Szeged, 1921. július (2. évfolyam, 149-174. szám)

1921-07-14 / 159. szám

Szeged, 1921 julius 19. Ára 2 korona. Kedd, II. évf., 163. szitu ttöPlZETCbl ARAK: évre 600 kor. I Negyedévre 150kot NI évre 300 „ | fgy bóra 50 Megjelenik naponkint délután. Üt .RKESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-utca 6. * Telefon 13 33. Kulturbotrány. SZEOED, julius 13. A szegedi szinház tlgye kultur­botránnyá dagad. Botrány lett belőle tavaly is és'— ugylát-zik — bot­rány lesz oelöle az idén. Tavaly a tanács szük látóköre és csökör\yös­sége vitte kátyúba a szegedi színé­szet viharvert sz kerét, az idén Buda­pesten gördítenek egyelőre még lát­hatatlan kezek súlyos akadályokat Thespis rozoga kordéja elé. A Palágyi-féle szerencsétlen vál­lalkozás oda jutott egy év lefolyása alatt, ahova a mi egy év előtti meg­állapításaink szerint jutnia kellett: bekövetkezett a szegedi színészet csődje, művészeti és gazdasági té­ren egyaránt. Nem rekriminálunk, nem kutatjuk, ki a felelős ezért, csak annyit állapítunk mtg, hogy Palágyi Lajos a legkevésbé. Szíve­sen borítottunk volna fátyolt a. múltra, annál is inkább, mert akadt egy olyan megoldási mód, mely bu­sásan kárpótolt volna bennünket az uj szezonban azért a kulturabeli mínuszért, melyet a mult színházi szezonban el kellett szenvednünk. A Szegedi Nemzeti Szinház R.-T. olyan művészeti programot akart nálunk megvalósítani, aminő a leg­nagyobb erkölcsi és anyagi tőkék melett is csak fejedelmi bőkezűség­gel vál ható valósággá. És ettől a váratlan kulturnyereségtől ütik most el Szeged közönségét egyelőre még ismeretlen intrikák, egyelőre még láthatatlan kezek. A szegedi szinház fátuma valósággal kétségbeejtő. Im­már másodéve, hogy néhány héttel a szezon megkezdése el tt nincs még igazgatója, nincs még szervezett társulata. Az idén még az is bekö­vetkezhetik, hogy üresen marad a muzsahajlék az egész szezonon keresztül. Legalább ezt hallottuk t:-gn<p Somogyi polgármester aj­kairól. A po'gármester ur azt mondta, bogy nem baj, ha nem is lesz szin­ház, csak egyetem legyen. Mi, akik kérlelhetlenül harcoltunk a kolozs­vári egyetem idehelyezéseért, az e téren elért siker mgy öiöme mellett sem fogadhatjuk el a polgármester or álláspontját. Szeged kuiturájtnak ell az egyetem, de kell a szinház s. Még pedig e sőrendü és S/eged­nek, mint egyetemi városnak foko­tott kulturi*envét kielégítő. És miután távolról sem lehet krd­vezőbb m« goldá>ra találni a Beöthy— Rónay—Kürthy-féle nemzeti színház­nál itt az utolsó órája annak, hogy i város egész vezetősége és közön­«íge, félrelökve minden személyi, politikai, vagy egyéb tekintetet, egy­önberként foglaljon állast ennek a mind n tekinteiben kívánatos terv­nek azonnali megvalósítása mellett. Ritkán voltunk még egy véleményen Oadl szenátor úrral, de ezúttal tel­jesen magunkévá tesszük állispont Ml és vele együtt követeljük: Hívja * város Beöihyt Szegedre és tár­gyaljon vele a kormánytól függet­*nül a szinház átvétele tárgyában. Tomcsányi igazságügyminiszter lemond? — Hir szerint Bartha Richárd az utódja. — BUDAPEST, julius 13. A Virradat irja: Az a koncentrált támadás, amelynek középpontjában Tomcsányi V. Pál igazs-gügyminizter állott, akinek helyzetéi különösenja Friedric hel szemben indított vádeljárás lette tarthatatlanná, dülf pontra jutott. A hétlői parlamenti ülésen az ellenzék a legé esebben szembeszállt Tomcsányival és azonnali lemondását követelte. Tegnap este hiie járt, b gy Tomcsányi Igazságügymlnlszter kedden délután közölte lemondási szándékát gróf Bethlen István miniszterelnökkel. Hir szerint az utódját is megtalálták már Az uj igazság­ügyminiszterjelölt dr. Bartha Richárd, a kabinetiroda főnöke, aki hosszabb ideig volt az igazságügyminisztériumban, mint miniszteri tanácsos. Bartha helyébe a kabinetiroda vezetését dr. Nádossy Imre főkapitány fogja átvenni, viszont a főkapitányi állásra Szekér András belügyminiszteri miniszteri tanácsost jelölik. Magyar békevita a francia szenátusban. — „Magyarország nem volt nagyobb ellenségünk, mint Bulgária". — PÁRIS, julius 13. (M-T. 1.) A szenátus ülésén az előadó részlete­sen ismertette a trianoni szerződés beiktatásától szó'ó torvényjavaslatot ugv, ahogy az elsőségi tervezel idők során már jórészt tudomásra jutott. Franciaország — mondotta — nem táplál ellenséges érzést Magyaror­szággal szemben, de nem kivánja, hogy sz ifjú államok iránti barát­sága gyengüljön. De Monzie: A béke igazságtalan Magyarországgal szemben. Iga/, hogy a legyőződnek kell viselnie a háború kölségeit, de nem nagyobb mértékben, mint például Bulgáriá­nak. Tiltakozni kell Nyvgatmagyar­ország átengedése ellen. De la Marselle fejtegeti, hogy nem gondoskodtak megfelelő ütköző államról Németország és Orosz­ország közt. Briand kijelenti, hogy Magvar­ország iránt nem érez bosszúvágyat, de Románia támaszt adott a szövet­ségeseknek s emlékszik a mag>ar uralom alatti elnyomottakra Magyar­ország valóban igen kicsiny lett, de az elnyomó húsába bele kellett vágni. A nyugati vármegyék ügyét már a saint-germainei szer-ödés el­intézte. A trianoni békeszerződést már három állam ratif.kálta. Az elnyomó Magyarország rosszul te-zi. ha panaszkodik. Saját népei ketek fel ellene. Határkiigazi ások lehet­ségesek. Ezután a vitát bezárták. A trianoni békeszerződést ratifikálták. PÁRIS.. julius 13. (M. T. I.) De Monzie szenátor a trianoni béke­szersződés tárgyalása alkalmából a szenátusban elmondott beszédében kijelentette, hogy m ggyőződéséből kifolyólag a szerződés ratifikációja ellen kellene szavaznia ugy a józan ész, mint a lelkiismeret szempont­jából. Lehetetlenség, hogy mi most mintegy ,per p ocura" jobban gyülöljük Magyarországot, hogy puszta „al ruizmusból" elvágjuk szomszédaitól, megcsonkit. uk, tehe­tetlenné tegyük. Magyarország Né­metországgal együtt ellenünk • har colt és elvesztette a játszmát, tehát fizetni kell, ez igaz; de múlhatatlanul szükséges, hogy az európai béke szempon jábó< ez a fizetés bizonyos igazságos szabályok alapján tö lénjék. Magyarország — mondja a szónok — nem volt na­gyobb ellenségünk, mint Bulgária, amely most minden jóindulatunké élvezi. Mi azi hittük, hogy Tisza volt a h ború fő értelmi szerzője és meggyőztük erről a tömegeket, ami­nek az volt a Következmény, hogy Tiszát meggyilkolták. Magyarorszá­got megbüntettük. Ezután megjelent az osztrák vöröskönyv. Ez és más közlések megmutatok, hogy Tisza már 1914 julius hó 4-én ellenezte a háborút és hogy megmaradt ezen nngat-irtasi melleit mindaddig, amig a háború már el­kerülhe'etien vo't. Más forrá>ból ki­tűnt, hogy Bilinszky vot közös pénzügyminiszter, aki később Len­gyelois/ág minisztere leit, midőn a sZöveiségesek helyreálli oi'ák Len­gyelországot, miniszter lett a> é kul, hogy a szövetségeseknek kit gá uk lett volna elene, hogy ez a Bilinszky éppen az ellenke ő parton volt és felbátorította Ausztriát hadivállal­kozásaira. Ez a felfedezés azon­ban ke őbb jött A lri<noni békeszerződés skor már ah volt írva. A szerepek ki voltak osztva. Mindazonáltal most mi sem állja útját ann k, hogy e?ek a leleplezé­sek utólagosan megtörténjenek, habár nem is változtatnak már a háborús felelősségeken és azokon a bünte é­seken, amelyekkel az összes Irgyő- ' zött népek sujta nak. PÁRIS, julius 13. (M. T. I.) A trianoni békeszerződés ratifikálásá­ról a gyorsírói napló nyomán még a követke ö lészleteket közölhetjük: Briand miniszterelnök beszédében többek között a következőket mon­dott •: — Tagadhatatlan, hogy Magyar­ország bizonyos időkben csatlako­zott Franciaországhoz és részese volt a francia kulturának, de t ny az, hogy részt vett a Franciaország elleni háborúban. Magyarország régi határai feletti keserűsé­gének talán számba kellene venni a 10 évszázadon keresztül elnyomott néptk kesera egtit, különösen a ro­mánokéi. M ába utasítanák vissza a francia szenátusban a trianoni jéke­szerzCdés ratifikálását kérő javasla­tot, ez a szerződés mégis élet be­lépne, mert három nagyhatalom már ratifikálta. Tisztán csak az követ­keznék be, hogy Franciaország ez­zel olyan magatartást tanús tana, mellyel kihívná msga ellen azekata s övetségeseket, akik természetszerű­leg szívesen ragadták meg a;; án­tánt győzelmének alkalmát, hogy szabaduijanak a tiz évszázadcs el­nyomatás alól Prágában megvannak elégedve Brlanddal. PRÁGA, julius 13. (M. T. I.) Briand- nak a trianoni szerződés ratifikálása alkalmával elmoidott beszédével kacsolatban a prágai sajtó többek között a következőket irja: Briand beszéde teljes mérték­ben szentesíti a parlamenti előadó jelentőségteljes nyilatkozatát, mely minden kétséget kizárólag kijelen­tette, hogy Magyarország és Cseh­ország között csak kölcsönös meg­egyezéssel lehet szó határkiigaz itás­rói és arra gondolni sem lehet, hogy ezek a békeszerződés lényegét érin­tenék. Észtország segiti a magyar hadifoglyokat. BÉCS, julius 13. Dr. Mimiink, Észtország követe, aki Észtországot Németországban, Ausztriában, Svájc­ban, Magyarországban, Be'giunban és Olaszországban együt esen kép­viseli, tegnap Bécsbe érkezett. Dr. Minnink küldetéséről és 2 hadi­fogolyügyről a következőket mon­dotta : — Most utazom azokba az or­szágokba, melyekben Esztors? ágot képviselni fogom. Állandó tartózko­dásom helyéül Berlin van kijei Mve. Középeurópa több problémája érinti Észtországot is, ezek közül elsősorban a hadifogolykérdés. Észtországban magában nagyon kevés magyar had fogoly van, minthogy az oroszok őket legnagyobbrészt Oroszország belsejébe szállították, azonban a hazaszállítás Észtországon keresztül történik; ezért mi a Vöröskereszt se­gélyével modern, kényelme* nagy tábort rendeztünk be, ahol a hazatérők foga itatásra és 1—2 napos pihenőre találna*. Minthogy Észtországiban kellő mennyiségű élelem van, .ízért a magyar kormánnyal való megegye­zés alapján élelr t szállítottunk és szállítunk az Oroszországban levő magyar hadi'oglyok részére. A szál­lítás rendszeresen Narvából történik a moszkvai eszt követség cimére, amely az elos/tásról gondoskodik. Észtország agrárország: gabonát, lent, kendert és más nyersteiménye­ke exportálhat, mig neki főleg gaz­dasági gépekre van szüksége. ' Nagy zavargások Indiában. HÁGA, juiius 13. Angol lapok je­lentése szerint Aligharban napy munkásiavargások törlek ki. A moz­galom tovább terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents