Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-03 / 77. szám

Ara 80 fillér. 8s«rk«axt6aég éa kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUGÁRUT 4. SZÁM A wrfceaitflaég éa kiadóhivatal talafonja: 305. Szeged, 1920 A tisztviselői létszám ~ hérdése. A tisztviselői létszámot apasztani kell. Ezt a véleményt az ország nagyobbik részének megszállása óta hangoztatják ' s a körülmények, sajnos, olyanok, hogy az Ítéletnek valósággá • kell váinia. Magyarországon már a háború elölt-' időben is sok volt a hivatalnok. Időrőlidőre ezt a képviselőházban is felpanaszolták. Olykor gyönge intézkedéseket is tettek a nagyon földagadt létszám apasztására. A vasúti és a postai tanfolyamok működését néha-néha szüneteltették, nehogy tömegesen rohanják meg a két pályát az ujak, amikor hosszú időre különben sem volt kilátás az üresedésekre. Aztán a háború következett s jöttek seregestől a női hivatalnokok s a katonaságra alkalmatlan uj tisztviselők. Ezeknek egyrésze akkor is megmaradt, amikor a háború végeztével visszatértek a hadbavonultak. A plusz nagyobb, mint ahányan elestek, vagy véglegesen megrokkantak. Aztán jöttek a menekültek. Az eredmény az, hogy a meg nem szállott, fölszabadult területen igen sok a hivatalnok. Szegeden például 3500 tisztviselő-család, 12.000 ember, a békebeli lakosság tizedrésze kapja közvetlenül az államtól a fizetését. Ebben a számban nem szerepelnek a vasutasok. A 3500 szegedi állami tisztviselő évi fizetése 20 - 22 millió korona. .Hogy az államnak ma mennyibe kerül összes alkalmazottainak fizetése, azokét is beleszámitva, akik az állami vállalatoknál dolgoznak, erre nézve adatok nem állnak rendelkezésünkre. De mindenki elképzelheti, hogy ez«a kiadás igen súlyos tétele az állami költségvetésnek s a tételt redukálni kell Tudvalevő, hogy erre vonatkozóan ankét volt a kereskedelemügyi minisztériumban, -melyen azt javasolták, hogy el kell bocsájtani 1. a szabadkömiveseket és a nemzetre kártékony tanok hirdetőit, 2- azokat, akiknek megélhetést biztosító vagyonuk van, 3. azokat, akik elbocsájtásuk után már tűrhető nyugdijat kapnának, 4. azokat, akiknek még csak nagyon csekély szolgálati idejük van, 5. a férjezett nőket, ha nem családfentartók, 6. minden lányt, ha nem teljesen árva, vagy nem kifejezetten csfeládfentartó, 7. azokat, akiknek tanult mesterségük van, amelyet újból folytathatnának. A javaslatnak majd minden pontja adhat alkalmat igazságtalanságokra, de természetesen be kell látnunk azt, hogy az ország érdekébe olyaa mélyen belevágó kérdést, mint ez, óvatos gyöngédséggel aligha lehet kezelni. A cél csak az lehet, hogy minél kevesebb jogos egyéni érdek sérelme nélkül szolgálják az országos érdeket. Legméltányosabb első tekintetre is az a kivánság, hogy azokat bocsássák el, akiknek van megélhetést biztosító vagyonuk. De már körültekintés kell annál a pontnál, hogy a tűrhető nyugdíj kilátásában elbocsátható legyen mindenki. Hol kezdődik ma a tűrhető nyugdíj? Aki a teljes fizetését kapja meg negyven évi szolgálat után, az is elveszít b-'zonyos járulékokat, pedig az általában szegényes tisztviselői fizetéseknél minden veszteség vajmi érzékeny, addig, amig a drágaság nem csökken. De az •Ham is vesíitene, ha portos kalegóriákr-t állítanának föl s kimondanák pólddul azt, hopv nyugdíjazni kell mindenkit, aki mondjuk 25 éve szolgál, vagy 50. évit betöltötte. Ezzel sok gyakorlott, jó tisztviselőt veszítene az állami közigazgatás minden ága s maradnának helyettük gyakorlatlan fiatalok. Igazságtalanság volna mindazok elbocsájUs» is, akik rövid ideje szolgálnak, hacsak ELŐFIZETÉSI ARA : •géax évre 180.— K negyedévra 45— K félévre . 90.— K • egy hónapra 15.— K Egvea ««áai éra 8" ÍIHér. IX. évfolyam 77. szám. Nyomda: • SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonta : 16-34. Szombat, április 3. az Illetők megfelelő végkielégítést nem kapnának, amiből uj pályát kezdhetnének. S igazságtalan a nők iránt az a követelés, hogy minden lányt el kell bocsájtani, hacsak nem teljese* árva, vagy nem kifejezetten családfentartő. Igen, igen sokan vannak a hivatalnoknök közt olyanok, akiken agyon rászorultak az állásukra, ha nem teljesen árvlk is, vagy akik nagyon szegény családok támaszai, ha kivQlök még más is hozzájárul a család fentartásához. Határozott kategóriákat bajos lesz felállítani. A kiválasztás elvét kell elsősorban szem előtt tartani. Megtartani főkép azokat, akik valóban rátermettek, igazán buzgó, szorgalmas, .produktív tisztviselők. * A kereskedelemügyi minisztériumban fölvetett javaslat egyébként csak hatarozottabb alakot adott a tisztviselői létszámapasztás tervének. Véleményünk szerint a szigorú végső határt jelenti, azt a szélsőséget, amelyen okvetetlenül innen kell majd maradni. (s) Angol felszólalások Magyarország érdebében. — Apponyi Albert a békéről. London, április 2. A Tklegraph Compagnie jelenti ": Az angol felsőház minapi vitájának nagy eseménye volt néhány felszólalás Magyarországról és a magyar békeszerződésről. Lord Newton a magyar békeszerződés kapcsán kérdést intézett a kormányhoz, vájjon a békeszerződés revízióját végleg visszautasitották-e. Ugylátszik — mondotta — nincsenek tisztában azzal, hogy milyen szigorú és nyomasztó feltételeket szabtak Magyarországnak. A- szerződés értelmében l. igyarország lakosságát 7 millióra esökentették le, az ország területének kétharmadrészét lecsatolták és más országokba kebelezték be. Az ilyen módón elszakított magyar lakosság kénytelen volna a saját magasabbrendü civilizációját alacjonyabbrendüvel felcserélni. Magyarországot borzasztó gazdasági csapás érné, ha ezt a békeszerződést megvalósítanák, az ország nem maradna életképes. A legborzasztóbb az volna, hogy 3 és félmillió magyart, mint állatot, egyik országból a másikba terelnének. Magyarország — mondja — sohasem állott Angliával háborúban és Angolországgal szemben barátságos érzelmű volt. Bryee beszéde során kifejtette, hogy a bosszú békéjének köveíkezményeképen intő például álljon Ausztria. Mindent meg kell tenni abban az irányban, hogy meggyőződjünk a lakosság igazi érzelmeiről. A tervbeveti magyar békeszerződés megvalósítása Magyarországra nézve katasztrófát jelentene. A kormány nevében" Graxv/ord lord kijelentette, hogy a magyar bészerződés annyiban különbözik minden más békeszerződéstől, hogy a békekötés hónapokon át elhúzódott,mert Magyarországnak nem volt tárgyalásra alkalmas kormánya. Crawford biztosította a Házat, hogy semmi esetre sem fogják figyelmen kivül hagyni a magyar álláspontot és végül kijelentette, hogy a többi szövetséges értesítése nélkül nem tehet közléseket a Legfelsőbb Tanács munkájának véglege? eredményéről. A M. T. 1. jelenti: Csülörlökön este 9 óra 50 perckor érkezett haza a keleti pályaudvaron Neuillyből gróf Apponyi Aibert vezetésével a magyar békedelegáció. A delegátusokat több állomáson üdvözölték, Győrbin Fctser Antal püspök üdvözölte a küldöttség élén gróf Apponyi Albertet és a békedelegációt. Komáromban az érkezőket löbbszáz 'főnyi küldöttség várta, melynek szónoka lelkes szavakk.il köszöntötte a hazatérő békedelegáció!. Az üd' vörlésre gróf Apporyi rövid beszédet mondott. A kelenföldi pályaudvaron dr. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök és Mattyasovszky György főkapitány fogadta Apponvit, aki itt ! kiszállt a vonatból és automobilon lakájára : hajtatott, a delegáció tagjai különvonaton tovább folytatták utjokat a keleti pályaudvarra. Mivel a delegáció múltkori fogadásánál óriási tömeg tolongolt, csütörtökön este karhatalmi csapaton kivi I Benitzky Tamás főparancsnok vezetésével nagyobbszámu rendörcsapat is kivonult a pályaudvarra. A N. U. munkatársa megkérdezte gróf Apponyi Albertet arra vonatkozóan, miért jött haza a delegáció? Apponyi a következőket mondotta: — Hazajöttünk két ok miatt. Az egyik az, hogy a Legfőbb Tanács még nem készült el a válasszal és nem valószínű, hogy húsvét előtt eljuttassa hozzánk. Az ünnepeket tehát felakarjuk használni arra, hogy az uj kormánnyal és a pártok vezetőivel közvetlen érintkezésbe lépjünk Hamaiább is hazajöhettünk volna, de amig ácg volt a reménye annak, hogy közvetlen (írirftkerts létesülhet a békekonferencia és a delegáció között és amig szükség volt kiegészítő jegyzékek benyújtására, nem tartottuk helyesnek elhagyni Neuillyt. Mi remélhettük, hogy változtatni fognak a régi tárgyalási módon, mert hiszen egyetlen államot sem fenyegetett olyan területi veszteség, mint Magyarországot. Teljes kétharmadrészétöl akarnak megfosztani bennünket. Sajnos, élőszóval nem fejthettük ki álláspontunkat. Most is csak ismételhetem, hogy nincsenek vérmes reményeink a békedelegáció működésének eredményét illetően. De a nemzetnek tisztába kell Jönnie azzal, hogy az ország sorsa nem a békeszerződésen dől el. Információk, benyomások és megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a magyar nemzet a népek családjában elfoglalja az őt megillető helyet, ha a józan belátással halad a belső konszolidáció utján. Már a békeszerződés aláírásakor remélhetjük a revízió bekövetkezését, annak előfeltétele azonban a rend, nyugalom és munka. Budapest, április 2. Egy hírlapíró beszélgetést folytatott a Páriából hazaérkezett gróf Teleki Pállal, aki a következőket mondotta: — Azt, hogy a békekonferencia válaszjegyzéke ké?edelmeskedésének békefeltételeink alakulása szempomjából van-e különösebb jelentősége, nem tudhatjuk. L.Í azonban ezt nem tartom valószínűnek. Nem remélem a békefeltételek megváltoztatását. Nem is vártam soha, dc tudtam, Bogy ezek a békefeltételek, ha egyáltalán lehet őket békafeltételeknek nevezni, Magyarországot illetően súllyal nem biró feltételek csupán. A suly Németországon és a német békén van. A magyar békét egyszerűen azért kellett olyan módon kialakítani, amint az a felléfelel'.ben történt, mert a német béke már készen állt. Az antant államférfiak is nagyon jól tudják, hogy a magyar béke igazságtalan, rossz és végrehajthatatlan követeléseket tartalmaz, mégis ragaszkodnak hozzá, mert nincs számukra más ut. Budapest, április 2. A Politikai Tudósító illetékes helyen szerzett értesülése szerint a legfőbb tanács sanremoi munkaprogramját a. fö-