Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)

1920-05-23 / 117. szám

9zef«< lMOwáios 23. DÉLMAOYAKORt£AO Rpró történetek. — Régi idők emlékei. — A háború elBŐ esztendeje óta Szegeden nem szerepelt Jászai Mari. Akkor a szinház kátyúba | került szekerét kellett lamozdífcnia. Jött az első hivó szóra és hatalmas, meg nem közelíthető művészete a színházba behozta a közönséget, amely azóta minden este megtölti a nézőteret. A háborús szomorúság friss napjaiban az áldott, jó szive hozta közibénk, az az érző sziv, amely mindig megnyilatkozott a bajba kerültek és mindazok iránt, akik a szegénység tarisznyájából falatoztak. A múltban, a béke boldog idején, innen többen és többször keresték meg a Nagyasszonyt, hogy segítene rajtuk. Ki pénzt kért, ki ruhát, akadt olyan is, aki a mesterségéhez varttigépet kérelmezett, hogy a családját eltarthassa. A kérelmezők leveleit leküldte és megbízott, nézzek utána, hogy a levelek tartalma födi-e az igazságot és a kérelmezők érdemesek-e a támogatásra, mert ha fönnáll a nyomor, akkor segíteni kell az elesetteken. Kedvező véleményadás után Jászai Mari nyomban postára tette a pénzt, vagy küldte a ruhát, meg miegymást. Renyhéknek, dologkerülőknek azonban nem szeretett felülni. Amikor utoljára itt járt, két kézzel adta a katonáknak a pénzt, meg az ennivalót. A híd alatti makai piacon egyre-másra vásárolta a tábla-sajtokat és vitte magával Pestre, a beteg, a sebesült katonáknak. — Mindent a katonáknak, a drágáknak, a jóknak, akik érettünk szenvednek, a hazáért véreznek, — mondta érezően, lelkesitően. Ezek a közelmúlt eseményei, amik éppen ugy mutatják a Nagyasszony szivjóságát, mint a régebbi időkben történt megnyilatkozásai. Tizenhat éve mult márciusban, hogy Kulinyi Zsigmond, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének alapító és néhai elnöke kiadta az örömmel teljesített parancsot, hogy a VHOSz javára meg kell rendezni a szinházi előadást. Az instanciás levelet elküldtem Jászai Marihoz, aki azonnal válaszolt és közölte, hogy jön, persze ingyen, sőt még egy másik művésznőt is hoz magával, természetesen szintén tiszteletdíj nélkül. Nemsokára közölte a műsort is, amelyben ő kizárólag magyar költők verseivel szerepel, mig Lindh Marcella, a hires dalénekesnő, német dalokkal és német szöveggel. Nagy zavarban voltunk, mert attól tartottunk, hogy a közönség rossz néven veszi, ha a magyar újságírók estélyén német szó hangzik a színházban. (Tudni kell, hogy pár évvel azelőtt a szegedi újságírók akciójának volt az eredménye, hogy az itteni zengerájokbói kiküszöbölődött a német szó.) Elküldetett a kérő irás jászaihoz, bírná rá Lindhet, hogy bánni más nyelven, csak németül ne énekeljen. Csakhamar megérkezett a válasz, amiben az foglaltatott, hogy a kérésünket előterjesztette és Lindh, aki törve beszélte a magyar nyelvet, azt mondta: — Ez van meg egy nagy szentelemség. írjál meg, hogy énekelni egyetlenség dal és sluss. Jászai megnyugtatott bennünket, az ő „édes soviniszta magyarjait", hogy ne féltsük ezt a várost a némettől, amelyben az ő tisztelt barátja (a névnek közlése talán még ráér) lélegzik. Persze elintézett mindent jól és eredményesen, Marcella asszony, a „mexicoi csalogány" kedvvel, örömmel jött le és elbűvölően, óriási hatással énekelt. Hanem a levele végén szigorú utasítást adott Jászai Mari. Ezt irta: •Aztán barátom, igen megharagszom, ha a keservesen összekapart garasokat Itáliába küldik nekünk virágért! Csak Lindhnek hozzon a vasúthoz pár szálat. Én esküszöm, hogy a kezembe se fogom, ha adnak. Pénz kell ott maguknak. nem nekem flanc. Nekem elég virág nyilik Szegeden, nem kell a pénzen vett. Minden a Nagyasszony akarata szerint történt, csak a hazautazása éjszakáján kitört vasúti sztrájk történt az akarata, a kedve ellenére ... • Több mint másfél évtizede, egy szép, napsütéses tavaszi napon, a déli gyorssal Szegedre érkezett a napokban elhunyt kiváló magyar poéta: Ábrányi Emil. A Tisza-szálló előtt leszált a villamosról és kis táskával a kezében, a szállóba igyekezett. Rák döntöttem az adjon istent, amit nyájas fogadj istennel viszonzott. A szállóban levackolt, majd a Kassba mentünk ebédelni, ahol sok mindenről elbeszélgettünk. Többek között szóba került az is, hogy a Cyrano bemutatása a Nemzeti Színházban elmarad, mert a címszerepre nincsen megfelelő színész. — A magyar színészetben nem igen tudok valakit, aki Cvranot eljátszhaináp — szólt bus lemondással Ábrányi. — Én tudok egyet, — kockáztattam meg a szót. — Ki lenne az ? — érdeklődött a Cyrano nagyszerű fordítója. — Az illető vidéki szinész, neve: Pethes Imre, jelenleg Makó Lajos temesvár—budai társulatának a tagja. Éveken , keresztül itt játszott Szegeden, értékes, értelmes, mélykedélyü színész, ak nek a szive a szavában lüktet. Nem kerülhetett fel még Budapestre, mert csak tehetsége van, de protektora nincsen. Ábrányi Emil a délutáni 6 órás gyorssal (mennyi gyorsvonat járt akkor!) leutazott Temesvárra, ahol a színházban a Daniseffeket játszották, Ossipot Pethes ábrázolta. A poétának nagyon megtetszett Pethes szereplése, az a nagy melegség és közvetlenség, ami már akkor is kiáradta dikcíójából. Felkereste Makó Lajost, az igazgatót és szerződés kötött vele a Cyrano budai előadására, a címszerepben Pethes Imrével, aki a fővánosban er nek a grandiózus szerepnek grandiózus eljátszásával alapozta meg művészi hírnevét. Pethes Imre a legkomolyabb magyar szinészek egyike, aki ifjúságának éveiben, amikor a szegedi színháznak volt a tagja, nagyon szerette a mókát, az apró csinytevéseket, Különösen Znojemszky Nándort, az akkori — lengyel származású — karmestert szerette ugratni, aki egy énekes darab próbáján Pethesnek elpanaszolta, hogy megadóztatták. — Te irhatnálsz egy kérvény a fináncigazgatóságának, de ugy irjálsz, hogy elengedni nekem az adó. Valami szomorúság irhatnálsz bele, hogy nekem hat van gyerek járkálja az iskolábul és fizetni nem tndsz az adó, — szólt a karmester Petheshez, aki megírta a kérvényt és átadta Znojemszkynek — Itt a kérvény, öreg, de majd meglátod, ebből baj lesz. Vizsgálat indul meg ellened, mert valótlant állítani még a legnagyobb nyomor dacára sem szabad. Hogy mondhatod te azt, hogy gyereked hatvan. Znojemszky az ujjával megfenyegette Pethest: — Vigyázál, csak vigyázál te a magadra és ne csiaáljálsz te itt nekemnek hokuska-mókuska. Én jól ismerszek tégedet, te vagyolsz egy jászszolnokoskun csirkefogó, aki meg vagyolsz és aki fogolsz még kötélen lógászni. Ha aztat én megérni, akkor még az adótul is duplán fizetni. Hirtelen a pulpitus elé állt, a karmesteri pálcájával kdpogtatott és indulatosan szólt a nöi kórus tagjaira: — Na, tyerünk, fanget an I De aztán csak ne hamiskodjátok és ne csinálni nekem arcfintorgatás, aztat a kutyafájátokat . . . TELEFON, TÁVIRAT. URÁNIA MAOY. TUD. SZÍNHÁZ TELErOH SZÁM (72. — Hétfőn és kedden, méjus 24. és 25-én. Az amerikai Selig-gyár újdonsága. Gyémántrablók. Tor énei ez atrikoi gYÍmántmeiőkrőI 3 felvonásban. Rendkívül izgalmas és minden jelenetében met>lei>6 amerikai Mm. Előadésok d. u. 5, 7 és 9 órakor. BrilIiánsokat, használt ékszereket, arany cs ezüst régiségeket ige . magas órban megiSS*. Fischer Testvérek ZZTJ-'Z A magyar béka. Budapest, május 22. A Magyarország szoaibati száma hosszabb cikket közöl a békéről, abból az alkalomból, hogy békejegyzékflnket átnyújtották Párisban. A cikk szerint gróf Apponyinak, gróf Telekinek és Bethlennek a békeszerződés úgynevezett reparációs részében v< n bizalma, amely tág kapukat nyit számunkra laza fogaim zása révén nemcsak gazdasági, de határkérdések megbolygatásáaá! is. Hónapok telhetnek el, amig a nemzetgyűlés a békeszerződést ratifikálja. Ha addigra teljes lesz a konszolidáció, annak gyümölcse nem fog elmaradni. Bleier miniszter Nyugatmagvarország sorsáról. Budapest, május 22. Az osztrák kormány közleményt adott ki, amely szerint bizik abban, hogy a saint-germaini szerződésben Nyugatmagyarországgal szemben biztosított jogát a maga erejével is képes lesz valóra váltani. A nyugatmagyarországi kérdésről Bleier Jakab nemzetiségi miniszter igy nyilatkozott egy hirlapirónak: A mai helyzetben, sajnos, a békeszerződést alá kell irni. Az antant parancsolhat nekünk, de nem tilthatja meg a békés megegyezést a két ország között Ausztriában is meg vannak győződve arról, hogy a jövő barátság kérdése Nyugatmagyarországtól függ. Varjassy Lajos román miniszter. Budapest, május 22. A 8 Órai Újság szombati száma jelenti, hogy Varjassy Lajos, a szegedi kormány volt kereskednlmi minisztere, aki mint milliomos exportőr él Bukarestben, megállapodott a román kormánnyal, hogy a békeszerződés értelmében az elszakított területen élő magyarság védelmére felállítandó minisztérium élére ó kerüljön. A vetések állása. Budapest, május 22. A háromnapos forróság kétségkívül ártott a vetéseknek, de a kalászosokban emiatt várható terméscsökkenés a legpesszimisztikusabb számítás szertnt is legföljebb. 3 százalék. 854 vásárolni Siessen Osztilysortiieet Pető Ernő 2&ÍSVWÍ aafyad 15 kor, e|y nyolcad 7*so kor. a.onkivOl a szabily/ato* érteim b;n osztályonként kezelr-si kőit ég 1 ko . é. portómé? érité* fi Uu fira nyal, egQsíöf, •egmagasabb árban vásárol brilllánsokaf Bokor IZSÓ órás, ékszerész Kalamea-utca 7. 339 Ttlefoa IO.«7. . MOZI Oránia műsora. Vasárnap: Egy d.llárklrilynő kalandjai, regényes történet 5. folytatásban. IV. rész. minden poklon át. A fősterepben Pearl. White. Hétfőn és kedden: Gyémántrablók, tértónet az afrikai gyémántmezőkről 4 felvonásban. Amerikai film. Szerdán és csütörtökön: Lehullott srárnyak. filmregény 5 felvonásban. A főszerepben: Mády Chriaüans. Péntektől vasárnapig: tgy dollárkirá ynő kalandjai. Befejező rész: Matt. Gyémántrablók a címe annak az uj attrakciónak, amit hétfőn és kedden vetítenek az Urániában. Az amerikai hires Selig-gyár készítette ezt a kiváló, érdekes filmet, amely egész cselekményével le fogja kötni a közönség érdeklődését.