Szeged, 1921. január (2. évfolyam, 3-24. szám)

1921-01-15 / 11. szám

SZEOEO 2 Szeged, 1921 január 14 Beszélgetés az olasz tisztekkel. Politikától a barna nókig. — Jó­barátságban akarnak velünk «lni. SZEGED, január 14 (Saját tudósítónktól) Megírtuk e hó 11-iki számunkban, hogy Partizza Nicolo és Gorga Ugo olasz hadseregbeli kapitányok Bel­grádból autón Szegedre érkeztek, hogy az esetleg még városunkban tartózkodó hadifoglyaikat hazavigyék. A vendégeket Sipos nemzeti had­seregbeli főhadnagy kisérte Szegedre, kinek segítségével sikerült munka­társunknak azon óhaját tolmácsol­tatnia, hogv velük, Tisza-szállóbeli lakasukun beszélgetést folytathasson. Az olasz kapitányok rendkívüli ud­variassággal állottak munKaiársur.k rendelkezésére és elsősorban az aktuális olaszországi viszonyokról a kivetkezőket sikerült megtudnunk : A világháboiunak az olaszok szem­pontjából — kezdették oeszelgetésü­ket — tényleg D'Annunzio volt a legnagyobb hőse. Valósággal nem­zeti hősüknek tekintették őt, aki az olasz háború legelején önként jelent­kezett katonai szolgálatra, a gyalog­ságnál mint sorkatona harcolta végig a legádázabb csatákat és itt veszí­tette el az egyik szemét. Később a repülőkhöz vezényeliette át magát és mint pilóta öntevékenyen bombázta Bécs városát. Később mindjobban fejébe szállt a dicsőség, de mint megelégedéssel mondották, most megkapta már a méltó valaszt. Az olaszországi bolsevizmusra az a megjegyzésük volt, hogy ott ilyes­miről szó sincs. Soha ilyen össze­müködés náluk, Olaszországban még nem volt és arra kértek ben­nünket, hitlapirókat, hogy az ilyen híreszteléseknek ne üljünk föl és hogy azokat a leghatározottabb for­mában és bármikor nyugodtan meg­cáfolhatjuk. Egyébként — mondot­ták — az ilyen hirek terjesztésén<:k rosszindulatú tendenciája van. Elmondották még, hogy Olasz­ország Magyarországgal mindég jó és baráti viszonyban volt t/s bizo­nyosra veszik, hogy a kjt nemzet között most már a régi» hagyomá­nyos barátság következik. Ezt a barátságot csak fejleszteni fogja az osztrákok ellőni kölcsönös gyűlölet, amit e két nemzeí lelkében érez. Szegedről elég kedvező a véle­ményük. Eléggé élénknek találják a város forgalmát. Voltak a moziban és sajnálattal mondották, hogy a szinházba nem mehetnek el, mert nem értenek a nyelvünkön. Majd hirtelen Budapestre terették a be­szélgetés fonalát. Ugy látszik rájuk sem maradt hatás nélkül ez a most is kacér magyar főváros. Természe­tesen a nők, a nök az isteni nem volt az, amely könnyen hevülő vé­rüket lázba hozta. Különösen a barnák nyerték meg tetszésüket. Azt mondta a fiatalabbik kapitány, hogy Olaszország a barna nik hazája, de a pesti barnák még az olaszoknál is siíbbek. Temesváron is jártak. Itt fűként a város élénksége és for­galma lepte meg őket. A fényűzési adóra vonatkozólag azonban megle­hetősen maliciózus megjegyzéseket tettek. Különösen azt kifogásolták, hogyha már van i'yen, hát miért nem szedik azt egyöntetűen. Min­den városban más illetéket rónak ki rájuk. (Ránk is, csakhogy a korona valamivel kevesebbet ér a líránál.) Jugosz'áviiban jártukban azí ta­pasztalták, hogy ott majdnem min­denütt feltűnően nagy és szembe­ötlő a hatóságok és a lakosság ide­gessége, Egyéoként sem túlságosan kedvező az erre vonatkozó kritikájuk. Az egyik tiszt elragadtatással emlé­kezett meg a pápai Esterházy-^­télyról, amelyiknél szebbet még — Olaszországban sem láttak. Hatás­sal volt még rájuk, mint képzŐ­müvészetileg szép, Székesfehérvár is. Legközelebbi terveiket illetőleg el­mondták, hogy innen Szegedről Romániába mennek, ahonnan szintén az esetleg ottlévó foglyaikat ákarjak hazaszállítani. Ez a riport azonban csak ugy teljes, ha megírjuk, hogy Szegeden egyetlen foglyot sem talál­tak — mint azt előre jeleztük is — és hogy az olaszok a bucsuzásunk­nál is észrevehetőleg nagy súlyt helyeztek arra, hogy a magyar­olasz barátság ne csak papiron, de a szivekben is meglegyen. Hogyan áll a szegedi egyetem ügye? Nem jött le a kultuszminiszteri kiküldött. — Schneller rektor nyilatkozata. — SZEGED, január 14. (Saját tudósítónktól.) A szegedi egyetem most már leg­alább is bizonytalan kérdésébe a tegnapi napon ujabb szépséghiba csúszott, ami — még ha nem is fogjuk föl tragikusan — alkalmas arra, hogy gondolkozóba ejtse azo­kat, akiknek ez a terv már hóna­pok óta úgyszólván a szivükhöz nőtt s akik — éppen a város ko­moly áldozatkészségével számolva — már ugy beszéltek a szegedi egye­temről, mint reális valóságról. Tény, hogy apróbb balesetek nem érinthetik az ilyen nagyhorderejű, országos érdekű kérdést, mégis in­dokolt, hogy éppen most, amikor állitőlag Debrecen vezet előttünk, a hivatalos megnyugtatás és optimiz­mus dacára bizonyos idegességgel fogadjuk a kellemetlen híreket. Tegnap az a meglepetés érte a város vezetőségét, hogy egy bizott­ság, amelyet az egyetem céljaira szükséges állami felsőipariskola át­vételére vártak, egyszerűen nem ér­kezett meg, illetőleg csak az egyik, az átadó minisztérium kiküldöttje jöd le Szegedre, mig az átvevő minisztérium megbízottai, akik kö­zött a kolozsvári egyetem tanárai közül is kétségtelenül volt egy be­nevezett, nem érkeztek meg. Az ipariskolára az orvosi fakultásnak volna szüksége s a kereskedelmi miniszter hajlandónak nyilatkozott azt átengedni az egyetem céljaira. A megállapodás az volt, hogy az átadás január 13-án történik meg s erre az alkalomra ugy a kereske­delmi, mint a közoktatásügyi minisz­ter megbízottakat küld Szegedre. Az utóbbinak képviselőit azonban hiába várták tegnap s igy az átadás nem történhetett meg. A dolog érdemére vonatkozólag kérdést intéztünk dr. Somogyi Szil­veszter polgármesterhesz, aki a kö­vetkezőket mondotta: — Tény, hogy a kultuszminiszter kiküldöttei nem érkeztek meg. Való­színű, hogy a miniszter elmulasz­totta a megbízottai küldését s a magam részéről egyszerű tévedésnek minősítem a dolgert. Arra a kérdésre: nem történhe­telt-e meg, hogy a miniszter kikül­dött ugyan az átvételre egyéneket, de a7ok nem jöttek el, a polgármes­ter kijelentette, hogy az sem lehe­tetlen. Ugyancsak Semogyi polgármes­tertől értesülünk, hogy az egye­tem kérdésének intézősége legújab­ban akként diszponált, hogy még mielőtt ez ügyben végleg határoz­nának, ugy Szegedet, mint Debre­cent újból fel fogják keresni. A ki­jelölt helyiségeket újból és alaposan megvizsgálják s csak miután alkal­muk volt azok használhatósága felől tárgyilagos alapon meggyőződni, fogja a tanári kar névszerinti szavp­zás utján döntését meghozni. A Budapestről visszaérkezett dr. Aigner Károly főispán információi megegyeznek Somogyi polgármes­teréivel. BUDAPEST, jan. 14. Az Est munkatársának Schneller István, a kolozsvári egyelem rektora ezt mon­dotta : — Egyetemünk elhelyezésének kérdésében három álláspont van: Az egyik szerint a Szegedre való át­helyezés már res judica. Eszerint Haller miniszter már döntött és most már az átköltözés közelebbi teendőit kellene efektuáini. A másik álláspont különböző kulturális és tudományos szempontokból a debreceni elhelyezés melletti döntést tartja helyesnek. A harmadik álláspont az, hogy mielőtt Debrecen mellett döntenénk, elő­ször meg kell közelebbről ismernünk az ottani viszonyokat. Az egyetemi tanács ülésén is ez az álláspont győ­zött, de volt különvélemény is. Ha a mostani miniszter is elődje állás­pontjára helyezkedik, akkor Debre­cenről szó sem lehet. A MÁV NÉMETORSZÁGI REN­DELÉSE. A minisztertanács tegnap foglalkozott a MÁA. százmillió már­kás anyagmegrendelésével, amelyről egyes lapok mostanában sokat irtak. A minisztertanács minden tekintet­ben a beszerző hatóság álláspont­jára helyezkedett. Belvárosi Mozi Telefon: Igazgatóság Pénztár. . 258. 582. 14 Péntek 15 16 Szombat Vasárnap fl pekingi ünnep VAOY HZ UTOLSÓ BOXERLHZHDHS Dráma 7 felvonásban. = A főszerepben: = ALLAN NAZIMOVA és a nagy műsor Előadások kezdete: hétköznapokon fél 5, fél 7 és 8 órakor, vasárnap fél 3, fél 5, fél 7 és 8 órakor. fWWWWWWWWAAfcWWWW Pofonok a cseh parlamentben. BÉCS, jan. 14. (M. T. I.) A Neues Wiener Journal jelenti Prágá­ból: A képviselőház mai ülésén dr. Smeral kommunistavezér beszéde közben élénk jelenetekre JcerOlt a sor. Kreibisch és Bechyne képviselők összetűztek és végül már pofonok­kal kezdtek érvelni. A körülállók szétválasztották őket, mire dr. Smeral folytatta beszédét. Nyugatmagyarország tiltakozik az irredenta­szobor leleplezése ellen — Aigner fóUpán bndapMti útjáról. — SZEGED, január 14. (Saját tudósítónktól) Dr. Aigner Károly főispán néhány­napos budapesti tartózkodása után visszaérkezett Szegedre. A főispán ur ebből az alkalomból a következő tudósítást közöltette a sajtó képvi­selőivel : A törvényhatósági választói jog tárgyában a belügyminisztériumban az összes főispánok bevonásával ér­tekezlet volt, melyen Ferdinándy bel­ügyminiszter elnökölt. Itt a főispá­nok, igy Aigner is leadták, a helyi ismereteken alapuló szakvéleményei­ket és az eddigi tárgyalásokból az tűnik ki, hogy az gazdasági, szociális és minden szempontból teljesen ki­elégítő lesz. A választói jog kérdé­sének letárgyalására egyébként feb­ruár hóban kerül sor a nemzetgyű­lésen. A mai s/oborleleplezéssel kapcso­latosan azt az érdekes hirt hozta a főispán, hogy Nyugatmagyarország tiltakozását jelentettebe az öt szim­bolizáló szobor leleplezése ellen. mert ők nem akarnak az anya­országtól elszakadni. Az egyetem és más ügyeket illetőleg, igy a várva­várt Újszeged visszacsatolásának kérdéséről nem történt érdemleges határozat vagy döntés. RENÉ CRESTÉ TIH-MINH )UOCI Szegedi kis tükör. SZEGEDI TALÁNYOK. SZEGED, január 14. / Mi az, mi néha ugy halad, Mint béka, ha versenyt szalad. S mire az idö búsra vál' Már nem siet, már újra áll? A ki'lseje rét; sárga volt, Ma csupa sár és csupa főit. A belseje sötét titok: Kevés szemét és sok piszok. Amikor megy a ház előtt, A kutya sem ugatja öt; De az állást, ha élvezi, Egész város észreveszi. Kívül sárga, belül piszok. Mi lehet hát e nagy titok ? Tegnap se járt, ma sem sziilad, Vigasztalja, hogy Szegeden Az idő sem halad. II. Mi az, mi néha ugy nevet, Mint mosolygó csillagszemek? S máskor hiába csavarod, Szobádban vak éj kavarog Apja: Pongracz, anyja: a szén. E viszonyt ugy csodálom én. Akár meleg, akár hideg. Nem tetszetős az senkinek Ifjú, szerelmes, csacska pár. Megértem, ha homályba' jar. De ők, a mult századbelik, A vakhomályt mért kedvelik ? Óh emberek, tz a viszony Nem gyönyörűség, de iszony; Gyümölcse oly ritkán terem. A karbidtól azért sajog Még most is a fejem. Ftgit Bérautó' Budepeetfé 12,000 kor. Me&remléthetü KáráM-ntc* IS. 1' aJvar. ajttf 1 Telefonok: 808"és 7ti5.

Next

/
Thumbnails
Contents