Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-06 / 43. szám

fii eged. 1920 október 6. Ara I korona. Szerda, I. évi, 43. síim. ELÓfIZtTÉél ARAK: egy évre 280 kor. I Negyedévre 70 kor. NI évre 140 „ I Egy Hóra 25 SItRKESZTÓSEG Lö KIADÓHIVATAL: KBIcaey-utca 6. * Telefon 13-33. Üdvözlet Aradnak. SZEGED, október 5. A magyar Straszburgok egyik legszebbike, a néma fönség­gel gyászoló Arad holnap Szegeden ünnepel és emlékezik. Mély­séges fekete gyásza kettős fájdalmat takar: az egyik régi, a másik uj, mind a kettőt ellenség önkénye okozta. A régi gyász tizenhárom hős vértanú halála miatt borong kupolás homlokán, az uj gyász ... de erről most hallgassunk, ezt most némán és büszkén viseljük, amig örömre és diadalra nem változik egy feltámadáaos magyar húsvét hajnalán. Testvéri szeretettel, együtt­érző lélekkel, meghatottan köszöntjük és öleljük szivünkre a vértanuk ünnepén a vértanuk városát, a golgotas Aradot. Arad jön el most hozzánk, a régi dicsőség emlékét felújí­tani, az uj reménység oltártüzét felszítani, mert mi most nem mehetünk el Aradhoz. Arad jön hozzánk és elszakadt test­véreink sóhaját, vágyát, álmát, hitét és bizodalmát hozza el ide, a magyar folyó partjára. Arad jön hozzánk, Damjanichék városa, hozzánk, Dugonics és Tömörkény városába. A fájdal­masan dicsőséges októberi nap előestéjén kigyullad lelkünk­ben az emlékezés mécsese és ma, amikor nagy eszméket kis embereknek kell valóra váltaniok, eszünkbe jutnak újra ők, akik oroszlánok voltak a magyar szabadság csodálatos harcában, rettegett és magasztalt félistenek, eszünkbe jutnak ők, akik ugy fogadták az idegen hóhérok Ítéletét, mint Krisztus a fe«zitsd­meget, szelíden és büszkén, az örök bíróhoz felebbezve a földi pribékektől, eszünkbe jutnak ők, akik, megbékülve élettel és halállal, a lelki nagyság, a római jellem bátorságával és hűsé­gével indultak el egy borongól októberi reggelen, a dérütött mezőn a bitók alá és a golyók elébe. Mindnyájan magyarok és keresztények voltak ők, az igaz­ság és becsület héroszai, akik a közösség javára szívesen és némán adlák oda életüket, amelyet mindig a haza és szabad­ság ügyének szenteltek. Mindnyájan ismerték az élet értékét, élvezték szépségeit, a családi kör meghitt melegét, a győzelmes csaták mámorát, a férfias barátság és a tiszta szerelem föl­emelő és üdvözítő érzését és mindezektől elbúcsúztak és meg­indultak a magyar Kálvária utján, a martirhalál ösvényén, hogy utat vágjanak a jövendőnek, a magyar öncéluságnak, a nem­zeti jogok és igazságok végső diadalának. Mindnyájan átérezték és megváltották a nagy egyházatya igéit: Sanguis martyrum fermerttum tdti: valóban, a magyar mártírok vére volt mindig élesztője a magyarság hitének, a szebb és jobb jövő e biztos zálogának. A lángolóan magyar Damjanich, a nemes Leiningen­Westerburg, a dicső Nagy Sándor, Kiss Ernő, Aulich, Knezits, Vécsey, Desewfty, Török, Lahner, Pöltenberg, Lázár és Schweidel szellemi utódai még ma is élnek, szenvednek, megadással tűr­nek, vergődnek, vagonokban laknak, börtönökben sínylődnek és szótalanul meghalnak az örökkévaló gondolatért, amely a magyar Golgota városának vértanúit éltette, hevítette, száz csataba vitte és halálba és halhatatlan életbe kalauzolta. Rájuk is gondolunk holnap, a szegedi szabadságszobor tövében, az emlékezés óráiban, mikor a gyászoló Arad testvérkezet fog és örök frigyet köt az ünneplő Szegeddel. Magyarország, ne feledd el mártirjaidat: e régi jelige a régi elnyomatás ide­jéből ma is felénk hangzik és mi ma is emlékezünk és — remélünk! Mint Ábrányi Emil, a magyar gondolat e nemes és lelkes költője mondotta: a haladás, a nemzeti munka folyton zengő kalapácsütése a legszebb hódolat, amellyel köszönthetjük őket, a néma vértanukat! A föltámadni készülő Csonka­Magyarország mélysége® gyásszal, de rendületlen lélekkel vir­raszt álmaik felett! Botrány a népbiztosok tárgyalásán. Ismét kivonultak a védők. BUDAPEST, okt. 5. A népbizto­sok bünpörének mai tárgyalása ujabb kinos izgalmak legyében indult meg. A legnapi főtárgyalás folyamán ugyanis incidens keletkezett a tár­gyalást vezető elnök és a vádlottak között. Az egyik tanú kihallgatása után dr. Ágoston Péter vádlott több kérdést intézett a tanúhoz, majd an­nak vallomására különböző megjegy­zéseket tett. Az elnök ismételten és újra figyelmeztette a vádlottat, hogy kérdéseket intézhet ugyan, de meg­jegyzéseket nem tehet, ettől tar­tózkodjék, meri különben megbün­tetik. Erre felugrott dr. Kiss Jenő védő és a következeket mondotta: „A vádlottnak igenis joga van a tanú vallomására megjegyzéseket tenni." Elnök: Rendreutasítom ügyvéd urat és tanác i határozatot kérek arra, hogy a védelemből kizárassék! Erre Kiss Jenő összecsomagolta aktatáskáját és szó nélkül otthagyta a főtárgyalásL Utána.dr. Székely Ala­Megadta magát az orosz déli hadsereg. BÉCS, okt. 5. (M. T. I.) A Neues Wiener Tagblatt jelenti Párisból: A Matin iclenii Varsóból: Az orosz déli hadsereg megadta magát. Har­mincöté: er ember kapitulált Wrangel tábornoknak. Komoly zendülések a Vág völgyén. dár ügyvéd szintén felállóit és el­hagyta a termet. Még egy védő, dr. Béres Géza maradt a tárgyalási teremben, aki felállott és a következő kijelentést tette: „Méltóságos Elnök ur! Kény­telen vagyok kijelenteni, hogy a tör­vény értelmében a vádlottnak tény­leg joga van észrevételeket tenni a tanú vallomására és ha a vádlott ezzel a jogával élni kiván, attól nem lehet elzárni". Az elnök itt közbeszólt, mire Béres is elhagyta a termet, igy azután nem maradt egyetlen védő sem a te­remben. Ezután dr. Aczél kir. főügyész­helyettes indítványozta, hogy mivel a most jelenvolt védők annyira za­varják a tárgyalás menetét, hogy velük a bizottság nem tárgyalhat, kéri a bíróságot, hogy a törvényhez képest ugy ezekkel szemben, mint azon védőkkel szemben, kik állan­dóan távolmaradnak a tárgyalástól, megfelelő határozatot hozzon. A bíróság a döntést a mai tár­gyaláson hirdeti ki. BÉCS, okt. 5.(M T.< ) A Reichs­postnsk jelentik Pozsonyból: A vág­volgyi forrongás során különbözö összetűzések tonéntek. Zsolnáról je­len'ik, hogy Ruttkán a szervezett munkások hatalmukba kerítették a várost és elüldözték a községházán székelő cseh hivatalnokokat, valamint ezek "családjait. A Zsolnáról gyorsan odaküldött cseh katonaság még az­' nap brutálisan helyreállította a ren­det. Száztíz szociáldemokratát, a felke­lés vezetőjét és hat másik tót mun­kást elfogtak és lllavára vitték. A lázadás azért tört ki, mert a vasuli műhely vehetőjéül egy nemrégen bevándorolt Bernnek nevü cseh mér­nököt neveztek ki, mellőzve Margo­csy tót mérnököt, aki évek sora óta hivatalnoka a műhelynek, Franciaország még népszavazást sem engedélyez Ausztriában. BÉCS, okt. 5 (M. T. I.) Genfről jelentik Frankfurton keresztül a Neue Ficie Presse-vek : A francia kormány elhatározta, hory az osztrák kormánynál tiltakozni fog a nemzetgyűlés azon határozatának végrehajtása ellen, hogy a Németországhoz vaió csatlakozás kérdésében népszavazást rct.dczzetiek. A francia kormár.y azon a nézeien van, hogy az ilyen nép­szavazás ellentétben áll a s-iint-g?rmainei békeszerződés 88-ik cikkelyével. Franciaország ezért követeli, hogy a bécsi nemzetgyűlés határozatat feltét­lenül semmisítse mee. Francia—német közeledés. BÉCS. okt. 5. (M. T. I.) A Neue Freie Presse' jelenti Párisból: Dr. Mayer német követnek Leygues francia miniszterelnöknél tett látoga­tása élénk föltűnést keltett, mert e pillanatban alig vártak arra, hogy Franciaország előzékeny magatartást tanúsítson Németország irányában. A legtöbb lap kommentár nélkül közli a jelentést és több lap kom­mentárja meglehetősen egy hangon azt hangsúlyozza, hogy dr. Mayer az első naptól kezdve a legbékülé­kenyebb és a leglojálisabb viselke­dést tanúsított és őszinteségéhez szó nem fér, azonban szükséges, hogy a német kormány magatartása tény­leg megfeleljen a német követ sza­vainak, hogy fönnmaradjon a re­ménye annak, hogy Németország és Franciaország között normális kap­csolatok létesilnek.

Next

/
Thumbnails
Contents