Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-18 / 89. szám

2 OBLMAOYAROkSZAO SzeRed, 1920 április 18. vánnák, hogy abból a havi 3 kiló 20 deka fejkvótából vegyen el a kormány, amely most az összlakosságnak rendelkezésére áll, csak azért, kogy a tisztviselők 8 kilót kapjanak. A közszolgálati alkalmazottaknak a kormány min­denből először juttatóit, még pedig kedvez­ményes áron. Nem akarja felsorolni, mi min­dent kaptak a tisztviselők, mert ez a többi osztályban váltana ki -elégedetlenséget. Egy közbeszóló: A vidéki tisztviselők nem kaptak semmit. Nagyatádi Szabó István: Mindent elkövet, hogy segítsen a közalkalmazottakon, de nem engedhetjük odafejlödni a dolgokat, hogy ellen­ségcinknél térden állva kérjünk gabonát, amig az aratás meglesz. Szmrecsányi elnök ezután bejclenfette, hogy 54 képviselő indítványozza, mondják ki az indemnitási javaslatnál a sürgősséget. Az in­dítvány fölött hélfön döntenek. Ezután még Hermán Miksa szólt a zsidó­kérdésről. Majd az interpellációkra tértek át. Legközelebbi ülés hétfőn lesz. Délvidéki magyarok sorsa a megszállás alatt — Egy menekült elbeszélése. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes dolgokat be­szélt él a Délmagyarország munkatársánakegy, a napokban Délvidékről menekült magasabb­rangú tisztviselő, aki tapasztalatairól, megfigye­léseiről állandó naplót vezetett. Mivel az ille­tőnek még hozzátartozói maradtak lenn Bácská­ban, nevét nem árulhatjuk el. A többi közt a következő érdekes, hiteles dolgokat mondotta el feljegyzései alapján : — Én ugy szöktem, bujdosva, az életem koc­káztatásával a határon ál, nem a kiuiasitottak­kal jöttem. A kiutasítások most is állandóan napirenden vannak és teljesen önkényesen és rendszertelenül történnek. Amig például Nagy­becskereken, Újvidéken megengedték a tiszt­viselőknek, hogy minden ingóságukat magukkal hozzák, addig néhány helyen, mint például Zomborban, a pénzügyi tisztviselők és alkal­mazottak háromnapi haladékot kaptak az el­utazásra és nem hozhattak el semmit. A szer­bek a határon egyébként is elszednek minden rendes pénzt és a forgalomból kivont pénz­jegyeket régi, értéktelen és mindenféle lebélyeg­zésü bankjegyeket adnak helyettük. — A lakosság zöme, nemzetiségre való te­kintet nélkül, mindenütt elégedetlen az uj rezsimmel. Én sokfelé megfordultán a legutóbbi időkig, — Versecen, Fehértemplomon stb. — de mindenütt bízvást mondhatom, a népesség úgyszólván osztatlanul a magyar uralmat kívánja vissza. Csupán a csekélyszámu szerb és román intelligencia propagálja Nagyromániát és Jugo­szláviát. Élénken kitűnt ez akkor, midőn a jugoszláv hadsereg számára a sorozást tartot­ták. Megkérdeztek minden egyes magyar és német ajkú hadkötelestől, „akar-e jugoszláv állampolgár lenni" ? A felelet minden egyes esetben határozott nem volt. — Megkapóan érdekes a svábság igen erős magyar érzelme a legtöbb németajkú vidéken. A nekik oly szokatlan elnyomatás, most mint egy hatalmas reakció, nagy lendülettel hozza föl e nép lelkéből a magyarságára eszmélés tudatát, ami határtalan és rajongva bizakodó reményeikben talál kifejezést. Akadnak ugyan közöttük is egyesek, akiknél a bizakodás helyét a fáradt csüggedcs, vagy ami még rosszabb, a közömbösség foglalta el, az ilyenek igy beszélnek: „Ja, die Ungarn hátt'n solfn besser acfit geb'n auf ihna (ihr) Land 1" Azaz a magya­rék vigyáztak volna jobban az országukra. De ilyenek sokkal kevesebb számban vannak közöttük, mint például a magyarok közt — sajnos — megalkuvók. És ez érthető is, ha a mi rendünkhöz szokoít, jómódú sváb gazdákat tekintjük, kik mind függetlenek, ellentétben a többnyire függő helyzetben lévő szegény magyar munkás- és tisztviselöosztállyal. — De nem csupán a magyarok és svábok biz »ak rendületlenül a Bánát visszacsatolásá­ban, hanem a szerb parasztok közt is sokan erősen várják már a „kakastollas" Cáendőrein­lakásokból néhány szobát. Azonkivül a télen sok hivatalt összevontak, most szintén meg lehetne ezt tenni és az igy felszabadult hiva­talos helyiségeket szükséglakássá átalakítani. Az ügy a tanács elé fog kerülni. (d—án.) ket, akik előttük a mindenki által annyiszor sóvárgott rendet és biztonságot szimbolizálják. Különben azokon a részeken, ahol a különböző nemzetiségi propaganda fészket tudott verni, a legzavarosabb és legkialakulatlanabb érzések uralkodnak a hovatartozandóság kérdésében. Így a Fehértemplom környékén egyes helyeken a románok Nagyromániában, a szerbek Jugo­szláviában érzik magukat, ami a közigazgatást teljesen kaotikussá teszi. — De nemcsak ez teszi a közigazgatást lehe­tetlenné, hanem az egész vonalon uralkodó tehetségtelenség és korrupció. A hivatalfőnö­kök - - jórészt iparos- és kereskedősegédekből kerüllek ki elemi végzettséggel — állásukat vagyonszerzésre használjátc fö'. Ott, ahol nem a mi, hűségesküt letett volt tisztviselőinket alkalmazzák, a közigazgatás az összeomlás előtt ált. Az ilyen magyar tisztviselők felett is többnyire ismeretlen hivatali multu, kétes exisztenciák állanak. De ha le is tették az esküt az ottmaradt tisztviselőink, ezzel még egyál­talában nincs végleges biztonságuk állásukban. Mert elég egyszerű „magyarbarát érzelmű" vád, hogy az ilyen tisztviselő helyét az ellene áskálódó képzetlen román vagy szerb prote­zsáltak kapják meg. — A „felszabadítók" alacsony kultúráját még az egyébként szerbérzelmü intelligencia is beismeri. Hogy csak egy példát' említsek, tisztjeik — akik alsóbb osztályokból kerülnek ki — legtöbbször nem ismerik a zsebkendő használatát sem. Fehértemplomon a város parancsnoka, Szvetozár Tuszovác „ezredes ur" a főúton parasztmódra fújta ki az orrát, ame­lyet kesztyűs kézzel törölt meg utána. Mégis azt hangoztatják, hogy amit a magyarok nem tudtak elérni 200 év alatt, ők elénk azt 5 év alatt, t. i., hogy egynyelvűvé, egynemzetisé­gtive teszik a Bánáíot 1 — Megmondhatjuk nekik előre is, nem fog sikerülni. A rekvirálásoktól agyongyötört szerb parasztság és a vagyonos osztály nagy érdeklő­déssel kiséri a magyar fejleményeket és biza­kodva várja Horthy katonáit. A szerb mun­kásság és katonaság borait pedig a kommu­nizmus fertőzi mindjobban. Miután az ellátat­lanokkal senkisem törődik, kenyérről, lisztről senkisem gondoskodik, az elkeseredés nőtíön­nő és nem egy helyen, mint például Szabadkán is nyílt zavargásban töt* ki. A D;Mvidéki Liga néhány tagjától tudjuk, hofcy a menekült és kiutasított tisztviselők tovább mennek az ország belsejébe, mivel a már Szegedei iévőket is lehetetlenség elhe­lyezni. Akiknek azoiiban rokoni wálai cs egyéb érdekeltségei vannak Szegeden és igy itt maradni kényszerülnek, ezek elhelyezése ; tárgyában legutóbbi összejövetelükön kérvényt adtak be a polgármesterhez, amelyben kérik, hogy a város rekviráljon az 5 és 6 szobás j A német béke revíziója — A magyar béke hirei. — Bécs, április 17. A s-iint-germainei béke­szerződésnek az angol alsóházban történt elfo­gadásával kapcsolatban egy Bécsben időző angol államférfiú kijelentette, hogy ez az aktus nem feiel meg sem az angol közvélemény, sem a politikai pártok felfogásának. Bizonyos, hogy Anglia még ebben a kérdésben nem mondta ki az utolsó szót és vissza fog térni a német­osztrák békeszerződés egés7 komplexumára. Ami a magyar békefeltéleleket illeti,__ nincs rá kilátás, hogy Anglia lépéseket tegyen a magyar békefeltéteiek módosítása érdekében. A Mittags Post jelentése szerint e héi végére várható a magyar békefellételek átadása Praz­novszki Iván kezeihez. Versailles, április 17. A Temps jelenti: A magyar békeküidöttséggel, akik most Versailies­ben vannak a Hotel de Reservoirban, teljes szabadságot élveznek. A magyar békeküldött­ség jelenleg főkép a magyar hadifoglyok haza­szállításával foglalkozik. A hadifoglyok haza­szállítása svájci vagon segítségévei a legrövidebb időn belül meg fog történni. Versaillesbe április 25-ike táján uj vendégeket várnak, a török békeküldöttségeket, akiket ugyanabban a szállóban fognak elhelyezni, mint a magyar békeküldöttségeket. (M. T. I.) Zürich, április 17. A Telegraphen Infor­mation párisi levelezője táviratozza: — A magyar békeszerződést a kisérő jegy­zékkel együtt ugy a nagykövetek tanácsa, mint a Legfelsőbb Tanács elkészítette. Nem sikerült eddig minden kérdésben megegyezést létesíteni, ugy hogy most két ponf tisztázatlan maradt. A magyar békedelegációnak mindaddig nem ad­hatják át a választ, amig ebben a két pontban a szövetségesek megegyezni nem tudnak. A san-remoi konferencia előreláthatóan mindjárt összeülése után foglalkozni fo; a magyar béke­szerződés elintézeilen kérdésével, ugy hogy a békeszerződés átnyújtása csak a san-remoi konferencia összeülése után körülbelül 1 héttel, azaz április utolsó napjaiban fog megtörtén­hetni. (Bud. Tud.) Versailles, április 17. (Szikratávirat.) A Temps londoni levelezője francia-angol megegyezésről a következőket írja: — Azt az elleniétet, melyet francia csipa­toknak a Rajna jobb partján való közbelépése kelteti, épp idejében sikerült eloszlatni, hogy a Legfőbb T.'.-nács San Remoba zavar'.alanul fog­lalkozhassék azzal a három nagy kérdéssel, amely az értek .zlet egybeülését indokolttá tette. Ezek a kérdések elsősorban a magyar béke kérdése, azután a török békekérdés, vév'ií az Adria-probléma. (M. T. I.) Oszíálusorsjegiiek legnagyobb számválasziékban kaphatók Ppfn Frnn lőárusitónál Szeged, rciu LíllU Széchenui-lér 3. sz. egy egész 60 kor., cgy fél 30 kor., •gy nejysd is kor, agy nyolcad 7 50 kor. Óráját és ékszereit szakszerűen Javítja a jóhirnevü Elsőrendű nagy | » j f y 1 A ^ f müórás és ékszerész, Dugonics-tér 11. javítóműhely!^ I f I I £ J V £ ^ % I (A Brauswetter-cégnek volt 10 évig elsőrendű szakmunkása.) Ajánlja pontosan beszabályozott óráit modern ékszerraktárát 287 Törött aranyat a legmagasabb árban veaz.

Next

/
Thumbnails
Contents