Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-12 / 48. szám

SZEOED Stéged, 1920 október 12. A külföldi tóke ét az orientáció. Idekapcsolódik bele ebbe a gaz­dasági penetrációnak kérdése kül­földi lókék által. Valutáris helyze­tünknél fogva a külföldi pénz vá­sárló ereje nagyobb s ennélfogva könnyebben hatol be gardasági életünkbe. Ez a tünemény bizonyos fokig örvendetes, mert természetes, hogy a világgazdaságba való be­jtfllésünket ez elósegiti, de mindenkor gondunk lesz arra, hogy a magyar állam érdekeit, a magyar állam fentartdsának, teljes po­litikai szabadságának biz­tosítását ne tángálják ezek. Mióta külképviseletek vannak Buda­pesten, érezhetők máris a közvetlen összeköttetés szálai. E gazdasági penetrációkkal kapcsolatban sok szó esik a politikai orientációról. Ennek elsősorban Magyarország orientáció­jának kell lennie: magyar ts keresz­tény orientációnak. Külföldi orientáció tekintetében a nagyhatalmakkal ba­rátságosabbá vált. Felemlíti gróf Teleki Pál a francia kérdést, melyet, sajnos, nagyon meg­gondolatlanul és nagyon hevesen tárgyaltak és pedig az államvasutak kérdését. Elörebocsájtja, hogy a magánüzletben szükséges bizalom és diszkréció szükséges az államközi üzleteknél is. Nyilvánosság előtt ilyen üzletet lebonyolítani nem lehet. A sajnálatos az, hogy ezt a kérdést is, ugy mint sok mást, felelőtlen elemek felhasználták káros agitációra. Szegeden is volt ilyen gyűlés, ame­lyen könnyelmű és rosszakaratú hazugságoknak felültek. Természetes, bogy idegen tökékkel is dolgozunk, melyeket bizonnyal kevésbé vennénk igénybe, ha saját tőkéink volnának, de mindenkor vigyáz a kormány arra, hogy a magyar állam joga ne csorbittassék. Ezek az álláspontok a többi nagyhatalmakkal szemben is, melyekkel a gazdasági összeköttetés már kiépül. A ratifikálás. Damokles kardjaképpen lebeg fe­lettünk a ratifikáció kérdése, mely­nek megvannak az előnyei s meg­vannak a hátrányai. Az utóbbiak nem a ratifikáció hátrányai, hanem a vesztett háború hátrányai és kö­vetkezményei, előnyei pedig bizo­nyos szabadaob nu.zg.is reménysé­gében rejlenek. Ezeket a reménysé­geket nem kivúnja gróf Teleki Pál hangsúly zni, nehogy azok igéret, készpénzképpen vétessenek. A rati­fikáció semmi más, mint elösmerese annak a ténynek, hogy a háborút elvesztettük és lezárja azt a korsza­kot. melyben mi legyőzöttek voltunk s megnyit egy uj korszakot, melyben versenyző és tárgyaló felek leszünk Ismét. Versenyképességünket és tár­gyalási súlyúnkat mindenkori súlyúnk szabja majd meg, A szomszédaink. A miniszterelnök ezután Magyar­országnak a szomszédos államokhoz való viszonyáról beszél. Elsősorban Ausztriával foglalkozik s megálla­pitja, hogy a multat likvidálni kell ami adminisztratív leendő. A jövö tekintetébea pedig az osztrák népnél barátságot, Ausztriával élénk gazda­sági összeköttetést óhajtunk fenn­tartani, de nem akarunk nte semmi néven nevezhető politikai összeköttetést vagy kapcso­latot. Renner beszédei most agresszívek, de « éle ezeknek a korícsbeszédsk­nek nem ellenünk irányul, hanem az otthoni politikai ellenfelei iránt. A többi három állammal szemben a legyőzött viszonyában állunk. Ér­dekünk, hogy gazdasági relációkat teremtsünk s ezt igyekszik is a kor­mány megteremteni. De nehéz tár­gyalni erről, midőn véreinket ott üldözik. A politikai atrocitások egész sora történik meg a megszállott terü­leteken. Baranyában a kommuniz­must restaurálják s nagy sérelmet képeznek a kiutasítások is. A kormány mindent meglesz, amit megtehet. November 1-éretöbb ezer családot helyezhet el lakások­ban, de arra, hogy ilt rendet te­remtsünk, ezt a beözönlést meg kel­lene szüntetni. Mert jönnek olyanok is, akiknek nem feltétlenül kellene eljönniük s ezekre fontosabb volna, ha ottmaradnának, mert a kiutasí­tások mögött taktika is van és ez is eszköz akar lenni arra, hogy Ma­gyarország gazdasági helyzetét meg­nehezítsék. A zsidókérdés dolgában helytelen a felfogás mind­két részről. A zsidóságnak számolnia kell azzal, hogy a kommunizmus elősegítésében és lehetővé tételében (galilei kör, szabadkőművesek) jelen­tős része volt a zsidóknak s azzal is, hogy a zsidóságnak nagy beözön­lése a honoráciorok helyére meg­akadályozta azt a természetes folya­matot, hogy a középosztály a nép széles rétegeiből feltörekvőkkel fel­frissüljön. Ez az indoka minden ez ellen irányuló intézkedésnek s ennek a megszüntetését célozza a numerus klauzus is. A középosztály visszaállí­tása és a faji géniasz ere­detiségének megóvása sok­kal szentebb cél, semhogy gyűlölettel szabadna kezelni. Viszont vannak magyar zsidók, elég nagy számban, akik hazafiasan gondolkodnak és voltak olyanok is, akik a forradalom és a kommuniz­mus alatt is megállták a helyüket. Soha nem szabad általánosítani. A kereskedelem, a pénzügyi gazdaság és az ipar terén a zsidóknak, külö­nösen a régi magyar zsidóknak sokat köszönhetünk. A keresztény érvényesülés nem azt jelenti, hogy egyszerűen mindenüké beülünk, ha­nem abban, hogy erős, kitartó mun­kával dolgozzunk, hogy a konkur­renciát minden (éren felvehessük. A nemzetiségi kérdést nemcsak az 0, de az an ;ol tudós, Barkley véleménye sze int egy kö­zös nyelv kötelező tanításával meg lehet oldani. A munkáskérdésről szólva kifejtette a miniszterelnök, bogy barátja a munkásszakszervezetek visszaállításának, de olyan módon, hogy ez csak gazdasági tömörülés legyen, mert a szabadság korlátozása és lábbal tiprása, ha a munkás érdekképviselet polit.'tai testület is. A közellátás tekintetében a kormány mindent el­követ, ami módjában áll, hogy az élelmezést és a tüzelőszeieket biz­tosítsa. \' Földbirtokreform és egyéb intézkedések. Sürgős kéTdés a földbirtokreform kérdése. Rubinek és nagyatádi Szabó javaslatai között eltérő ellen­téleket már elsimitottuk, ugy hogy igy epv egységes törvényjavaslat kerül a nemzetgyűlés elé. A vitézi telkek is megoldást nyertek. A házhelyek­ről szóló törvényt már meghozták. Tető alá kerül a mezögazgasagi ér­dekképviseletet szabályozó törvény is. És felállítják: és pedig Szegeden az első földmivesegyetemet. A tekintélyek lejáratása. Magyarország ujjáleremtésében a higgadtság, nyugalom és a munka elsősorban szükséges, a komoly, intenzív, megfontolt és meg nem zavart munka. Mindenki organizá­lódjék bele a közös munkába, ne akarja senki a saját számlájára, márói-holnapra megmenteni a hazát. Egymás szidalmazásával, gáncs­vetéssel és a tekintélyek lejáratásá­val nem erősödünk, hanem csak akkor, ha összefogunk. Az építés munkájában békességre van szükségünk ezért ne gyűlölköd­jünk sem a jelen, sem a mult miatt — teremtsük meg az egységes társadalmi légkört. Le akarják járatni a tekintélyeket, elsősorban a kormányzat tekintélyét. Még a nemzetgyűlésen is elhangzot­tak olyan szavak, melyek tisztviselők ellen szóltak. Pedig itt már történ­nek intézkedések, melyek ebben a tekintetben orvoslást nyújtanak. Le akarják járatni a nemzetgyűlés te­kintélyét is, mely pedig az össze­szokás és akialakulás súrlódásainak periódusai után ma már akcióképes, komoly testület. A király-kérdés. Le akarják járatni a királyi tekin­télyt is, — korteskedéssel csorbítják előre Magyarország leendő királyá­nak tekintélyét. Királyválasztás csak akkor lesz, csak akkor lehet, ha a belső rend helyreállott s ha az alkotmány reví­ziója megtörtént. Rémhírek. Tele van a levegő rémhírekkel. Megyünk a csehek ellen — mond­ják — és csörtetik a kardot, pedig akinek kardja van és okos, az nem csörtet vele, hanem verekszik. Rém­hirkép szállanak a puccstervek is. Minden ké» hétben hazajön a király. Ilyen rémhír még az ultimátumok híre is. Ezeknek a rémhírednek meg­van az a hátránya, hogy a külföldön is elterjednek. Ilyen a bécsi akta­lopás dolga is, melyben néhány je­lentéktelen akta ellopásának alkal­mát felhasználták arra, hogy fontos okmányokat hamisítsanak. A miniszterelnök végül köszöne­tet mond hallgatóságának az érdek­lődésért és szűnni nem akaró taps és éljenzés között tér vissza ülő­helyére. » Vass József miniszter beszéde. Vass miniszter mindenekelőtt ki­jelenti, hogy az ország kenyérellá­tása biztosítva van. De hogy ez minden rázkódás nélkül megtörtén­jék, az állam kenyerére csak az tart­hat számot, aki valóban e'látatlan. S hogy az ellátás biztosíttassák s hogy a legitim és illegitim kivitel­nek korlátot szabjon, nem engedi meg, hogy nagy tömegekben ex­portáljanak innen s hogy egyesek­nek százmilliók vándoroljanak a zsebébe, amikor az államnak csak fillérek jutnak. Majd arra tér át, 3 hogy a kereszténység eszméje épitő erejű, soha nem csinált forradalmat s azok, akik a keresztény eszme nevében fütykössel kezelnek kérdé­seket és tflkörablakokat, — azok nem a kereszténység eszméjé4 szol­gálják. Nem beszél azok ellen, slák nem mámorosak, csak azok ellen, akik gőzölgő fejjel akarnak csele­kedni s kik gőzölgő fejjel mindent elrontanak, amit a higgadt, meggyőző igyekezet megteremtett. A fegyelmet, áldozatot, munkát, ezt a konstruktív erét kérem Önök­től — ezzel zárta beszédét a minisz­ter — és az ország kereszténységé­től, minden magyar polgárától és akkor lesz Magyarország. (Lelke* éljenzés és taps.) Patacsy Dénes állam­titkár beszélt ezután s kijelenti, hogy csak a szeretet alapján folytatódjék a nemzetet felépitó munka. Nem gyű­lölöm a zsidót, — mondotta, — de szeretem a keresztény magyar faj­támat. Tovább fűzi azután a szeretet gondolatát s megállapítja, hogy a keresztény eszmének a politika, a gazdaság s a család életében helyet kell foglalnia. Bizalom a miniszter­elnöknek. Dr. Kelemen Béla mond még kö­szönetet a miniszterelnöknek, kifejezi a váiasztóközönség változatlan bi­zalmát gróf Teleki Pál személye iránt, Isten áldását és szerencsét kiván a miniszterelnök történelmi hivatásához s az ülést bezárja. A bankett. A Tisza-szálló nagytermében tar­tott banketten mintegy 300-an vet­tek részt. A pohárköszöntők sorát a miniszterelnök nyitotta meg, ki a kormányzóra ürítette a poharát. Aigner Károly főispán köszöntötte fel ezután gróf Teleki Piit t midőn rámutatott arra a szeretetre, mely Szeged városa és gróf Teleki Pál között fennállott, arra kérte a mi­niszterelnököt, hogy ezt a szeretetet őrizze meg és ápolja tovább, mert az a gyémánt, amit a szegedi ho­mokban talált, még nincs kicsiszolva, de ha ő veszi műértő kezeibe, ha­marosan a magyar korona egyik legértékesebb ékköve lesz. Majd Somogyi Szilveszter pol­gármester mond tósztot a közélel­mezési miniszterre, utána Szélt Gyula Teleki Pálra. Pdlosy Dénes Szeged város fejeit köszönti fel. Karafjiáth Jenő a Tevéit élteti, Patacsy Dénes a nemzeti hadseregre üríti poharát, Gömbös Gyula pedig Szegedre, a magyar reneszánsz bázisára. Gróf Teleki Pál miniszterelnök újból megragadja a szót s az első szegedi nemzeti kormány elnökéről, gróf Károlyi Gyuláról s annak munkatársairól emlékeik meg. BHBÓS fiRPRD sptciálista müóráa Óra- ís éksiernktira, nary 131 HvitóoiUhcly. — Oicso árak. SZEOED, Oroszlán-utca 21. szám. fc . -- Toron aranyat, régi ékszert —c-_a ^^ IrumaKaMPb afon »taa«k. Kalánka Kálmán cukrászata megnyílt Korona-utca 13. sz. s

Next

/
Thumbnails
Contents