Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-18 / 89. szám

I DELMAOYARORSZAO Szeged, lMCTáprills 18. /ckaratlan interjú egy lócsiszárral. Mi van a kórházi temető árkát an eltemetve? - Egy csodálatos köhögésről. Valamelyik kóbor, de barátságos áprilisi szél házigazdákra. Küldöttség készült már a fókapifölkapott a vállára. Anélkül, hogy megkérdezett volna, kisodort a város végére. A dorozsmai tányhoz a nagy panasszal. Akkor én, aki a menázsit szállítottam az állatseregletnek, fogországuton értem már magamat s akkor is csak tani magam és elmentein a gazdához, Faller véletlenül jutott eszembe a kérdés, hogy is ' hez. 0 volt az első magyar állatszehditő. Mert * " " az ki is volt irva, a sátor vászonképe fölé, amire jegesmedve-vadászat volt nagyon szépen lefestve JóbarátságbanJvoltunk Fallerrel. Olcsón szállítottam hozzá a lóhúst. Hisz egy kövér vaklóért akkor csak 20 forintot fizettem. Mondom én akkor az első magyar állatszellditönek: — Nézze Faller ur, ebből baj lesz. Tudja-e, hogy milyennek hangzik az egész Szent Istvántéren az ur oroszlánjának a köhögése ? . . . Képzelje el a poklot, ahol a sok szenvedő gazember kínjában nyög és jajgat, hogy micsoda zsivaj lehet az. No de ezt a zsivajt : mink persze idefönt, nem halljuk. Hanem ha kerültem erre? Okos választ nem adhattam, csak azt tudom, hogy szép volt az idő. Megálltam a kórházi temető mellett, lgazmivoltáról egyetlen sírkő •anuskodott, amely még épen emelkedett ki füvei lepett sivárságából. A bedőlt sirok hepe-hupái közül törött karók meredeztek, az ínséges télen föltüzelt fejfák maradványai. Egyszerre egy kemény hang szólított meg: — Ugyan mit keres itt? Talán csak nem a Gyömbér Pál emlékén mélázik? A rég akasztott rablógyilkos tudnivalóan itt van eltemetve. A kérdezőt sok látásból ismerem. Gazdag az ördögök ki-bejárnának a pokol vaskapulókupec, aki a T iketesas-utcán, vagy a Valéria- J ján, ha hol kinyitnák, hol becsapnák azt a téri Petőfi-korcsma előtt végzi tanyai üzletfelei j kaput: hát nyitáskor nem hallatszana föl retlovaival a próbagaloppokat és a fogászati tentőbb inorajlás, mint mikor itt az ur oroszszemlét. lánja egyre-másra köhög. Azért azt mondom — Ezt a fuscsa temetőt nézem, — felel- J én magának Faller ur, hivők én ide egy jóravaló állatorvost. tem neki. Mert válaszolnpm kötelesség volt. — Mi néznivaló van a rablógyilkosok meg a csavargók temetőjén? Ha még az ember a sirok fenekére láthatna s nézhetné, hogyan pusztulnak . .. Higyje el, többet ér ennek a temetőnek minden lakójánál az a szegény oroszlán, akit egyszer itt temettünk el. — Oroszlán? — Oroszlán, oroszlán, oroszlán! — Hadarta bizonykodva. Kissé nyugtalanul tekintettem a lókupecre. De olyan gazdagon, vagy mint vezércikkekben irni szokták, olyan elemi erővel áradt belőle a borszag, hegy el kellett mosolyodnom. A lókupec csak részeg. — Talán nem hiszi ? Olyan igaz pedig, minthogy itt állunk. — Nem inkább amoda temették, ha már eltemették ? Ezzel a közeli dögtérre mutattam. — Csak tudom, hoi a dögterl Én ne tudnám, mikor mindig lovakkal bíbelődök, amióta elválasztottak 1 Ebben a kijelentésben annyi sértett önérzet dohogott, mint amennyi egy fejedelem válaszában lüktetne, ha azt mernék kétségbevonni, hogy csak azt is tudja, merre van a trónteime. — Az a szegény jószág, — folytatta a termetes lókupec — egy szentistván-téri menazsériában mult ki. Mikor is csak? Ha nem tévedek, az azután való esztendőben, mikor a víztornyot építették. Nem tudja, melyik évben építették a víztornyot ? Tóth Mihály főmérnök úrtól, mielőtt még nyugalomba vonult, elfelejtettem megkérdezni ezt a nevezetes dátumot. A fiatal mérnökök bizonyosan aktákban turkálnának a kérdésre. Mivel pedig ez sokáig tait, inkább nem fordulok hozzájuk. — Nem tudja? — kérdezte még egyszer a lókupec. — Biz én nem. — Hát jó. Mindegy. Akkor tavasszal nagy esőzések voltak mindenütt az országban. I)e a legnagyobb esőzés alighanem a Szentistván-téren volt. Tutajozni lehetett volna. A menazséria sátra is bokáig vízben állt. Hát pedig ugylátszik, az oroszlánok sem kedvelik a vizeket. Az a szerencsétlen pára, akit idetemettünk, megfázott. Megfázott és csudamód köhögött. Hires köhögés volt az akkor a Szentistván-téren! A lakók föl akartak mondani a házigazdáknak, mert nem birtak éjszaka aludni. S háború előtt ez nem volt még olyan szeretném dolog a A Feketesas-utcai lókupécnek ez a formájánál fogva talán homéroszi, tárgyánál fogva inkább dantei hasonlata nagyon elevenen képzeltette el velem a sivatag ama Szent Istvántérre vetődött királyának szörnyű köhögését. — Az első magyar áilatszeliditő azt felelte, — folytatta a lókupec — hogy hivatott ő már állatorvost, nem is egyet, hanem hármat, de egy'!; se mert bemenni a ketrecbe, hogy megvizsgálja, vájjon csak muló, tavaszi hül^se van-e a „Lejónak" vagy állandó hektikája. Pedig Ígért nekik mlndeni, de mindent a világon, ígért szabadjegyet az egész nyárra. Utoljára pedig már egy eleven, nagyocska farkaskölyköt is igért, de az állatorvosoknak erre se jött meg a merszük. Én aztán ajánltam az állatszeliditőnek egy magos, derék állatorvost. Potroha is akkora volt, mint — megkövetem — egy megzabált stájer lónak. Látszott rajta, hogy bátor ember. De bizony ez is csak a ketrecig ment. Olt bizonyosan eszébe jutott a családja. Ez a lódoktor levegőváltozást ajánlott. Viccelődött. Azt mondta, hogy annak az oroszlánnak bizonyosan jót tenne a sivatag. Nem akarok már sokat beszélni, elég az hozzá, a szegény pára elpatkolt. Az első magyar áilatszeliditő az egész családjával ugy sirt, mintha a gyereküket siratták volna. Nem akarták a kedves bestiájukat a dögtérre vinni. Idehozták késő este, titokban egy talyigán. Itt az árokszélen van eltemetve. Vakuljak meg, ha nem igaz. E*.zel a lócsiszár elballagott. Egész egyenesen járt. Nem is dülöngélt. Ha. pedig az az oroszlán talán még sem ott volna eltemetve, akkor sajnálom, — nagyon sajnálom — de a lókupec legközelebb megvakul. i W% t Brilliánst, régi ékszert, órákat magas napiáron vásárol Szeged, Széchenyi-tér 2. az. MÍ SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET HETI MŰSOR. Vasárnap délután: Madarász, operett. * Vasárnap este: Pünkösdi rózsa, operett. Bérletszünet. Hétfőn: Pünkösdi rózsa, operett. Bérletszünet. Kedd: Pünkösdi rózsa, operett. Bérletszünet. Szerda: Cifra nyomorúság, szinmü. Premierbér let B 5. Csütörtök: Cifra nyomorúság, szinmü. Premierbérlet Péntek: Carmen, opera. Burián Károly, az Operaház első tenoristájának vendégfelléptével, bérletszünetben, 00 százalékkal felemelt helyárakkal Szombat: Lotti e/redesei. énekes bohózat. Bérletszünet. > Vas rnap délután: Krdészleány, operett. Vasárnap este: Cifra nyomorúság, szinmü. Bérletszünet. * Pünkösdi rózsa. (Bemutató előadás.) A közeledő pünkösdi ünnepekre való tekintettel a színház igazgatója pénteken előadatta a majdnem szövegnélküli, táncos és nótis darabot: a Pünkösdi rózsát. Ha a nyájas olvasó azt kérdezné, hogy a darab címe miért Pünkösdi rózsa? — bizony ne^ tudnánk megmondani. Lehetne Katár.gkóró, Tányérica, vagy akár Csicsóka is a cirve. De a Pünkösdi rózsa sokkal szebb, sokkal finontabb, sőt illatosabb és ez a cím illik is „a leányálmok halkszavu énekesének" költőiségéhez. Hogy történik-e valami a darabban ? Ez itt a kérdés, — mondhatná Hamlet. Hamlet azonban nem mond semmit, ugyanezt cselekszi Farkas Imre is és — kész az operett. Az első felvonásban akörül forog a beszéd, BIeier cipős?afonja készit mérték után a legmodernebb kivitelben férfi, női és gyermekcipőket iskola-utca 14. szám. i