Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-27 / 61. szám

Stéged, 1920 október 27. Ára I korona. Szerda, I. évf., 61. szám. Ratifikálunk! SZEGED, október 26. (svs) Benyujtotiák a békeszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. Nem egyéb ez, mint eszkomptálása azoknak a következményeknek, ame­lyek a nem a mi hii ánkból reánk szakadt s nem a mi hibánkból el­vesztett háborúból folytak. A magyar nemzet, mely férfiasan és bátran állta a háborút, szenvedett és áldozott, mint senki löbbet, — a magyar nemzet elviseli ennek a sok szenve­désnek, ennek a sok áldozatnak mártiros következményeit is; a ma­gyar nemzet elviseli a hibáján kivül reászakadt ujabb szenvedést és ál­dozatot is. Eszkomptálr.i fogjuk győztes elle­neink követeléseit. Az erösebb joga, h'a nincs is meg benne az erkölcs és az igazság hatalma, pillanatnyilag, átmenetileg hatékonyabb minden egyéb jognál, minden egyéb szük­ségszerűségnél. Ezeresztendős diest mult joga, a müveit Nyugat védelmében elömlött tenger magyar vér igaza, a gazdasági és földrajzi helyzet szükségszerűsége mindmegannyi hatékony, virulens erő, melyet az erősebb joga most elfojtott, akcióképtelenné tett. — Sc volo, sic jubeol — A béketárgyalá­sok alkalmával a békeelőkészitő­bizottság nagy munkáját Apponyi Albert gyönyörű beszéd kíséretében odafektette a győztesek elé; ebben a munkában jogunk, igazunk s a mel­lettünk tanúskodó szükségszerűség mind helyet ta'á:t: hallatta meggyőző szavát, hangsúlyozta a jogot, appel­lált az igazunkra, reámutatott a gaz­dasági, politikai és földrajzi egység széttéphetlcn együvétartozasára. — Sic vo'.o, sic jubeo! — A győz­tesekkel szemben az apró szövetsé­geseknek volt követelése, amelyet a .Legfelsőbb Tanácsnak" kellett esz­korrptálnia. Eszkomptálta is, mert könnyen eszkomptálhalla: nem a magáéból fizetett. A béketárgyaláson ugyan kiviláglott az ánlánt apró, éhes tagjjinak igaztalansága és a mi igazságunk, de ez a helyzeten nem változtatott: a megszorult ántánt túl­zott Ígéreteiből követelések fakadtak; minél megszorultabb volt az ánlánt, annál csábítóbbak voltak az ígéretek. Most az erősebb joga érváryesü'. Jog, igazság, szükségszerűség mind oiyan erők, amelyeket az erösebb joga lebírt, hatástalanná tett. De el­következik majd az idő, amikor a győztes iltas öntud^tja elpárolog, amikor az „erősebb" gyengesége nyilvánvaló lesz — és akkor az igazság, a jog és az egységesség bálványt döntenek meg: a balkáni nagyzás, a cseh kíméletlenség ször­nyű' bálványát s nagyon valószínű, hogy az ántánt-nagyhat.ilmak épp olyan közömbösséggel nézik m.-jd volt szövetségeseik tragédiája!, aminő közömbösséggel odavetettek bennün­ket elébük, a rablóvágyuk, a falánk­ságuk elé. Mikor jön ez az idő? Reméljük: nemsokára I Apponyi beszélt a „tekintélyről". — A XIII. katolikus nagygyűlés harmadik napja. — BUDAPEST, okt. 26. Délelőtt 9 órakor a Jézus Szive templomában az Országos Katolikus Nőszövetség tagjú zászlószentelésre gyűltek össze. Horthy Miklósné volt a zászlóanya, Cseinoch János bíboros-hercegprímás végezte a szertartást. A heicegprtmás rövid beszédben a nőknek a keresz­tény életben való hivatását fejtegette. A megszentelés útin a z^szlóanya szallagot kötött a lobogCta, végül Hchenlohe Károly Egon hetceg szent­misét mondott. Délután tartották meg a nagygyűlés ll-ik nyilvános ülését, amelyen gróf Mikes János, Hindy Zoltán és Leopold Antal beszéltek. Uiánnuk gróf Appenyi Albert lépett a pódiumra es a tekintély fontosságáról tartolt előadást. — Azt kívánják, hogy a tekintély elvéről szóljak, úmi valóban nagyon időszerű, mert a tekintély asökke­nése bjjainknak, a világ bajainak egyik főforrása. Tekintély alatt a szónak tágasabb értelmében minden olyan értelmi vagy etkölcsi felsőbb­séget értünk, mely bizonyos fokú meghajlást parancsol. A tekintély ál­talában az a hatalom, amelynek irá­nyítását gondolkozásunkban, érzel­münkben és cselekvésünkben szabad akaratunkból fogadjuk el. A tekin­tély erköícsi fogalom, mély a hata­lom jogi fogalmának erköcsi hátteret ad. Ebből folyólag igen komoly je­lenség az, amit uton-uifélen, mint bajaink e^yik fúokát hallunk fel­sorolni, hogy fudnillik a tekintély fogalma náiunk mélyen lehanyatlott. Hogy ez tény, abban kételkedni alig lehet. Azok a hírhedt „egyéni akciók*, amelyek nemzetink jóhirnevén ki­számithatatlan kárt okoznak, ebből a forrásból származnak. Az a lelki anarchia, amely a tényleges anarchia uralmát készíti elő és annak egyes jelenségeit már is aggasztó mérték­ben hozza létre, bizonyára komoly jelenség és a tekintély helyreállítása egyik legfontosabb feladatunk, de­hogy ezt tehessük, mindenekelőtt a bajnak forrásai; kell ismernünk. — A tekintély hanyatlásának okai mindkét oldalról ídézhelők, azoknál, akik a tekintélyt képviselik, épp ugy, mint azoknál, akiknek azt elismerni kellene. A lelkekben, lömegekben ment végbe az a folyamat, me;y sokakban kiirtotta, mé^ többekben gyengítette az Istentől való függés igazát. Történt ez egyeres és kerülő ulon, mert ezt a gyengülést nem csupán az Istent kifejezetten tagadó, az egyházat kifejezetten támadó irány­zatok idézték elő, hanem a tiszta erkölcsöt elrontó féktelen gazdago­dást és élvezetvágyat tet jesztő, érzéki­séget ébresztő, egyszóval alsóbb­rendű képességek lazadását szolgáló összes áramlatok. A talaj elő volt készítve a lelkek összeomlására, de az intézményekére is. Hihetetlen vak­sággal ragaszkoaiunk a vagyon ki­váltságaihoz közhatalmak szervezé­sében és ezáltal szinte lehetetlenné tettük, hogy a kirekesztett vagyon­talarok tömege e hatalmak iránt bizalommal viseltessék, hogy ben­nünk olyant lásson, ami előtt önként meghaiol. — Értsük meg, hogy ez a világ­katasztrófa egyszersmind a tekintély katasztrófája is volt. Azoknak a ha­talmaknak összessége, amelyek a közjót akként szolgálták, hogy előz­mény nélkül való nyomorúságba döntötték a világot, szükségszerükép eljátszották a tekintélyt. A tekintély összetörése folytán ránkzudult rette­netes események tanítottak meg arra, hogy alig van sürgősebb teendőnk, a nemzeti regenerációnak alig van nélkülözhetetlenebb feltétele, mint a tekintélynek helyreállítása. Itt egy lélektani folyamatról van szó, ame­lyet intézményesen megalkotni nem, de lehetővé lenni és elősegíteni igen is lehet, sőt kell. A feladat kettős: a lélekben újból felidézni azt a ké­szültséget, amely önként meg tud hajolni és a közhatalmakat akként szervezni, működésűket akként irá­nyítani, hogy az önkéntes meghajlás lélektanilag minél könnyebben legyen elérhető. — Fehérvilágntk nevezik ezt a mienket, ellentétben a vörössel. Hát legyen igazan fehér, az, erkölcsileg szeplőtelen, hozzáférhetetlen, mint az a keresztény zászló bee ületéhez illik, legyen igazságos, minden törvényt, minden jogot tiszielő, minden önké­nyeskedőt kizáró, legyen fegyel­mezett A mult társadalmának fő­bűne volt, hogy nem volt benne elég szeretet és ezért büntetle meg talán az Isten a kommunizmus ostorával. Rettentő volna, ha bennünk még a n;uit társadalminál is kevesebb sze­retet volna. Szeretetben élt Krisztus es az ő szeretetében élhet, győzhet, uralkodhat, parancsolhat ez a' nem­zet, amely őt követi. Apponyi hatalmas beszédével bc­feiezódöit a 11. nyilvános ülés és a közönség a kiváló szónok éltetése közben oszlo.t szét Ankéteznek a csehek 02 éhínség leküzdése végett. — A magyar kormány képviselete jeleu van. — BUDAPEST, okt. 26. A jóváiételi lyen a magyar kormány képviselői bizottság kezdeményezésére Prágá- is résztvesznek. Értesülésünk sze­b^n az éhinsép leküzdése érdeké- rint a tárgyalások kedvező meder­ben táigyalásokat folytatrak, ame- ben folynak. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölcsey-utca 6. $ Telefon 13-33. Egyesek a ratifikálás ellen. BUDAPEST, okt 26. Értesülésünk s. érint a nemzetgyűlési képviselők egyrésze hitfon este az Egyetem­utcai pártkorben értekezletet tartott. Az értekezleten erős vélemények hangzottak el a békeszerződés ratifi­kálása ellen. A tanácskozások a késő éjjeli órákig tartottak. Az angol sztrájk Ugye kedvezóre fordult. BÉCS, okt. 26. (M. T. I.) A N. F. P. jelenti Berlinből: Londoni hír­adás szerint az angol színmunkások sztrájkjában a helyzet kedvezőre for­dult. A szombati kétórás értekezle­ten, amelyen Bonar L^w és más miniszterek is résztvettek, jelentős eredményeket értek el. A kormány, hír szerint, késznek nyilatkozott arra, hogy belemegy abba, hogy a munka­bért nyomban két schillinggel fel­emeljék. A bányamunkások végre­hajtó-bizoltsága ezzel szemben köte­lezettséget vállalt, hogy a termelést fokozatosan emelik. Interpelláció a cseh atrocitások tárgyában. BUDAPEST, okt. 26. Dvorcsdk Győző nemzetgyűlési képviselő a mai ülésen elmondandó interpellá­cióra kért és kapott engedélyt. Ér­tesülésünk szerint interpellációjában a felvidéki kiutasítottak ügyével fog foglalkozni, mert a csehet az eskü­letétel ellenére ismét ügyszámú felvidéki lakost utasítottak ki. Ki fog térni beszédében ezenkívül a csehek számtalan atrocitására is. Az interpellációra a miniszterelnök azon­nal válaszol. £AVAROK A TERMÉSRENDE­LET KÖRÜL. A kormányzópártban erélyes mozgolódások vannak. A volt kisgazdapárt tagjai különösen Vass József közélelmezési miniszter ellen foglalnak állást a kukorica­rendelet végrehajtása miatt. A Ház folyosóján ma délelőtt többen el­keseredésüknek adtak kifejezést. Megbeszélés tárgyát képezte a ke­resztényszocialista pártnak hétfőn este tartott értekezlete, amelyen a kormányzópártból való kilépés gon­dolatával is foglalkoztak. Az érte­kezleten azonban végül az a véle­mény alakult ki, hogy a földbirtok­reform és a megyei és közigazga­tási vála-ztójogra vonatkozó javas­latok törvényerőre való emelkedé­séig a pártnak együtt kell maradnia. A hevesebb termé-zetü képviselők is belenyugodtak végül ebbe a ha­tározatba. A legutóbbi érlekezleten hosszabb vita volt a termésrendelet módosí­tásáról. A mozgalmat vasadi Balogh György indította meg. A termésren­delctet a gazdaközönség ós a fo­gyasztók érdekeinek összeegyezteté­sével feltétlenül módosítani kíván­ják és kilátás van rá, — noha pénz­ügyi nehézségek merülnek fel — hogy a rendeletet módosítani is fegják. f .

Next

/
Thumbnails
Contents