Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-15 / 51. szám

Stéged, 1920 október 15. ára I korona. Péntek, 1. évf., 51. fiám. 557 ELÓFIZETESI ARAK: évrs 280 kor. I Negyedévre 70 kor. évre 140 H | E» hóra 25 „ A népkultura érdekében. SZEQBD, október 14. A Magyar Néprajzi Társaság szegedi osztályának tegnapi alakuló értekezletén egy bölcs, öreg magyar tudós, Hermann Antal igen okos szavakat mondott a politika és tudomány viszonyáról. Egy régi magyar politikusnak arra a kifogására, hogy ö nem ért a politikához, tudós Hermann Antal azt válaszolta, hogy sokkal nagyobb baj annál, miszerint a politikus urak nem értenek a tudományhoz, jelesül az etnográfiához. És örvendetes előjelnek látta a kiváló magyar néprajzi tudós, hogy Magyarország mai miniszterelnöke ime nem csupán csak ért a tudományhoz, de maga is érdemes művelője a földrajznak, aki nyugodtan ülhetett le a Magyar Néprajzi Társaság előadó asztalához, nem egyszerű vagy nagyszeiU vendég volt ott csupán, de hivatásánál fogva is hivatalos. A kultura és válva értéke nincsen mindig egyenes viszonyban egymással, de bizonyos az, hogy a kiomlott valutát a jó politika mellett jó kultarmunkával is lehet javitaoL Erre a kulturmunkára sohasem volt nagyobb szükségünk, mint most, az európai müveltseg nagy válságának és a magyar élet mély szakadásainak idejen, amikor — ahogyan Hermann Antal olyan találóan kifejezte — elsodort falu lett az egész ma* gyarsághól és ugyancsak menteni kell mindent, ami menthető és különösen azt, ami jellegzetesen és gyökeresen magyar. Mindezeken felül Szegeden egészen sajátos és eredeti hagyománya van a magvar etnográfiának, hiszen Kálmány Lajos elődje, Dugonics András, a dicső emlékű piarista oktató és iró e városban, amely neki is szülővárosa volt, gyűjtögette élete alkonyatán a magyar példabeszédeket és jeles mondásokat, a magyar közmondások első érdemleges uyüj:eményét éa Tömörkény István, a magyar földmüvelőnép legnagyobb szépprózai epikusa, szintén S'egeden élt és dolgozott, neméljük, hogy az a lelkes indulás és mozgalom, amelyet Hermann Antal apostoli buzgósága kezdett, nem lesz csupán csak muló szalmaláng, konjunkturás divat pillanatnyi szülötte, hanem Szeged vezető körei, elsősorban a magyar kultura itteni képviselői, a tanárok, tanítók, irók, művészek őszinte lélekkel fölkarolják a szegedi folklore ügyét, amely csakugyan többet jelent a puszta szobitudomány kedvtelésénél, életet, magyar életet, jövendőt, biztosabb és boldogabb jövendöl jelent, azt jelents, hogy a magyar haladás és fejlődés állandó és s'zilárd fundamentumát, n nép lelkét ismerni és szeretni akarjuk, egyúttal nevelni és irányítani. Az elsodort falut újra föl kell építeni, hogy az egész világra szóló nagyszerűséggel nőjjön ki belőle a magyar nemzeti műveltség minden vésszel, viharral diadalmasan dacoló katedrálisa I Cenzúra és király-kérdés* Óriási vihar a BUDAPEST, október 14. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 óiakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az elnöki előterjesztések előtt meleg szavakban emlékezett meg Gedeon Jenő elhunyt képviselőről, akinek elhunyta felett a Ház részvétét jegyzőkönyvbe örökíti meg. Ezzel kapcsolatban az elnök felhatalmazást kér, hogy a megüresedett választókerületben az uj vá'asztas elrendelésére a belügyminisztert megkeresse. A Ház a felhatalmazást megadta. Ezután jelentette az elnök, hogy az aradi vértanuk emlékünnepélyén a Ház képviseletében Budapesten az elnök jelent meg, a szegedi gyászünnepélyre a Ház koszorút küldótt és Pálfy Dániel és KÓSMÓ István jelentek meg. Majd jelentelte az elnök, hogy a kemecsei választókerületben Kállay Andrást, Sárospatakon pedig herceg Windischgrűtz Lajost választották meg nemzetgyűlési képviselőnek. Windischgrátz megbízó-levelének bejelentését a baloldalon éljenzéssel fogadták, mire Meskó Zoltán közbekiáltotta : Nagyon gyenge éljenzés I Ugyancsak általános éljenzéssel fogadták gróf Bethlen István megválasztását Hódmezővásárhelyen. A megbízó-leveleket az igazoló-bizottságnak adták ki. Ezután a függőben lévő inditványi és interpellációk jegyzékét olvasták fel, majd különböző feliratokat mutatott be az elnök. A napirend előtt Milcsevics János szólalt fel és szóvátette, hogy egy hetilapban és egy röpiratban megtámadták. Kifogásolja, hogy a cenzúra nem vet gátat az ilyen támadásoknak. Csernus Mihály a haszonbérek rendezésének tárgyában interpellált, Frühwirth Mátyás pedig a kis haszonbérletek körüli visszaélések tár-r gyában a földmivelésügyi miniszterhez, maid a honvédelmi miniszterhez intézte interpellációját, amely szerint a katonaság gazdasági hivatala kárt okoz a kisbérlöknek az által, hogy a földe* előlük kibérli. Az interpellációkat kiadták az illetékes minisztereknek. Nagyatádi Saabó István fötdmivelési miniszter azonnal válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy a házhelyek és a kis haszonbérielekre vonatkozó rendelet végrehajtásánál minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál arra, hogy a törvényjavaslatnak érvényt szerezzen. Ha visszaélések történnek, azt a legszigorúbban meg fogja torolni. A Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Kovács J. István a cenzúra kezelése tárgyában kiván sürgős interpellációt előterjeszteni. Nagyon sajnálja, hogy a pénzügyminiszter nincs jelen, hogy felhívhatná arra, hogy csapjon le arra a teljesen haszontalan intézményre. nemzetgyűlésen. amely drága pénzért rossz vicceket csinál az újságokban. Amit itt kicenzuráznak, azt a külföldi lapokban elolvashatjuk kellő tóditástal és a külföld még ezt a tóditAst is igazságnak veszi. Kerekes Mihály: Nem engedik napfényre a bünt. (Felkiáltások: még a miniszterelnök beszédét is cenzúrázták I) A cenzúra ellen. Kovács J. István: Erkölcsi szempontból is feltétlenül szükséges, hogy a cenzúrát erősen megszorítsuk. Fájó szivvel kell konstatálnia, hogy a mai helyzetben a cenzúrát a maga egészében eltörölni még nem lehel, de azt bizonyos korlátok közé kell szorítani. Essenek cenzúra alá a rendkívül fontos külügyi, katonai hírek és a kormány pénzügyi politikájára vonatkozó közlemények, ha ugyan vaa a kormánynak pénzüeyi politikája. (Nagy derültség.) Tessék átadni a cenzúra vezetését olyan testületnek, amelynek van gazdája és vannak felelős vezetői. Gaál Qaszton : A pretorianus zsarnokságának vévet kell vetni Kovács J. István áttér d királykérdésre. (Halljuk, halljuk I) Ezt a kérdést a cenzúra tanácstalansága, kapkodása és érthetetlen miszticizmusa veszi körűi. Lehetetlennek tartja azt, hogy egy nemzetgyülé i képviselő ebben a kérdésben ne nyilatkozhassék. Beszédéből a cenzúra egyetlen szót sem engedélyezett, ami a legképtelenebb találgatásokra adott alkalmat. Kihúzták a beszédét csaknem egészen, holott azt a félhivatalos M. T. I közölte. Engedelmet kér a nemzetgyűléstől arra, hogy elmondja, hogy mi volt az enyingi beszédének témája. (Felkiáltások : halljuk, halljuk!) El fogja mondani beszédének gondolatmenetét, hogy a nemzetgyűlés lássa, van-e abban olyan, amit becsületes magyar újság le nem közölhet, holott az ö beszédénél sokkal súlyosabb dolgok láttak napvilagot az újságok hasábjain aluszékony cenzorok jóvoltából. Enyingi beszédében arra utalt, hogy a magyar nemzetnek hazáját vissza kell szereznie. (Felkiáltások a Friedricli-párton: D« nem beszéddel!) Hornyánszky Zoltán: Ratifikálni akarjuk a békét I Kovács J. István: Rámutattam enyingi beszédemben arra, hojjy amikor a nemzetgyűlés február derekán összeült és az első lépíst meg akartuk tenni a jognelküliség állapotából a jogrend álbpo:ába, mi, a nemzetgyűlés tagjai megallapud tunk abban, hogy a király kérdést ki fogjuk kapcsolni. Vázoltain beszédemben a legitimitás és a szabad királyválasztás álláspontját és azt fejtegettem, hogy a legitimitás keresztülvitele milyen nehéz. A szabad királyválasztási jog mellett; a nemzeti éa emberi jogok elalkudhatlan érvei szólnak. Ezeknél az emberi jogokban gyökeredző érveknél azonban hatalmasabbak a szabad királyválasztási lOg mellett azok a tények, amelyek bizonyítják, hogy a nemzet önmaga akar saját sorsának ura lenni, (ugy van! ugy vanl a jobboldalon) a ni feljogosítja a nemzetet, hogy azt ültesse a trónra, akit élni vágyó lelke szerint trónra akar ültetni. (Helyeslés a jobboldalon, zaj a középen.) Nem leszünk tovább rabszolgák! (Közbekiáltások a jobboldalon.) Vihar a királykérdés körül. Kovács J. István: Rámutattam arra, hogy azok, akik a szabad királyválasztási jog mellett állanak ... Szmrecsdnyi György: Kik azok? (Felkiáltások a jobboldalon: Mi vagyunk azok!) Meskó Zoltán: Menjen, kérdezze meg a néptől. (Állandó zajos közbeszólások a jobb és baloldalon. Fríedrichék és a kisgazdapártiak heves vitákat folytatnak. Állandó nagy zaj.) Kovács J. István: Rámutattam arra, hogy mi a szadad királyválasztás alapján állunk. (Naav zaj.) beniczky Ödön: cijen Károlyi Mihály és Diener Dénesi (Óriási derültség. Folytonos nagy zaj.) Szmrecsdnyi György: Nekünk koronás királyunk van. (Viharos éljenzéa a jobboldalon, ellentmondások a a kisgazdapárt padsoraiból.) Rubinek István: Megszökött! Friedrich István: Ez forradalom I Meskó Zoltán: (Friedrich felé mutat): Te kergetted el I (Folytonos nagy zaj. Az elnök csenget). Gaál Gaszton (Friedrich felé mutat) : Nagyon sok a jogforrás! (Állandó nagy zaj). Kovács J. István: Nem akarjuk ezeket a kérdéseket mi most elintézni. (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Minek hozza ide!) Kovács Emil: Beszéljen másról. (Állandó nagy zaj. Az elnök folyton csenget.) Huber János: Kenyeret a munkásoknak. (Zaj.) Grieger Miklós: így hallgatták meg Envingen is ? (Nagy derültség.) Kovács J. István: Felemelt fővel állottunk a nemzet elé. Rámutattam arra, hogy mi senkivel ilven kérdésben nem tárgyaltunk, (filénk helyeslés a kisgazdapárton.) A szomélyi kérdéseket ebből az ügyből becsülettel kikapcsoltuk. Meskó Zoltán: Nem állítottunk mi ki útlevelet Svájcba. Kovács J. Ist/án: Megállapítom azt is, hogy igenis voltak törekvések arra, hogy a nemzetgyűlés számára fentartott egyedül illetékes döntést be nem várva a nemzetet kényszerhelyzet elé állítsák. (Folytonos nagy zaj.) Gaál Gaszton: A pénzügyminiszter maga konstatálta, ho^y puccs készült. Friedrich István (kezével ludonáz): Vni iijuk érte a felelősséget. Mivel a zaj nem akar lecsillapodni, elnök az ülést 10 percre felfüggeszti. é