Szeged, 1920. november (1. évfolyam, 66-89. szám)

1920-11-14 / 76. szám

c.t td. 1§20 B»vemb€f 14. Ara 2 V^íp, !. evf., 76. azém. ELÓrIZET ESI ARAK ém m kor. I Negyedévre 70 kor éffi 140 I Etv >-ór« 25 Uj honfoglalásra. SZEGLD, november i3. Huszonnégy órát kért Teleki Pál miniszterelnök a nemzetgyűléstől és huszonnégy óra a atl az erős kéz becsületes markolása kiráncigálta az Ismeretlenség homályából a rend és béke meg bonlóit, a felelőtlen és garázda, egyéni akciók elkövetőit, így kellett ennek lennie és az egész ország nagy megnyugvással és elég­tétellel állapítja meg, hogy igenis vas felelős kormány, amely nem engedi többé, hogy névtelen senkik Magyarország jó hirm vét meggyaláz­zák. a konszolidáció lassan, de bizr tosan meginduló munkáját meg­akadályozzák és az anarkia és for­radalom mérgét ismét beoltsák a nemzet (estébe. Nem lehetett tovább tűrni, hogy a kereszténység és magyarság rene­szánsza elhamvadjon a bujtogatók és gyújtogatok mesterségesen és alattomosan szított tüzveszedelmében, nem lehetett tovább engedni, hogy a legszentebb célok érdekében, a magyar nemzeti ideálok liszta és dicsőséges zászlaja alatt megindult uj honfoglalás a kalandosok, a kó­bor ponyázók martalékául eseék, toloti egész életöszjönünk, minden vágyunk és bitünk azt harsogja a müveit világ felé: mi élni akarunk, élai és virulni, fejlődni és baladni, becsületben, munkában, lélekben és Igazságban. Mi vissza akarjuk szerezni hazán­kat a tudás és kultura századoktól megszentelt fegyvereivel, rai fel akar­juk támasztani országunkat az egyet­értés. es testvériség csodatévő ere­jével, mi magyarok akarunk maradni a hármas bérc és négy folyam közén és ezeréves müvetségünk alapjaira akarjuk felépiten egy uj millennium minden nagyságát, szépségét és dicsüstgét. Ezért kellelt kemény és bátor elszántsággal szembeszállani azokkal. akik a titokzatosság és felelőtlenség leple alatt, tudva és tudatlanul ennek a magyar feltáma­dásnak és újjászületésnek akadá­lyozói voltak, ezért kelleti meg­mutatni a törvény és jog pallosát, amely megvédi a .védteleneket és ártatlanokat és megtorolja az ön-, bíráskodást és erőszakot. Nem tudjuk még egész teljessé­gében, milyen hatása lesz a magyar kormány e nyilt és őszinte állás­foglalásának és rendcsinálásának, dc az bizonyos, hogy rendkívüli mér­tékben javit válságos és szomorú helyzetünkön, benn és künn elő­segíti a megértést és békét, meg­tépett jóhirünk valutáját ismét ma­gasba szökkenti és a lelki integritás megerősítésével a területi integiitás nagy, ügyét is jobban szolgálja mindenféle kétségbeesett és elha­markodott kalandnál. A magyarság végre elindulhat a békés munka tövises, de ma egyedül sikeres utján a jövőbe, amely bizo­nyosan sok küzdelmet, jelent, de »égső győzelmünket is meg" fogja hozni bizonyosan! A miniszterelnök bejelentette lemondását Megszavazták a ratifikációt. A magyar parlament gyászülése. BUDAPEST, november 13. (Tekfonjekniés.) Történelmi nevezetességű iiléje volt ma a magyar kép­viselőháznak. A nemzetgyűlés külső képe is mutatta, hogy gyászszertartáson vagyunk, ahol halott fölött hangzanak lélekbe­markolú, gyászos szavak. A ratifikáció, a trianoni békeszer­ződés megpecsételése volt a szomoió ülés napirendjén s ezt méltósággal, a nemzet gyászá­hoz illően intézte az ország képviselete. Rakovszky István nyitotta meg az ülést. Előbb a földreformot harmad­szori olvasásban is elfogadták, azután áttértek a ratifikációs javaslatra. »<%> Az előadók. Huszár Károly, a külügyi albizott­ság élöadója feszült csendben lép az előadói emelvényre. Bejelenti, hogy őneki jutott az a szoti.r"' adat, hogy a külügyi bizottság ne­vében elfogadásra ajánlja ezt a sze­rencsétlen javaslatot. Azután ' felol­vassa azt a deklarációt, amelyet gróf Aponyi Albert' szerkesztett s ainely szószerint igy hangzik: > A nemzetgyűlés elhatározza . a trianoni békeszerződés tör­vénybeiktatását és annak rati­fikálásához beleegyezését adja. Az isteni igazság és az embe­riség lelkiismeretének színe előtt kimondja, hogy valótlan , ada­tokon alapul, igazságtalan s az emberiség közös érdekeibe üt­közőnek taxija. Nem alapul a tények kétoldalú megvitatásán, hanem egyoldalú akarat meg­nyilatkozása. CíűA- ellenállhatat­lan kényszerre! járul a nemzet­gyűlés ehhez a javaslathoz és nem szűnünk meg abban bízni, hogy a jobb belátás utat fog nyitni a békekötés jóvátételere. Huszár Károly után Balla Aladár és Jármy József a közjogi és köz­gazdasági bizottság nevében mély meghatottsággal szintén elfogadásra ajánlja a javaslatot. Mindkeitö hang­súlyozza a kényszer-helyzetet. Mindhárom előadót ünnepi csend­ben hallgatta a Ház. Élethalálharcot iktatunk törvénybe. Az előadók után Friedrich István szólalt fel és kijelentette, hogy mi ma élet-halálharcot iktatunk tör­vénybe. Tagadja, hogy £í a nemzet­gyűlés, a Csonka-Magv.arorszag nem­zetgyűlése, jogosítva volna ratifikálni ext a békét, hiszen szünetel a királyi hatalom és a főrendiház is Tilta­kozik a javaslat ellen. Herceg Windischgrütz L?jos szó­lalt fel utána. Ezeréves alkotmányunk függ« tlcnségének halálos Ítéletéről beszélünk. Önök — úgymond, a kormánypártra mutatva, — akik pártolják ezt a javaslatot, talán nem fogják fel ennek súlyosságát ugy, mint mi, akik ellenezzük. E szavakra méltatlankodás hang­zik fel a túlsó oldalon, ezt azonban csakhamar elfojtják. A kisgazda­pártban erre néma csendben felkel­nek a képviselők és távoznak a te­remből. . Herceg Windischgratz beszéde fo­lyamán kijelenti, hogy atnig csak egy négyzetméter lesz az elszakadt részekből idegen kézen, addig Euró­pában nem lesz béke! Minden ma­gyar embert fölhív, hogy ebben a kérdésben egyesöljenek. A javaslatot nem fogadja el. Tiltakoznak • nemzetiségek. Dvorzák Győző a tót nép nevé­i.en tiltakozik a trianoni béke ellen. E béke ellen harcot hirdet a tót nép és szent esküvést tesznek, hogy addig nem nyugszanak meg. amíg fejük fölött ismét a Turul nem fog röpködni. Lingauer Albin a nyugatmagyar­országi nemzetiségek nevében tilta­kozik a javaslat ellen. Nem engedik magukat eladni és ha Ausztria ra­gaszkodik Nyugatmagyarországhoz, akkor nem lesz béke kfciöttünk. Népszavazást kér. A javaslatot nem fogadja el. Kntkafahy Miktós álLumitkár: A mtén nép kongreüzusán döntött már afölött, hogy ne;n akar elszakadni Magyarországtól ei ha mégis be­cikkelyezik azt a törvényt, a rutén r.ép nem ismeri el magára kötele­zőnek és minden erejével küzdeni fog ellene. Ez a nép ragaszkodik az anyaországhoz, ez a nép nem is búcsúzik, csak a viszontlátás biztoc tudatában veszi tudomásul a tör­vényt, örtáll a Kárpátokon és várja u feítamadást. Gróf KleMsberg Kunó Sop­ron város nevében tiltakozik az el­szakadás ellen. A miniszterelnök beszél. A tiltakozások elhangzása után gróf Teleki Pá! miniszterelnök ál­lott föl s ezeket mondta: . Tisztelt Nemzetgyűlés! — Engedjék meg,'hogy ebben a pil­lanatban, amikor hazáuk balsorsa és saját végzetem erre a. hglvre állí­SZlRKESZTÓSEG ES KIADÓHIVATAL: Kölcaey-utca 6. * Telefon 13-33. 1 tott, őszinte legyek, talán azért is, mert azt hiszem, hogy minden kö­rülmény, talán maga a nemzet be­csülete is azt kívánja, hogy utoljára szóljak a nemzetgyűléshez erről a helyről. Amikor összeomlott a front, — mondotta — a magyar nemzet ebben a szerencsétlenségben is be­csületes volt és becsületesen hinni tudott, hinni akart. Csalatkozott. Igazságot várt, ahelyett kapott egy békeszerződést, melynek egyik fő­jellemvonása, hogy a legkevésbé őszinte minden békeszerződés közül. Amikor a miniszterelnök ezeket mondotta, a folyosóról behallatszott a kivonult képviselők Himnusz-a Teleki félbeszakítja szavait, az egész Ház is a Himnusz refrénjét együtt énekli a kivonultakkal. Gróf Teleki ezután igy folytatta : Közben láttunk megértést, de az sem vezetett eredményre. Megkaptuk a békeszerződést. Ez megrendíti a nemzetnek az igazságba vetett hitét. Egyes képviselők — folytatta a miniszterelnök - pártkérdéssé akar­ják tenni a békeszerződés ratifikálá­sát. Itt nem ismer pártszem pontot A kivonultak csak abban különbőz* nek azoktól, akik bennmaradtak, hogy enek belátják a kényszert. amely elölt állunk. Teleki vizsgálatot kér. , Ezután rátért arra a támadásra, mellyel egyesek külügyminiszteri* működését illették. Viselem a fele­lősséget teljes súlyában — mondotta — minden ténykedésemért és éppen azért, mert ennek tudatában vagyok.* (itt a miniszterelnök írást vett ki a zsebéből s azt a Ház asztalára tette) Indítványt teszek, hogy az én kül~ • ügyminiszteri működésem megvizs-­gálásdra utasíttassék az a bizottság, melyről az 1920. törvény a minisz-' téri feleiősségről szólva intézkedik. > A miniszterelnök szavai után az­elnök cnlnetet rendelt el. Megszavazzák I Rak*ívszk}- Istyán elnök a szünet utfa uibó! wefnvitji a* OWst ésT szavazata temu fel a kérdést: El­fogad jai a nemzetgyűlés a becik­kelyezésről szóló törvény ravaslatot ? A képviselők néma csendben ül-, nek. Rakovszky kihirdeti az ered­ményt: Igen. A nemzetgyűlés a ja­vaslatot általánosságban elfogadta. ' Hasonló módon szavazzák meg Huszár Károly deklarációs javasla­tát, majd elvetik Teleki miniszter-; elnöknek vizsgálatot kérő indít­ványát. Rakovszky elnök halálos csend-' ben hirdeti ki a szavazás eredmé-' nyét. Ekkor felállnak a képviselők, feláll a karzat ás felhangzanak a Szózat méltóságteljes * akkordjai.; Az< ünnepi hangulatban szem alig ma­radt szfrazon. A meghatottság lecsillapulta után áttért a Ház a ratifikációs javaslat részletes tárgyalására és azt vita nélkül*elfogadta. r ..... .., A történelmi jelentőségű, somom * ülés fél 2 órakor ért véget:

Next

/
Thumbnails
Contents