Szeged, 1921. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1921-02-20 / 42. szám

Szeged, 1921 február 20 szeoeD Két rablógyilkos, akik közül az egyiket a román, a másikat a magyar törvényszék ítélt el. SZEGED, február 19. (Saját tudósítónkat.) Az oláh megszállás alatt — 1920 február 24-én — Apátfalva halárá­ban lévő korcsmában meggyilkolva <s kirabolva találták Bartu Pálnét, a korcsma tulajdonosát. Az oláh csendőrség hamarosan elfogta a gyilkosokat Farkas András és Dá­vid István apítfalvai földmivesek személyében. A két gyanúsított az oláb csendőrség előtt bevaüottáK bestiális büntettük minden részletét es ennek alapján felszállították őket Temesvárra, ahol a román királyi törvényszék Farkas Andrást élet­fogyliglani fegyházra ítélte, Dávid Istvánt pedig, mivel bűnössége nem volt mindenben tisztázva és mi­vel a megszállás időközbeni meg­szűnése miatt az oiáli csendőrség tovább nem folytathatta a nyomo­zást, átadták a magyar halóságnak. ma vénre megtarthatták az ügyben a főtárgyalás!. Dávid István az el­lene emelt vád minden pontja ellen tiltakozott és azt állította, hagy előző vallomásait az oláhok meg­félemlítése miatt tette meg. Bűn­társának, a románok által életfogy­tiglani fegyházra ítéli Farkas András­nak reánézve terhelő vallomását azzal tagadta, hogy Farkas saját hflrénck megmentésére vallott ellene. Tagadásának ellenére dr. Reich Zoltán védő nagyhatású védőbeszéde után a törvényszék bönösnek mon­dotta ki a rablógyilkos Dávid Ist­vánt és ezért életfogytiglani fog­házra ítélte. Szegedi kis tükör. Liget. SZEGED, február 19. Engedd meg kedves olvasóm, hogy ki­vételesen szomorú legyek. Képzeld, 1 lige­tek. szegedi gyér örömeink találkozó helyei, német frájlák sétálója jutottak az eszembe. Eszembe jutottak, nem most, mikor irom, hanem tegnap, mikor elhatároztam, hogy hálából meglátogatom a ligeteket: hisz úgyis olyan kevesen vannak. A Kopasz Ferenc-féle Gedóba mentein először és nem tudok beszámolni róla, hogy mi volt ott látványosság. Persze kopasz a liget és"Eufémiának, az egykori amerikai jós­nönck kies sátra elótt, csak apró cipellő­jének amerikai vágású sarka-nyoma lát­szik mélyen a földbe fagyottan. A tánc­köröndön at fú a szél és fagyott verebek és girhes tyúkok szedegetik csőreikbe a tarka konfetti-maradványokat. A Stefánia-sétányon sokkal több a látnivaló. Erzsébet királyné szobra fogadja az embert — inkognitóban. Nagy barna dobozából fehéren mered a rideg semmibe, mint az ottfeledt árva kis hó-sziget. A parton valaki fejét a nyakába húzva rohan, ugy néz ki, mint Juhász Gyula. Dankó Hogy csempészik a külföldre a magyar aranyat A drágakövei kirakott arany cigarettatárcák fénykora. — Viszik, mert könnyű kicsempészni — Egy ékszerész nyilatkozata. SZEGED, február 19. (Saját tudósítónktól.) A valamikor fényes szegedi ék­szerüzletekből ma már úgyszólván csak az üzlethelyiségek maradtak meg. Az egykori gazdagságnak csak emlékeit hagyták meg a nehéz idők vészteljes évei. amelynek nyomán a csempészés ezer titkos utján meg­indult az arany- és brilliáns-áradat a szilárd valutáju külföldre. Ami visszamaradt, az túlságosan kevés, azaz túlságosan sok, mert egy­szerű fényűzési célokra ma senki­sem vásárol ékszert, sőt legtöbben megválnak a legkedvesebb családi ékszerektől is. A magyarékszeripar legválságosabb napjait éli — mondják ékszerészeink. Mondásuk ellentéteként azonban az utóbbi időben a legtöbb ékszerész kirakatában ismét megjelentek a szebbnél-szebb arany cigarettatárcák, vagy talán helyesebben mondva cigarettaszelencék, mert ezek a ra­gyogó, szép és horribilis áru mű­tárgyak igazán megérdemlik ezt az előkelően hangzó elnevezést. Az arany szelencék formában, kivitel­ben a legújabb divat szabályait köve­tik. Némelyik fantasztikusan lapos á| baloldali sarkában hordja a bril­IJjmst. Vannak francia cizellált stilusuak és szögletes, modern angol divatuak. De akármilyen a formájuk, kivétel nélkül valamennyi kétszáz­háromszáz gramot nyom és ha valaki minden vásárlási szándék nélkül is érdeklődik az áruk felől, a követ­kező váiaszt kapja: — Nyolcvanezer korona, százezer korona ... Ez a brilliáns valami­vel drágább. . . . Megdöbbenve ezekfői a rettenetes áraktól, megkérdeztük az egyik sze­gedi szolid és előkelő ékszerésztől, hogy kik ások a szerencsés halan­dók, akik ebbjn az elszegényedett városban ilyen fantasztikus árakat fizetnek egy arany cigarettatárcáért, Mert azt nem lehet elképzelni, hogy a tárcákat nem azért raknák a kira­katokba, hogy vevőt találjanak hoz­zájuk. Az ékszerész kérdéseinkre a következőket mondotta: — Ma nagyon nehéz és üzleti szempontokból nem is kellemes meg­mondani, hogy kik a vevőink. Nem a háború előtti közönség a mai vásárló, azok minlha a föld nyelte volna el őket: eltűntek. Helyükbe uj emberek jöttek, igy a cigaretta­tárcáknak is mások a vevéi. A drága cigarettatárcáknak akad ma vevőjük, csupa olyan emberek, akiket azelőtt sohasem láttunk, akikről azt kell hinnünk, hogy vagy hadimilliomosok, vagy °k­szercsempészek. Valászinünek tart­juk, hogy legtöbb közülök egyszerű strohmann, aki megbízói részére vásárolja össze ezeket a drága kin­cseket. Könnyű kitalálni, hogy milyen célra történnek ezek az összevásár­lások, csak arra kell gondolnunk, hogy a zürichi tőzsdén milyen ala­csony kurzuson jegyzik a mi koro­nánkat. íme, igy vándorolnak utolsó ara­nyaink és brilliánsaink ki a gazdag külföldre. Mert a drága cigaretta­tárcákat igen könnyű a külföldre kivinni. Egyszerűen cigarettát tesz bele az ember és háborítatlanul át­utazik vele a határon, ahol az o!csó magyar pénzen vásárolt .arany jó külföldi valutáért gazdát cserél. A sikerült ut után már másik tárcát vehet, a haszonból uriinódon köl­tekezhet a csempész. Talán meg lehetne akadályozni a csempészésnek ezt a válfaját. Vala­mit talán tenni kellene ékszetcMIo­mányunk külföldre való vándorlása ellen. folytatása: A farkasok országa. Amerikai kalandortörténet 2 részben, 20 felv. I. rész i HARC AZ ÉLETÉRT. w II. rész: AZ ELET DIADALA. ' " ' I Cvainvárinl Pista hegedűjén megfagyott érzelmek s megint csak a bús verebek s a parton tul a szomorú sejtések és a biztos go­rombaságok veszendőbe menő ligete: Újszeged, A száraz faágak közt megborzong a tél é„ a szőke folyó is mintha megőszülne •assacskán a nehéz idők tengernyi gond­jában, oly szürke. Egy pad mellett álltam­ban az elnyűtt iniciálé vésetekről régibb és felejtős idők jutnak eszembe, ahol, mint mondani oly szép szokás : boldogok voltunk. Bizonyosan ezen a padon ült Jnlika is a Marikával és természetes «s­CSIPEI SÁNDOR ELSŐRENDŰ ciPcszcTr Iskola-u. 18. Telefon 15-31. 136 tobasággal, bizonyos, hogy itt magyaráz­ták meg egymásnak, hogy mi az a sziv­szerelme. És itt táviratozta magába már halott barátom is a buta ólomgolyóbist, itt, ezen a padon, mert csak ez az egy pad van a Stefánián. A többit, azt mond­ják, feltüzelték a szegények. Jaj, miért van olyan messzire még a május, meg a nyár, mikor lesz olyan lenge az élet az utcán és a ligetben, mint ami­lyen volt (nem tavaly, meg tavaly előtt) és amilyent most csak katve látni, meg a moziban. Nem is élet ez aiár, hanem csak mozi. Válságban amagyarhangszeripar Megszűnt a kivitel, csókkent a bel­földi forgalom. SZEGED, február 19 (Saját tudósítónktól) A magyar ipar úgyszólván minden ága, de különösen a háború alatt szép fejlődésnek indult hangszeripar, válságos óráit éli. Pedig valamikor Magyarország a világ egyik legtöbb hangszert-fogyasztó országa volt. Úgyannyira, hogy a magyar hang­szeriparssok nem voltak képesek kielégíteni a szükségletet és külföldről is sok árut kellett behozni az or­szágba, hogy a vásárlóközönségnek eleget tehessenek. De nemcsak a belföldet látta el Migyarország hang­szeripara, hanem innen vittek ki különféle hangszereket a Balkánra is. A háború szomorú következményei azonban nemcsak a belföldi forgalmi terület nagyrészétől fosztották meg a magyar hangszeripart, de elveszett számára a külföld is. Munkatársunk a napokban egy ismert szegedi hangszerkészítővel beszélt, aki a következőket mondotta a magyar hangszeripar válságáról. — A válság föokát az áruforga­lom csökkenésében és a minden téren érezhető drágaságban lálom, bár például a magyar hangszer­termékek jóval olcsóbbak a külföl­dieknél. A tulajdonképpeni baj ott van, hogy a kiviteli nehézségek miatt nemcsak a külföldi piacot vesztettük cl, de — különösen a középosztály pénztelensége miatt — belföldi fogyasztóközönségünk is negyedrészére reslringálódott. Ma úgyszólván minden műhelyben szü­1 netel a munka, részint anyaghiány, másrészt a kereslet hiánya miatt. Ami munka akad, az csak javítás: uj dolgokat nem állítunk elő. Lehet, hogy javulni fog a helyzet és akkor remélhetőleg sikerül megmenteni ezt a fejlődőben volt iparágat. Ja­vulás azonban számításaim szerint egyhamar nem fog bekövet­kezni, mert a külföldön kifogás­talan és versenyképes áruinkkal nagynehezen megszerzett piacunkat megszerezték maguknak a németek és a csehek. Mindezeknek a szomorú kilátásoknak ellenére, azonban mi újból szívesen dolgoznánk azért, hogy a magyar névnek a magyar hangszeripar révén is elismerést szerezzünk. Amint az iparos nyilatkozatából is kitűnik, a magyar ipart a hangszer­gyártás terén is súlyos megpróbál­tatások érik. Remélhetőleg azonban iparosaink vasszorgalma és céltu­datos munkálkodása sikeresen küzd meg mindazokkal a nehézségekkel, amelyek ma a magyar ipart fejlő­désében és térnyerésében akadá­lyozzák. Bérautó*!^ Megrendelhető Káráas-atca 15. ex., II. udvar, ajtó 1. Telefonok: 808 és 765. Amerika nem megy a londoni konferenciára. LONDON, febr. 19. A Temps jelentése szerint a szövetségeseknek a londoni konferenciára szóló és az amerikai kormányhoz intézett ujabb meghívását az elnök ismét elutasította. üzletemet megnagyobbítva,^ Kárász-utca 5. szám, I. em. helyeztem át. Kfl.N 6* be,,6,-j «»»«<«* raktár*. Elagrendfl aunka. Geigner LipÓt J^lbáaága.

Next

/
Thumbnails
Contents