Szeged, 1921. július (2. évfolyam, 149-174. szám)

1921-07-10 / 156. szám

Szeged, 1921 julius 19. Pörös atyafiak. A lakáshivatal tárgyalószobája elótt Százféle arckifejezés Mikor a kutya-macska egy helyre kerül. SZEGED, julius 9 (Saját tudósítónktól.) A városházán talán ez a sarok a legveszedelmesebb, a legunszimpatikusabb, a legundoritóbb. A lakásbizottság tárgyalószobája elótt, a városháza elsó emeletének 19-es szobája elótt. Kora reggel megjelennek ott úriasszonyok, rendszerint öregek, ráncosak, harciasak, fekete gyászruhában, letaposott sarkú cipőben, structollas kiskaiappal a tejükön. Ezek föltétlenül háztulajdonosok! vagy vicces főbérlök, akiknek baja van a lakóival. Láthatni ott hosszuranyult, viaszfehér arcot, kisirt szemeket, villámló háziur-pillanlásokat, elgörbült szájszöcletet, összeborzolt, az idegességtől Tgnek álló hajakat, egykedvű, halotti maszkhoz hasonló képet, melyről lerí ez: nekem mindegy, akármi lesz. És ez a sok speciális arcfintor mind-mind a pörös atyafiak belső érzelmeinek ezúttal csalhatatlan kifejezője. Delelőtt 9 óra van. Vagy 15 nevet irtak ki az ajtón függő cédulára és ez a tizenöt név ugyanannyi halálos ellenséget jelent. Egyszerre valaki felcsapja a folyosó ajtaját és odarohan a várakozók közé: — Még nem hívtak? Islenem, elkéstem! Egy fonnyadt öregasszony, valódi hárpia, kinek a homlokán mint a sátán, ott ül a rosszakarat. — Ne féljen — válaszoltam —, maga a tizedik fél. Csak féltizenegy körül kerül be. Menjen addig haza. A hölgy nyelve erre hihetetlen módon megeredt, bizonyítani igyekezvén azt, hogy ellenfeleivel összeköttetésben állok (soha a csatázók egyetlen tagját sem láttam) és le akarom marasztalni a tárgyalásról, ő azonban itt marad, ha éjfélig is (latán ii maradt) és majd ellátja a baját annak a „koszos" lakónak. A koszos lakó, akit a nö megsemmisít > pillantásokkal mért végig, egy nyugalmazott fináncfőbiztos, kedélyes öreg úriember. A bácsi ott állt elöltünk az ablakfülkében és csak ennyit mondott: — Poloska. Hogy e/zel a háziasszony múltjába vagy jeimébe micsoda eszközökkel markolt bele, nem tudom, csak azt hallott m, hogy a vén fúria félóráig tartó dikcióval kedveskedett a flegmatikus öreg urnák, — asszonytól kitellhető legemelkedettebb hangnemben. Egyik sarokban sovány, vánnyadt asszony ül, ölében piszkos, alvó gyerek. Megkérdezem, mi a baja. — A háziasszony bepörölt, mert nem tüii a házban a gyereket. Egy villamos-kalauz sétál ffll-alá. E/t egyszerűen kidobták a lakásából, mert a szoba raktárnak kelleti. Azért állt pflrbe, hogv kapjon másik szobé'. OJébb izgatott csoport tárgyal. Egy zsibárus milliomos özvegyéé a hát, két rokoncsalád lakik benne. , Mosi jött meg a háziasszony nővére és sógornője két gyerekkel a fürdőből. tehát az egyik család adjon át két szobát a lakásából, cseréljen a másik családdal, ugy, hogy egy sz Jba ide, a másik odajusson, egyik gyerek háljon a Somogyiéknál, a Cseléd meg a Kuokóéknál, a kutyát el a házból, főzni nem lehet, inert a konyha az újonnan érkezetteknek kell . . és igy lovább, össztkeverődö't történet, nehezebb 3 megfejtése, mint egy rejtvényé. És valaÁra 2 korona. Kedd, II. évf., 163. szitu mennyi beszél, háborodik, kiabál. Le szeretnék ülni, mert bár 9 órára idéztek, de már féltizenegy van és még mindig van elöt'em három tárgyalás. Leülnék, de hát pad vagy szék nincs, az egész társaság kilenc óra óta mászkál, fáradtan. Ejnye, hát néhány rossz padot csak odalehetne tenni I — Mi a fenének idézik ide az emDert kilencre, — mérgelődik valaki a hátam mögött —, rám csak délben kerül a sor. — Kibabrálnak itt az emberrel alaposan. — Lássa, idebolonditják kilencre az embert gyerekestül, nem tudom megetetni . . . — Engem megbírságolnak, mert csak tizig kértem kimaradást. — Akinek baja van, hozzon magával széket, — vágja ketté a ráncos hárpia a panaszok sorozatát, amiéri aztán menekülnie kell, mert kiszednék a szemét. De épp ebben a pillanatban kiabálják. OJamegyek az ajtóhoz, hallgatózom. Az asszony odabenn is megkezdi utálatos hangversenyét, de ott méltó ellenfélre akadt: a birót nem birja túllicitálni sehogy . Kijön. Kezei ököl beszorulva, bápadt, haja arcába lóg, ráncokkal és sárga övvel körülvett harkályszemei most már hiába ontják a mérgezett nyilakat. — Nos — kérdezem —, fuccs a pörnek? — Ne verje bele mindenbe az orrát. Mi köze hozzá?! , — Ez egyszer megjárta — súgja a nyugdíjas —, hiába ordított, elveszítette a pört. Meg is büntették. Ennek az asszonynak a képe kisérteni fog egész életemben. Épp most hivnak. Gyerünk tárgyalni Tökvásár a kiskörúton. Mit egyen a szegény ember? — Szegény asszony szerencséjét még az ág Is húzza. » SZEOED julius 9. (Saját tudósítónktól.) Ahogy Szeged világvárosiasodik, ugy alakul, simuj hozzá 'minden, ami ebben a kies városban élni vagy halni akar. Napról-napra fejlődik a kulturája (egyetem, Nemzeti Szinház R.-T., stb. stb.), amerikai arányokat ölt kereskedelme és ipara. Ez utóbbi arányokat, mi csűrés-csavarás az ipar és kereskedelem derék képviselőinek és a minden téren burjánzó szabadkereskedelemnek, no meg, hogy tárgyilagosak legyünk, az árvizsgáló-bizottságnak köszönhetjük. A kereskedelmi élet ilyen fellendülése magával hozta, szintén amerikai zsánerben, a reklámozás uj rendszerét is. A régi Szeged idejéből fennmaradt hirdetőosaopokon alig akad egy-két plakát, a Szeged és Vidéke Hirdetési Újság apróhirdetések helyett regényekkel, tárcákkal traktálja olvasóit, mert a hirdetni akarók nagy tömege lépést tartva a haladással, nem veszi igénybe sem a hirdetőoszlopokat, sem kedvenc napilapját, hanem hatalmas plakátokat nyomtat és azokat direkt az erre a célra készült alkalmatosságokra ragasztva végighurcoltatja a város fcgalmasabb utvonalain. A korzó szinte valami exolikus város képét mutatjs a felvonultatott sok szines és színtelen plakáttal és a még szinesebb, egyenesen exotikus ruhákba bujtatott plakáthordozókkal. A Bucliwald-stékeken nyaraló szegediek bizonyos megelégedéssel szemlélik a kereskedelmi élet eme örvendetes jelenségét. Magam is azok közé a szegediek közé lurtozom, akik a korzó platánjai alatt töltöm a nyarat, amely most időnkénti változásaival hol nagyon hűvös, hol nagyon meleg és mondhatom, én is büszke vagyok a szegedi plakáterdőre (más erdőnk sincs). Minden szemem elé kerülő plakátot elolvasok és ha vaTELEFON: Igazgatóság 455. KORZÓ-MOZI TELEFON: Pénztár 11-85. Julius hó 11 —17-ig Hétfőtől szombatig Világszenzáció! A brixfoni keselyű. Amerikai kalandortörténet3folytatásban Irta: ARTHUR B. REEVE. John Carter . Anita, a leánya Cleo .... Albán Kennedy Donald Hall Margaret Marsh Ethel Grey—Terry > Herbert Rawlinson A keselyű. . FŐSZEREPLŐK Í

ameson WHHam Ptke Aason John Albertson Dixon Kempton Wells Green Joseph Marba ? ? ? ? ? I. rész 11—12-én, hétfőn és kedden. II. rész 13—14-én, szerdán, csütörtökön. III. rész 15—16-án, pénteken, szombaton. HOLLAY KAMILLA, a legszebb filmstar SZEMÉLYES FELLÉPTE filmrevü keretében. , „ . MÜSORI 1. Konfcranazt Halmai Vilmos. I ^í0"1 'J^^nishan. Játszák: Simái István és Halmai Vilmos. J siraai látván gitárkisérettel énekel i MÍk.6xlÍ Melodráma Farkas I -tói. Zenekarkisérettel előadja: Hollay Kamilla 5. Utolsó azerda. Harmaih mre I felvonásos drámája. Jatszák: Hollay Kamilla. „ „ ,, . Halmai VUmos és Simái István. 6. Kuplék, hnekli: Halmai Vilmos. V e r o n k a. Parasztkomédia. Játszák : Hollay Kamilla és Simái István. Előadások naponta 5, 7 és 9 órakor. HELYÁRAK: 22, 18, 10 és 8 korona a vigalmi adóval együtt lami szépet és üdvöset tudok meg róluk, keresem az alkalmat, hogy mind azt a szépet és jót, amelyet a plakátok hirdetnek, megnézzem és kitapasztaljam. Az elmúlt napok egyikén például a következő szövegű plakát ragadta meg figyelmemet: Főzni való friss tök olcsón kapható a gózftlrdó mellett. Én nem tudom miért, de ez a plakát annyira megtetszett nekem, hogy elhatároztam: felkeresem a gőzfürdő melletti tökvásárt. Ugy is történt. A gőzfürdő frontjának jobb szárnván szépen egymásra rakva egy emeletnyi magasságban ott találtam a plakáthirdette főzni való friss tököket. A hatalmas töktömeg körül nagyon sok ember álldogál. Urak, úrhölgyek, fejkendős munkásasszonyok, katonák és más effélék. Zsibpiaci lárma az embérek között, egyik is, meg a másik is felkap egy-egy tököt és az árát kérdi a fötökíntézölől, aki egy éltesebb uraság. Az egyik fejkendős asszony szintén magához ragad két tököt a javából, mert bizony rothadt is akad a friss tök között: — Mennyiért adja? — kérdi az asszony. — Tizenkét korona a kettői — feleli az intéző uraság. — Adja tizért, — * mondja az aszszony. Ezzel azután megindul a formális alkudozás, amelynek a vége az lett, hogy az asszony nem viszi el a két* tököt. A főintéző ur éktelenül feldühösödik az asszony szemtelenségén és magábó kikelve után. kiabál: — Persze tök, az kellene, de ingyen. Hát ne egyen tököt. Minek az magának. A krumpli olcsóbb. Vagy azt már megunta ? Egyen akkor kálarábot . . . A közönség megrökönyödve nézi a dühtől átszellemült úriembert. A felháborodás hangja helyett azonban majdhogy nem tapsolnak az érthető kifakadáson. 'A közönség magatartása is érthető. Hiszen ez a tök olcsó tök nekik pedig ez kell, ha szólni mernek, akkor se tök, se posztó. A kis incidens teljesen elcsendesül. A főintéző ur ugyan még most is mormog a bajsza alatt valamit, de ettől eltekintve nyugodtan folyik a vásár, egészen addig, mig az utcán ki nem gyulladnak a fakófényü lámpák. A közönség a tökökkel a közeli mozi pompás nyári helyiségébe megy. Én is velük tartok és velük együtt végignézem az előadást. Igazán kedves darab ez a Milliárdos kisasszony, különösen a zenéje. Az egyenesen a fülembe mászott, azzal az éjjeli lepkével együtt, melyet szintén a zene csalt ide közibénk. Azután vége a mozinak. Kitódulok a koromsötét utcára és alig teszek egy két lépést, megint ottvagyok a tökvásár színhelyén. Ez a jó közönség alig hagyott ott a nagy csomóból vagy százat. De ez nem baj. Annál frisebb lesz holnap és 'egalább holnap is lesz kit szidnia a főintéző urnák, ki most ott szunyókál a tökhalmazat kellős tetején. Fáradt testének jól eshetik a pihenés, nem tudom álmodik-e, vagy ébren van, csak azt hallom, amint mond»a: — Tizet akar adni tizenkettő helyett, ez már igazán sok! Miért nem esznek az ilyen emberek inkább — zöldborsót ? 3.J.