Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-22 / 92. szám

1920 iprtiu;n DBLMAOYARORSZAQ Budapest. - Kópék, rajzok é6 emlékek 1920-ból. i Akadhatnak, még pedig nem Is kevesen, akik azzal fognak elnézni e cím feleit, hogy elkésett, aki magyar • emberek számára most gkarja felfedezni Budapestéi Tessék, mondhatnák ezek, Brílsszelröt, Londonró', Páriáról esetleg Berfinröl írni'. De Budapestről, az ortzág fővárosáról, amelyet mindnyájan ismerünk, kár a szót vesztegetni. Hát ami igaz—igaz. A napi események krónikása, betegen is, szivesebben járt' volna Brüsszel háboru-szántotta, Páris még mindig mámoros, vagy Berlin forradalmi levegőjű utcáin. Ha a nagy valutadiffertneia nem marasztalta vdtni itthon, mos' esetleg e világvárosok vívódásáról, uj életre való készülődéséről számolhatna be. Így kénytelen azzal a szerény feladattal megelégedni, hogy apró megfigyelésekből Budapest mostani képét állítsa össze. Ha nem is mondhat világrengető újdonságokat, .sok olyan jelenségre irányítható, a figyelmet, amelyek bőségesen szolgáltatnak okot a javulásra és tanulásra Tanulni és javulni ugyanis sok okunk és alkalmunk van, még mielőtt a külföldön körülnézünk. Az az állítás és feltevés pedig, hogy a magyar ember ismeri a fővárosát, egyszerűen nem állja meg a helyét. Még budapesti ember is csak nagyon kevés mondhatja el ezt magáról. A mostani Budapestről pedig, azt hiszem, lehet sok ujat és tanu'ságosat mondani. A vonatot, mely Szeged és Budapest között közlekedik, pénzkeresési szándékkal naponkint két ember járja végig. Az egyik kacska kezére és nagy családjára való hivatkozással kér adományokat. Egy-egy ilyen vonattal ma legalább 2000 ember-utazik. A legtöbben adnak neki és az egy, sőt a két koronás adomány sem ritkaság. Mikor ái ember tizenegy koronával meggyarapodva fülkénkből kimegy, az egyik ur, aki semmit sem adott, ezzel mentegeti magát: — Ma nagyszerű művégtagok vannak, de ez az ember Igy fog meghalni, mert abból él, hogy szánalmat kelt, ahelyett, hogy dolgozni menne. Most a következő megjegyzések hangzanak el; — Ha szegény vagy nyomorék ember jön, nem szabad filozofálni. Adni kell neki. — Persze, — mondja egy harmadik. — Nem ugy van az, kérem, fűzi hozzá a negyedik. Ez naponta leutazik Budapestről, Kecskeméten átszáll és még aznap visszautazik. Keveset mondok, ha azt mondom, hogy egyegy vonaton legalább 500 koronát keres. Ez r.apf ezer kordba. Jóhvanr több is veszett Moh&snál és 19 biti Budapesten, ha az ember uton van, úgyis ari^vit költ, hogy azt a néhány koronát már nem sajnálja, de akkor ugy kellene s dolgot rendezni, hogy az utazó embernek ezt a tulajdonságát ne egy-két ember kamatoztassa, még pedig akként, hogy egy év alatt vagyont szerezzen. t — Ezt is lehet rendezni ? — kérdezi az első. — Hogyne kérem, erősködik az iménti ur. Semmi más nem kell, csak az, hogy ne csupán hallgatólag vegyenek tudomást arról, hogy • vonatokon koldulnak. Hány oiyan rokkant van, akin a világ semmiféle művégtagja sem •égit. Aki kénytelen koldulni, koldul is, ue alig könyörög annyit össze, hogy kenyere legyen, mert nincs érzéke a konjunktúrák meglátása Iránt. Az ilyennek soha eszébe nem jutna, hogy «gy vonatot végigjárjon. — Tudom már, mit akar mondani, válaszolja ** első ur, de a koldulást nem szervezheti m«ga az állam. HÍREK A második ur erre igy felel : — Én értem az urat. Igazságosságot akarna ebbe is belevinni és megnyugtatná, ha tudná, hogy valóban szegény emberen segített, amikor adott. Megint azt mondom : adni kell. Előbb néhány száz sokkal életbevágóbb ügyünket rendezzük. — Persze, — mondja megint a harmadik ur. — Abból, fejezi be az iménti, nem lesz baj, ha rendszertelenül adunk. A baj abból származik, ha nem adunk és abból, hogy egyetlen dolgunk alapos rendezéséhez se fogunk hozzá. Pedig kilenc hónapja, hogy megbukott a bolsevizmus. Már hegedültek is a kupéban és néhány perc múlva egy csinos, jómegjelenésü, szőke fiu nyitott be a fülkénkbe. Tiz koronát tányérozott össze, miközben elmondta, hogy középső kereskedelmista és hogy az ő szempontjából is roszszul közlekedö vonatok miatt sokat kell az iskolában bliccelnie A pénz szegény családja számára kell. A legtöbben nem hittek, de azért adtak neki. Ha bizarrnak is látszik, mégis azt keli mondanom, hogy az a kép, amelyet e néhány sor tár az olvasó elé, hasonlatos a mai Budapest képéhez. A nyomor rohamosad, szinte ragályszerüen hódit, e mellett azonban sokan emelkednek magasabb társadalmi régiókba, akiknek érzékük van a szinte lépten-nyomon kínálkozó konjunktúrák meglátásához és ügyes kiaknázásához. Megismerkedtem például egy úrral, aki végigkatonáskodta a háborút és néhány hónapi frontszolgálat után megsebesült. A balkarjára béna maradt. Másfél éve lehet, hogy kiszemelt egy utcasarkot, ahol cigarettaárulás számára nagy forgalom kínálkozott. A számítása bevált, emberünk alig háromnegyed év után 70.000 korona tiszta vagyonnal dicsekedhetett. Ma már, közel a Nyugatihoz, csinos és jóforgalmu füszerüzlettel rendelkezik és halad fölfelé a vagyonosodás utján. De talán cz a példa nem is egészen jellemző. Azt is lehetne mondani, hogy a cigarettaárus gyors boldogulását szorgalmának, ügyességének és kitartásának köszönheti. Ezzel szemben sokan még Budapesten sem tudják, hogy a láncolás, a tisztességtelen keresetszerzés milyen 'mérveket öltött. Egy ember például azzal a kérésseljelent meg az elmúlt héten az egyik budapesti orvosnál, hogy adjon neki bizonyítványt arról, hogy március végén a feleségét kezelte. — Nagyon szívesen, mondta az orvos, de milyen célra kell a bizonyítvány? Hosszas szabadkozás és csüréi-csjvarás után elárulta a voit páciens férje, hogy tejjel való lánckereskedés vádját emeltek ellene, pedig ő a tejet azért vásároita, mert a felesége beteg volt. Kiderült azonban, hogy 18—20 liter tejet vásárolt naponkint, a tej literjét öt korona haszonnal árusitolta el és hogy mér előbb tejkereskedésre adta magát, mint a felesége beteg volt. Orvosi bizonyítványt nem kapott, mondják azonban, hogy a tejspecialisták családtagjai közül egy-kettő mostanában mindig beteg. Sikerült is elérni, hogy a tej literje 14—16 corona. Hölgyfodrász és manikürszalon GA5KÓ BÉLA és HOFFMANNÉ ISKOLA-UTCA 7 . 333 TELEFON 10-61. Balkáni dolgok. Hogy balkáni dolgokról írjunk, nem muszáj éppen a hivatalosan elismert Balkánra mennünk, megtaláljuk azokat egyebütt is, másutt is, de néfunapján megesik mostanában, hogyha egy kis örvendetes vagy vigasztaló hirt akarunk hallani, hát azt egyenesen a Ba kán felól-szállitják uekünk. Az ujabb és legújabb hirek balkáni antológiájából hadd szakítsunk ki két hirvirágot és hadd kössük azokat a kommentárok gyöngyös koszorújába, hogy ékes nemzetgyűlési stílusban fejezzük ki magunkat. Az egyik hir a megfogyva bár, de törve nem élő Törökországból száll hozzánk és hangzik a következőképen: Az Associated Press tudósítója jelenti Konstantinápolyból : Musztefa Kemal Halide Edib nőt nevezte ki kabinetjének közoktatásügyi miniszterévé, ami élénken illusztrálja a nőknek azt a felszabadulását, amit a világháború idézett elő Törökországban. Az uj közoktatásügyi miniszter az első török asszony, ^ki a Konstantinápolyban létesített amerikai női kollégiumban akadémia.5 fokozatot nyert. Sokat utazott külföldön és hosszabb ideig tartózkodott Angliában. Halide Edib novellákat is irt E női hir piios rózsája mellett ott virul egy másik, görög hir fehér rózsája is a következőkben : A Neues Wiener Tageblattnak táviratozzák Triesztből: A görög kormány engedélyt adott egy francia-görög konzorciumnak, hogy klimatikus gyógytelepet létesítsen az Olimpuszon. A szenthegyen legközelebb már meg is kezdik a szálló, fürdőépületek és a szinház felépítését. No lám, mégis csak mozog a föld, ha néha visszafelé is. A török ellenforradalmi kormányban egy nőt, mi több, egy asszonyt neveztek ki kultuszminiszternek. Es még hozzá egy olyan nőt, aki Allah bocsá' novellákat is irt. Szóval tárcát kapott egy nő, aki eddig novellákat adott. Hiszen igaz, hogy egy novellista nálunk is volt már kultuszminiszter, de az bizony nem hogy asszony ne.n volt, sőt ellenkezőleg, atléta volt, akiről Toldi "iklóst mintázták. Így nem nehéz egy novc..ístáaak egy tárcát kiverekedni, kivált ott, a:ioi egy jó pofont többre értékelnek három jó novellánál. Ami az o'.impuszi szanatóriumot illeti, az sem utolsó vívmány, kivált a Balkánon, ahol sok a beteg ember (néha egy egész ország) és kevés a gyógyító intézet. A görögök (nagy ördögök) egészséges és okos reá'politikájára vall, hogy az Olimpusz* hasznosítják. Tiszt* költészetből ma már nem lehet megélni még Hellaszban sem, ahol többet ér egy ifjú pá-ztor, mint egy öreg akadémikus a ligetben. C <ÓK az olimpuszi színházzal ne legyenek bijo< l M ;rt ha egy színházigazgatót egyszer felsz*oa<l i inak az Olimpuszra, akkor azután csakugyan a legnagyobb kalamitáso!< lesznek a múzsák berkeiben I Kivált ha a hoppon maradt vidéki direktorok is pályáznak, akik hajlandók lesznek a színházból szanatóriumot csmálni, sőt, ha kell, akár egyesitik a kettőt. Hideg zuhannyal öntik le a közönség érdeklődését és a csillagos Olimpusz tetejéig emelik föl a helyárakat. A nivót pedig len; legeltetik valahol a kies kassirozott völpy ölén, ultimó Thuion tul . . . — Nem birja a város a kiadásokat. Scultéty Sándor főszámvevő jelentés' adwtt he a tanárnak a város pénzügyi helyzetéről* amelyben jelzi, hogyha mm gondoskcK'uak a ki dásokhoz mért fedezetről, a város pénztara kimerül és fizetésképtelen lesz. A pénztárat különöse.-, azok a kiadások te.helK nagy mértél!:en, amelyeket az állam helyett teljesít a varos, igy például a népkonyhára 1,400.000 kuronát °a kö/kó:hizra 2,800 000 koronát fi/.etett rá a váró 1920 ban már eddig. Hol van még a/év Férfi öltönyök, női ruhák, Tczaef kelmefestő és vegytruhaf.sgtKó Ipartelepén S^eeed,