Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-22 / 92. szám

Ára 80 fillér. dterkeastőség és kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOG ASSZON Y-SUGÁRÜT 4. 6ZÁJIV A axtrkeaitrtség ék kiadóhivatal telefonja : 305. E-ÓFIZETESI ÁRA: egjáai évre 180.— K negyedévre 46.— K félívre . 90.— K egy hónapra 15.— K Egye* nnitn 8" fillér. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR 8UGÁR'JT 1. SZÁ» A nyomda ieiefonja: 16-34. Szeded, 1920 IX. évfolyam 92. szám. Csütörtök, április 22. A jó külpolitika. A régi jó világban, amikor még nem minden ember vállát nyomta az a kötelesség, hogy mindenféle közterhekből erején tul vegye ki a részét, elsősorban bizonyára helyi okok miatt örvendeztünk volna annak, hogy az egyik szegcdi képviselő emelkedett a külügyminiszter nagy poziciójába. Hogyne, hiszen e régi jó világban nemcsak a városoknak, hanem a falvaknak is egyik legnagyobb gondja és ambíciója volt, hogy olyan politikust nyerjenek meg képviselőül, aki, ha nem aktiv miniszter, a legközelebbi kormányválságnál számításba jöhet, mint — államtitkár. Most már túlhaladott azon keseregnünk, hogy akkoriban egyetlen kerületnek sem lehetett külügyminiszter-kép­viselője, azonkívül a jelen annyi bánatra és magunkbaszállá,ra ad okot, hogy ma könnyeink­ből és jajainkból a régmúlt idők egyetlen ostorcsapásának se jut. A helyi szempontoknak is háttérbe kell szorulniok mindenhol, ahol a legkisebb országos érdekről van szó. A kül­ügyminiszteri állást töltötték be, még pedig a békeszerződés aláírásának és az uj külpolitikai orientálódás megkezdésének idején. A legfon­tosabb lépések egyike ez, súlyát, jelentőségét és helyességét tehát kizárólag a hozzája füzödö nagy országos érdekek ezerint kell megítélni, teljesen függetlenül az aránylag egészen kicsi lokális érdekektől, sőt attól a rokonszenvtől is, mely Teleki személyét ebben a városban övezi. A külpolitikai kérdésekben teljesen tájéko­zatlan magyar közvéleménynek hova-tovább kinyílik a szeme, amiben, mint más jókban is, ami kevés e nehei időkben osztályrészünkül Jutott, gróf Apponyi Albertnek van a legnagyobb érdeme. Az a beszéd, amellyel Apponyi a Külügyi Társaság elnöki székét -elfoglalta, tömören és világosan mutatott rá a helyes külpolitikai orientációnak nemcsak az irányára, hanem elengedhetetlen föltételeire is. E fölté­telek alapján a mai helyzetben a külügy­miniszter személyét illetőleg két alapvető köve­telményt állithatunk fel. Az egyik, hogy megfelelő kvalitásai, a másik, hogy megfelelő belpolitikája legyen az uj külügyminiszternek. Teleki nagy képességekkel van megáldva és a közéletet a tudás krőzusi gazdagságával fel­ruházottan kezdte meg. Személyes tulajdonságai tehát föltétlenül predesztinálják arra, hogy rá lehessen, bizni a független, de embeitclenül megcsonkított Magyarország külpolitikájának irányítását. A másik főkellék, Apponyi ri3gy­koncepcióju előadásából is következteíve, hogy az egész országnak, természetesen tehát a kül­ügyminiszternek is olyan belpolitikája legyen, amely legalább is nem állja útját az európai koncertben való okos és hasznos elhelyezke­désünknek. Volt rá eset, mondja Apponyi, amikor már-már sikerűit kitfinő összeköttetést létesítenünk, de egy kellemetlen eset miatt, mely itthon játszódott le, megszakadt a tárgya­lás fonala. Apponyi általában a hifgadfság, az okosság és a mérsékel politikáját ajánlj?. Teleki tiü társa vol! a neuilly-i magányban Apponyinak. A két ember lelké' ugyanazok a tapasztalatok, keservek, csalódások és tanulsá­gok érlelték egész addig, hogv emlékezetes leve­lükben már Ncuillyből kövitetdk a teljes jog­biztonság visszaállítását és megszilárditáfát, a politikai, társadalmi és gazdasági konszolidálás mielőbbi megkezdését ét betetőzését. Hazajövet Itthon folytatiák kintről megkezdett munkájukat és bizonyára nem kis mértékben inspirálták Telekit a helyes külpolitika szempontjai, ami­kor egy uj párt alakításával már most olyan belpolitikának .Vvání alapot teremteni, meiy menten a legkülönbözőbb szélsőségektől a forradalmi és ellenforradalmi kilengésektől alapvetőnek és szélesfcörünek tervezett tevékeny­sége számára a külföldön kedvező légkört teremt. A külügyminiszter belpolitikájában feltalál­hatók tehát a jó hazafi és külpolitikus tájéko­zottsága meileit az okosság, a belátás, a hajlam a szélsőségek izolálására, az elhatározottság a rend megteremtésében és olyan iranyzat meg­szilárdításában való közreműködésre, mely mellett sikerülhet enyhíteni és lassankint meg­szüntetni eddigi izoláltságunkat Európában. Ezek szerint az uj külügyminiszter szentélyében a tárgyi kellék is megvan ahhoz, hogy hosszas tépelődés és tárpyalás után vállalt történelmi hivatásának m g tudjon felein*. A jó külpoli­tika egyetlen föltétele vár még beteljesedésre. E szUkre szabott országban minden ember föleszméljen arrd, hogy egész jövőnk, ország­határaink vépleges kialakulása, megerősödésünk vagy teljes legyen ,ülésünk, halálunk vagy fel­támadásunk azon fordul meg, hogy ki mint végzi vagy egyáltalán végzi-e a dolgát, segíti-e vagy gyöngüi a kormányt, erősíti-e vagy még mindig bomlasztja a törvénytiszteletet, a jog­biztonságot, az építők sorába lépett-e vagy pedig tétlen szemlélő. Ma mindenki külpolitikát is csinál. Az is, aki azt hiszi, hogy 6 kizárólag belpolitikus. Az ország legyen rajta teljes erő­vel és ez akaratának félremagyarázhatatlanul adjon is kifejezést, hogy olyan belpolitikát akar, mely külpolitikai érvényesülésünk elé nem emel elháríthatatlan gátakat. Az indemnitási vita a nemzetgyűlésen. Budapest, április 21. Meglehetősen egyhangú már az indemnitás vitája. Mindig ugyanazokat a dolgokat ismételgetik a képviselők, nagyon kevés változtatással haltjuk ujra meg ujra a már elmondott sablonokat. Keresztényszocialista beszédet mondott Giieger Miklós, az első fel­szólaló, aki a magántulajdon, a tőke abszolu­tizmusa ellen beszélt. A nemzetgyűlést fél 51 órakor nyitja meg Rakovszky István elnök. Az ülésen folytatták az indemnitási javaslat tárgyalását. Az eiső felszólaló Grieger Miklós keresztény nemzeti egyesüléspárti. -A kormánynak és a nemzetgyűlésnek az a kötelessége, hogy ke­resztényszociális politikát folytasson. A magán­tulajdon abszolutizmusának, amely a tulajdo­nosnak korlátlan jogot biztosit, véget kell vetni. Mi a magántulajdon alapján állunk, de az ezzel való visszaélésnek véget akarunk vetni. Le keil törni a plutokrácia hatalmát. Foglalko­zik a zsidókérdéssel. A három zsidójármot, a szellemi, politikai és gazdasági jármot le kell rázni. Térjünk vissza a kereszténységhez. A javaslatot elfogadja. A következő szónok Csukás Endre kisgazda­párti. Csukás Endre: A bolsevizmus bukása után, — úgymond — lelkesítő lendület mutatkozott a politikában, de ez a lelkesedés kez*l lelohadni ugy közöttünk, mint a nép körében is. Nem látunk itt a Házban egységes munkaprogramot. Nem kiván feüétknül fúziót vagy kooperációt, szívesen látná azt is, hc<jy a' kisgazdapárt egészülne ki egységes kormányzópárttá A gabonarekvirálásokat meg kell szüntetni. A tisztviselői kérdéssel kapcsolatban szükségesnek tartja, hogy már a középiskolák első közép­osztályiba vezessék be a numerus clausust Igy lehetne a köztisztviselői pályára törekvő fel:sleget levezetni. Ezután az elnök szünetet rendelt el. Szünet után nagyatádi Szabó István közélel­mezési miniszter szólalt fel. Fangler Béh és Csukás Endre felszólalásával kspcsotatbm akik azt mondották, hogy a közélelmezési minisz­térium a gsbonagyiijtést még most is zsidók­kal intézi. Az ország bármely gazdatestü e!e — hs kérte — megkapta a eabona ÖRS7egviijté«ére a megbízást és a régi bizományosoknál csak ott hagyták meg a megbízást, ahol a gabona összegyűjtésére alkalmas gazdaszerv nem volt. Nagyon sok kerületet felhívtak ilyen szövetkezet megalakítására, de ezt nein tették meg, ezért a gabonagyüjtés érdekében kénytelenek voltak ilyen heíyen a gabona összegyűjtését a régi bizományosok kezében hagyni, de ez iá csak addig marad, amíg megfelelő gazdasági szerv erre nem lesz. Tiltakozik a Virradatnak erre vonatkozó célzatos beáilitása ellen. Ezután Oláh Dániel szólalt fel. Az ipari munkásság helyzetével foglalkozik. Bizalommal van a kormány iránt, de attól a munkásokkal szemben több szivet, megértést és szeretetet vár. Az ipari munkásság 80 - 90 százaléka ra­gaszkodik a mai kormányzathoz. Szij Bálint kisgazdapárti követeli, hogy az árdrágítókra vonaíkozó törvényt terjesszék ki a íulajdonképeni felbujiókra, a csempészekre is. A kisgazdák helyzetét ismerteti. Majd a föld­birtokrafoimra tér át. Elsősorban a házhe­lyekre kell tőidet adni, azután meg kell oldani a közlegelés kérdését is, mert enélkül nincs állattenyésztés. Meg kel! szüntetni a nagybirto­kokat. Tagadja, hogy a nagybirtokok "többet termelnének, mint a kisbirtokok. Erre vonatko­zólag statisztikai adatokat sorol fel. Bizalommal van a kormány iránt cs a javaslatot elfogadja. kz elnök z vitát bezárja. A mentelmi bizottság előadója jelentést tesz báró Szterényi József kiadatása ügyében. A jelentést ki tegják nyomatni és szétosztatni. Az elnök megteszi bejelentéseit, majd fel­olvassak az indítványok könyvét, amelybe Friedrich István a kompenzáció utján szerzett újságpapírnak, a nemzetiségek ar< nyában leendő szétosztása tárgyában adott be indítványt. Az elnök javaslatára a legközelebbi ülés 22-én délslőtt 10 órakor lesz," melynek napi­rendjén az indemniiás folytatólagos tárgyalása szerepel. Ezután áttérlek az interpellációkra. Wirter László a fővárosi kö?uti közlekedés ügyében interpellál. Frühwirth, Perlaky és Budaváry kisehb jelentőségű interpellációi után ar. ülés véfíet ért.

Next

/
Thumbnails
Contents