Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-03 / 41. szám

Szeged, 1*20 október 3. Ara 2 korona. Vasárnap, I. évf., 41. szám. ELŐFIZETÉSI ARAK: Ery évre 280 kor. I Negyedévre 70 kor. fii évre 140 .. I En Megjelenik naponkint délután. SZtRKESZTÓSEO E8 KIALOtlIVATAL: Kölc»ey-utca 6. * Telefon 13-33. Gróf Csáky külügyminiszter nyilatkozott a „Szeged" tudósítója előtt — Csak a békeszerződés ratifikálása után kaphatjuk viasza a még ki nem ürített területeket. BUDAPEST, október 1. (Saját tudósítónktól) Tudósítónknak alkalma volt gróf Csáky Imre külügyminiszter úrtól audienciát kapni s ebben a szerencsében tetemes része van annak a szives megemlékezésnek, mely az uj magyar külügyminiszter lelkében Szeged, a mult esztendő ellenforradalmi Szegedje iránt élénk színekben él még ma is. A kegyelmes ur az intervju idejét délután hat órára határozta meg s midőn a Vöröskereszt volt palotájának minden ablhkából élénken csillogott ki a villanylámpák fénye, munkatársunknak reménykedése kissé lelohadt. A palota, mely a késó őszi alkonyatban a munka fényében izzott, korántsem engedett reményt arra, hogy ilyen informativen fontos, de nem a szükségparancsolta célra a túlontúl elfoglalt államférfi munkaidejét igénybevehesse, de — sors hona, nihil alrud — tudósítónk mégis liement s őexcellenciája kabinetfőnökének, báró Bánffy Zoltánnak bejelentette azt a kívánságát, hogy intervjut szeretne kapni az uj külügyminisztertől, valamint azt is, hogy a kegyelmes ur ebből a célból erre az időre ide kérette őt. A külügyminiszter azonban nem volt szobájában. A titkára csodálkozva konstatálta, hogy a miniszter elment s a szolga is megerősítette, hogy a kegyelmes ur az előszobába vezető ajtaján felöltőben és kalappal elsietett. — Hát várjunk! A kegyelmes ur tudósítónkon kivül egy svéd ujságirót is kéretett magához s így biztos volt, hogy visszajön .. . Később azután kiderült, hogy sürgős konferenciára a honvédelmi minisztériumba futott át a miniszter. Időközben megérkezett a svéd ur is: karcsú, magas, szőke fiatalember. Kissé keményen ejtett, de irodalmilag tökéletes német beszédjével csakhamar élénk társalgást inszcenált az előszobában, a posztó-totöilök kényelmében, érdekes reminiszcenciákat frissítve fel azokból a heroikusan szomorú időkből, midőn a hadseregföparancsneksag Kriegspresscqtiartier-* jából kirándulásokat tettek a magyar fegyverek örök dicsőségének vértől áztatott mezőire. Egyszerre nyilott a belső ajtó s a miniszter a szobájába lépett. Tudósítónk és a svéd ur között udvarias vetélkedés támadt. — öné az elsőség, ön jött előbb! — Ön a vendég, tehát megelőz engem' — De en talán sokáig leszek benn! — Ebben reménykedem én is! Végre a svéd ur mégis enged és bemegy, tudósítónk pedig Bánffy Zoltán illatos cigarettjére gyújtva, vár a sorára. Mikor a svéd kolléga huzamos idő multán kijött, munkatársunk belépett a miniszter szobájába. A külügyminiszter néhány üdvözlő szó után helyet mutat s tudósítónk exkuzáló szavait szives szavakkal fegyverzi le, m jd azt a propoziciót teszi, hogy felvetett kérdésekre ad választ s ekképen adja meg a kivánt intervjut. Szeged volt az a sziget... Munkatársunk élt az engedelemmel és felveti az első kérdést: — Hogyan emlékezik Nagyméltóságod a Szegeden töltött napokra? — Szeged — szép napok, s omoruságokkal és reményekkel teli napok városa. Mennyi hit, menoyi várakozás, mennyi reménység csí rázott ott a magyar lelkekbe s ezekből sok nem teljesedett be. De az, hogy amit mi Szegeden elképzeltünk, nem vált mind valósággá, éppen nem lehangoló. Nem tudtuk akkor még s nem is mertük még hinni sem, mennyire leromlottunk, mennyire a vég szélére jutottunk. Ahhoz képest, hogy mennyire hátradobott, visszalökött bennünket a forradalom s a proletárdiktatúra, ahhoz képest a mai napig óriásit fejlődtünk, szédületes iramban siettünk a normális viszonyok felé. Ha nem is teljesedtek be a szegedi akciókor táplált vérmes és délibábosan optimisztikus reményeink, a teljesítmény, melyet az ország a teljes dezolució állapotából a konszolidáció felé vezető uton véghez vitt, méreteiben az akkori reménykedéseinket is fölülmúlja. — Szegedre különben nagyon szivesen emlékezem. Szeged volt az a sziget, ahol a veszedelmek és a végzet hullámverésében relatív biztonságban dolgozhatott az a maroknyi lelkes ember a magyar haza ujjáteremtésén. — Ez is, de meg a városnak szépségei és kellemességei: a Széchenyi-tér, a Tisza partja, a regatta, a halászlé, mindannyi egy-egy kedves momentum, mely mélyen belevésődött az akkori hazátlanoknak impresszióra amúgy is fogékonyabb lelkébe. Magyarország és a kis ántánt. — Nagyméltóságod politikája — amint a lapok azt már megirták — nemde, gróf Teleki Pál külügyi politikájának szerves folytatásat képezi ? — Természetesen. Én nem uj kormányba léptem be, hanem már létező, programmal biró s programját nyilvánitott kormány hívott meg a külügyminiszter székébe. De különben is, én ennek a kormánynak megbízásából tevékenykedtem eddig, ennek a korir.ánynak intenciói s a magam, a kormány intencióival konform meggyőződése szerint. Ez a magyarázata annak, hogy hivataiba-lépésem alkalmából nem adtam programot. — Hogy az én külügyi politikám az előbbi külügyi kormányzat politikájának, hogy ugy mondjam: szerves folytatása, arra garanciával szolgál gróf Teleki Pál és köztem fönnálló régi, föntartás nélküli és őszinte politikai barátságunk. — A kis ántánt megalakulásának minó befolyása lehet a mi külföldi orientációnkra? — Erre pozitív fele'etet adni bajos és legjobb, ha a kormány álláspontját precizirozom, amely abban kulminál, hogy összes szomszédunkkal az úgynevezett jószomszédi viszonyt megteremtsük, ápoljuk és fentarsuk. Ez a mi intenciónk elsősorban arra irányul, hogy a gazdasági érintkezést, — mely szomszédaink érdekét legalább olyan mértékben szolgálja, mint a miénket, — felvegyük. Ebben az irányban a kezdő lépéseket már megtettük s ha a gazdasági közeledés megtörtént, akkor és ebből a politikai közeledés úgyszólván automatikusan fog következni, ha a túlsó eldalon jóindulatot és megértést tapasztalhatunk s ha ezt a jóindulatot és megértést tettekkel is igazolják, amennyiben elszakadt testvéreink nemzeti, kulturális, politikai és gazdasági exisztenciáját biztosítják. (Itt 32 sort törölt a cenzúra) A külügyi bizottságban. Az intervju közérdekű része ezzel véget ért és tudósítónk, a külügyminiszter urnák lapunk iránt tanúsított kitüntető jóindulatát megköszönve elbúcsúzott. Politikai körökben azonban hallott egynéhány megjegyzést a parlament külügyi bizottságának tegnapi üléséről, melyen gróf Csáky Imrének Kezd már bennünket megismerni a külföld. — Mennvire vehető komolyan Franciaországnak jóindulatu érdeklődése Magyarország iránt? — A gazdasági felsegélyezés tekintetében az érdeklődés teljes. A francia tőke igen érdeklődik gazdasági helyzetünk, szükségleteink. terveink és lehetőségeink iránt. Természetes dolog - hiszen ez az első, mondhatnám : reménynyel kecsegtető idegen érdeklődés — mi ezt örömmel fogadjuk és ennek az érdeklődésnek alapján valami pozitívumot kiépíteni fontos, égető és Ielkiismeretbeli kötelességünknek tartjuk. — Külföldön jartábaivmit tapasztalt Nagyméltóságod? Minő a hangulat ott Magyarország iránt? — Ebben a tekintetben örvendetes tünetekről értesithsii a közönségét. Körülbelül egy hónap előtt tértem haza külföldről, ahol nagy megelégedéssel tapasztaltam, hogy a külföld szukcesszive és lassan kezd már megismerni bennünket. Azelőtt kétségtelenül idegenebbek voltunk a külföld előtt, mint bármely más népe a világnak. Most azonban gondolkodásunk, jellemünk, pszichénk és mentalitásunk egyre jobban és jobban ismert lesz a külföld elölt és megösmerésünkkel karöltve nőnek a legyőzött magyar nemzet iránt a szimpátiáit is. Ennek a fenoménnek kézzelfogható eredménye az, hogy mig januárig úgyszólván csak ellenségekkel találkoztunk a külföldön, azóta a nyugati hatalmaknál érzékelhető és örvendetes hangulatváltozás állott be velünk szemben. A kormánynak feladata ezt az örvendetes tényt kihasználni, az irántunk felcsirázó szimpátiát istápolni s annak előnyeit a javunkra értékesíteni. nyugodt, higgadt, körültekintő ítélőképessége, nagy készültsége és széleskörű orieniálódottsága a legjobb benyomást keltették, még azoknál az uraknál is, akik déli fata morgánák rabjaivá lettek s akiknek kérdéseit Csákv Imre nyugodt fölénnyel s abszolút udvariassággal válaszolta meg, bár válaszából mindig kicsengett az, hogy ez a sima, udvarias és nyugodt diplomata tud akarni és tud eredményesen és erélyesen ellentmondani is. S. C.