Szeged, 1921. január (2. évfolyam, 3-24. szám)

1921-01-05 / 3. szám

Szeged, 1921 január 5, Ára 2 korona. Szerda, 11. évf., 3. szám. ELŐFIZETÉSI Arak: > évre 600 kor. ¡Negyedévre150hor > évre 300 „ | Egy hóra 50 „ | Megjelenik naponkint délután. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-ntca 6. * Telefon 13-33. A gyáva pénz. SZEGED, január 4. (cvs.J Sqkan, akik idegesek, akik türelmetlenek, sokan, akikben nincsen meg az átgondolás és a belátás lelki,adománya, most, hogy a mull hetekben kifejtett pénzügyi program nyomán financiális helyzetünk jobbra-fordulását várják és a tőzsde-kurzusokból a korona hanyatlását és az értékek és valuták emelkedő tendenciáját látják, már nyugtalankodni kezdenek és a kuvikok huhogása, a felületes birálat elitélő és kicsinylő megnyilvánulása mindinkább erősbödnek, annyira, hogy a pénz. természetszerű gyávaságában hajlamos társat találva ujabb pánikkal is fenyegetnek. Nem akarunk mindenkiben tudatos rosszindulatot feltételezni. A Szűkkeblűség, a vagyonhoz való ragaszkodás, a jövőtől való félelem, a szerzett vagyonok természetes kedves és szivhez nőtt volta mind olyan mozgató erő, amelyre a rosszindulat megjelölése túlzott s amelyet legszigorúbb mértékkel mérve sem lehet egyébnek minősíteni, mint túlzott óvatosságnak,. szűkebb látókörnek, belátás" hiányának, vágy a legrosszabb esetben: ostobaságnak. ,. Hegedűs Lójránt programot adott. Olyan' programot, melynek keresztülvitelére ö maga, egy esztendős időszakot kötött ki s megjegyezte, hpgy ez a munkaprogram csak akkor hozhatja meg á tőié vált eredményt, ha azt minden pontjában és a megfelelő időben végre is hajtják. Hegedűs nemigért csodákat; a reális pénzember ezt nem is tehette, annál kevésbé, mert senkisem láthatta nála mélyebben, igazabban és végzet6zerüségé.nek egész nagy súlyával a magyar pénznek tragédiáját. Tudta és látta azt, hogy a magyar pénz beteg, hogy a betegsége nem is akut, hanem krónikus, hoszszu ideje hordott, az egész szervezetet megmételyezett betegség — s ha azt a kívánságot fejezték volna ki előtte, hogy ezt a betegséget máról holnapra gyógyítsa ki, bizonnyal azt felelte volna: Kérem, éh orvos vagyok és nem kuruzsló, Ha Önöknek csodaszer kell, menjenek javasasszonyhoz, de ne jöjjenek hozzám, aki tudom, hogy elharapózott baj gyökeres orvoslása időt, sok ' időt veszen igénybe. Nagyon tossz szolgálatot tesz a hazájának, de a maga vagyoni érdekének az, aki Hegedűs programját ma, amikor még minden rendelkezés és terv csak embriókorát éli és hatását még nem is éreztethette, birálat alá veszi és már eleve megvonja tőle a bizalmat és megrendíti mások hitét és bizalmát is. Hegedűs sikerének nagy része attól függ, helyre birja-e állítani a bizalmat a magyar pénz jövőjéhez. És ez a bizalom nem azoknak a tőzsdejátékától függ, akik vagyonukat idegen valutában akarják valamiképen megmenteni és akik minden financiális programot helyesnek és jónak találnak, amely módot ad nekik a saját önző, szűkkeblű, hazafiatlan és az áldozattól irtózó vagyon mentésére, viszont mindent perhorreszkálnak s mindenre kigyótbékát kiáltanak, ami vagyoni érdekükben éri őket. Ez a bizalom azoknak a lelkében kell éljen, akik a haza, a nemzet, a magyarság jövőjeért áldozni is tudnak és szívesen áldoznak is. A sötétben bujkáló, egyéni célokat propagáló, önző és szűkkeblű kritikusoknak kuss! Nem .szép kitétel, de egyedül helyén való! Ma foglalkozik a kormány a nyugatmagyarországi kérdéssel Az ántánt jegyzéke ínég nem érkezett Budapestre. — Bécsben februárrá vágy márciusra várják Nyugatmagyarország átadását. Apponyi Albert nyilatkozata. BÉCS, jan. 4. (M. T. I.) A mai nap folyamán megcáfolták azt a hírt, mintha Nyugatmagyarország átadása néhány napon belül megtörténnék. Illetékes körökben ugy tudják, hogy ez a legjobb esetben februárban, vagy márciusban következik be. Egyes sajtóorgánumok azért kifogásolják a Nyugatmagyarországnál történt döntést, mert nem felel meg a népek önrendelkezési jogának. Miután ily- irányban ^ ne,n az önrendelkezési jog alapján — történt a döntés — irja a radikális Abend, a nyugatmagyarországi kérdés még súlyos kellemetlenségei szerezhet A uSzíriának. BUDAPEST, jan. 4. Egy újságíró megkérdezte gróf Apponyi Albertet, hogy mi a véleménye a nyugatmagyarországi döntésre nézve: — Mindenesetre — mondotta Apponyi — ujabb jele ez annak az ellenséges indulatnak, mely néhány hónap óta fokozott mértékben vesz minket körül és melynek stációi a ratifikálásra vonatkozó felesleges ultimátum, a rapallói szerződés és most a nyugatmagyarországi kérdés egyoldalú megoldásának erőltetése. Kérdés az, hogy az osztrák kormánynak tudtával és beleegyezésével történt-e az ántánthatalmaknak ez a lépése. Ha igen, akkor az osztrák kormány nem menthető fel a kétszinüség vádja alól. Módjában áll ezeknek az ellenkezőjét bizonyítani. Az ántánthatalmaknak látszólagos kedvezése ellenére is lagaszkodhatík a direkt tárgyalások folytatásához. Sajnos, — ugylátszik — az osztrák kormány ilyen lojális eljárására nincs kilátás. Mindezeknek tanúsága ránknézve az, hogy minél szilárdabbul állítsak helyre a magyar egységfrontot éjf az összes nemzeti erők osztatlan sorbaállitásával teremtsük meg magunknak azt a pozíciót, amellyel a világnak számolnia kell. Aki ezt még ma sem érzi és még ma is ráér a személyi csopórt és pártpolitika apró játékainak folytatására, ennek BUDAPEST, jan. 4. (Sajt. tud.) Illetékes helyen . a Nyugatmagyarországra vonatkozó döntéssel szemben a következőket mondták: — A. kormánynak még nem volt módjában állást foglalni ebben a kérdésben és pedig azért nem, mivel semmiféle jegyzék még nem érkezett hozzá. A szövetséges főhatalmaknak arról a szándékáról, hogy Nyugatm'ágyarországot átveszik és átadják Német-Ausztriának, csak a lapokból és az itteni ántántmíssziókhoz .érkezett jelentésekből szerzett tudomást. Annyi , azonban megállapítható a közvélemény kijegecesedett felfogásából is, hogy a magyar kormány egy olyan döntést, amely a jegyzéknek előre jelzett tartalmával azonos, semmiképen sem vehet tudomásul. Mindenekelőtt azért, mert egy ilyen intézkedés teljesen ellentétben volna a békeszerződéshez mellékelt körlevéllel, amelyben az ántánthatalmak kijelentették, hogy a trianoni béke végrehajtásánál arra fognak törekedni, hogy a békeszerződés súlyos feltételei enyhittessenek. A kormány különben ma, kedden délelőtt minisztertanácsot tart, amelyen megállapítja a szükséges tennivalókat. BÉCS, jan. Í4. (M. T. 1.) A bécsi lapok a nyugatmagyarországi kérdésben bizonyos tartózkodással foglalnak állást. Az alaptónus a mentegetődzés és a felelősség áthárítása az, ántántra. Több lap erélyesebb hangot üt meg, hangoztatva, hogy Magyarországnak nagyobb szüksége van az osztrák iparcikkekre, mint Ausztriának a magyar élelmiszerre. Érthetetlennek tartják továbbá, hogy a magyar kormány többi szoms^jával tt- holott azok nagyobb terö^ letet szakítottak el — jó viszonyt keres, Ausztriával szemben pedig elutasítóan viselkedik. A kommunista „Abend" írja, hogy Magyarország ez alkalommal nem enged a felszólításnak és már készül is Nyugatmagyarországon a fegyveres ellenállás a terület elszakítása ellen. egyáltalán nincs lelkiismerete, amelyhez szólni lehetne. BUDAPEST, jan. 4. Bleyer Jakab volt nemzetiségi miniszter a legközelebbi napok valamelyikén megbeszélésre hivja össze az elszakadásra ítélt területek képviselőit, hogy milyen formában tiltakozzanak a nagykövetek tanácsának a nép akaratába ütköző határozata ellen. Anglia gabonát szállít Ausztriának. BÉCS, jan. 4. (M. T. I.) A Neues Wiener Journal jelenti Triesztből: Triesztbe gőzös futott be, mely 7300 tonna Ausztriának szánt mandzsúriai gabonát hozott, egy másik pedig 6000 tonna indiai gabonát, mindkettő az angol kormány megbízásából. Génuábói tengeri uton 5000 tonna északamerikai buza érkezett Ausztria számára és a legközelebbi napokban további 33,000 tonnát várnak. Egyéb áruból román hajón 800 tonna rozs érkezett Ausztria számára. Románia mozgósít a bolsevisták ellen. PÁRIS, január 4. (M T. I. Havas.) A Liberte fentartással közöl égy bukeresti táviratot, amely szerint a kormány, tekintettel arra a komoly helyzetre, amely amiatt támadt, inert a határmentén nagy bolsevista csapatokat vontak össze, behívta az 1913—14-ik és 1915-iki korosztályokat. Militarizálják továbbá a vasúti alkalmazottakat is. D'Annunzio bukása. t - • BÉCS, jan. 4. (M. T. I. magánjelentése.) A Neue Freie Presse jelenti Milánóból: D'Annunzio elhagyja Fiumét. A fiumei harcok egész vesztesége az olasz csapatok részéről 16 halott és 142 sebesült. A legiOr nariusoknál 'J6 haloüt és 5'i sebesült; a polgári lakosságból három ember meghalt és több megsebesült. Decemtíer 31-én írták alá az olasz csapatok és Fiume szabad állam képviselői közütt íétrejött jegyzőkönyvet. RÓMA, jan. 4. (Stefani. M. T? ).') A „Brtíncettj" és „Espero" .nevü torpedórombolók néhány kisebb járómüvei együtt tegnap délután elhagyták a fiumei kikötőt; ma délelőtt más hajók is kifutottak a kikötőből. RÓMA, jan. 4. (M. T. 1. Stefani.) Alapok jelentik Fiuméből:. A városi tanács dr. Grossichot választotta Fiume kormányzójává/ azután jóváhagyta az abbaziai egyezményt. . . a SZÉGKEIV YI-NIOZE mutatja be. PETROVICK és MAKAY MARGIT játszák. EIOadAtok kenteié Ml », ««gye*7 ée t? órakor "• .. ' "" ' A A