Szeged, 1921. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1921-03-20 / 66. szám

Szeged, 1121 március 20. Ara 2 korona. Vasárnap, Il.évf., 66. szám. ELŐFIZETÉSI ARAK: f.»y évra 600 kor. I N*ry«dévr«150kor fél évre 300 „ I tgv bóra 50 „ Örök tagadás. SZEUED, március 19 * (cvs.) Néhány nap múlva elnapolja magát a Ház. Április 5-éig szünetelni fog a nemzetgyűlés, hogy azután újból összeülve Hegedűs Lóránt további javaslatainak megadja a törvény erejét és igy lehetővé tegye a pénzügyi szanálás továbbfolytatását. Visszapillantani az ujabban sürgősen elvégzett munkára, valamint az eddigi munkának eredményszámláját megvonni ma még korai volna. Itt nincs ma egyéb feladatunk, mint az eddig elvégzett munka pillanatnyilag is érezhető hasznait és eredményeit konstatálni és a beállott javulás és kedvező tendencia további haladását türelemmel és bizakodással várni. Jaj és ezerszer jaj annak, akiből a hinni- és bizni-tudás kiveszett. Aki nem tud a múlton vigasztalódni, a je'ennek hinni és a jövőben bizakodni. Jaj és ezerszer jaj annak, aki mindenben kételkedik és Tamásképen a tátongó, vértől szivárgó sebbe kivánja dugni ujját, hogy kételkedését jobb meggyőződésre változtathassa. Jaj és ezerszer jaj annak, aki% dicsérni nem, csak gáncsolni tud] aki elösmeréssel nem adózik, csak kritikát akar mondani, aki senkit sem támogat, csak akadályoz. Jaj és ezerszer jaj mindezeknek, — akikből olyan nagyon sokan vannak mogyorók! Egy évezredes történelmen át ott látjuk az örök bizalmatlant, az örök Tamást, az örök kritikust, aki a munkából nem veszi ki a részét, de bizalmatlan, kételkedő és kfitijáló szavával csüggeszteni, ernyeszteni igyekszik azokat, akik dolgoznak. Ez az öiök tagadás olyan régi, históriás patina ellenére is nemtelen alakja a magyar históriának, hogy legokosabb volna, ha az ország sorsintézői ennek a történelmi magyar átoknak elientállását, passzv, sót aktiv rezisztenciáját terveikbe már belekalkulálnák s a munkára szükségképen fordítandó energiát azzal az energiatöbblettel állítanák be a tervezetükbe, amely energiatöbbletre a bizalmatlanság, kételkedés. gáncs és kritika lebirásához van szükségük. Örök tagadás, turáni átok, mely a reánk szakadt történelmi viharokat, veszedelmeket, végzettel fenyegető rázkódásokat de sokszor tette még súlyosabbakká, még károsabbakká, még végzetesebbekké. Örök tagadás, turáni átok, mely féktelenségével, vak gonoszságával szinte örülni tudott, ha Kasszandra-szava az ország, a haza kárának, katasztrófájának árán bár, de leigazolást nyert. Mikor múlik le már rólunk ez a végzetes örök gáncs, örök kritika, örök tagadás. Részletek Návayék meggyilkolásáról Engi Sebestyénre vall, Sebestyén pedig Engire. A főtárgyalás negyedik napja. btán a vörösőrök a fűtőház felé vették az utjukat, Varga vádbiztos pedig a túszok vagonja filé tartott. Kelőbb Varga három ismeretlen túszt kisért »l előttünk. Kettő közülük magas, szőke volt, a harmadik pedig egy szakállas alacsony, púpos nyomorék. A túszokat abba a kocsiba vezették, amelyben Anocskai és Sebestyén üllek. A kocsiba, bár nagyon kíváncsi voitam, nem nézhettem be, mert egy terrorista feltűzött bajonettel állon őrt az ajtó előtt. Később láttam, hogy Kiss Géza, Róth Sándor, Lázár Bandi és Janovics János tenorisiák a háiom luszt a fűtőház L'lé vezetik. Én a legutolsó vagonból figyeltem, hogy mit csinálnak. Mire a fűtőház közelébe ertek, a korábban elindult vörös Katonák m-or há'om gödröt ástak. Elnök: Nem látszott a három !usz<>n, hogy meg vannak ijedve? Engi: Nem látszott rajtuk az ijedtség nyoma. — Maga nem ment velük? — Én nem mentem velük, csak iféJc*/. 'ik^tgcízet.^ — Hát még mit látott? — Azt, hogy Lázár egyszer csak elővette a revolverét és hirtelen hátulról nyakszirten lőtte Návay Lajost, aki azonnal összerogyott. Testét mindjárt belökték a gödörbe. Ugyanéikor Á7ss Géza szakaszparancsnok is fejbelőtte hátulról Kiss Béla, állítólagos szentesi tanácsnokot. A kis nyomórék a lövésekre f figyelmes lett, hátrafordult s mikor. meglátta, hogy két társát agyonlőtték éá hogy ^z ő élete is veszélyben forog, dulakodni kezdett Janoviccsal, aki három lövést adott le Návsyra. Mikor a kis púpos a lövésekre összerogyott, egy Róth Sándor nevezetű gyerek rohant hozzá és valamivel beleszúrt. Nem tudom azonban, hogy rohamkéssel S2urt-e, vagy mással. Élnék: Mi történt azután ? .. Engi: Nemsokára Ceglédre mentünk, ahonnan április 30-án érkeztünk meg Budapestre. Az állomásról autókon mentünk be a Batthyánypalotába. Az emberek a tuszgyilkos^ságról keveset beszéltek. Május 6-án, mikor már a Vörös Újság is foglalkozott a Návayak meggyilkolásával, "gy Molnár nevü politikai megbízott jelent meg Csernynél, hogy a tanácskormány nevében felelősségre vonja a gyilkosságokért. Az elnök figyelmezteti, hogy több tanú vallomásával lehet bizonyítani, hogy ó is résztvett a gyilkosságokban és ugy Félegyházán, mint Budzpesten többek előtt dicsekedett azzal, hogy rohamkésével ő szúrta szivén az idősebb Návayt. SZF.GED, március 19. (Saját tudósítónktól) ' Ma Engi L^jos Sándort, a halálvonat háromrendbeli gyilkossággal vádolt terroristáját hallgatta ki a biróság. Tipikus terrorista. Még most is azt a tányérsapkát hordja a fején, mellyel a halálvonaton utazott. Marcona a'nkján feszül a ruha. Báránybíléses télikabátja végig kitombolva. Dacosan áll meg a biróság előtt s minden kérdésre a gonosztevő cinikus megfontoltságával felel. Elnök: Megértette a vádat? Bűnödnek érzi magát? Engi: Egyáltalán nem vagyok bilnös l Elnök: Akker hát mondja, el mi módon került a terroristákhoz és a halálvonatra ? Mit tud a tuszgyilkosságokról ? — Egy napon Cserny a lengerészdandárnól tüzéreket válogatott ki. lüy került huszadmagával a terrorkülönitménybe. Teendőjük az volt, hogy az ágvukat tisztították. Szakaszonként volt egy á^yiijuk * egyéb fegyvert.k. A Makó ts környékbeli büntető-expedícióra a purancsot közvetlenül CSernytöl kapták. Mielőtt a vonat elindult, Cstrny szemlét tartott feleltük. Éjszaka indultak. Hódmezővásárhelyre ^rve, az ágyukat és gépfegyvereket,kir. k'ák a vonatból és a pályaudvaron állították fel, Anöcskai pedig kirándult Makóra. Elnök: Tód-e arról, hogy a vásárhelyi állomáson kivégzések voltak ? Engi: Egyáltalán semmit. Elnök: Vásárhely és Szentes k»zött voltak kivégzések? Engi: Ott igen! Szalber a kocsi lépcsőjén Ült. Látta, hogy egy ember kiesett a robogó vonetból. Erre odahívott, hogy nezzek ki. Én nem mentem. Később újból mondta, hogy •ég egy emberi kidobtak a vonatból. Erre a lépcsőhöz léptem. Ebben a pillanatban egy harmadik ember is kieseti az ablakon. Megállíttattam a vonatot. Odamentünk ahhoz a vagonhoz, ahonnan az embereket kidobták. Tajti terroristát megkérdeztem, hogy mi történt, mire ő azt felelte, hogy akiket kidobtak, azok kutyák voltak és meg kellett dögölniök. Majd visszazavartak bennünket Tajtiék. A vonat újra elindult. Félegyházáig nem történt semmi feltűnő dolog. A félegyházai állomáson öt-hat vörösőrt láttam, akik kapát, ásót. vittek a vállukon. Az egyik közülük ahhoz a vagonhoz lépett, amelvben Anocskai, dr. Sebestyén és Varga vádbiitos tartózkodtak. A vagonoan táigyaltak < keveset, azSZtRKESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! Kölcaey-utca 6. • Telefon 13-33. Engi: Ez alap'alan. Sohasem di-' csekedtein ezzel! Teljesen büntetlennek érzem magam. Minden ugy volt, ahogy elmondottam. Az elnök Sebestyént felszólítja, hogy mondja el, mit látott a félegyházai állomáson. Sebestény elmondja, hogy Engi egy vértől csöpögő rohamkést szorongatott a kezében és azzal dicsekedett, hegy segített kivégezni a hápogó burzsujókat. Az elnök elrendeli a szembesítést. Sebestyén emelt fővel, határozottan mondja Engi szemébe az előbb előadottakat, mire Engi erélyesen jelenti ki: — Nem igaz kérem, egy szó sem. Ha én gyilkos vagyok, akkor már régen elmenekülhettem volna Magyarországból. Nem tudom, hogy Sebestyén elvtársamnak mi érdeke engem befeketíteni, csak azt tudom, hogyha Sebestyén elvtárs a sarkára áll, megakadályozhatta volna a gyilkosságot. Énnekem kevesebb részem volt a gyilkosságban, mint Sebestyén elvtársnak (következetesen elvtársnak nevezi Sebestyént), mert ö igenis résztvett azon a forradalmi törvényszéki ülésen, ahol Návayékat halálra ítélték ós ahova engem erv lérroriktíi Átírt eilyVÜeli i)e.' ' " ' Elnök: Mondja ezt Sebestyénnek a szemébe I A szembesítés megtörténte után Markovich elnök megkérdi Engitől, hogy tudja-e, ki volt az a Cserny. . Engi: Ö igen! Ezután az elnök felolvassa Csernvuek a budapesti királyi ügyészségen tett vallomását a halálvonatok kiküldetésének körülményeiről. Vallomása szerint azzal küldte el az embereket Makó és környékére: — Inkább ti küldjetek tiz burzsujt haza, mint ők küldjenek közületek akár egyet is gajdeszbe.. Mire a terroristák nevében Kiss Géza kijeleibtett^: — A Rinaldó Istenét, megyünk és majd rendet csinálunk! Majd hányi Sándor, félegyházai direktóriumi tag Böhmhöz küldött távirati jelentését olvasták fel, amelyben a terroristák barbárságait, a rémes kegyetlenséggel .Végrehajtott gyilkosságait iámerteti és a feldühödött szervezett munkásság nevében azonnali ófvoslást kért a terroristák ^túlkapásaival -szemben. , Az elnök iraífk felolvasása után befejezi a vádlott kihallgatását. Az ügyész és védők intéznek hozzá kérdéseket, az egyik védő megkérdi EngitŐl: — Milyen fegyelem volt a terroristáktól ? — Önfegyelem. Mindenki magdf fegyelmezte! — jelentette ki teljes komolysággal Engi. A tárgyalást délután folytatják. Ma mutatja be a SZÉCHEN «-MOZI a párisi Gauwnt-filmgyár »*enzációs drámáját, AZ ÉLET kaMÉDIÁjAT, ezenkívül az ELCSÉRÉLT SZEREP oimQ vígjátékot. mmmmM Előadások 7,5, 7«7 és 8 órakor.