Szeged, 1921. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1921-10-05 / 228. szám

Szeged. 1921 október 5. SZEOED Aki a szegedi huszárokat forradalmositotta. Két évi kutatás után elfogták Qál Károly huszárórmestert, aki kommunista agitátor és blgamlsta. SZEOED, október 4. fSajái tudósítónktól.) Az államrendőrség detektiv-osztálya érdekes letartóztatást foganatosított. A forradalmi idők szegedi siereplőinek egyik legnevezetesebb alakját: Gál Károly huszárőrmestert tartóztatták le az egyik zugfzállodában, több mint két évi hasztalan nyomozás után. Aki a forradalmi Szeged történetét ismeri, azelőtt nem lehet ismeretlen Qál huszárőrmester szereplése. Gál az első forradalom kitörésekor kezdett szerepet játszani Szeged politikai életében. A jó megjelenésű és szinte csodálatos szónoki kézséggel megáldott őrmester a huszárok szakszervezetének lett az elnöke. Mint ilyen, tevékeny részt vett a huszárok forradalmasításában. Működésének meg is lett a hatása: a huszárokat ott látjuk minden rendzavarásnál, az Ozletvezetöség épülete (lőtt történt véres összeütközésnek ók a kezdeményezői és támaszai a közelgő proletárdiktatúrának. Gái őrmester huszáraitól körülvéve ott van minden gyűlésen, melyek közül egyik sem múlhatott ei az "ő izgató beszéde nélkül. A proletárdiktatúra kikiálltásának napjától kezdve még nagyobb lett az egyszerű őrmester hatalma. Vezetője lett a franciaellenes mozgalomnak és hangos követelője a vérrel való proletárkormányzásnak. Tiszteket -terrorizált az utcákon, védtelen polgárok melléről tépte le a nemzeti Kokárdát, garázdálkodásának a franciák kiutasitási parancsa vetett véget, amikor is Gál őrmester elvhü és mindenre kész embereivel Algyöre vonult, hol legelső dolga volt az ottani Heímann-malmot teljesen kifosztani, majd „elkommunizálták" a falu tehetős polgáraitól a vágómarhákat, lovakat és többszázezer koronás zsákmányukkal Turkevére mentei.. Uiközben természetesen jópénzért túladtak az algyői zsákmányon. Turkevén a proletárdiktatúra összeomlásáig garázdálkodott aGál.klllönltmény*. Turkeve körülbelül kétmillió korona kárt szenvedett ez idő alatt. A kommün bukásával azután leáldozott Gál és társainak a napja is. h vörös uralom e parazitái vagy az igazságszolgáltatás kezére kerültek, wgy e bujdostak. A bujdosók körött volt Gál Károly, volt huszárörmeste: is. Több mint két esztendeje, hogy hiába nyomoz utána az egész ország rendőrsége, nem sikerült kézrekeriteni, mig végre most hoszas keresés után mégis utolérte a sors és a büntető igazságszolgáltatás keze. Gál őrmester eddig még kiderítetlen céllal két nappal ezelőtt visszajött Szegedre. Itt akadtak rá az egyik zugszállóban a szemfüles detektívek. Bekísérték a rendőrségre, ahol mindent bevallott; többek közt azt is, hogy jelenleg két törvényes felesége van: az egyik Szegeden, a másik pedig megszállott területen él. 3-4 Intelligens fiafalember (esetleg egyetemi hallgató) uri családnál elsőrendű ebéd-tacscr*t kaphst. Vitéz-utca f>. szám, II. emelet jobbra. IMS Miért kerül 24.000 koronába a 13.500 koronás városi tűzifa ? miért drágább minden Szegeden, mint az ország bármely városában? — Szomorú fotegrafla Szeged város gazdálkodásáról. SZEGED, október 4. (Saját tudósítónktól.) Enyhe napsugárban melegszik még a déli korzó közönsége, de a fűtetlen lakásokban már barátságtalan a tartózkodás és a közeledő tél előrevetett árnyékaként jelentkezik már a rémek-réme: a naprólnapra növekvő drágaság. Ijedten gondol az ember a közeli jövő eshetőségeire. Pénzünk értéke leromlott, az árak ijesztően szöknek a magasba, az ipar szünetel, á kereskedelem pang, kereseti lehetőség nincsen és egy halhatatlan kórus üvölt bele az ember lelkébe: miből éljünk? Ez a szomorú helyzet emberfeletti feladatot ró mindazokra, akiknek az a hivatásuk, hogy segítsenek az emberek nyomorán. A kormány mindent megtesz a köznyomor enyhítésére. Az állami tisztviselők és alkalmazottak nagyarányú pénzbeli segélyezése folyamatban van és minden lehetőt elkövetnek a drágaság leküzdésére is. Ezzel az elismerésreméltó igyekezettel szemben éles ellentétet találunk azQnban a szegedi városi tanács ténykedéseiben, amelyek nemcsak hogy könnyítést nem szereznek a városi lakosság megélhetési küz-" delmében, hanem a kapkodás, az előre nem látás, a palópáloskodás temérdek példájával, számtalan esetben még fokozzák is a csaknem kibírhatatlan bajokat. Tagadhatatlan tény, hogy a Szegeden élő szerencsétleneket még jobban gyötri a drágaság, mint az ország bármely más részének a lakóit. Eddig a város elszigeteltségével magyarázták ezt a szomorú helyzetet, most azonban, hogy az elszigeteltség részben már megszűnt, a helyzet azonban ahelyett hogy javult volna, még inkább sulyosodott, rá kell már egyszer mutatnunk a bajok igazi okára. Ez az ok pedig: a város vezetőségének egyoldalú és eléggé el nem Ítélhető gazdasági politikaja. De nemcsak a torony alatti vezetik bűnösek ebben, bűnösek nem ke^ vésbé azok a városatyák is, akik csak akkor tülekednek a fórumon, amikor megválasztásukról van szó, de bűnös indolenciával távol maradnak az ügyek intézésétől, amikor polgártársaik vitális érdekeiért kellene sikraszáliniok. Az ingatlaneladásra nézve tett okos és célravezető inditvány tárgyalásánál alig 26 törvényhatósági bizottsági tag jelent meg a polgári középosztályok sorából megválasztottak közül,' körülbelül ugyanennyi tanyai városatyával szemben. aS a szavazás eredménye: 8 szótöbbség az indítvánnyal szemben vagyis a tisztviselők szavazata döntött a tanácsi álláspont mellett. Hol maradtak azok a városatyák, akiknek az agyonnyomo ritott polgárság érdekeiért sorompóba kellett volna szállniok. Ezek bűnös mulasztása teszi lehetővé azt a lehetetlen várospolitikát, mely minden elképzelhető terhet a nagykörúton belül lakó polgárság nyakába zudit és mentesiti ezek alól a körúton kivül lakókat. Mert ujabban minden teher a városi lakosság nyakába szakad: felemelték a köztisztesági dijakat, felemelték a pótadót, a vízvezetéki járulékot, egyre ujabb fényűzési és egyéb adókat eszelnek ki és ezzel szemben — leszavazzák az indokolt földeladást és egy nobilis tollvonással eltörlik a telekértékadót, melyből ezernyi szükséglet nyerhetett volna igazságos és méltányos fedezetet. Ez a politika az okozója közvetve a szegedi abnormális drágaságnak, de vannak ennek közvetlen előidézői is, szintén a bölcs tanács jóvoltából. A város megcsinálta a közélelmezési hivatalt, hogy a dolgozó tömegek olcsóbb ellátáshoz jussanak. Ennek a hivatalnak a működéséről eleget keseregtek már a lapok, most csak egyetlen ténykedésére akarunk rávilágítani. A lakosság téli tűzifaellátásáról van szó. A város i000 vagon tűzifát vett az idei téli szükséglet ellátására. Nagy viharok kavarogtak e körül a favásáriás körül. Azt beszélték, hogy 8 milliót vészit ezen az üzleten a város. A polgármester erre eléggé meg nem dicsérhető módon azt felelte, hogy ez nem fontos, a tanácsot csak egy cél vezérli és ez az, hogy olcsó fával lássa el a közönséget, ha Itt lesz a tél. Lássuk már most, hogy hogyan állunk ezzel az olcsó fával. Nem tudjuk, mennyibe került ez a fa a városnak, de megállapítjuk, hogy vagononként 13.500 koronájával kezdte meg a nyáron az árusítást. Ennél többe tehát semmiesetre sem került. Ezt az árat azután egészen 22.000 koronáig emelte, emelgette a közélelmezési hivatal, azon a cimen, hogy a fa beszáradt. Furcsa dolog ez a beszáradás. Emlékszünk rá, hogy mikor a háborús évek valamelyikében a budapesti Neuschloss-cégW vásárolt iát a város és a cég beszáradás cimén fel akarta emelni a szerződéses egységárat, a város nemcsak hogy meg nem f.zette a követeit ártöbbletet, hanem be is perelte a szállítócéget a jogtalan áremelés miatt. Most pedig maga lép az árdrágításnak erre a már nem ismeretlen útjára és vigan cselekszi ugyanazt, amit egy magánvállalkozásnál büntetendő cselekménynek talált. Közben pedig 13.000 koronáról 24.000 koronára emelkedett Szegeden a tűzifa ára. Kerestük, kutattuk ennek az érthetetlen áremelkedésnek az okát és rájöttünk, hogy nagy része van benne a bölcs tanácsnak is, mely tipikus árdrágítást vitt véghez a város fájával. A közélelmezési hivatal ugyanis a téli ellátásra beszerzett famennyiségből eladott 200 vagont a Behozatali és Kiviteli Részvénytársaságnak, vagononként 17.000 koronáért. A részvénytársaság tovább adta az egész mennyiséget helybeli lüzifakereskedőknek és vagononként 19.500 koronát kapott érte. Ezek a kereskedők most vigan árusítják a város fáját és nem számítanak többet métermázsájáért 240 koronánál. 13.5oo — 17.ooo — 19.5oo — ( 24.000 korona: ime a hatósági tűzifa tüneményes karriérje. Minő csodás emelkedés, a városi tanács jóvoltából I De még nem is jutottunk a végére. Lesz ez a fa még 3—400 korona is mázsánként, csak legyen aki megfizesse. A polgármester ur meggondolta a dolgot és ugy találta, hogy mégsem az a fontos, hogy olcsó fa legyen ha jön a tél, hanem az, hctíy megtérüljön valami a 8 milliós veszteségből. Helyeselni nem tudjuk az álláspontjának ily módon való megváltoztatását, de még valahogyan meg tudjuk érteni. Azt azonban sehogysem tudjuk megérteni, hogy ha már szüksége volt a városnak a vagonon kénti 3500 koronás ártöbbletre, miért nem adta a közélelmezési hivatal közvetlenül a fogyasztóközönségnek a 17.000 koronás árban a fát, miért kellett azt ezen az áron egy közvetítő kereskedőnek eladnia, hogy azután egy hosszadalmas láncmilvelet eredményeképpen 24.000 koronás árban jusson a fogyasztókhoz? Ez az egyetlen példa is elég szomorú bizonyítéka a város lehetetlen gazdálkodásának és annak a végzetes nemtörődömségnek, amellyel a dolgozó polgárok ezernyi érdeke a torony alatt találkozik. Elmondhatnánk még sok egyebet, beszélhethetnénk arról is, hogy miért drágább a szegedi piac a pestinél, hogy miért uzsorázhatnak itt büntetlenül a vendéglősök és élelmiszerárusok, hogy miért visznek ki mindent a városból, amire az itteni fogyasztásnak volna szüksége, de meddő munkát végeznénk vele, mert ez a sok „miért?" illetékes helyen siket fülekre talál. Nem is a hatósághoz intézzük már e sorainkat sem, hanem azokhoz a városatyákhoz, akiknek hivatása lenne a város közgyűlésén éberebb és hathatósabb ellenőrzést gyakorolni és magához a nagyközönséghez, hogy okulva az eseményeken, a jövőben jobban válassza meg az embereit, akikre legvitáíisabb érdekeinek képviseletét bízza. Kedden és szerdán a Vígszínház nagysikerű darabja! KÉK RÓKA. Herczeg Ferenc világhírű vígjátéka 5 felvonásban. — A stockholmi Svenskagyár kitűnő feldolgozása. Szereplők: TORA TEJE, ANDERS WAHL, LARS HAUSON. Azonkívül: Walewska grófnő. Regény Napoleon téli hadjáratából hat felvonásban. Főszereplő: Hella Moja Előadások fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Pénteken, szombaton és vasárnap: 1001 ÉJSZAKA. A keleti mesevilág tökéletes tükre, Kelet misztikumainak, pompás életképeinek hü megelevenitése 7 felvonásban. A szines kinematográfia tegmüvésziesebb filmje! Azonkívül; Fridolin, inint gentlemann. Burleszk vígjáték 2 felvonásban. SZÍNHÁZ HETI MŰSOR: Kedd: Szép Heléna,1 operett. Bérletszünet Szerda: Pacsirta, operett. A) 9. bérlet. Csütörtök: Bánk bán, szomorújátékDíszelőadás. Bérletszünet. * Péntek: Ha/feasso/i meg Andrlenne, vígjáték. B) 10. bérlet. Bemutató előadás. Szombat: Hallgasson meg Andrlenne. vízjáték. A) 10. bérlet. Vasárnap délután : A papa kedvencze, énekes bohózat Vasárnap este: A falurossza, népszínmű Bérletszűnet. mmmamammmmmmmmvw Krizsák István URI CIPÉSZ Tisza Lajos-kfirut 46. icar Mérfékosxtály. Állandó cIpO nagyraktár.