Szeged, 1920. november (1. évfolyam, 66-89. szám)

1920-11-16 / 77. szám

Szeged, 1920 november 16. SZBOBD Beszélgetés a levegő hősével — A 2000 méteres halálugrás impressziói. — SZEGED, november 15. (Saját tudósítónktól.) Bizonyára élénken él még az olvasók emlékezetében az összes fővárosi lapok­nak a 7-iki rákosi nagy repülöversenyról közölt tudósítása. Ezek mindegyike első­sorban Kovács Endre bravúros, nyaktörő mutatványát emeli ki. Kovács Endre, ha nem is szegedi születésü, de évek óta közszeretetben álló tagja a szegedi uri társaságoknak. A rákosi repülőversenyen Kern Dezső gépéből 2000 méter magas­ságból ejtőernyővel a földre ugrott, s ettől fogva olyan hires fiu lett, hogy lapunk munkatársa indíttatva érezte magát, hogy tőle a nyaktörő mutatványával kapcsolatos részletekről ismertetést kérjen. — A levegőben lévő gépből való ki­ugrást már a harctéren is alkalmazták — mondotta — és én magam már hosz­szabb idő óta foglalkozom ily gyakorla­tokkal. Mikor ezt a versenyszámot a 7-iki versenyre kiírták, illetőleg vállalkozót ke­restek erre, egészen természetesnek talál­tam, hogy a versenyen én fogok a gépből kiugrani. Szegeden már ötször ugrottam ejtőernyővel és mindannyiszor szerencsé­sen értem földet. Maga az ejtőernyő elég egyszerű kis szerkezet, mely egy fél méter hoeszu lapos dobozra hasonlít. Ezt a hátamra erősítem, amíg maga az ejtőernyő-készülék két egészen vékony zsineggel van a re­pülőgéphez kötve. Ezen a két vékony zsi­negen múlik az ember élete. Ha a zsineg elszakad, akkor az ernyő kinyilik, ha pedig nem, akkor az ember teljes súlyával zuhan le a földre. Az ernyő azonban több­nyire kinyílik. Ez ugy történik, hogy a kiugrást követőleg a zsinegnek, mely 30 kilogram súlynál már, elszakad az én 70 kilóm alatt li el kell szakadnia. Baj csak ugy eshet, há rosszul szeretik fel a készü­léket. Szóval én a verseny napján is nyu­godt és biztos voltam a dolgomban, csak a bajtársíim és persze a közönség féltet­tek. Mi repülök köztudomásúlag nagyon is kabalásak vagyunk. Soha senki közülünk valamely szerencse-tárgy nélkül gépbe nem U1 és felszállás előtt nem hagyja magit lefényképeztetni. Én — a bajtársak ször­nyüködése dacára — engedtem a mozi­operatőrök és újságírók kérésének és fel­szállásom elítt percekig fényképeztek. — Végre Kern Dezsővel gépbe szálltunk. Én a magasság-mérőt és a szél irányát figyeltem. Ha ugyanis rossz széliránnyal ugrom ki, ugy könnyen fennakadhattam volna a Rákos felett meredező 60 méteres gyárkémények bármelyikén. Mikor azután a magasságmérőnk 2000 métert mutatott, vigyázattal, hogy a gép szárnyára rá ne ugorjak, tettem meg a kiugráshoz az elő­készületeket. Jobblábbal az ülésre álltam, megfogtam a gép egy fix pontját és bal­lábammal erősen elrugaszkodtam a géptől és mint a vízbe, fejjel lefelé ugrottam. A szél azonnal a hátamra fordított, majd szabályos lupíngot csináltam. Közben a lábaim lefelé kerültek s ekkor éreztem, hogy a zsineg elszakcdt és kinyilcft az ernyő. Mindez persze rövid másodpercek alatt. — Még felszállásom előtt elhatároztam, hogy a levegőben cigarettára fogok gyúj­tani. Ez azonban nem sikerült teljesen, mert a cigarettát a szájamba tudtam ugyan tenni, de az öngyújtót a derékszijjam any­nyira leszorította, hogy nem fértem hozzá. Érdekes volt a halálos csönd, amit száll­tamban egész jól meg tudtam figyelni. A Rákos körül három kutya ugatása túlvilági vonitásnak tűnt fel és jól hallottam a kö­zönség sóhajtozásait, amint lefelé szálltam ernyőmmel. A közönséget megnyugtatandó, zsebemből fehér kendőt szedtem elő és azzal iategettem a zsúfolásig tömött tribün felé. Hamarosan közel éreztem a földet, ar­comról hirtelen lekaptam a nagy szemüve­get, nehogy az esetben, ha rosszul érnék földet, Összekarmolja az arcomat, össze­húztam magam, hogy rugékony állapotban legyek és egészen szabályosan, a tér kö­zepén, két lábommal teljesen talppal értem földet. — Természetesen borzasztó üdvrivalgás és taps tört ki ennek nyomában, korlátok törtek s más efféle. De előttem termett Petóczy igazgató az autóján és egy újság­író, ők az autóval a tribün elé vittek. Az Unnepeltetés elmondása banális lenne, la­kább elmondom még, hogy egyenesen az udvari páholy előtt állt meg velem az autó. Először Horthy kormányzónak mu­tattak be, aki, jól emlékezem, azt mondta: — Végtelenül örvendek és gratulálok a bravúros mutatvlnyhoz. Majd megkérdezte: Nem félt? — Erre azután elmondtam, hogy nagy volt az önbizalmam és eszembe sem jutott a fé­lelem. Azután a Kormányzó ur megvizs­gálta a ruhámat (talpig bőrből való), a fel­November 28-án nyílik meg a szegedi népfőiskola. — A katolikus tanítóképzőben lesz a helyisége. — Felterjesztették a tantervet az Országos Szabadoktatási Tanácshoz. — Harminc— negyven hallgatója lesz az elsó tanfolyamnak. — szerelésemet és több mint egy félórán át besz légetett velem'és közben bemutattak a családjának és a Nagyasszony egy pohár igen jó (ugy hiszem békebeli) likőrrel kí­nált meg. József főherceg, Auguszta főher­cegasszony és százados fiuk beszéltek azután velem. József főherceg ismert a harcterekről és főként szakszerű dolgokról folyt a beszélgetésünk. Mikor az udvari páholyból elmentem, előkelő hölgyek és urak ezrei előtt, nem csoda ugye, hogy apró, de kedves részletekre pontosan nem emlékezem vissza. Csak tudom, hogy a nők nagyon szépek voltak és hogy leg­alább kétszáz ismeretséghez jutottam. Mind azt mondta, hogy nagyon féltettek. Érde­kes, én nem féltem. De mást talán én is féltettem volna . . . * A megírásra érdemes része beszélgeté­sünknek itt félbe is szakadt. Örömmel mu­togatta a „Kabala-mackóját" és a társaság­ban egy gyufával a világért sem lett volna szabad háromnak rágyújtania. V. J. SZEGED, november 15. Kiszipolyozott, lesújtott és széjjel­marcangolt nemzetünk csak ugy kerülheti el az ellenségeink által só­várgott végzetet, ha minden egyes honfitársunkat fölvértezzük a hon­mentő küzdelemre. A harci eszkö­zöket a szellem fegyvertárából kell venni. Segítsünk mindenkit nemzeti feladataink felismerésére, serkent­sünk ezek megoldására s ezt a tö­rekvést állandósítsuk az akaraterő fokozásával. A tisztánlátás, a tettrekészakarás, ami a céltudatos és tartós erőkifej­tés elöföltétele s az erre való neve­lés sohasem volt oly fontos, mint most. E megfontolás vezette köz­nevelésünk intézőit, mikor a népfő­iskolát — amellyel a kopár terüle­teken élő skandináv népet jólétre segítették — hazánkban meghono­sítani törekednek. Gazdaközönsé­günknek korszerű nevelése ma — amikor kisbirtokososztályunk politi­kai hatalommá is lett, — már elodáz­hatatlan. Szerencsés gondolat volt a moz­galmat Szegeden át megindítani. Az agrikultur Magyarországnak ez a természetes erőforrása, itt is kelt uj életre nemzetünk élniakarása. Min­den ellenkező híreszteléssel szemben megállapítható, hogy városunk ösz­szes illetékes tényezői megértették Szegednek e kiváltságos helyzetét és éppen ezért készségesen támogatják a kultuszkormányt a népfőiskola felállításában. A szakférfiak lelkes közreműkö­dése lehetővé tette, hogy földművelő honfitársaink első főiskolája — egy­havi előkészítő munka után — belső szervezetében teljesen kiépítve és a külső tényezőktől támogatva, no­vember 28-án meg is nyíljék. A népfőiskola intéző-bizottsága, mely­nek elnöke Gaál Endre kulturtanács­nok lett, elsősorban az iskola elhe­lyezéséről gondoskodott. A cél az volt, hogy az uj intézmény lehetőleg szerves kapcsolatba kerüljön a tanító­képző-intézettel, ahol a leendő nép­tanítókat nevelik, hogy a jelöltek a felnőttek oktatására is követendő példákat láthassanak. Glattfelder Gyula e tervről tudomást szerezve, készségesen hozzájárult ahhoz, hogy a népfőiskola a kir. kath. tanító­képző-intézetben nyerjen elhelyezést. Az intéző-bizottság elfogadta a népfőiskola tanterv-tervezetét és azt az egyes tárgyak tanmenetével és az előadók névsorával együtt fölter­sztette az Országos Szabadoktatási anácshoz. Az előadásokat napon­kint 8—1 óráig tartják majd, csu­pán szerdán és szombaton — a vásárra való tekintettel — folyik majd az oktatás a délutáni órákban. A hallgatóság 30—40 válogatott 18—35 éves férfiból fog állni, akik arra lesznek hivatva, hogy terjesz­szék a népfőiskola eszméjét. E szi­gorú válogatás az oka annak, hogy a létszám még nem teljes. Az intéző-bizottság megkeresésére a katonai hatóságok is megígérték, hogy minden csapattestből kivezé­nyelnek egy-egy altisztet — esetleg egy-egy ifjabb tisztet is — a nép­főiskola előadásainak a hallgatására. Az előadások, az elfogadott tan­terv szerint, három irányban fogják nevelni a hallgatókat: Az első cso­portba tartozó tárgyak elemi ismere­teket nyújtanak, vagyis pótolják, il­letőleg kiegészítik az elemi nép­iskola munkáját. A második csoport tárgyai a nemzeti nevelést szolgál­gálják. A gazdasági képzést szol­gáló tárgyak pedig felölelik mind­azon ismereteket és ügyességeket, amelyrk a többet és jobbanterine­lést előmozdítják. Ha a szegedi népfőiskola, mely a magyar nép főiskolai nevelésének első, mondhatni kísérleti állomása lesz, meg tud felelni a hazai és helyi szükségletek mérlegelése alap­ján eléjetüzött feladatoknak, váro­sunk a magyar művelődéstörténet­ben ezzel is külön helyet biztosit magának. Földmüvelőnépünk föl­emelesévél egy szebb és jobb jövőbe nyílik kilátásunk s nemzeti létünk alapját is megszilárdítjuk. Váradi József. Mindenfajta Cigaretta hüvelyek, cigaretta papírok, füzetek, író- és rajz­szerek legolcsóbb nagybani árban. Szépirodalmi, technikai és szakkönyvek, ifjúsági iratok, Rózsavölgyi és Bárd KaráCSOIllji albumok már kaphatók 34! KOVÁCS HENRIK könyv- és papirkereskedésében = SZEGED, Kölcsey-ntca 4. Telefon 10-48. Istentisztelet és katonai szemle a nemzeti hadsereg bevonulásának évfordulóján. SZEOED. november 15. (Saját tudósítónktólJ A nemzeti hadseregnek Buda­pestre való bevonulása alkalmából a szegedi katonai körletparancsnokság ma délelőtt 9 órakor diszistentiszte­letet tartott az alsóvárosi Mátyás­templomban. A helyőrség katona­sága már a kora reggeli órákban készenlétben állott a volt 46-os laktanya udvarán és a Mars-téren és 8 órakor katonazene mellett vo­nultak a Tisza Lajos-köruton és a Szentháromság-utcán át a templom elé. A templom előtt sastollas dísz­zászlóalj állott, míg a térségen a huszárok lóháton, a tüzérség ágyuk­kal vett részt a szép ünnepségen. Már 9 óra előtt megérkeztek a ka­tonai és polgári notabilitások, élü­kön fanky tábornok, körletparancs­nokkal és Shvoy ezredes, vezérkari főnökkel. Utánuk dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi polgármester, dr. Szalay kerületi és dr. Bottka államrendőrségi főkapitányok, to­vábbá Simonyi Ákos táblabíró, Kö­rösi postaigazgató, valamint az egész helyőrség tisztikara tábori öltözék­ben és sastollas fövegekkel. Bent a templomban a mise alatt a katonai zenekar játszott és a kó­rus régi egyházi dalokat és a .Bol­dogasszony anyánk"-at énekelte. A diszes misét Németh József száza­dos, tábori lelkész celebrálta teljes papi segédlettel. A mise a Himnusz eléneklésével ért véget. Mise után Janky Kocsárd tábornok szemlét tartott a kiválóan fegyelmezett hely­őrségi katonaság fölött és az ün­nepség alkalmából össztüzeket ad­tak le. * Budapestről jelenti a M. T. I.: A nemzeti hadsereg bevonulásának év­fordulóján, november 16-án a buda­vári Mátyás-templomban hálaadó szentmisét és utána zászlószentelési ünnepélyt akartak tartani. Az ünnep­ség a trianoni béke ratifikálására való tekintettel bizonytalan időre elhalasztót ott. KORZO-MOZI TBiEFOH: Igazgatóság 455. Pénztár 11-85. Hétfőn és kedden, november hó 15-én és 16-án Hz olasz Ctnes-gqár felvétele! Álomlovag. (A Gitáros leány.) as Regényes történet 5 felvonásban, s Főszerepben: Clairette Sabbatelli. Előadások kezdete: hétköznap fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, vasárnap fél 3, fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Szlovákiában az öaazea ma­gyar éa tót vasutaaokat el­bocsátják. BÉCS, nov. 15. (M. T. I.) A Wiener Montagszeitung jelenti Po­zsonyból : A cseh légionáriusok szövetsége, mely azzal a céllal ala­kult, hogy terrorizálja a tótokat, magyarokat és németeket, most az­zal a követeléssel fordult a kor­mányhoz, hogy bocsássa el az ösz­szes magyar és tót nemzeüségü vasutasokat, mert azokat megbíz­hatatlanoknak tartja.

Next

/
Thumbnails
Contents