Szeged, 1921. június (2. évfolyam, 124-148. szám)

1921-06-16 / 137. szám

SZEOED b'eged, 1921 junius 16. MAgGÓ A kultura a magyar jövő egyetlen fegyvere, ósi vitézség, rendi harcos alakulatok ezer évig tartották fenn a magyar hazát s védték meg külső és belső ellenség ellenében. Ma — sajnos — nem honvédelemről van már szó. Hiszen, ha most volnánk abban á helyzetben, hogy fegyveres kézzel, " elszánt szívvel, élni és halni szánt készséggel odaállhatnánk ezeréves történelmünk szentelte határainkra: mind ott lennénk, mind odamennénk, de bitorlót a szent hazába soha be nem engednénk. Ma másról van szó: ujabb honfoglalásról. Amit Árpád nemzetségének, vitéz lovas népének megszerzett, azt mi, késő epigonutódok, sokban hibásan, sokban vétek nélkül majd mind eltékozoltuk. Árpád örökének roncsain, romjain állunk: leszegényedettcn. megcsúfoltam Ezer ellenség acsarkodik körülöttünk: mint a koncát féltő kutya, villogtatja felénk éles fogát, készen arra, hogyha valamelyiküktől vissza akarjuk venni a miénk, a többi ránk vesse magát. És mi, Árpád népének tékozló fiai. éles fegyverünktől megfosztottan, erőben-hatalomban megfogyatkozottan, vágyva nézünk Északnak, Keletnek és Délnek, aggódva nézünk Nyugatnak. Mi lesz velünk ? Életképes-é al a katasztrófás torzó, amelyet Csonka- Magyarországnak neveznek ? És Hungária nemes alakjának kezében, amelyből az ellenség kicsavarta a kardot, ott látjuk a könyvet, amely a műveltséget szimbolizálja, vállára rászáll a mithológia baglya, mely a tudományt jelképezi, ott van mellette a hisztrió lárvája, Merkúr szárnya, az ipar kereke: a kultura szimbólumai s mintha fölébe az volna lángbetükkel irva: IN SIGNO CULTURAE VINCES! A kultura jegyében győzni fogsz. Kultura az egyetlm eszköz, mely visszasegít régi magyar dicsőségünkhöz, az egyetlen ut, mely a boldogabb jövö felé vezet És a magyar emberben megvan a képesség a kultura felvételére, appercipiálasára és továbbfejlesztésére, sőt nemcsak a képesség, de a hajlamosság is megvan benne. Kultura szempontjából nem vagyunk mé* kiélt nép, annak a kulturemelkedésnek, amely a gazdasági és politikai emelkedést szokta megelőzni, még nem értünk el a zenijére. De az emelkedés megszakadt, stagnál", söf hanyatlott is egy kevéssé és a jelen szomorúan történelmi idők lelkes és akaró magyarságának hivatása, hogy haladjon isméi felfelé: a magyar kultura zenitjére. És most lukadtunk ki oda, ahova kiszándékoítunk. Az olyan tekintélyes, gazdag város, mint amilyen Szeged, a magyar kultura emelésében kivételesen nagy munkarész abszolválására hivatott. És most itt van az alkalom is arra, hogy kulturfeladatának teljesítését vállalja s azt meg is kezdje. A hontalanná vált erdélyi egyetem e helyezésével, istápolásával működjék Szeged közre a magyar kultura emelésében: nagyságának és hivatottságának megfelelő arányokban és áldozatokkal. Nem áldozat ez, nem is hivatás, hanem szent kötelesség. Egy másik kultúrintézménye is van Szegednek, amelyet kulturnivóra kellene emelnie: a szinház. De azt a város kulturügyosztálya ugy tönkretette, hogy ki tudja, lesz-e abból valaha énekes halott. pfcer Antal Szegeden. Meglátogatta a Magyar—Olasz Bank szegedi fiókjait és vállalatait. SZEGED, junius 15. (Saját tudósítónktól.) Éber Antal, a Magyar-Olas: Bank vezérigazgaióia, tegnap Szegedre érkezeit, hogy meglátogassa a bank szegedi fiókjait, valamint azokat az ipari és kereskedelmi vállalatokat, amelyeket a hatalmas pénzintézet az alatt a rövid idő alatt létesített, amióta működését Szegedre is kiterjesztette. A vezérigazgatót Lányi Mór igazgató, aki szintén sokat fáradozott a szegedi alapitások létrehozatala körül, továbbá Meer Artúr igazgató és dr. Grecsák Richárd titkár kisérték le Szegedre. A város gazdasági életének vezetőférfiai meleg ünneplésben részesítették Ébert és Lányit, a két országos hírű bankvezért, akik kijelen'°tték, hogy itteni alapításaikkal nem a már fennálló intézményekkel akarnak versenyre kelni, hanem ujat akarnak teremteni, szépet és hasznosat Szeged gazdasági éleiének föllendítésére. Délután 4 órakor kezdte meg szemleutját Éber vezérigazgató. Először a hűtőházat és a jég-gyárat tekintette meg, azután a Magyar Motor- és Gépgyár szegedi telepét, majd a Magyar-Olasz Bank alsóvárosi fiókjának igazgatósági ülésén vett részt, amiről alább adunk beszámolót. Az ülés után a bank érdekkörébe tartozó városi nyomda meglátogatása következett, onnan pedig a bank belvárosi fiókjába ment, ahol az egybegyűlt tisztikar meleg ovációban részesítette. Az alsóvárosi bankfiókban. A Magyar-Olasz Bank R.-t. szegedalsóvárosi fiókta tegnap délután látogatott igazgatósági tanácsülést tartott, melyen Éber Antal vezérigazgató és a többi pesti vendég is megjelent. A kölcsönös bemutatkozás után Tóth Gyula elnök nyitotta meg az ülést és beszédében a következőket mondotta: — A legszivélyesebben üdvözlöm vendégeinkel, jobban gazdáinkat, kik eljöttek, hogy megtekintsék uj szállásunkat, mely remélhetőleg a várakozásnak megtelel. Megnyugvással jelenthetem, hogy munkánk legjobb akarattal, buzgósággal indult meg és hogy egy országos hírnévvel rendelkező nagy pénzintézettel kerültünk szoros összefüggésbe, hogy Szegednek ez az ósi, igaz magyar városrésze igy került össze a nagyváros egyik leghatalmasabb faktorával, ez a tudat a legnagyobb odaadást, a legnagyobb buzgalmat váltja ki belőlünk. — Bennünket nem vezet hassonlesési vágy, hanem hazafias érzés, melyet égybekapcsolva a pénzintézetet illető munkánkkal, igyekezünk ennek a szerencsétlen magyar népnek a javára a haza oltárára odatenni. Erre kérjük ugy vezérigazgató urat, mint Lányi igazgató urat és a tisztelt vendégeket, alkossák mes a düledező orazág leghatalmasabb pillérét: a jó pénzforgalmat. — Mi egyszerűségünkkel, munkáskezeinkkel az összeköttetést -keressük az értelem, hatalom és tudás terén. Amikor iparos, kereskedő, vagy mezőgazdaságban dolgozó egyén sikerrel fog kezet a vázolt nagyhatalommal, akkor készen van a rend és megépült az országot fentartó alap. A lokálpatriotizmus, melyet a bank alakításakor éreztem, megvan bennem ma is, de párosult azzal a törhetetlen akarattal, hogy ezt az intézetet, ezt a fiókot ugy visszük át a köztudatba, hogy közönségünk igy fejezze ki magát: ez a mi bankunk ! Isten segítsége övezze ezt az intéz, ményt, ho*y ez is segítsége legyen Magyarország talpraállásának. A lelkesen fogadott beszéd után Vajas József igazgatósági tag intézett rövid, szép beszédet a vezérigazgatóhoz, majd Éber Antal válaszolt a következőkben: — Legyenek meggyőződve arról, uraim, hogy ide nem kötelességérzet, hanem különös, meleg öröm t hozo't. És nemcsak az, hogy az intézet helyiségeit megszemléljem, hanem hogy megismerjem ennek a tősgyökeres szegedi városrésznek a 'letes polgárait. Azt gondolom, oJ a háborúban hazánkat ért megsemmisítő csapást csak vállvetett, megerőltetett m-inka árán sikerül kiheverni. Azt hiszem, hogy a kisgazdatársadalom az, mely egyetlen szilárd t-' *'sa újjáépítésünknek, tehát ez<. ell tamogatni, ezek mut káját kea jősegi'eni. Ezt az igazgatóságot, melyben önök helyet foglalnak, je'képnek tekintem arra, hogyan kell iparosnak, kereskedőnek, munkásnak egyesülnie egy nagy közösségbe, melynek kölcsönös megértés a neve. Ugy szeretném, hogy ez a pénzintézet ne csak rideg bank, hanem Oktatóhelye és pénzügyi felvilágosítója legyen Szeged-Alsóváros közönségének. Meg vagyok győződve arról, hogy néhány év múlva büszkén tekinthetnek vissza alapításukra, me'yéppofy jó Szegednek, mint akár az egész országnak. Éa részemről nem örömmel, de a leghatározottabb szeretettel teszek meg mindent e fiók érdekében. Az ülés elhatározta, hogy Éber Antal beszédét jegyzőkönyvben megörökíti. Ezután az elnök bejelenti, hogy a választmány 12 tagból áll és megalakult és hogy 26-án délután jön össze először. A választmányba a következők kerültek: Csonka Vince, Molnár txjos, Császár Mihály, Barta Mihály, Mészáros József, Deák József, Hódy Ferenc, Steiner Károly, Szécsi Ferenc. Bankett a Kassban. Esti 8 órára volt kitűzve a társasvacsora, melyre a vendéglátó Éber Antal meghívta a bank szegedi fiókjainak és vállalatainak élén álló vezetőférfiakat, az intézet tisztviselőit és a sajtó képviselőit. Kilencre járt már az idő, mire a meghivotf vendégek, különösen a késedelmeskedő alsóvárosiak egybegyűltek a Kassszálloda emeleti különtermében. A bankett résztvevői közül a következő neveket sikerült feljegyeznünk: Éber Antal vezérigazgató, Lányi Mór és Meer Artúr igazgatók, dr. Greósák Richárd titkár, Szlvessy Tibor müépitész Budapestről, továbbá Balogh Károly, Boér Elek, Brusati marchese, Császár Mátyás, Csonka Ferenc, Dobó Ferenc, Dobó Ignác, Dobóézky Imre, dr. Dános Árpád. Deák Dezső, Engel Vilmos, Fischhoff Gyula, Gallyas István, Gerlóczy Béla, György Lajos, dr. Gulácsy Sándor, Haas lózsef, Kálmán Márton, dr. Kontor Lajos, Koczor ezredes, Molnár Gyula, Magyar Andor, Metzger Péter, Molnár Sándor, Móra Ferenc, Matuskovich J. György, Pápaffy Nándor, Peregi Mihály, Pálfy Dániel, Ripp Hermann, Radó Oéza, Raffay László, Révész Alfréd, Robelly Aladár, Scultéty Sándor, Szabó Imre, Szécsi István, dr. Szilassy Cásár, dr. Szivessy Lehel, Tóth Gyula, kisjókai Takách Gyula, dr. Tonelli Sándor, dr. Turóczy Mihály, Ujhely Sándor, Újlaki Antal, Vajas József, Vértes Miksa, Várnay Dezső, Vermes Ernő, Wagner Gusztáv, Winter Géza, valamint a bankfiókok és vállalatok tisztviselőnői és tisztviselői. A második fogás után maga a vendéglátó házigazda, Éber Antal emelkedett szólásra. Meleg szavakkal üdvözölte a megjelent vendégeket. Egészen egyéni kötelékek fűznek Szeged városához — mondotta —. Két év előtt kerültem meleg és intim relációk között e nagy városba. A romboló bolsevizmus elől menekültem ide, sohasem feledhetem el azt a kedves és igazi magyar vendégszeretetet, amelyben e sötét napokban itt részem volt. Második emlékem néhány hónappal későbbi keletű: a szegedi ellenforradalmi kormánytól távirati felszólítást kaptam, hogy mint pénzügyminiszter lépjek be a kormányba. Bár a felszólításnak a kívánt formában nem lehettem eleget, közreműködésemmel mégis hozzájárultam ahhoz, hogy a Szegeden megalakult nemzeti hadsereg első ellátásához az anyagi eszközök előteremtessenek. (Éljenzés.) Hogy Szeged városa iránti hálámat részben is letörleszth essem, megállapodtam Lányi Mór szeretett társammal, hogy annak a nagy intézetnek, melyet Olaszoiszág pénzügyi faktoraival karöltve létesítettünk, első vidéki expozituráit Szegeden állítsuk fel. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetjük, hogy ma itt jöhetünk össze, a fehér asztalnál, kiket közös érzések, közös elhatározások, közös elszántságok vezetnek a jövö utjain. A hazánk iránti szeretet és az erős akarat, hogy komoly gazdasági munkával helyreállítsuk mindazt, amit elvesztettünk. Ezért vagyok boldog, hogy azok a szerény törekvések, amelyeknek magvait itt elvetettem, komoly tényezők lesznek ahhoz, hogy hazánk a felvirágoztatás és boldogulás útjára vezethető legyen. (Lelkes éljenzés.) Közgazdasági tevékenységemnek nagy és jelentős részét mindig Szeged városának fogom szentelni, hogy lerójjam a hála és szeretet érzését e város iránt. És hogy ennek a törekvésemnek gyümölcse is legyen, kérem hozzá az önök közreműködését. Még egyszer szívből üdvözlöm önöket! (Lelkes éljenzés és taps.) Balogh Károly beszédében mindenekelőtt kimenti a polgármestert, aki korábbi eligérkezése folytán másutt van elfoglalva. Megállapítja azt, hogy Magyarorszagon minden tekintélyt megtániadtaF és sokat le is járaUak, csak a közgazdasági tekintélyeket nem támadták meg soha. Ebben ö a magyar jövő igéretét látja. Mint ilyen támadáson felül alló tekintélyre: Éber Antalra emeli poharát. Pálfy Dániel Szeged kereskedelme és ipara nevében üdvözli Éber Antalt és Lányi Mórt. Tóth Gyula iskolaigazgató, az alsóvárosi bankfiók elnöke, az uj intézet jelentőségét vázolja és az alsóvárosiak nevében köszönetet mond az intézet létesítéséért. Tonelli Sándor, a következő szónok, azt mondja, hogy elég volt a komoly beszedekből. Vidámabb hangnembe csap át és állandó tetszéstől kisérve elmeséli, hogyan menekült Szegedre a kommün idején Eber Antal és Lányi Mór és hogyan érlelódött meg bennük a szegődi bankfiók megalapítása. És mert a jó példa ragadós, feláll Dobó Ferenc az alsóvárosiak sorából és talpraesett beszédben, zajos derültség közepette, a hölgyeket élteti, mint Magyarország ujjáteremtésének legfontosabb tényezőit. Móra Ferenc a Magyar-Olasz Bank játékárugyára nevében beszél, mely kulturvállalat, tehát szünetel az üzeme. A szegedi kultura nevében meghajtja az elismerés zászlaját a Magyar-Olasz Bank vezetői előtt Vajas József élteti az egyetértést és öszszetartást, mely ezt a szerencsétlen országot újra talpra fogja állítani. Lányi Mór igazgató állott fel utána szólásra. Csak arra vállalkozom, — ihondotta —, hogy keresetlen, egyszerű, de szívből jövő szavakkal mondjak köszönetet mindazért, ami itt elhangzott. Jóleső tudatot merítünk belőle, azt, hogy szeretetteljes figyelemmel kisérik a mi munkásságunkat s ez arra fog bennünket késztelni, hogy ne szavakkal, Ígéretekkel, hanem tettekkel bizonyítsuk be, hogy e városban olyan feladat teljesítésére vállalkoztunk, mely valóban annak a szeretétnek a kisugárzása, ami Éber Antal szeretett vezérem szavaiból felénk áradt. Köszöntöm a város vezető férfiait, köz-