mint mondani szokták, Tiszát lehetne vele rekeszteni. Egyszerre csak megüti fülünket az előbbi szőke hang harsány ,szeerbuc* kiáltása. önkéntelenül is odafigyeltünk. — Megjöttél, kérdezi a szőke. — Meg, feleli a kérdezett, a ki egy 22 év körüli, jól öltözött úriember. Itt vagy? — Itt. — Nahát, tényleg megjöttél? — Meg. — Egy csók és még több csók. Fiatal házasok — mondja egy hang mögöttem. — Tegnap utazott el az embör és ma már hét óra óta ilt sétál a fiatal asszony. Azután az alsó partra mentünk ki, aho! ekkorra már egész vásár alakult ki. Helybeli kofák valósággal rohamot intéztek a szilvát és egyéb élelmiszert hozó asszonyok ellen és már ott igazságos és célszerű lett volna a huszonöttel való példa.szolgáltatás, mert bár a vásárlás ott meg van ti tva, egymást túllicitálva igyekeztek az árut megszerezni. trJekes kép volt mikor a várarakozó suhancok megragadták az érkező utasok podgyászait és a hivatásos „trogerek" elő! elszedték az üzletet. Tisztviselő nem adta oda a csomagját, de mintha nem is igen kérték volna tőlük. — Nincs vinni való? kérdi az egyik egy a teher alatt roskadozó tisztviselőt. — Dehogy nincs, feleli az, de majd csak elviszem magam. Nem ugy a kofák. Fiul — kiáltja az egyik rekedt hangon —, mire odaszaladt három suhanc. Vigye ki kettő ezt a kosár szilvát a kenyérpiacra. A három fiu közül kettő összeveszett, hogy ki vigye a kosarat, vitájuk oda fej ődött, hogy az erősebb dührohamában belevágta a másikat a nagykosát szilvába, i Nagy kavarodás lett persze rögtön, de mire a póruljárt kofa észhez tért, a három fiu irtózatos hahotával árkon-bokron tul volt. A szilvaleve mutatta az utjukat. Ezután a teheráru kirakása következett és ezzel azután fogalmat alkothattunk magunknak arról, hogy mily nagyfontosságú szerepet játszik Szeged gazdasági életében a magyar királyi folyam és tengerhajózás. SPORT SzAK—Vasutas bajnoki mérkőzés. A bajnoki mérkőzések hrrmadik fordulójában a Vasutasok kitűnő csapatával kerül össze a bajnokcsapat. A mérkőzés hevesnek és izgalmasnak ígérkezik, miután a Vasutasok mindig kemény erőpróbára tették a SzAK-ot Tavaly is csak 2:1 arányban tudott a bajnokcsapat győzni. A holnapi mérkőzésen játszanak századszor a SzAK-ban Beck Pál, Martonosi, Lapu és Opre a második csapatban, kiket egyesületük a régi hagyományokhoz hiven emlékéremmel fog meglepni. A mérkőzést, mely pontosan fél 4 órakor veszi kezdetét, Farkas István fővárosi biró vezetL