Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-20 / 90. szám

Ára 80 fillér. Sierkasstőség és kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUGÁRUT 4. SZÁM A inrkiuMiér éa kiadóhivatal telefonja: 395. ELÓPIZETÉSI ÁRA: egész évre 180.— K negyedévre 45.— K tétévra . 90.— K tgy hónrprs 15.— K Effye* szán irs 80 flirér. Nyomda: 8ZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SüGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Szeged, 1920 IX. évfolyam 90. szám. Kedd, április 20. Az egységes kormányzópárt alakulása. Pálfy Dániel nyilatkozata. — A Teleki-féle akció célja. — A Délmagyarország munkatársától. — Budapest, április 19. A vasárnapi lapokban tudvalevőleg megjelent a felhívás az egységes kormányzópárt megalakítására. Több héten át folytatott és többször megszakított tárgyalás ulán első komoly stációjához ért el ezzel az a mozgalom, amelyet gróf Klebelsberg Kuno kezdeményezett, amely azonban ma még ezzel a sikerrel sem tudna dicsekedni, ha Friedrichék nem idézik elő a szakadást a nemzeti egyesülés pártjában és ha nem áll gróf Teleki Pál is a Klebelsberg által kezdeményezett akció élére. A felhívás, mint ismeretes, egységes kormányzópárt alakítására hl fel és azt a nemzetgyl'^6 összeillése után röviddel felvetődött tervet ak&rja valóra váltani, hogy a két kormányzópártból a szélsőséges elemek kirekesztésével egyetlen, erős homogén párt alakittassék. A szegedi képviselők közül gróf Teleki Pál annyira hivt ennek a gondolatnak, hogy a mozgalom élére állt. Dr. Kószó István, mint pártja is, eddig ellene volt minden fúziónak, bár azt a véleményt hangoztatta, hogy a nemzetgyűlési munkáért és általában a kormányzásért a mai viszonyok között mindvégig együttesen kell viselni a felelősséget a nagy pártóknak. Pálfy Dániel a fúziónak voK híve. Hogy mennyire Friedrichék kiválása adta meg a lendületet az uj pártalakitáti törekvéseknek, azt legjobban épp Pálfy következő nyilatkozata bizonyítja, amelyet t Délmagyarország munkatársa előtt tett: — Friedrichék kiválása következtében a legnagyobb zavarban vagyok. Nem csatlakozhatom a keresztényszocialista-párthoz, annál kevésbé a Friedrich-csoporthoz. Egyelőre a várakozás álláspontján vagyok, mint még nagyon sokan, akik a keresztény nemzeti egyesülés egységes pártjának voltunk tagjai. Lehet, hogy a választásnál vallott programommal párton kivül maradok, de az is lehet, hogy olyan alakulás jön létre, amelyikhez csatlakozhatom. Amint e nyilatkozatból is látható, Friedrichék kiválása olyan helyzetet teremtett a keresztény nemzeti egyesülés pártjában, amely erőt adott az cldig is kisértett pártalakitási törekvéseknek. Ezt a kedvező alkalmat használták fel Klebelsberg és T«leki, hogy az egységes kormányzópárt megalakítását célzó régi tervet megpróbálják megvalósítani. Most már a legrövidebb időn belül elválik, hogy al alkalom erre, vagy pedig más pártalakitási tervek megvalósítására volt-e legkedvezőbb. A nemzeti egyesülés egyik tagja aki rokonszenvez Telekiék akciójával, bár ahhoz még nem csatlakozott, a következőkel volt szives mondani a Délmagyarország munkatársának: — Az egységes kormányzöpárt megalakítását célzó törekvést több okból rokonszenve? figyelemmel kell kisérni. Mindenekelőtt égetően szükségünk van a minél gyorsabb konszolidációra, konszolidációra gazdasági, társadalmi és kulturális életünkben, ami azonban mindaddig létre nem jöhet, amig a nemzetgyűlés és a kormányzás ügyei nem rendeződnek. A parlamenti erőviszonyok akkor alakulnak ki a legegészségesebben, ha egy egységes, tömör kormányzópárt mellett felelősségteljes, lelkiismeretes, a lehelői.égekkel számoló, de számban nem nagyon elenyésző és agilis ellenzék tevékenykedik. Nagyon kétségesnek tartom azonban, hogy az a folyamat, amelyet Friec'richék kiválása indított meg, épp ehhez az egészséges alakuláshoz fog vezetni. Növeli a terv valószínűségét, hogy például gróf Teleki is a inost megindítóit mozgalom élén áll, aki Neuiliyben szerzett tapaszu tataiból tudja, hogy mit jelent az országra a minél előbb beteljesedő, teljes konszolidáció és hogy az egységes kormányzópárt megalakításának az tigye most vett először annyira komoly fordulatot, hogy grof Apponyi és Andrássy is érdeklődést mulat iránta. Legalább is kétséges ezzel szemben, hogy a kisgazdapárt az egyesüléssel szemben eddig vallott merev álláspontját épp most fogja feladni, amikor nemcsak arra van remény, hogy a tiszántúli választások révén, hanem arra is, hogy azon a réven is megszerezheti a tekintélyes többséget, hogy a nemzeti egyesülés részeire bomlik és sokan csatlakoznak majd hozzájuk. Itt persze megint az a kérdés nyomul előtérbe, hogy mennyiben szolgálja az ország érdekeit az, ha a kormányzást egy olyan párt veszi a kezébe, amely ha nem is ki/.árólag, de eisősorban egyetlen társadalmi osztály érdekeinek szolgálatá: vallja programjául. Epp e miatt csakíegy olyan alakulás lehetne egészséges, amelyből neircsak a nemzeti egyesülés, de a kisgazdapárt szélsőséges elemei is kimaradnának. Megemlítem még, hogy a;: indemnitási vitában leiszólal Pálfy Dániel is, aki sürgetni fogja, l'ogy a kisiparosság bajainak orvoslásával ne várjanak az ipartőrvény revíziójáig, aminek az előmunkálata leg.ilább két évig el fog tartani, hanem sürgősen, novelláris uton segítsenek. — Ar. oaztrák vasúti eztrujb. Bécsből jelentik : A délivasuti alkalmazottak bizalmi férfiainak Bécsújhelyen (arlott gyűlésén elhatározták, hogy vasárnap éjszaka abbahagyják a sztrájkot és reggel szolgálatba állanak. A délivasut bécsi pályaudvarán tartott gy'Jlés ezzel szemben a kommunisták befolyására a szakszervezetik határozatával szembeszállt és a sztrájk folytatását határozta el. A délivasut vonatai cm ek folytán csak a Bécscsel szomszédos állomásokról indulnak ki me reggel. Az ipar védelme a kontárság ellen. — Az Ipartestületek a kisipari kamarákért. — Régi jó időkbe kedvteléssel visszanízők gyakran hangozíítták már, milyen helyes volna újra visszaállítani a céheket. Ma, ugy mondják ezek a múltba sóváran tekintők, iparos lehet nemcsak a kontár, aki éppen csak konyit valamit a mesterségéhez, de harangöntó lehet minden hajdú, aki setpmit sem ért a harangöntéshez. Az iparjog megszerzésénél mi sincsen könnyebb. Sok olyan előkelő borbély van, aki még álnéven sem ereszkedett le a borotválás hoz, de nem főnnhéjjázásból, hanem csupán igaz önismerethői, mert nagyon jól tudja, hogy a borotváiásával súlyos testisértés, esetleg emberölés bűne zudulna rá. Beszélnek a céhrendszer csodálói arról, hogy micsoda tartós, szolid, ékes, Ízléses bútorok, csizmák, vasszerszámok, ruhák készültek akkor, amikor az asztalos, a csizmadia, lakatos és szabócéhek elöljárói, a szigorú céhck fegyelme, a hírnévre rátarti vigyázatossága ügyeltek föl arra, hogy silány portékákkal meg ne tévesszék a rendelőket, vásarlókat; aipikor hosszú, fáradságos tanulás, sok vándorlásban kipróbált tapasztalás emelhette legény-sorba az inast, mester rsrigjára a legényt. S mondják, hogy a céhrendszer egy egész osztálynak, az iparosokénak mennyire istápolta a tiszta erkölcsön, az igénytelenségen alapuló boldogulását; mert hogy akkor bizony nem volt korcsmázás, dorbézolás, hiszen még a legöregebb legénynek is engedelmet kellett kérnie a mestertől, ha esti órán tul is ki akart maradni; meg aztán költőpénze sc sok volt a legénynek a költséges mulatozáshoz, hiszen inkább természetben kapta a fizetséget a gazdájától. Mondják tovább, hogy a kézmüiparosságnak még a szellemi szintje is magasabb volt, mint most; a városok közdolgaival okosan foglalkozott; művelte nidgát szórakozásból is. S következnek persze hivatkozások Hans Sachsokra, némefc és provencei mesterdalnokokra. Nem akarunk illúziókat rontani. A céhrendszernek a maga idejében valóban meg voltak a maga előnyei. De fölösleges rámutatnunk azokra az árnyoldalaira, amelyek változott idők változott viszonyai mellett hozzájárultak a pusztulásához. Inkább a szabad versennyel való összehasonlításában arra az előnyére mutatnánk, amely nemcsak szembeszökő, de amelyet vissza lehetne, vissza is kellene hódítani a hagyomány kincstárából. A céhrendszer nagy előnye az, hogy valódi hozzáértéshez, tgazán gyakorlott tudáshoz kötötte a szakmabeli iparűzés gát. A hozzáértést, a kellő képzettséget ptdig követelni ehet a kézműiparosoktól ma is. S ma, szociális korban, amikor a teljesen korlátlan, kíméletlen szabadverseny rég lejárófélben van, vannak is határozott törekvések, amelyek a mesterségbeli tudást követelik, sürgetik és védelmezik. rzó-moziban