Szeged, 1920. szeptember (1. évfolyam, 14-38. szám)

1920-09-12 / 23. szám

Szeged,1920 szeptember 12. SZEGED Magyar újságírás a megszállott Erdélyben. (Itt egy cikkünket törölte a cenzúra.) LIBAHÚS, náj éa tepertő minden nap kapható Tisza Lajos-kflrut 48., földszint. — Ugyanott kltQnő hátikoast. 183 Belvárosi Mozi Pénztári telefon 5—82 siám. Szeptember 12-től szeptember 15-ig Két nagyszabású magyar film! Ej és Virradat Bulver hires regénye 5 felv-ban. A főszerepben: Fenyő Emil, Lussy Dorian, Dénes Oszkár, Balassa Emil. Azonkívül: Mikor a szőllő érik... Magyar népszínmű 4 felvonásban. Főszerepben: Muzsnay Béci és Medgyasszay Jenő. Szeptember 20-tól Az amerikai Pathé-gyár szenzációs attrakciója 25 felvonásban. Főszereplő: PEARL WHITE. Előadások köznapokon 5, 7 és 9 órakor, fcioaaaso* ünnepnap 3> 5 ? -s g órakor; — Papír- és hirhiány. — Terrorizálják a lapokat. — Az .emigráns" magyar sajtó. — tólagos sajtószabadság élő cáfolatára sürün jelennek meg nagy, fehér ablakokkal a magyar lapok s a cenzúra SZEGED, szeptember 11 (Alkalmi tudósítónktól) Erdély maradék magyarságának Örsei, a magyar lapok a legképtelenebb helyzetbe sodorva folytatják nehéz hivatásukat: megtartani a magyar lelket a román szótól visszhangossá vált magyar városokban. Két tényező hátráltatja őket abban, hogy tűrhető lapot adjanak olvasóik kerébe: a papir- és a hirhiány. A hivatalos korrupcióval istápolt lánckezeskedelmi Eldorádóban, Nagyromániában ugyanis hallatlanul magasra szökött az újságpapír ára a szabadforgalomban. A sima nyomópapiros kilogratnja, amely még a tél folyamán 17—20 korona körül volt, 60—70—80 koronára emelkedett s a maguk erejére utalt lapok papirkészletük csökkenésével arányosan kénytelenek ezt a magas árat megadni az újságpapírért és még örülhetnek, ha egyáltalán hozzájuthatnak. Emiatt a lapok ára hónapok óta két korona, a pénzbecserélés óta pedig egy lei, ami az aránylag jóval olcsóbb egyéb közszükségleti cikk árához képest aránytalanul nagy összeg (pl. négy zsemle két korona) s amikor a román szubvencióval alátámasztott erdélyi magyar lapok, mint például az Uj Világ cimü kolozsvári lap, ennek az összegnek a feléért képes adni a hatoldalas lapot. Az eredmény mégis az, hogy az olcsóbb lapot nem vásárolja a magyarul érző erdélyi közönség s keserves filléreiből mégis fentartja a hihetetlen anyagi nehézségekkel küzdő magyar lapokat. Másik bénitólag ható tényező a hirhiány. A városok olyan elszigeteltségben élnek egymással, hogyha például Temesvárott történik valami, arról csak három-négy nap múlva számolhat be a közlekedés lassúsága miatt a kolozsvári vatjy nagyváradi sajtó. Telefon, távirat, erről még csak álmodni sem lehet; a lapok anyagcseréjét csak a csigalassúsággal lebonyolódó vasúti összeköttetés közvetíti ugy, ahogy. A külföldi, még a .magyarországi" híreket is a Damián távirati ügynökség továbbítja, de ennek távirati anyagát a legtöbb magyar lap hazug ét elfogult karakterük miatt félredobja. A Damián is hűséges terjesztője az állítólagos magyar fehérterrorról szóló híreszteléseknek, a világeseményekről pedig hézagosan és elkésve számol be. Igy a lapok legtöbbször csupán a helyi anyagra vannak korlátozva, legfontosabb hírforrásuk pedig a néhanapján odatévedő egy-egy magyar lap, amelyért minden árat megfizetnek ma az elárvult magyarok. Emellett a román hatóságok leírhatatlan terrorja alatt állanak a magyar lapok. A szigurancák a cenzúra felett álló politikai hatóságok féltékenyen figyelnek minden szóra és célzásra s nem egy hírlapíró került a romániai internálási táborok rémségeibe, mert egy-egy burkolt szóval könnyített a tollán. Egy nagyváradi ujságiró félesztendeig hányódott romániai börtönökben, mert ezt irta le: „4 Körös türelmes vize pedig megdagad egy napon és szenynyes áradata elönti az egész városi." A temesvári sziguranca huszonötöt igért az újságíróknak, amikor egy, a román hatóságoktol halálra kínzott magyar főhadnagy öngyilkosságáról akartak beszámolni. Ai álliszorgalmasan törli az olyan cikkeket, amelyekben, ha homályosan is, magyar bánat és magyar lélek rezdül meg. Mulatságos esetről mesélnek a kolozsvári újságírók. Valami kitörölt cikk felett vita indult meg a cenzor és egy magyar ujságiró között. A cenzor végül igy akarta megoldani a felmerült nézeteltérést: — Nézze barátom, értsük meg egymást, önt azért fizetik, hogy me«irja az ilyen cikkeket. Engem azért, hogy kitöröljem. Mindketten teljesítettük a kötelességünket. Mit akar ? — Uram, — mondotta a hírlapíró — én nem azért írok, mert megfizetnek. Én meggyőződésből teszem. — Pszt! — szakította félbe komikus ijedelemmel a cenzor. Ki ne mondja ezt a veszedelmes szót! . . . Amilyen nehézségekkel küzdenek a magyar ügyért harcoló lapok, olyan könnyű a helyzete a behódolt, megalkudott románbarát magyar orgánumoknak, amelyek a rágalmak özönével árasztják el volt hazájukat. Előljár ebben az „Uj Ember", Roboz Imréék lapja, akik Pestről kereket oldva, teljesen román szolgálatba állottak. Erdemeik elismeréséül megkapták nemrégiben a korlátlan hírlapterjesztési jogot egész Erdélyre, nem is szólva a busás papirüzletekről, amelyek hasznából egy egész villát vásároltak meg, ahol az .Uj Ember" redakcióját tartják fenn. 64 oldalas lapot 6 koronáéit adnak Robozék, de hogy mennyire közmegvetés tárgyai, azt a hetenkint elcsattanó pofonokon kivül az is élénken dokumentálja, hogy egyetlen magyar cég sem hirdet az .Uj Ember"-ben. Hogy az erdélyi zsidóság sem rokonszenvez Robozékkal, az kitűnik abból, hogy Roboz Imre mérger- Cicerót irt nemrég a temesvári, aradi és nagyváradi zsidók ellen, takik a háztetőről lesik és várják Horthy Miklösr. Családapai mozigondok. SZEGED, szeptember 7. Fekete: Jó napot Fehér ur! Már meg se látja a szegény embert ? Fehér-. Adj' Isten! Hallja, ha az ember minden hadiból lett uj békemilliomost észrevenne, még azt hinnék, semmi gondja sincs. Fekete: No magának igazán sok lehet. Talán a márka mar megint esett ? Fehér: Hallja barátom, maga elfelejti, hogy nekem három lányom van, meg egy feleségem is, aztán a fiam. Ha maga csak egy hónapra igy föl volna szeielve, akkor mindig a kivándorláson járna az esze. Maga nem tudja, mit jelent az: három lány, meg a többi. Fekete: Furcsa! Ugy sir, mintha azok a szegény lányok a maguk jószántából kerültek voina a házához. Elvégre az embernek annyi lánya van, amennyi neki jól esik s aki sokalja a hármat, elégedjék meg eggyel. Fehér: Maga ehhez tojás avval a pihent eszivel együtt. De azért mégis azt kívánom, hogy csak egy hónapig szakadjon a nyakába Három leány meg egy feleség. Tudom. hogy kevesebbet udvarolna a treff dárnának. Fekete: Nézze barátom, nekem htába sir. Én ugy képzeiem: ha három leányom volna, nagyon kellemesen telnének a napjaim. Fehér: Hogyne, hogyne, egészen bizonyosan. Például igy : Az egyik mondja: miért jöttél olyan ké-őn papa ? Még elkésünk a moziból. Én mondom: hát mondtam én, hogy moziba megyünk ? A másik folytatja: No tessék, már ezt az egyetlen szórakozást is el akarja venni tőlünk. A harmédik semmit sem szól, csak készülődik. Mikor egészen elkészült, azt mondja: menjünk lányok. A szüneteket kitölti az aszszony, aki konstatálja, hogy én vagyok a legkegyetlenebb apa a világon. Megérdemelném, hogy mindennap nélkülem menjenek el. Ezt mondja. De még sohasem mentek el nélkülem. Azt még nem értem meg. Aztán végre elindulunk. Az egyik valami fehérfogu jaguárra kíváncsi, a másik az álarcos jaguárt szoretné látni, de a Kató, aki bolond a zenéért, a buriingloni szimfóniához ragaszkodjk. Ezen aztán az én hajamba kapnak. Végül a feleségem, mint egy uj bölcs Salamonné, meghozza az ítéletet: hétfőn J a jaguár, kedden az álarcos, szerdán az apacs-szimfonia. Csütörtökön aztán elölről kezdődik a dolog, mert — az ördög vigye el őket — mindenütt uj műsort hirdetnek. És eddig csak ment valahogy három mozival. De most jött a Belvárosi, aztán a Széchenyi, aztán bizonyára még egy-két ujabb. Már előre fő a fejem : hogyan osztom el a napokat a mozik között, vagy a mozikat a napok között, vagy hogy is mondjam. Hát látja: igy malatna maga is, ha három lánya volna. Fekete: Barátom, ez egészen kedélyes. Legalább megismeri a filmattrakciókat. Ez sem utolsó dolog. Fehér: Lehet, hogy nem utolsó, de az is bizonyos, hogy én még egyetlen darabot sem láttam. Fekete: Hát mi az ördögöt csinál mindennap a moziban? Fehér: Mit? Hát alszom. Higyje el, ez többet ér minden jaguárnál, meg szimfóniánál. Pagát. flftftftflAftWWWWVWWWWWW Svájcból kiutasítják a beözönlő zsidókat. BÉCS, szept. II. A svájci szövetségi tanácshoz 70.000 svájci polgár aláírásával beadványt küldöttek be, amelyben arra kérik a szövetségi tanácsot, hogy az úgynevezett .keleti zsidókat" utasítsa ki a köztársaság területéről, mert egyre jobban veszélyeztetik az állam rendjét és békességét. A többi közt ezeket írják : A szövetségnek joga és kötelessége, hogy azokat a külföldieket, akik a svájci népnek akár külső, akár belső békéjét veszélyeztetik, az országból kiutasítsa. Ilyen veszedelem fenyegeti az államot a keleti zsidóság részéről, amely b$le akar avatkozni az állam politikai életébe. Megrontják az állam gazdasági életébe vetett hitet és bizodalmat és ellenségei ezáltal a svájci nep közös érdekeinek. Fér*i és női 153 tflBT kalapalakításokat vállal a legújabb formákra Knittel Konrád Szeged, Iskola-utca 26. szám.