Szeged, 1920. november (1. évfolyam, 66-89. szám)

1920-11-04 / 67. szám

SZEGED MARGÓ. Croker h.il.U.u jelenti egy ridegen rövid távint és erre a hírre hevesebben dobbannak meg a köksönkönyvtári szivek, kivált ha női blúz alatt dobognak. Croker, egy kis könyvtárra való érzelmes és exotikus regény szerzője, asszony volt. angol volt és nem törekedett olimpusi magaslatokra, viszont minél szélesebb és mélyebb rétegek meghódítását tűzte ki irói életcéljául és ezt emberül el is érte. Nem volt se különösebb képzelete, se eredetibb stílusa, de talán éppen azzal hatott és hódított, hogv az arany középszerűség mértéket hibátlanul és tökéletesen megütötte. Verne Gyula tetszett igy a mi nemzedékünk gyermekeinek, Jókai a fiatalságának és Beniczkyné az asszonyainak. Ez nem akar értékelés lenni, csak — megállapítás. Croker hasznos munkát végzett: az olvasási kedvet keltette föl és fokozta és ezt nem csinálta nemtelen eszközökkel. Bizonyos, hogy elmúlását többen és őszintébben gyászolják, mint például Hermán Bangét és bizonyos, hogy hamarabb el is felejtik. A kölcsönkönyvtár^ nem emlékeznek, csak fogyasztanak! * Dalnoki Lajos asztalosmesterre •ég talán emlékezik néhány szegedi stinházjáró. Pesli gyerek cimü népszínművét adta elő Almássy annak idején, elég tisztességes sikerrel. A derék asztalos azóta elköltözött oda, ahol négy szál deszka van csak. Most olvassuk egy pesti lapban, hogy egész csomó kész és előadatlan színdarab maradt utána. Népszínmű, történeti dráma, vígjáték, bohózat, operett. A színházak nem igen kapkodnak utánuk. Szép csöndesen hevertetik őket, ha már elfogadták. Egy halott szerző, ha neve valahogyan nem került bele az irodalomtörténetbe: csak fölösleges és alkalmatlan idegen a modern színházaknál. Hiszen ma már az élő tehetségeket se igen merik bemutatni, hogy a zsenikről ne is igen beszéljünk. A félreismert zsenikről természetesen. * Palotás Fausztinról, a nemzeti hadsereg derék ezredeséről és a lángoló lelkű szegedi poétáról azt irta referensünk, hogy veterán. Ez ellen Fuszti bácsi erélyesen tiltakozik. A referens fölébredt lelkiismerete szintén. Dehogy is veterán Palotás Fausztin, az ő örökké lázongó, lobogó, sistergő és sziporkázó temperamentumával, fiatal, derűs kedélyével, dehogy is veterán I Nem, nem, soha! — mondja erre méltán Palotás Fausztin és vele mondja minden ismerőse. Reméljük, hogy legközelebb, egy uj drámája bemutatóján vagy uj könyve olvasásakor a közönség is újra elismeri, hogy Palotás Fausztin ma is az, aki volt és holnap is az lesz: mindig a korral lépést tartó, eleven érdeklődésű és ruganyos szellemű íródeákja a magyar sorsnak, magyar életnek és magyar dicsőségnek! lost érteitek! Nagy választékban! Elsőrendű minőségű, {A.'fifníiQ iziéses kivitelű lvl III Ulla és átmeneti kabát újdonságok 194 Balázs Jenő ÍJ^ SZEGED, SZÉCHENYI-TÉR 2. Háromszáz lázongó tanyai a polgármesternél. Sokalják a városi földek 30—40 koronás bérösszegének ötszörös emelését. — Somogyi polgármester hiába beezélt az ő nyelvükön. SZEGED, november 3. (Saját tudósítónktól.) Mintegy háromszáz főnyi tömeg gyűlt össze ma délelőtt a városháza bizottsági termében. Zúgott a tömeg és Szeged város polgármesterével, dr. Somogyi Szilveszterrel akartak beszélni. Alsótanyai, átokházi, mórahalmi, csorvai, királyhalmi és zákánykapitánysági asszonyok és emberekből verődött össze a nagy tömeg, hogy a városi földek bérének ötszörösére való föleme'ése ellen tiltakozzanak. A parasztok azt panaszolták, hogy ezt a „rendkívül sulyos terhel" nem bírják elviselni, mert igy koldusságn jutnak. Talán említenünk is fölösleges, hogy a tanyaiak panasza és aggálya minden alapot nélkülöz, mert hiszen a magas áraknak leginkább a tanya a melegágya. Valószinü, sőt bizonyosra vehető tehát, hogy lelkiismeretlen izgatók lázították fel az egyébként békés tanyai lakosságot. A történtek lefolyásáról egyébként alábbi tudósításunk szól: A tanyaiak a városháza bizottsági termében helyezkedtek el és csendben várták, mig Somogyi polgármester közibük nem lépett. Engl Imre bérlő beszélt elsőnek. — Mint fiu az apához, ugy jöttek ide a polgármesterhez. Nem bírják az ötszörös bérfelemelést és kérik, hogy „engeszteljen" rajtuk a város, mert tönkrem nnek. A szerződéit a sok huta ember elolvasás nélkül irta alá, de azért ne tegye őket tönkre a város. A polgármes'er nem várva tovább Engi Imre beszédét, itt közbe is szólott: — Isten ments, nem akarjuk mi magukat tönkretenai. Mi ezt az emelést jól kiszámítottuk és ha szigorúan vesszük és a mai buza vagy lisztárakat vesszük figyelembe, akkor a tízszeresére kellett volna az árendás földek bérösszegét felemelni. Mihelyt felszáll a pénzünk értéke, mi is leszállítjuk a földek bérét. Azt hiszem, ebbe maguk megnyugszanak. (Asszonyok, emberek egyaránt zúgtak, morogtak és egyik-másik hangosan káromkodott, mondván, hogy nem fizetnek.) A polgármester továbbra is azon igyekezett, hogy megnyugtassa a zajongó népet. — Maguk jól tudják, hogy nem egy emberrel, hanem a várossal állanak szemben. Ez a föld száznegyvenezer emberé és ez a száznegyvenezer ember adta azt ki maguknak. Ennek a városnak közgyűlése van, ahol van ember elég, aki a maguk érdekeit védje, tehát mindenki nyugodt lehet, hogy nem akarja magukat senkisem megnyúzni. — Csak fölösleges az az ötszörös emelés, tönkremönűnk, nem fizetünk, — igy lármázott különösen egy idősebb barnasubás magyar. Dr. Somogyi: Ezelőtt 30—40 korona volt a föld bére, most legfeljebb 150 vagy 200. A csizmáért miért nem sajnálnak 1200 pöngöket kifizetni; ne csak a földért sajnálják az árendát! Újszegeden tízszeres árat is szívesen megfizetnek. A barnasubás különösen nyugtalan. Kiabál, rázza az öklit, fenyegetődzik és azt mondja a polgármesternek, hogy „nem ugy van az, adózó polgárok vagyunk!" — De mások, nyugodtabb vérű emberek leintik a barnasubás öreget és átveszik tőle a szót. — Husz éve bérlim mán ezt a fődet. Vagy: — Leiköm polgármestör ur, mán ezt csak küssebbre kék vönni! — Asszonyok kiabálnak, rikácsolnak, mindenki a saját aprócseprő dolgait magyarázza. Végre ismét elül néhány másodpercre a vihar és újból egy mérsékeltebb bérlő beszél: — Mi is csak Szeged város fiai vagyunk. Nem akarjuk mi ezt a várost megkárosítani és azt akarjuk, hogy várjuk mög amig a jószág ára esik, oszt akkó a főd árát ts léjjebb köll majd szállítani. Somogyi: Mihelyt többet fog érni a pénzünk, leszállítjuk a föld árát. Majd bele fogjuk ezt írni a szerződésbe. Hisz tudhatják azt, hogy maguknak mindig jó gazdájuk volt a város! Hát ezután is az lesz. De ne hallgassanak az izgatókra! Ismét közbeszól egy rikácsoló asszonyhang: Mi még nem erősödtünk meg a földünkön és mán is tönkre akarnak tenni bennünket! Somogyi: Ne pöröljön leiköm, nem haragszik itt senki. Közben a terem túlsó végéből szép lassan, tempósan duródik előre egy fiatalabb ember, hogyha már igy vagyunk, hát ő is szóhoz jusson. Rá is kezdi mihelyt a frontra érkezik : Hát kérőm polgármestör ur, (a máskor szokásos nagyságos-t, most a végefelé már mind elhagyta), én is meghibáztam a háborút, ettü nem bírom én ezt a nehéz kiadást. Ezörötszáz pöngőt is elkérnek egy pár csizmáért. Somogyi: Asszonyok, embörök! (Nagyon a nép nyelvén beszélt.) Ennek most ugy kell mönni, aztán ahun panasz van, ott segíteni fogunk. Nem lehet minden fiatalnak mán is igája. Mire mögöregszik, tudom lesz magának, meg a másiknak is. Aki pedig nem fogadja ezt el, avval odamönünk, ahol az igazságot osztogatják. Tudom én, hogy az sem igazság, hogy a buza ára 1000 korona. De azért egyszerre csak husz ember beszéljen, mert igy csak nem értünk szót. Mondom, embörök, jóviszonyban voltunk mi mindig egymással, most se akarunk mi pörösködni, mert maguk a város fiai. Bele fogjuk irni a szerződésbe, hogy mihelyst javul a pénz értéke, le. fogjuk szdllitani a föld árát is. /I másik meg az, hogy ki fog mönni •nindenkihez a bizottság és ahun baj van, ott segíteni fogunk. No. Ugylátom, most mán egyet értünk, hát Isten áldja magukat! A nép lassan oszladozni kezdett. Egyik-másik hozzánk fordult, hogy ezt vagy azt írjuk ki az újságba. Azt panaszolták, hogy sok a rossz föld. Az öreg barnasubás még most is tul hangos volt. Azt mondta: Nem egyezünk bele! Gyüjjön a bizottság. Azután ő is jóegészséget kívánt és elballagott. A KORMÁNY TERVEI AZ ÜLÉSSZAKRA. Még novemberben szeretné a kormány elintézni a nemzetgyűlésen a költségvetést, a törvényhatóságok reformjí.ról és a munkásbiztositó törvény reformjáról szóló javaslatokat. A törvényhatóságok feloszlatása és a tisztujitások eszerint a jövő év elején fognak országszerte megtörténni. Szeged, 1926 november 4 Szegedi kis tükör. Voltam a moziban. SZEGED, novemlwr 3 A véletlen szerencse küli nis kedvezése folytán jegyet kaptam a moziba, ahol a szezon legnagyobb slágerét és világszenzációját adják, ahogy mozireklámnyelven mondani szokták. Nem törekedtem erre a di.sóségre, hogy magam is lássam a csodát, de ha már megkaptam, megnézem, gondoltam magamban. Nem szeretem az érdekes dolgokat. Az igazán nagy dolgok nem „érdekesek*. A tenger, amelyet Lord Byron imádott, végtelenül egyhanguuak látszik, hiszen azért tenger. A puszta, amelyet viszont Petőfi imádott, ugyancsak végtelenül unalmasnak látszik (például egy miiveit mozilátogató előtt), hiszen azért puszta. A nagy dolgok egyszerűek. A nagy művészet is egyszerű, inint egy dór oszlop, egy krisztusi parabola, egy Heine vers. No de azért megnéztem a világ legérdekesebb és legszenzációsabb hímkolosszusát és találtam is benne valamit, amiért érdemes volt átverekedni nagamat a közönség tömegjelenetein. A film maga banális és verejtékesen „szenzációs". A főszereplő hölgy egészen jelentéktelen, távol akár Asta Nielsen finomságaitól, akár Henny Portén kedvességétől, akár Marga Kierska szépségétől, vagy Francesca Bertini démoniságától. Hanem van néhány jelenete: egy amerikai világlap újvilági méretekben kibontakozó üzemének széditó irama, titáni tempója, káprázatos mozgalmassága és lendülete: ez szinte lesújtja a szegény középeurópai szemlélőt, ma 1920 novemberében, amikor koldusságunk a tél küszöbén kopogtat. Valósággal a kapitalizmus falanszterét látja itt az ember és a vágtató gyorsasággal berregő film mintha az Uj Világ eposzának ritmusát zsoogatná a lelkedbe, igen, ez az, diadalének ez az ütem, ez az iram, ez a vágta, a gép diadala, a tehruka diadala a lélek felett, a formák kulturája a lényeg helyett, az üzlet diadala a költészet felett: ezt berregi itt a gép, ezt vebti itt a kép és ez, bevallom őszintén, már maga is egy fajtája a poézisnek, ha nekem egyáltalában nem is rokonszenves és örvendetes. Az uj éposz uj hősei: a nagy feltaláló, a nagy riporter, de rajtuk is egy uralkodik, hatalmas pocakjával, zsíros mssolyával, aranyláncával és szőrös szivével : Pénz őfelsége, hívják bár Ben Blumenthalnak vagy Rotschildnak és én a „gyorsaság nem boszorkányság" jellegű filmkolosszusba belefáradva bizony hazamegyek és hideg szobám zugában föllapozom Petőfi versét a csillagokról és ebben a néhány strófában — vigasztalásul és biztatásul — atzsongatom lelkemen az igazi nagyságot, végtelenseget, örökkévalóságot és költeszetet... .HATTYÚ-drogéria az összes pipere, kozmetikai és háztartási cikkek nagy raktára Szeged, Tisza Lajos-körut 73. sz. Belvárosi Mozi icar8 November 6-án, szombaton eete S őrekor iucij Kieselhausen vllájhlrü táncművésznő Táncesíélue teljesen uj műsorral és toalettekkel. Jegyek mé| kaphaök a Belvárosi Mozi elővételi pénztárába*. [

Meglepő olcsó árakt Schaiíer TcstTérek Kossuth Lajos-sugárut 8. 5 ELSŐRENDŰ KIVITEL I