Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-24 / 94. szám

Stcged, 1920 <prin»:24. DBLMAOYARORSZAO Egy budapesti újság vádjai a szegedi főrabbi ellen. — A vádak a nemzetgyűlésen. — Sürgős vizsgálatot helyezett kilátásba a miniszterelnök. — A főrabbi cáfoló nyilatkozata. — A budapesti Nemzeti Újság cikket közöl, amely a szegcdi főrabbinak, dr. Löw Immánuelnek személyével foglalkozik. A cikk akkora feltűnést kelteit, hogy a nemzetgyűlésen is foglalkoztak vele. A Nemzeti Újság cikke a hazaárulás vádját tartalmazza, amelynek sürgős megvizsgálását helyezte kilátásba a miniszterelnök egy képviselő felszólalására. Dr. Löw Immánuel a Délmagyarország munkatársa előtt a leghatározottabban cáfolta az ellene emelt vádakat. A Nemzeti Újság ezeket irja: Egyik legelőkelőbb liberális és katholikus hollandiai lap Magyarországba küldötte munkatársait, hogy a fehér terrorról szóló híreket a semleges újságírók objektivájával a helyszínen vizsgálják meg. A külföldi újságírók a Duna—Tisza közére is elmentek, hogy az oltani állapotokról is" meggyőződjenek. A Nemzeti Újság munkatársának alkalma volt az egyik hollandiai újságíróval beszélni, aki Magyarországról szerzett benyomásait részletesen is ismertette. Legelőször leirja a szegedi tanyai életet hosszabban, nujd azután a hollandiai ujságiró a következőket mondotta: — Mint semleges objektiv újságírónak természetesen kötelességem volt Szegeden, az uj Magyarország bölcséjének székhelyén, a zsidóság vezéreit is meghallgatni. Kollégámmal felkerestem tehát az ottani főrabbit, dr. Löw Immánuelt, aki lekötelező szívességgel fogadott. Egy Újvidékről Szegedre menekült piszkos lengyel zsidó állt éppen a főrabbi előtt. A zsidó azért jött Szegedre, hogy hazaszállítását kérhesse. A szerbek Horgoson néhány száz magyarral a határra tették. A főrabbi azt mondotta neki előliünk, hogy segíteni nem lud rajta, de tanácsot sem tud adni. De azt tanácsolhatom, hogy Pestre ne menjen, mert ott agyonülik. Majd felém fordulva megjegyezte: Budapesten mindenkit lengyel zsidónak tartanak és ottan elteszik láb alól. — A főrabbi nehezen tudta lerázni a lengyel zsidót, de végül is egyedül maradtunk. Ahogy hárman szemközt ültünk egymással, nagyot sóhajtott a főrabbi és elmesélte nekünk Müller István szegedi mérnök esetét, aki február hóban két barátjával Budapestre ment és három nap múlva arról értesítették özvegy édesanyját, hogy a gyűjtőfogházban meghal*. Szegény Müller — mondotta a főrabbi — kiváló, tehetséges, derék fiatalembert teljesen ártatlanul ölték meg. Midőn az anyja halá'áról értesült, nagynehezen hazaszállittatta hulláját. Szegeden kivettük a hullát a koporsóból. Jól megvizsgáltam és hivatalosan konstatáltam, hogy számtalan szúrt seb volt a testén, hogy a lába le volt égetve, jól értsék meg uraim, le volt égetve a lábn és mindkét szeme ki volt szúrva. Ezek az általam konstatált teljesen autentikus hirek. Képzelhetik, mi történik a többi emberrel ? Vidéki emberek, akik nem is sejtik, mit jelent a Británnia-szálloda, gyanútlanul szállanak meg ott és nyomtalanul eltűnnek. — Délután a főrabbi lakásán találkoztunk ár. Müller István öccsével, aki magával hozta bátyja összes iratait és annak tragédiájáról a következőket mondotta: Bátyáin svájci lapok tudósítója volt és a szegedi francia misszióval szoros összeköttetésben áliott, sőt a francia tisztekkel számtalan valuta-üzletei kötött. A fiatal Müller megmutatta bátyja útlevelét és francia beutazási engedé yét, amit Tournadre tábornok sajátkezű ajánló soraival látóit el. Júliusban történt, hogy Müller hivánt kihallgatásra idézték a szegedi nemzeti hadsereg elé. Azonban Müller nem jelentkezeit, inert azt mondta, hogy aiuimi'itárista. Egy alkalommal Piros szegfűt tűzött ki és a Kass-kávéházban JJ)t. ekkor egy Bibó nevű hadnagy meglátta, kitépte a piros szegfűt és arcul ütötte. Februárban Pesti e utazott a bátyám két szegedi «u társaságában és Bibó hadnagy felismerte a witánnia-szállodában Azután elhurcolták és néhány nap múlva kaptuk a haláláról szóló hírt. — A fiatal Müller megcáfolta a főrabbinak azt az állítását, hogy a koporsót kibontották volna és bátyjának a holttestét megvizsgálták volna. — Szóbakerült az uj Magyarország és a főrabbi valóságos kéjjel m.'sélte, hogy ennek az országnak nincs létjogosultsága, tiltakozott Magyarország egysébe ellen. Apponyiró! is kicsinylően nyilatkozott. Azt mondotta, hogy a székelyek ma mind románok, elrománosodtak. A többi közt kijelentette, hogy kétféle magyar van: Az egyik buta és becsületes, a másik : eszes? de becstelen. Ezt a nyilatkozatát a szegedi polgármesterrel kapcsolatosan-mondotta a főrabbi. Fel akartuk keresni a polgármestert, j i .mire a főrabbi kijelentette: Mit akarnak az urak attól a szegény buta embertől ? Hasonlóan bei szélt a főrabbi Horthy kormányzóról, akit szerinte Magyarországon mindenki hadügyi népbiztos néven ismer. Képtelenség volna elsorolni I mindazokat a nyilvánvaló rágalmakat, amelyeket dr. Löw főrabbi Magyarország ellen felhozott. A katholikusok ölették meg a protestáns Tisza Istvánt, hogy Ferenc Ferdinánd sohasem lehetett volna magyar király, mert a magyarok elhatározták, hogy a koronázás napján megölik. — Mint külföldi, valósággal szédültem mindezek hallatára és támolyogva hagytam el a főrabbi lakárát, aki abban a reményben búcsúzott el tőiünk, hogy ennek az országnak vé?e van, ezt ugy is fel fogják oszlatni. A Nemzeti Újság cikkét a nemzetgyűlésen is szóbahozta Bozsik Pál képviselő. Beszéde során engedélyt kér arra, ho?y felolvassa a j nemzetgyűlésnek a Nemzeti Újság mai számát, amely a szegedi rabbi ügyével foglalkozik. (Halljuk, halljuk!) Felolvassa a Nemzeti Újság mai számának Löw Immánnuel szegedi főrabbiról szóló cikkét. Most ilyen közbeszólások voltak hallhatók: Hallatlan, fel kell kötni, hazaáruló, gazember. Hol az ügyész? Le kell tartóztatni I Az Apponyira vonatkozó résznél : „Gyalázat, gazember í" közbeszólás.és felkiáltás hangzik. A Csernocli hercegprímásra vonatkozó résznél Meskó Zoltán közbeszól: Mesügel A Horthyra vonatkozó résznél: Hallatlan, ilyesmit merjen mondani! Sándor Pál egyszer közbeszólt: Az apja már 1848 ban magyar ruhában járt. Nem értem. A cikk felolvasását befejezve Bozsik Pál a következőket mondotta: „Tartózkodom minden kommentártól, de a leghatározottabban követelem, hogy Löw Immánuel rabbf ellen hazaárulás büntette miatt az eljárás azonnal folyamatba tétessék". Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök Bozsik Pál kérdésére szószerint ezeket mondotta : — Tisztelt Nemzetgyűlés I Amit Bozsik képvisélőtársam felolvasott, az annyira megdöbbentő, a gonoszságnak és hitVanyságnak oly halmaza van együtt, ' (ugy van), hogy egy pillanatig sem lehet a kormány tagjainak üive maradniok. Ki kell jelentenem, hogy azonnal sürgönyileg fogunk intézkedni, hogy minden megtörténjék, hogy e tényállás megállapítást nyerjen és amennyiben ez tényleg megállapítást nyer, az esetben garantálhatom és biztosithatom a nemzetgyűlést az egész kormány becsületével, hogy a legszigorúbb eljárást fogjuk megindítani. (Általános, éiénk helyeslés és tnps.) Budapestről jelentik: Bozsik Pál felszólalása' után a folyo.-ón a képviselők és újságírók gyűrűje veszi körül Nypels G örgy holland újságírót, az Alig eme in Handelsblad Magyarországra küldött munkatársát, akinek felolvassák a Nemzeti Újság mai cikkét. Mindenben megerősíti a I cikkben foglaltakat. Budapestről jelentik: Ugrón Gábor demokrataI párti képviselő ma a nemzetgyűlés indítványkönyvébe a következő indítványt jegyezte be: | „A Nemzett Újság 1920 április 23-iki számában dr. Löw Immánuel szegedi főrabbinak egy állítólagos nyilctkozata jelent meg, amelyet Ö hollandiai újságíróknak mondott volna. Mivel a főrabbi kijJentése a legsúlyosabban sérti azokat az érzelmeket, amelyek magyar ember előtt szentek és mivel — ha e kijelentések valóban megtörténtek volna — a legsúlyosabb hazaárulással állnánk szemben, indítványozom, hogy a nemzetgyűlés utasítsa az igazságügyminisztert, hogy a kérdés felderítése iránt a szükséges lépéseket a legsürgősebben tegye meg és a nyilatkozat megtörténte esetén gondoskodjék a legsúlyosabb törvényes megtorlásról." Szeged, április 23 Dr. Löw Immánuel szegedi főrabbi az alábbi nyilatkozatot közli: — A Nemzeti Újság mai számában nekem tulajdonított nyilatkozatokat nem tettem. Szeged, 1920 április hó 23 án. Dr. Löw Immánuel. Munkatársunk felkereste dr. Löw Immánuel főrabbit, aki kérdésére a Nemzeti Újságban közlöttekre vonatkozóan a következőket mondotta : — Az elmúlt napokban két ujságiró járt nálam, a főrabbi-hivatalban Az egyik magyar, a másik hollandiai ujságiró, aki némeMlI beszélt. Érdeklődtek a köznyomor iránt és kérdezték, hogy itt voltak-e atrocitások ? Erre én azt válaszoltam, hogy a váras ban egy atrocitásról beszélnek, a Müller-esetről. amelyre vonatkozólag Müller testvére adhatna felvilágosítást, aki adolt is az ujságiró uraknak, de ebbe a kihallgatásba én nem avatkoztam. Az idő alatt, mig az ujságiró urak felkerestek, bejött a hivatali helyiségembe egy orosz-zsidó hadifogoly, akit a szerbek az okkupált területről kiutasítottak és aki Breszt-Litowszkba akart hazamenni. Azt mondtam neki, hogy nem segíthetek rajta, a hollandiai ujságiró ur pedig azt tanácsolta neki, hogy Breszt-Litowszkba ne menjen, mert ott iszoHyu állapotok vannak. — Sem magán, sem közéleti személyekről nem nyilatkoztam az ujságiró urak előtt es életemben egyszer nyilatkoztam a kormányzó úrról, még pedig tavaly nyáron, a szegedi kormány idejében, akkor is Zadravecz pl spök ur kérdésére és néhai Szombathelyi alezredes, akkori térparancsnok ur lakásán, a következők: ben: Aki az én Istenbe i boldogult öreg királyom személye körül szolgált, arra én mérget veszek. A főrabbit az ügyészségre kisérték, ahol kihallgatása után előzetes letartóztatásba helyezték. 00<2 OOOOOOOQOOOOOC Í1PA NJIA MAGY. TUD. SZÍNHÁZ Ul\riil! ri= TELEFON 872. = Szombaton és vasárnap, április 24 én és 25-én. FRIEDRICH ZELNIK. a kedvelt nSmet müv.:sz fellép ével Megbéküli élet. Filmlegenda 4 részben. Izgalmas és érdekfeszítő, bonyodalmakban gazdag drámai attrakció t loadások 5, 7 és 9 órakor. Vasárnap 2, V, 4, 5, 7 és 9 óra órakor.