Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-14 / 100. szám

Swd. im december 14 Urbán Lajos tragédiája — K«ll.e SZEGED, december II Vannak emberi tragédiák, mikor fér nem folyik ugyan, pisztoly sem dörren, női sikoly vagy zokogás »cm hallszik, mégis mélyen és fájdalmasan markol sok-sok ember szivébe A hálátlan utókor, vagy nevezzük csak igy: ez a mai világ, csúf tréfát üz egy réei szegedi emberrel. akit e városnak apraja, nagyja tgyaránt ismer. Úrban Lajos, a Kakac, ahogy Rdday Ocdronról az átviz idejéből rajta maradt a becéző név, rossz időket él mostanában. Egy ember éa épen az ő sorsa, tudom, talán oem is fontos ezekben a mai nagyon nehéz időkben, de mert, hogy mindenki ismeri és szerette az öreg cigányt s mert az 6 sorsát nem is lehet csak őreá specializálni, elmondom. hogy járt a mult idők dicső harcosa, a vén cigány. Még a vizelőtti időkben tünt fel a szőke hajú Urbán Lajos a tiszaparti halászcsárdában. Tizéves volt akkor és ott kezdte a pályáját, mint másod prímás. Hamarosan megismerték és ölükbe ültették a régi mulatós emberek, halászok, Rózsa Sándor cimborái és másfajta emberek is az akkori betyárvilágból, akikről nagyon szívesen beszélget az öreg Kukac manap is. Ott nőtt föl a tiszaparti csárdákban és hamarosan élére került a bandának. Azóta primás volt a javából és nevét a régi Magyarországnak úgyszólván minden nagy és kis városában ismerték. Muzsikált néhai Ferenc Jóskának, a Ludorf trónörökösnek, Ferenc Ferdinándnak és elsorolja ö a régi császári és királyi udvar minden valamirevaló tagjának a nevét. De ez nem csak amolyan cigány-beszéd, mert van erre tanú is elég. Később valami nemzetközi népzenészversenyre kapott meghívót az Urbán Lajos bandája és Pdrisböl, a Szajna partjáról is Urbánék hozták el Szegedre a nemzetközi konkurrencia aranyból való babérkoszorúját. Köztudomásu dolog ez a régi szegediek között, de aki nem hinné, ma is megnézheti a Kultúrpalota muzeális értéktárgyai között. A török szultánnak is ő volt a kedvence. A konstantinápolyi, sőt a londoni szép időkről regényre való históriát tud a Kukae. Európaszerte sirta a hegedűjén a magyar bánatot s a dalt, melynek az idegen államok minden fia érezte az egyedülvalóságát. A .Repülj fecském" járta akkor, nem a kalifornia nyavalya, a foxtrott, Zerkovitz, Szőke gyerek és más ilyesféle. És Urbán Lajosnak, aki 67 éves lett, ez lett a tragédiája. Az elmúlt esztendő telén tartotta meg 50 eves jubileumát, kétszáz régi magyar nótát húzott el egyfolytában. De azóta is uj emberek jöttek és uj idők; nem kell már a magyar nóta: Bar-nóták mellett is kisírják már magukat az emberek és — az öreg Kukacot dregradálták. Mas állt a banda élére s az öreg csak a tányért hordozgatta körül szégyenkezve. Mert — hogy el ne feledjük — gáláns ember volt mindig. Ha va akinél nem volt pénz, ő fizette ki a pezsgőt, vagy a bort s régi mulató-vendégeitől a világért sem vett volna el pénzt a nótáért. Szóval az öreg Lajost kikoptatták a kávéházakból s most újra a korcsir.ikat járja, (de nem a régieket) és egyedül, vénségére. Oda-oda somfordál az asztalokhoz s megkérdi : kei-e egy nóta ? Hetekig kószált igy, mi-; ismét födél alá került valahogy. Elfeledték már őt is, a magyar nótával együtt. V. /. SZBOBD Ahol a szegények ebédelnek. Látogatás egy népkonyhán. SZEGED, december 13. (Sa/at tudóHlónktH) Vasárnap délelőtt van .. A lucskossáros utcákat járom. Utamban sok mindenféle emberrel találkozom. Ujruhás dámák, prémes bundás urak haladnak el mellettem. Majd egy toprongyos, barázdás arcú öreg emberrel találkozom, valahol a Horváth Mihály-utcán, hóna alatt egy máztalan ülött-kopott sajkát szorongat. Néha-néha lehajol a földre, látszik rajta, hogy nehezére esik a hajolgatás, de hiába, mikor egy kis bagó az egyetlen stórakozása, meg kell hajolnia, akármilyen nehezére esik is, a szenvedélye folytán. Riporteri kíváncsiság ébredt fel bennem az öreg bagószedő láttára: ki kell puhatolnom, hová megy. Utcákhosszat követem már anélkül, hogy észrevenné. A SzentGyörgy-térre érOnk. At öreg körülnéz a széles téren, aztán határozott léptekkel az ott lévő elemi iskola felé tart. Az iskola kapuján egy kis tábla áll, rajta ez irás: VÁROSI KONYHA. A tábláról tehát megállapíthattam az öreg célját: ebédért megy a népkonyhára. Most már még kíváncsibb voltam. Nagy kiváncsiságommal én is megindultam a népkonyha felé. Az emeletes épület pincehelyiségében van elhelyezve a konyha, az előtte lévő folyosón négyes sorokba állva várakoztak nem éppen csendesen a szegények. Megdöbbentő volt végignézni a nyomorúság glédába állított vitézein. Piszkos rongyokba burkolt emberek, asszonyok és gyermekek éhes lármázó hada, amely ebédre vár. A konyhából kijövő ételgőz földöntúli boldogságot varázsol eléjük. Szinte látszik rajtuk, hogy törni-zúzni tudnának az életet jelentő ételért. Bent a tágas, tiszta konyhában serényen folyik a munka. Hárman is osztják az ebédet, amely ma húsos savanyu káposztából áll. Akik az ebédet osziják, régen csinálhatják már ezt a munkát, mert anélkül, hogy valaki mondaná nekik, az edényekről tudják, hogy kié és kinek mennyi jár. Azok a boldogok, kik azután már megkapták ebédjüket, mosolygós arccal viszik magukkal a gőzölgő meleg ételt, amilyen bizony szegényeknek napjában csak egyszer jut. Mi lenne velük, ha nem volnának erek a konyhák, hisz még emellett is oly sovány, oly sápadt valamennyi. Visszamegyek a folyosóra. Érdekes kép tárul a szemeim elé. Az iménti négyes sorok, az ebédre várók helyén az ebédelóket találom. Mert bizony drága nekik a meleg étel minden csöppje, messzire laknak és kihűlne haeáig, vagy soknak lakása sincs közülök, menhelylakók, hát elfogyasztják meleg ebédjüket a hideg folyosón. Nem sokat teketóriáznak az evéssel, a szegénység itt nem ismer pompát: kanál, villa minek az nekik ? Csak ugy puszta kézzel (mely nem baj, ha egy kicsit mocskos is) esznek. Ünnepi áhitat ül valamennyi arcán, mikor féltve, reszkető kezével a szájához emeli a falatot, melyet előbb megnéz, mintha sajnálná, hogy egy-egy falás aern tart örökké. A családosok a család apraját-nagyját is idehozzák, hadd részesüljön egyszerre mind a szegény ember egyetlen ünnepélyes pillanatában : az evésben. A gyerekek átérzik az evés magasztosságát. Csendbe tartják anyjuk elé az ócska pléh fedőt, a szemétdombról felszedett törött cseréptányért a húsos káposztáért, aztán mikor megkapják a nekik járó részt, szálanként szedik ki a káposztát, foszlányokra tépik a hust, ami benne van, igy eszegetik meg a vasárnapi ebédet. Mikor már eleget láttam az emberi méltóságot megcsúfoló nyomorból, megindultam a népkonyha folyosóján. Bucsuzóul még egyszer végignéztem az ebédelőkön, a konyha ajtaján ép akkor jött ki egy fekete kendős asszony. Négy mezitlábos gyerek várta künn a folyosón. Az asszony leült a földre, ölébe tette a párolgó ételt. A mezitlábos gyerekek letérdeltek köréje, imára kulcsolták kezüket és hangos szóval imádkozták az Úr imádságát... és add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket . . . Istenem! Milyen keserves lehet az ilyen élet, milyen keserű lehet ezeknek a szegényeknek adott kenyered. Megint az utcán voltam. Szent György öreg templomából éppen akkor jöttek ki a cifraruháju dámák, a bundás urak a déli „szagos" miséről. B. J. KORZO-MOZI Telefon • 'Rtogatóság 455. leieion. F^nztár ^^ Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, december 13, 14.. 15. és 16-án A legnagyobb irodalmi sláger! Sardou világhírű drámája filmen! FEDORA Dráma 5 felvonásban. Irta: VICTOR1EN SARDOU. Főszerepben: Franceska Bertini. Előadások fél 5, negyed 7 és 8 órakor. A svéd sajtó a Nobel-dijas Wilson ellen. STOCKHOLM, dec. 13. (M. T. I.) A svéd sajtó elitéli a n®rvég országgyűlésnek azt a határozatát, amelyet a békedijak elosztása ügyében hozott. Bourgeois- nak — iiják — nagyrésze van a versailiesi békében, amely béke valóságos szerencsétlen} sége Európának. Wilson sziniugy csak akadálya volt a becsületes békének, mert makacsul ragaszkodott dogmákhoz és az európai viszonyok tekintetében teljesen tájékozatlan volt. A dijak ilyen elosztása sérti Nobel rende'kezését és nem egyéb keserű iróniánál. Btlvárosl Mozi Cet törlőkön, december hó 16-án délután 5 órakor TELMÁNYI EMIL Hangversenye. Jegyek még válthatók === a pénztárnál. =5 J Francia lap az oaztrák nyomoruaágróL PÁRIS, dec. 13. (M. T. I,) A Temps vezércikkben irja, hogy ugy mint 1919. év utolsó hetében, az osztrák kormány képviselői az idén is Párisba jöttek, h gy segély kiáltást intézzenek az ántánthoz. Ha Ausztria élelmezését január 15-ig nem biztosítják és karácsonyig nem kap hitelt, az esztrák kormány nem fogja tudni a rendet fentartani. A tartományok azután rövidesen Németországhoz fognak csatlakozni. A lap kifejti, hogy Ausztria pénzügyi helyzete sajnálatraméltó és az élelmezés tekintetében is nagyon rossz a helyzet, mert az ország nem termel elegendő élelmiszert és igy nem mondhat le beviteléről. Olasz matrózzendülések. RÓMA, dec. 13. (M. T. I.) A kormány a legutóbbi matrózzendülésekre való tekintettel elrendelte, hogy az utóbbi napokban Fiumébe érkezett olasz hadihajók tisztjei felfegyverkezetten maradjanak, hogy parancsaiknak nyomatékot tudjanak adni. cLj SL el hármilv használhatatlan ébreaztS, fali vagy zsebóra szerkezetét, melyeket alkatrész hiányában magas Sem8 Győri Béla müórás, Klauzál-tér 2. szám. |f Tört aranyat, ezüstöt ma- |V •• gas árban vásárolok. •• 194 Férfiruha újdonságok készen és méret után Balázs Jenő SSl^ SZEGED, SZÉCHENYI-TÉR 2. Tört aranyat ezüstpénzt napiáron veszek. Javításokat pontosan eszközöl HARASZTI ANTAL Kossuth Lajos-sugárut 21. 5gs Prágai sonka érkezett. 76 Kapható özv. Hecks Oszkárné kereskedésiben Valéria-tér Ii. (Bokor-palota.) Aranyat, ezüstöt, briliánsokat régi arany és ezüst pénzekel legmagasabb árban vásárol Bokor Izsó 490 miiórás és ékszerész Szened. Kelemen u. 7. Telefon 16-67. Pérfi nyakkendők, női-, férfi- és gyermekharisnyák, kötött csipkék, szalagok, menyasszonyi koszorúk és fátyolok legolcsóbb szabott árakon Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér Csekonics-utca Telefon 855. 250a Telefon 854.